Bolygó és ember
A népesség száma 1800 óta a hétszeresére nőtt, a világgazdaság pedig a harmincszorosára emelkedett. Földünket elsősorban olyan emberi tevékenységek vagy azok következményei veszélyeztetik, mint az élőhelyek pusztulása, a fajok kizsákmányolása, a túlhasználat, a környezetszennyezés, az éghajlatváltozás, továbbá az invazív fajok és betegségek – állítják a jelentés készítői. A rengeteg adat közül a legriasztóbb számokat kiemelve megállapítják, hogy 1970 és 2014 között a gerinces fajok populációi hatvan százalékkal csökkentek, a trópusokon meg, ahol ennél is rosszabb a helyzet, nem kevesebb mint 89 százalékkal. Mindeközben kevesebb mind egyötödére zsugorodott az emlősök számára alkalmas élőhely, valamint a természetes vizekben megjelenő műanyaghulladék rohamos növekedése következtében napjainkban már a tengeri madarak több mint kilencven százalékának a gyomrában található műanyag.

A dokumentum szerint az élőhelyek eredeti biodiverzitása 1970-ben még 81,6 százalék volt, 2014-ben már csak 78,6 százalék. Ez idő alatt eltűnt Amazónia közel egyötöde, globálisan a vizes élőhelyek egyharmada, 1990 és 2015 között pedig 129 millió hektárnyi erdő. A jelentés kitér arra is, hogy a természet nyújtotta szolgáltatások értéke évente 125 billió amerikai dollár, az élelmiszer-termelésünk több mint egyharmada függ a beporzástól, valamint hogy a halászat és haltenyésztés a világ lakosságának egytizede számára nyújt megélhetést, és a hal közel négymilliárd ember elengedhetetlen fehérjeforrása. Vissza lehet-e fordítani ezt a tendenciát, és ha igen, akkor hogyan, teszik fel a kérdést a természetvédők, akik ambiciózusabb célkitűzéseket sürgetnek, miközben ismertetik a jelenlegi helyzetet.

Az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban rendezett Környezet és Fejlődés Konferenciáján született meg a Biológiai Sokféleség Egyezmény, amely amellett, hogy meghatározza az ember és a természet viszonyát, konkrét alapelveket és feladatokat is megfogalmaz. A cél, hogy 2020-ra teljesüljenek az egyezményben foglalt célkitűzések. Például az, hogy a természetes élőhelyek zsugorodásának jelenlegi mértékét 2020-ra megfelezzük, majd lehetőség szerint teljesen megállítsuk. A veszélyeztetett fajok további pusztulását is meg kell gátolnunk. 2020-ban a világ vezetői újabb célokat határoznak majd meg a biológiai sokféleség védelmében. Az addig vezető út lehetőséget ad arra, hogy a tetteinket és célkitűzéseinket a jó irányba tereljük. Mi vagyunk az első generáció, amelynek tagjai tisztán látják a természet óriási értékét, és azt, hogy milyen hatalmas nyomást gyakorolunk rá. Talán mi vagyunk az utolsó generáció is, amely még tehet érte, és visszafordíthatja a természet pusztulását – figyelmeztetnek a szakemberek.•