2024. augusztus 5.

Szerzők:
Drótos Gábor
Vértesi Tamás

HUN-REN Atommagkutató Intézet

eDICT: kvantumeszközök hitelesítése – úton a megbízható kvantumtitkosítás alkalmazása felé

Az eDICT projekt a kvantummechanika törvényeire épített titkosításon alapuló kommunikáció egy különösen biztonságos, úgynevezett eszközfüggetlen formáját kívánta közelebb juttatni a gyakorlati alkalmazáshoz új, könnyebben megvalósítható eljárások kidolgozásával.


A Kísérletorientált Eszközfüggetlen Kriptográfia (eDICT) című projekt nemzetközi konzorciumi formában, a (jelenlegi nevén) HUN-REN Atommagkutató Intézet (ATOMKI) részvételével nyert el EU-támogatást 2019-ben.

A hagyományos informatikában az információt egy klasszikus rendszer két lehetséges állapota segítségével kódoljuk, például északi vagy déli polaritással egy mágneses adathordozó adott pozícióján. Kellően fejlett technológiával azonban a kívánt információt egy fizikai rendszer kvantummechanikai állapota segítségével is eltárolhatjuk, illetve a benne rejlő információt igényeink szerint felhasználhatjuk. Egy egyedi foton polarizációja lehet például „vízszintes” (valamilyen kitüntetett irányú), illetve „függőleges” (a kitüntetett irányra merőleges): ez már kvantummechanikai tulajdonság, mivel e két lehetséges állapot (ún. bázisállapot) bármilyen szuperpozíciója is megengedett (amikor a bázisállapotok valamilyen, matematikailag precízen, lineáris kombinációval értelmezett „egyvelege” jellemzi a részecskét). Kvantummechanikai állapotok alkalmazásával az információ közlésére és feldolgozására új, kvalitatíve biztonságosabb vagy gyorsabb módszereket fejleszthetünk ki.

A kvantumkriptográfia, vagyis a kvantummechanikai állapotokat, illetve a viselkedésüket leíró természeti törvényeken alapuló titkosítás azt garantálhatja például, hogy a kommunikáló felek törvényszerűen észreveszik, ha valaki lehallgatja a vonalat. Egy ilyen protokollt lehet részecskék úgynevezett kvantummechanikai összefonódására alapozni, de egyre nagyobb figyelmet kap a technikailag könnyebben kivitelezhető, preparálj-és-mérj (PM) névre hallgató forgatókönyv is. Magát a protokollt az előbbi esetben meg lehet szerkeszteni eszközfüggetlen módon, vagyis amikor kizárólag mérési kimenetelek különböző bemeneti értékek mellett megfigyelhető statisztikájából vonjuk le a következtetéseinket; az utóbbi forgatókönyv azonban valamilyen extra, ám egyszerű feltevést is megkövetel a fizikai rendszerről. Más protokollok egyszerűen feltételezik, hogy többé-kevésbé pontosan ismerjük az eszközeink működését. Ilyenkor – a kriptográfia mellett más kvantumtechnológiai feladatokban is – hitelesítenünk kell az eszközeinket, a hitelesítési eljárás viszont maga is (félig) eszközfüggetlenné tehető, az imént említett kétféle forgatókönyvben.

Alice, a kvantumkriptográfia és kvantuminformáció-elmélet visszatérő karaktere, kvantummechanikai állapotot preparál, hogy elküldje Bobnak, aki mérést végez el rajta (PM forgatókönyv). Sok ilyen, részben különböző fordulót követően a mérési kimenetelekből számított statisztikával hitelesíteni tudjuk az állapotokat és a méréseket is. (Kép: DALL-E, saját prompt)

Az ATOMKI-ban dolgozó csoportunk a PM forgatókönyvre koncentrált. Más eredmények mellett sikerült olyan konstrukciókat alkotnunk, amelyekkel ellenőrizhető, hogy (például egy kísérletben) preparált állapotok vagy elvégzett mérések egy halmaza megfelel-e egy szándékaink szerint megcélzott, tetszőlegesen megválasztott halmaznak, feltéve (a félig eszközfüggetlen megközelítésnek megfelelően), hogy a fizikai rendszert leíró bázisállapotok száma ismert. Ez az ellenőrzés egyelőre idealizált, környezeti zajtól lényegében mentes körülmények között működőképes, azonban az ellenőrzéshez megalkotott statisztikai mennyiség alkalmas egyúttal a fizikai valóságban preparált állapotok vagy elvégzett mérések valamilyen kvalitatív tulajdonságának a félig eszközfüggetlen hitelesítésére is. Illusztratív példaként jól megtervezett futtatásokkal kimutattuk, hogy nyilvánosan elérhető kvantumprocesszorokon preparált kvantummechanikai állapotok leírására nem elegendőek a valós számok, hanem a fentebb említett lineáris kombinációk együtthatóit komplex, vagyis valós és képzetes résszel jellemzett számokként kell definiálnunk – feltéve, hogy a releváns bázisállapotok száma kettő, tehát megfelel ezen kvantumprocesszorokat tervező mérnökök szándékának. (Phys. Rev. Lett., New J. Phys.)•

 


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka