2012. január 3.

Szerző:
Szegedi Imre

Fotó:
Csanádi Márton

Az embermentő adatmentő

Vegyészmérnökként Százhalombattán dolgozott, s ha nem olyan nagy az igazságérzete, talán a kő­­olaj-finomítótól megy nyugdíjba, de kiállt a főnöke mellett, ezért kirúgták. Bátyja mellett kitanulta az adat­mentést, s ezen a területen a Kürt Zrt.-t ma is a világ legjobb vállalkozásaként tartják számon. Interjúsorozatunkban ezúttal dr. Kürti Sándorral beszélgettünk, akit Darvas Ferenc ajánlott.


Budapesten született, de vidéken, Veszprémben járt egyetemre. Miért hagyta el a fővárost?
– Budapesten szerettem volna tanulni, de nem vettek fel egy hátrányom miatt: ugyanis színtévesztő vagyok, és ez kizáró tényező volt a gyógyszervegyészeti pályán. Veszprémben viszont maximális pontszámmal kerültem be a vegyészmérnöki szakra. Itt is részt vettem egy alkalmassági vizsgán, s lám, a szemem ezúttal tökéletesen megfelelt. Ezt a pályát egyébként nem egészen én választottam, hanem édesanyám, aki középiskolai kémiatanárként a jövőmet vegyészmérnökként képzelte el. A maximális pontszámnak köszönhetően katona sem lettem, rögtön mehettem az egyetemre. Ez 1966-ban volt. Öt évvel később végeztem Veszprémben, majd a vegyészmérnöki oklevél mellé a vegyipari folyamatok automatizálásából második diplomát is szereztem 1975-ben. Az utóbbi villamosmérnöki végzettséget adott, egyúttal a doktori fokozatot is meghozta.

Miért éppen a Dunai Kőolajipari Vállalathoz szerződött?
– Egyszerűen azért, mert nem mehettem máshová. Az egyetem előtt ugyanis ta­­nulmányi szerződést kötöttem a céggel, s az általuk biztosított ösztöndíj fejében vállaltam, hogy a végzés után öt évig ott dol­gozom. Az ötből végül tizennégy lett, de ha beleszámítom az egyetemi időszakot, akkor tizenkilenc esztendőm kötődik a céghez. Azt is mondhatom, hogy tizenkilenc éves törzsgárda múlttal rúgtak ki.

Miért?
– A főnökömet korrupcióval gyanúsították, és el akarták bocsátani. Pontosabban el is bocsátották, de mivel én kiálltam mellette, mert elképzelhetetlennek és ezért igaztalannak tartottam az ellene felhozott vádakat, vele repültem.

Fájt az elválás?
– Százhalombatta nekem nagyon sokat jelentett, jószerével ott lettem felnőtt, ott értettem meg az ipari termelés lényegét. Állandóan jött az olaj, nem lehetett mellébeszélni, minden problémát meg kellett oldani. Az olajnak nem mondhattuk, hogy várjon, mert most nem érünk rá. Embert próbáló évek voltak. Természetesen fájt a kirúgás, mert Százhalombattán azt csináltam, amire a veszprémi egyetemen kiképeztek. Vegyipari folyamatok automatizálását tanultam, és ott vegyipari folyamatok automatizálását várták el tőlem. Egy motorbenzint gyártó üzem automatizálásában meghatározó részem volt. Ennek érdekében két és fél évet a Szovjetunióban tanultam a legkiválóbb matematikusoktól, majd Nagy-Britanniában Honeywell számítógépek programozását sajátítottam el. Ezeket a világszínvonalú gépeket Százhalombattán kezeltem.

Hogyan került csúcstechnika Magyarországra, hiszen akkortájt a Nyugat tiltotta az ilyen berendezésék keleti exportját?
– A COCOM-listán szereplő berendezéseket és technológiát valóban nem adhattak el szocialista országokba, de bizonyos engedélyek megszerzése esetén mégis exportálhattak ilyen relációba is. Nem jótékonykodás volt ez, hanem a nyugatiaknak így rálátásuk nyílt a keleti országok ipari folyamataira. Ho­neywell mellett IBM szuperszámítógépek is érkeztek Magyarországra, a Központi Statisztikai Hivatalhoz és a Győri Vagon- és Gépgyárhoz. Az amerikaiak természetesen ellenőrizték, hogy mire használjuk a gépeiket.

Miért volt sikk akkoriban Száz­halombattán dolgozni?
– Például azért, mert az automatizálásnak köszönhetően nálunk három ember dolgozott egy műszakban, a hasonló kapacitású schwechati olajfinomítóban kétszáz ember végezte el ugyanazt a munkát. A keletnémeteknél ugyancsak kétszáz. Százhalombatta nagyon fontos szereplője volt az ország gazdasági életének, hiszen azt az olajat, amit mi dolgoztunk fel benzollá, toluollá és xilollá, négy-ötszörös áron adtuk el az osztrákoknak és a németeknek. A „fekete aranyat” egyébként szabolcsi almáért kaptuk.

A kirúgás után mi történt önnel?
– Életem nagyon nehéz időszakára kérdez rá. Sokáig nem találtam állást, hiszen amit én tudtam, azt itthon egyetlen helyen alkalmazhattam, de az nem kért belőlem. Szerencsémre a testvérem már akkor egy, az ő szabadalmát hasznosító magánvállalkozást működtetett. Ez a szabadalom a mágneslemezek javítására vonatkozott. Ezeken tárolták az akkori számítógépek az információkat. A bátyám ezeknek a mágneslemezeknek a takarítására vett fel. Úgy gondoltam, hogy amíg ennél jobb munkát nem találok, ez is jó lesz. Nem hal éhen a családom, és közveszélyes munkakerülőként sem szekálhatnak a hatóságok. Végül ott ragadtam, négy év alatt elvégeztem a „mágneslemez egyetemet”. Miközben mostam, centíroztam, javítottam az eszközöket, mindent megtanultam a működésükről. Olyan jól ment a munka, hogy 1989. január elsején az elsők között alapítottunk kft.-t. Ez volt a Kürt Kft. Első szerződésünket a Vörös Hadseregtől kaptuk – tíz mágneslemezmosó, -tisztító gépet rendeltek tőlünk. Mágneslemezt ugyanis gyártottak a keleti országokban, de a hozzá tartozó karbantartó technológiát eleinte csak mi tudtuk biztosítani. Lada gépkocsi ablaktörlőmotorjából és Hajdu mosógép motorjából szerkesztettük meg a mosóberendezést.

Könnyen lett vegyészmérnökből mágneslemezmosó, majd -javító szakember?
– Könnyen? Féléves depresszió és trauma járt a váltással, de tudtam, hogy nem tehetek mást. Egyre jobban érdekelt ez a világ, és egy idő után azon kaptam magam, hogy már én jövök ötletekkel, technológiai újításokkal. A számítástechnikai ismereteimnek is nagy hasznát vettem. Ráérő időmben az akkor igen népszerű Commodore számítógépekre adatfeldolgozó programot készítettem, amelyet tizenhat példányban holland sportegyesületek vettek meg. Ilyen és ehhez hasonló akciók révén megtanultam a vevők fejével és vállalkozóként is gondolkozni. Számomra addig ismeretlen területek nyíltak meg, ráadásul lassanként anyagilag is rendeződött a helyzetem. Opel autót vehettem, ami a nyolcvanas évek második felében még nagy dolog volt.

Ki volt az úr a háznál, ön vagy a testvére?
– Sokáig másodhegedűsnek számítottam, mert János bátyám jobban ismerte a technológiákat. A cég 1998-as részvénytársasággá alakulása jelentette a fordulatot, mert azóta rám hárul a nagyobb teher. Bátyám már túl nagynak tartotta ezt a céget. Úgy vélte, hogy már nem a technológia határozta meg a mindennapokat, hanem a vevők által támasztott igények. Természetesen továbbra is fontos volt a technológia, de már nem élvezett kizárólagosságot. Egyébként abszolút harmonikusnak érzem kettőnk viszonyát. Sohasem veszekedtünk, mert anélkül is el tudtuk intézni közös dolgainkat. Amelyikünk hamarabb döntött, a másik elfogadta, és ezt követően ketten képviseltük a döntést. Nem kételkedtünk egymásban. Meggyőződésem, hogy a cégnek nagyon jót tett, hogy tulajdonosokként megértettük egymást, hogy nem lerabolni akartuk, hanem céltudatosan építeni. János igazi műszaki gagman, olyan ötletekkel áll elő, ami földi léptékkel megoldható. Sohasem gondolkozik űrhajózási problémákon, világrengető ügyeken. Ő a közvetlen környezetének szeretne segíteni. Öt évvel ezelőtt hagyta el a Kürt Zrt.-t, ez az idő elég volt arra, hogy egy ötlete alapján egy újabb Kürt szintű vállalkozás jöjjön létre.

Beavatna bennünket?
– Bátyám hat nyelven beszél, s ezeket a nyelveket neki is meg kellett tanulnia. A tanulás során szerzett tapasztalatai alapján kidolgozott egy sajátos nyelvtanulási, nyelvtanítási módszert. Ezt a módszert ma már több száz gyerek a gyakorlatban is használja. Időm harmadát már én is ezzel a módszerrel töltöm. Azaz, ismét ott vagyunk, ahol 1985-ben elkezdtük a közös munkát, csak a tárgya lett más. A tabello.com néven ismert módszerhez tartozó számítógépes technológia szinte tökéletes, most a módszer eladása van terítéken.

Mitől különleges ez a módszer?
– Attól, hogy ez a legegyszerűbb nyelvtanuló és tudásellenőrző rendszer. Táblázatos formában jeleníti meg a feladatot, az idegen nyelvű szöveget mondatonként, írásban és hallhatóan is produkálja – magyar megfelelőjével együtt. A lejátszás végteleníthető, tehát akárhányszor meghallgatható. Az interaktív program véletlenszerű vagy tanító üzemmódban vissza is kérdezi a tanulótól a helyes fordítást. A megszerzett tudás ellenőrzésére külön lap szolgál: az anyanyelvű mondatok alapján a tanulónak kell elmondania annak idegen nyelvű megfelelőjét, ha nem sikerül, azonnal ott a segítség, kattintásra hallhatja a megoldást. Mi azt valljuk, hogy az anyanyelv adja a legnagyobb segítséget más nyelv megértéséhez. Az idegen nyelvet tanuló rávezethető egy idegen mondat értelmére anyanyelvi segítség nélkül is, de ez időveszteséggel jár, az anyanyelv használatával a megértés néhány másodperc csupán. Magyarországon tíz hátrányos helyzetű iskolában ezzel a módszerrel tanítanak. Az eredmény a szakembereket is meglepte: korábban bukdácsoló gyerekek négyes-ötös eredményeket produkálnak.

Mit tud a Kürt Zrt.?
– Közel húsz éve foglalkozunk adatmentéssel, és évente közel 2500 adatmentési és -helyreállítási feladatot oldunk meg sikerrel. Az adatmentési technológia kidolgozásáért és sikeres alkalmazásáért a Kürt 1994-ben elnyerte a legjelentősebb innovációért járó Magyar Innovációs Nagydíjat. A Kürt az adatmentési szolgáltatás mellett a technológiai know-how-t is értékesíti, a magyar technológiát három kontinens országaiban vásárolták meg. Hisszük, hogy a világ egyik legfejlettebb adatmentési technológiáját mi kínáljuk ügyfeleinknek.

Nagyon gyorsan nagy eredmé­nyeket értek el, hiszen 1990-ben már a mai napig sikeresen működő Kürt Alapítványi Gimnázium létrejöttét támogatták, 1998-ban hátrányos helyzetű cigány gyerekeket támogató alapítványt hoztak létre. Miért adakoznak már a kezdetektől?
– Édesanyám 1984-ban hunyt el. Úgy gondoltuk, hogy az ő emlékének adózunk azzal, ha egy iskola működését támogatjuk. Nem bántuk meg, mert a sikerek egyértelműek – az iskola egyes paraméterek alapján az ország tíz legjobb intézménye közé tartozik. A tanárok nem szemben állnak a gyerekekkel, hanem velük együtt oldják meg a problémás helyzeteket. A cigány gyerekeket támogató alapítványom eredete az egyetemi éveimre nyúlik vissza. Szobatársam volt egy roma srác, akihez hasonló tisztességes, okos, kitartó emberrel ritkán találkoztam. Láttam, hogy milyen emberfeletti erőfeszítés kellett ahhoz, hogy ő kitörjön. Sikerült neki, oktatóként bent maradt az egyetemen. Őt kértem meg az alapítvány irányítására, s eddig hatvanegy fiatal szerzett diplomát, nyelvvizsgát. Most egy amerikai módszer hazai adaptálásán fáradozom. Lényege, hogy nem egyenként emelünk ki gyerekeket, hanem egész iskolákat fejlesztünk hátrányos helyzetű térségekben. Ebben az a logika, hogy a közösségnek sokkal nagyobb a megtartó ereje, mintha egy-egy diákot választanánk ki. Ilyen iskolába jár az a cigány kislány, aki európai uniós drámaversenyen első helyezett lett. De sakkban és más táblajátékokban is kiváló eredmények születtek. A jótékonykodás az életkorommal is összefügg, hiszen hatvan felett az ember mást tart fontosnak, mint negyvenévesen. Szerepet játszik benne egy harvardos professzorom tanulmánya. Ő azt nézte meg, hogy miért szeretnek élni az ott végzettek? Szeretnek dolgozni, szeretik a nehéz feladatokat. Szeretik a hatalmat és a pénzt, és ezt ki is merik mondani. A harvardosok boldogok akarnak lenni, és ami számomra manapság különösen fontos: maradandót akarnak alkotni. Ennek egyik formája az előbb említett példamutatás. Magyarország 3600 általános iskolájából 1580 hátrányos helyzetű. Tűrnünk kell, hogy számos helyen potenciális munkanélkülieket képeznek? Nem. Aki tud, segítsen, hogy változzon a helyzet!

Milyen embernek tartja magát?
– Átlagos figurának, aki szereti a megszokott dolgokat, nehezen találja a helyét új környezetben. Éppen a megszokással magyarázom, hogy életemben két munkahelyem volt. Jól választottam, mert amit a földi élet adhat, megkaptam.

Talán éppen a megszokotthoz való ragaszkodásával magyarázható, hogy a Kürt Zrt.-ben is a harmóniát, a nyugalmat akarja megteremteni. Egyébként hogyan nyerne évről évre különféle címeket a cég?
– A családbarát munkahely, a nőbarát munkahely, a legjobb főnök és egyéb ilyen címek fontosak, mi azonban nem a díjakra hajtunk, hanem egy kiváló vállalatot, egy növekvő vállalkozást szeretnénk. Olyat, ahová a munkatársak örömmel járnak dolgozni, és a vevők is minden alkalommal elégedetten távoznak. Mindennapjaink tehát arról szólnak, hogy mitől lesz a Kürt még kiválóbb.

Tucatnyi országban létesítettek leányvállalatot. Kezelhető méretű még a Kürt?
– Amikor kicsik voltunk, akkor az volt a természetes, most a nagyság a magától értetődő. Minden mérethez hozzá lehet szokni. A Nokia is kezelhető a maga sok tízezres munkavállalói létszámával. Mi nem nagy ugrásokkal, hanem folyamatosan fejlődtünk.

Miért adta át mégis a cég veze­tését?
– Legalább tíz éve kinéztem, hogy kik lehetnek az utódaim. Két szinten kellett döntenem, mert egyik szint a szakmai irányítás, a másik a tulajdonosi jogok továbbörökítése. Ennél az első generációs vállalkozásnál természetes volt, hogy ezt a két szerepet ugyanaz a személy töltötte be. De köztudott, hogy egy cég fejlődését hosszú távon akadályozza, ha ugyanaz a tulajdonos és a szakmai vezető. A vezetés lényege, hogy a legjobb ember legyen a legjobb helyen. E cél érdekében körbenéztem a családomban, és be kellett látnom, hogy a szakmai vezetésre nem a fiaim a legalkalmasabbak, hanem azok a fiatalok, akikkel évek óta együtt dolgozom. Öt éve adtam át az operatív irányítást egy igen tehetséges ifjú szakembernek, Kmetty Józsefnek. Nyugodtan rábízhatom a céget, mert ő olyan ultis, aki annak tudatában játszik, hogy mindig nála a piros ász. És eddig valóban mindig nála volt. Megérti a vevőt, nem átvágni akarja, hanem kiszolgálni. Kmetty József tulajdonosként is érdekelt a sikerben, de a meghatározó rész továbbra is a családban marad. Az igazgatótanácsban Tamás fiam dolgozik. Egy vállalkozást sokféleképpen lehet tönkretenni, de általában a tulajdonos rossz döntése vezet bukáshoz. Én azt látom, hogy a fiam egyre okosabb tulajdonos. Ezért hiszem, hogy amikor én már nem leszek, a cég jövője akkor is biztos kezekben lesz.

Mi köti le manapság?
– A Kürt Zrt.-nek továbbra is én vagyok az elnöke. Ezen a poszton a cég stratégiáját, jövőképét határozom meg. A cél továbbra is az, hogy a konkurenciánál versenyképesebbek legyünk. De ahogy korábban említettem, a bátyám által kitalált oktatóprogram felfejlesztése, piaci eladhatósága is sok energiámat köti le.

Mi az, amire a legbüszkébb?
– Arra a sok értelmes fiatalra, akik nálunk nőttek fel, és lettek nagyon „értékesek”.

Hagyományainkhoz híven öntől is megkérdezem, kiről olvasna szívesen egy hasonló hangvételű interjút?
– Egykori alma materemnek, a Pannon Egyetemnek újonnan kinevezett rektorát, Friedler Ferencet ajánlom. Nagyon nagyra értékelem őt, aki egyetemi oktatóként a vállalkozók szemével is képes látni. Megérti a mi szemléletünket vagy éppen értetlenségünket, amikor azt kritizáljuk, hogy az egyetemi dolgozók állampolgári jognak tartják, hogy június elejétől szeptember elejéig ne végezzenek szellemi munkát. A felsőoktatási intézményekben óriási a hiány a Friedler Ferenchez hasonlóan gondolkodókban.•

Dr. Kürti Sándor 1947-ben született Budapesten, 1971-ben vegyészmérnöki, 1975-ben rendszermérnöki diplomát szerzett. 1985-ig a Dunai Kőolajipari Vállalatnál a technológiai folyamatok automatizálásával foglalkozott, majd 1989-ben testvérével, Kürti Jánossal megalapította a Kürt Kft.-t. A cég 1994-ben megkapta a Magyar Innovációs Nagydíjat az adat-helyreállítási technoló­giájáért. 1996-ban létrehozta a Cigány Származású Gyerekek Oktatási Alapítványát. 1998 óta a Kürt Zrt. elnöke. Cége 2001-ben felajánlotta a World Trade Center lerombolásakor megrongálódott számítógépek adatainak ingyenes visszaállítását, s teljesítette is. 2003-ban Széchenyi-díjat kapott az adatmentési technológia kidolgozásá­ért és alkalmazásáért. 2005-ben elnyerte az Év Üzletembere díjat az Ernst & Young választásán.

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022
Címkék

Innotéka