<
2014. április 3.

Szerző:
B. Szabó Edina

Digitális adatok

A digitális adatrögzítés első hallásra az információtechnológia végtelenül egyszerű területének tűnik. Ha az „adatot” pontosítjuk, vagyis elé tesszük a hang-, kép-, földrajzi, fiziológiai, ezek elé pedig akár a vertikális, a mély vagy a hideg jelzőt, máris érthetővé válik, hogy a kutatók, fejlesztők miért csupán egy-egy területre fókuszálnak. Ezek és ezek verziói mind-mind jelentős feladattal látják el a szakembereket.


Minden ágazatban fellelhető az adatok digitalizálásának igénye, és itt most hangsúlyosan nem csupán a régi fényképek vagy hangfelvételek digitalizálásáról beszélünk…
Az adat fogalma igen tág területet ölel fel. Az IT például mindent adatnak tekint, ami számmal megjeleníthető és IT eszközzel rögzíthető, tárolható. Az adatokat bitben és byte-ban mérjük, merevlemezen vagy felhőben tároljuk.
A mérhető és feldolgozható jelek ma már minden terület sajátjai, ha mérhetővé és rögzíthetővé tettük a kívánt egységeket. A mérésről többször is szót ejtettünk, és bár érintettük a mérések rögzítésének mikéntjét is, ezúttal kicsit több teret szánunk az adatrögzítés bemutatására.

Hol vannak az adatok?

A fentiekből kiindulva: mindenhol. Adat a születési dátumunk, a magasságunk, az ökológiai lábnyomunk, adatot jelentenek vállalatunk dolgozói, a tenger fenekének változásai vagy a különféle statisztikai végeredmények. Az emberiség évezredek óta szükségesnek tartja a különböző adatok rögzítését és tárolását, ennek módja és eszközei óriási változásokon mentek és mennek keresztül. Az eszközök fejlődésével mindinkább csökkent a papíralapú adattárolás mértéke és az emberi munkaerő igénybevétele. Csak a közelmúltban eljutottunk a lyukkártyától a mágnesszalagig, a merevlemeztől a flopiig, a CD-től a speciális formátumokat tároló eszközökön át a virtuális tárolásig, amit a kreatív grafikai felhasználói felületek tesznek könnyen kezelhetővé és látványossá.

Digitális képalkotás

A smart, avagy okos megoldások sorát gyarapítják azok a fejlesztések, amelyek nem lakossági, azaz nem hétköznapi alkalmazásra készültek, esetleg speciális területek működését hivatottak támogatni, mint például az egészségügy, a közlekedésbiztonság vagy akár a topográfia. Hogyan digitalizálható például minél több orvosi adat úgy – lehetőleg automatizálva és megfelelő biztonsági mentésekkel együtt –, hogy a felhasználó gyakorlatilag egy „dobozos szoftver” könnyedségével végezze el a feladatait. A digitális vérnyomásmérők, az MRI és a legmodernebb retinavizsgálatok is új szakaszba lépnek, amikor egy-egy részterületre betör a 3D-s képalkotás és nyomtatás… Az egészségügyben igen fontos a megfelelő képalkotás, és míg a hagyományos röntgen-, ultrahang- vagy CT-vizsgálatok 2D-s eredményeket produkálnak, addig egy-egy új fejlesztés már teljesebb képet nyújt a vizsgálónak. A hazai egészségügyi informatikai rendszernek nagy beruházásokra van ugyan szüksége, de az alapvető adatgyűjtés, tárolás és továbbítás azért már jelen van. A digitális röntgenkészülékek (például a Samsung fejlesztésében) nem csupán a sugárzás szükséges minimalizálását teszik lehetővé, de olyan megoldásokat is integráltak a technológiába, mint például a Smart-Stitching funkció, amely a részleges képalkotásból – karok, lábak, törzs vagy ezek részei – egy összeillesztett képpé alakítható át. Az automatikus pozicionálás, követés, szinkronizálás és parkolás a vizsgálatot biztonságosabbá, kevésbé fájdalmassá és persze könnyebbé is teszi. A gyártó azokra az intézményekre is gondolt, amelyeknek nem áll módjukban, hogy az egész gépet lecseréljék. Ezekben az esetekben nincs másra szükség, mint egy adapterre és egy panelre, ezek pedig egyszerűen behelyezhetők a hagyományos, analóg röntgengépbe. Így máris rendelkezésre áll egy modern, digitális röntgenrendszer.

5D
A Samsung meg sem állt az 5D-s ultrahangkészülék elkészítéséig, amelyet Magyarországon először a Semmelweis Egyetemen mutattak be. Az eszköz egészen új távlatokat nyit a szülészeti-nőgyógyászati ultrahang-diagnosztikában. A legújabb képalkotó abban különbözik a 3D/4D ultrahangkészülékektől, hogy a bonyolultságuk miatt nehezen elvégezhető mérési műveleteket még inkább leegyszerűsíti, felgyorsítja, és a gyakorlatban könnyen alkalmazhatóvá teszi. Képes automatikusan elvégezni a nagy pontosságú méréseket, kizárva, hogy a vizsgáló személy hibázzon. Ez a gép már alkalmas valós 3D kép megjelenítésére is, 3D tévéképernyő segítségével. Ezenkívül rendkívüli és speciális tulajdonsága, hogy a 3D információ – mint egy digitalizált „szövettömb” –tárolható és továbbküldhető, így a szükséges vizsgálatok más intézményekben, a páciens jelenléte nélkül is elvégezhetők. Természetesen – bár a gép egyik fő alkalmazási területe a szülészet-nőgyógyászat – számtalan más területen is használható, mint például az onkológia vagy a mozgásszervek, illetve a pajzsmirigy vizsgálata.

Optikai karakterfelismerés

A képalkotás mellett a sok digitalizálási terület közül vegyük az OCR-t (Optical Character Recognition), vagyis az optikai karakterfelismerést. Az OCR lényege tömören a képformátum szerkeszthető szövegformátummá alakítása. Vagyis, használatukkal például egy szkennelt vagy befotózott katalógusoldal pdf formátumából ügyesen Word-dokumentum készíthető. A folyamat a beolvasás után az egyes sablonok felismerésén alapul, majd a bevitt szöveg helyesírási ellenőrzéssel javítható. Száz százalékig hibátlanul dolgozó szoftver még mindig nem létezik, és néha a magyar nyelvvel is meggyűlik a bajuk, ezzel együtt alapvetően rendkívül hasznos alkalmazásról van szó.

A nagyok kínálta szoftverek – ilyen például az Adobe vagy a Windows Office OneNote adta lehetőség – mellett itt is találunk nyílt forráskódú megoldásokat, rákeresve pedig remek ingyenes és jól használható fejlesztéseket. Ezeket le is tölthetjük, de online verzió is akad szép számmal.
A magam részéről azt várom, hogy a kézírás felismerése is jusson el ilyen szintre. Milyen nagyszerű lenne, ha a felfirkantott jegyzetet elegendő volna beszkennelni vagy lefotózni az okostelefonunkkal, és máris készülhetne belőle a jegyzőkönyv, prezentáció vagy ajánlat­kérés, még ha a szöveget nyelvtanilag ellenőrizni is kellene…

Digitális hangrögzítés

Várakozásom másik tárgya a hangfelismerés hasonló minőségű megoldása, amely ugyan halad előre a maga útján, itt azonban jóval több adottságot és elvárást kell rögzíteni, mint az írott szöveg felismerése esetében. Az élőbeszéd digitalizálásának egyik része rém egyszerű: a hangot rögzíteni kell, majd áttölteni a megfelelő IT eszközre. Ez egy egyszerű diktafon és PC használatával is remekül megoldható. Ha pedig a gépen van, máris könnyebb szövegformátummá, azaz begépeléssel dokumentummá alakítani. Itt várom azt a megoldást, amelynek segítségével a gépeink mindezzel önállóan megbirkóznak. Most ott tartunk, hogy létezik is ilyen megoldás, meg nem is. Van olyan eszköz és szoftver, amely képes a beszédanyagot felismerni és írottá alakítani – magyar is van természetesen –, az alapja minden esetben a bevitt szótár, vagyis az a háttéranyag, amelynek alapján a szoftver felismeri az azonosításra alkalmas szóprofilokat, karaktersablonokat. A hangmintaadatok rögzítése után akár parancsok is kiadhatók, mindez PC vagy mobil környezetben is működtethető, egy vagy több felhasználói végponttal. Ez már professzionális szolgáltatás.

Az egyik ilyen professzionális megoldás – ami már dobozos, egyfelhasználós megoldásként is elérhető – az ABSONIC szoftver, amelynek fejlesztése eredetileg nem a lakossági felhasználás célját szolgálta, de mint minden digitális megoldás, előbb-utóbb bekerülhet mindennapi kommunikációs eszközeink tárházába. A digitális hangrögzítés múltjáról és jelenéről, lehetséges eszközeiről, a mindennapi és irodai, hatósági kommunikációban betöltött szerepéről, valamint a fejlesztési lehetőségekről beszélgettünk Várhalmi Miklóssal, a szoftvert folyamatosan fejlesztő NICOpro Kft. ügyvezető igazgatójával.

Körülbelül mikorra datálható a magyarországi hangdigitalizáció megjelenése? Milyen lépések vezettek odáig, hogy a magyar fejlesztések a digitális hangrögzítés területén is nemzetközileg elismertek lettek?
– Ennek időpontja valószínűleg nem határozható meg pontosan. A hangrögzítés igénye mindig is létezett az emberiség történetében, de csak az 1800-as években valósult meg Edison fonográfja révén. A mágnesszalagos analóg hangrögzítés pedig az 1900-as években kezdett elterjedni, ám az időtállósági, kezelési és komfortossági problémák a digitális diktafonok, majd a személyi számítógépek irányába terelték ennek fejlesztését. Az 1980-as években az otthoni számító­gépek megjelenésével már elérhetővé vált a hangdigitalizálás, de nem volt elterjedtnek tekinthető. Magyarországi kutatóközpontokban és nagyvállalatoknál nyilvánvalóan ennél korábban foglalkoztak ezzel a területtel, erről azonban nincsenek pontos információim.
A személyi számítógépek elterjedése az 1990-es években kész szisztémát és megoldást nyújtott a hangkártyákkal való digitális hangrögzítésre. A kezdeti fejlesztések DOS környezetben működtek, és igen megbízható rendszerek voltak. Ám a PC-k mindennapossá válásával, az 1990-es évek vége felé már az ABSONIC hangrögzítő rendszer is Windowson futott. Igen nagy lehetőségek nyíltak meg ezzel a kezelés, a kényelem területén.

Milyen speciális területen van szükség a digitális hangrögzítésre?
– A mindennapi életben a legnagyobb információmennyiséget a beszéd teremti, ezért nagyon nehéz leszűkíteni a hangrögzítés felhasználási területét. Ha mégis megpróbáljuk ezt megfogalmazni, akkor általános szabályként azt jelenthetjük ki, hogy ahol a beszéd­információ később értéket jelent, ott szükséges a hangrögzítés. A teljesség igénye nélkül ilyen területek: a munkamegbeszélések, diktálások, tanácskozások, előadások, üzenetek, továbbá a rendőrség, bíróság, önkormányzatok, ügyeletek, ügyfélszolgálatok, panaszirodák telefon­hívásai és a segélykérések, tehát minden olyan munkaállomás, amelynek felhasználója beszédet kíván rögzíteni, kezelni és feldolgozni.

Inkább speciális hangrögzítő megoldásokra lehet szükség az átlagos területeken, több okból is. Először is a magnetofon már kissé idejétmúlt, ahogy már az előző kérdésnél beszéltünk róla. A digitális diktafonok legnagyobb hibája, hogy üzemidejük nem elegendő, a hangrögzítésen kívül nem nyújtanak több szolgáltatást, például nem közlik egy telefonos ügyfélszolgálatra betelefonálóval, hogy a beszélgetést rögzítik. Ráadásul egy diktafonnal csak körülményesen oldható meg a hangfelvételek kezelése, archiválása, meghallgatása, miközben a telefonos és mikrofonos hangrögzítési megoldások olyan külső eszközöket is igényelnek, amelyek a diktafonoknál több interakciót tesznek lehetővé.

Milyen fejlesztői környezetben gondolkodhat egy fejlesztő?
– Ma már igen sokféle fejlesztői rendszer áll rendelkezésre, szinte bármilyen fejlesztői környezet megfelelő lehet. Jelenleg Windowsra való fejlesztésnél, például a mi esetünkben, a Delphiben történő fejlesztés a leginkább kifizetődő, mivel beláthatatlanul sok munkát követelne a hangrögzítő rendszerünk újraírása más programnyelvben. Igaz, hogy jelenleg Delphiben folyik a fejlesztés, de ahol alacsony szintű programozásra van szükség, ott inkább C alapú programozást alkalmazunk mi is, mivel többször belefutottunk a Delphi korlátaiba. Ez az Android és Linux térnyerése miatt egyébként is egyre inkább előtérbe kerül…

Hogyan változnak a digitális hangrögzítés eszkö­­zei a fejlesztések során? Szükséges azonnal, a fejlesz­téssel egy időben változtatni, vagy elbírnak egy sor új­don­ságot, esetleg tesztkörnyezetben prototípusokat kell létrehozni?
– Mi igen sok fejlesztést valósítottunk meg, melyek folyamatosan bővülnek az ötletek, igények megjelenésével és a piaci trendek változásával. Régebben például a telefonos interfészeink hangkártyára csatlakoztak, nagyon egyszerű feladatok ellátására voltak alkalmasak. Ma már LAN-ra csatlakozó, teljes interaktivitást lehetővé tevő eszközeink vannak, amelyekkel automatikus telefonhívó rendszer, interaktív ügyfélszolgálati rendszer, üzenetrögzítő stb. valósítható meg. Ahogy az igények és lehetőségek bővülnek, azokat egy új fejlesztési tervben összegezzük, majd természetesen elkészítünk néhány prototípust. Igyekszünk úgy átgondolni az új megoldást, hogy a termék életciklusa ne csak egy-két év legyen majd, mivel a fejlesztések költsége és időigénye igen nagy is lehet. Most is vannak fejlesztési ötleteink, amelyeket majd egyszer megvalósítunk.

Itthon lehet ezeket gyártani?
– Magyarországon az elektronikai gyártás a rendszerváltást megelőző időben is jelentős volt, gondoljunk csak a régi márkákra, mint például a BRG, Videoton, Orion, HT stb. A magyar gyártási technológia és kapacitás ma is bőségesen elegendő, a legnagyobb problémát inkább a speciális alkatrészek beszerzése okozza, mivel csak bizonyos cégek forgalmazzák a megfelelő elektronikai elemeket.

Külső szemlélőként úgy tűnik, hogy az oktatási és üzleti együtt­működésnek köszönhetően a hazai felsőoktatásban sok tehetséges fiatal fejlesztő várja a munkába állást. Van-e, lesz-e utánpótlás ezen a területen?
– Ez az állítás az én meglátásom szerint részben igaz is, de a számítógépes hangrögzítés – fejlesztés, gyártás, forgalmazás, telepítés, támogatás – olyan sok elméleti és gyakorlati területet ölel fel, amelyek ismeretanyagát nem lehet csak az oktatásban elsajátítani.

Gondoljunk csak arra, hogy a távközlés és informatika olyannyira összefonódott, hogy ma már IKT-ként emlegetjük. Ebben benne vannak a távközlési és internettechnológiák, programozáselmélet, hangfeldolgozási elméleti ismeretek, villamosmérnöki ismeretek stb. Jó szakember­gárdát verbuválni nem egyszerű feladat. De mindenképpen igaz, hogy a magyarországi képzés megteremti az alapját annak, hogy legyen utánpótlás.

Mivel az adatokat lassan minden területen digitálisan rögzítik, az adatdigitalizálás, mint olyan, talán meg is szűnik, de biztosan elavulttá válik a használata. Mi a hangrögzítés jövője, milyen új felhasználói vagy összefonódási lehetőségeket lát a területen?
– Ez részben igaz, főként az IKT területén. A mai telefonos kommunikáció egyértelműen a digitális megoldások felé tart, mint például a VoIP és a GSM. Ezen a területen is vannak jelentős fejlesztéseink, de az analóg telefonvonalak még egy darabig megmaradnak. A mikrofonos hangfelvételek készítése esetében pedig a digitalizálás feltehetőleg soha nem fog megszűnni.
A hangrögzítés igénye mindig is megmarad, legalábbis addig, amíg az emberek beszélni fognak. A jogi szabályozások ma már egyértelműen azt jelzik, hogy a beszédnek ugyanolyan súlya van, mint az írásnak. Például az idén március 15-én hatályba lépett új Polgári törvénykönyv egyértelműen fogalmaz a beszédben elhangzott szerződéskötéseket illetően. De új lehetőségként felvethetjük az okostelefonokon történő hangrögzítés, a beszédfelismerés folyamatos fejlődését is.•

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020
Címkék

Innotéka