Az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kara tra­dicionális, és szakmai körökben is elismert intézmény. A Mik­roelektronikai és Technológia Intézet elsősorban milyen kutatásokkal foglalkozik?
– A félvezetős technológiák és elektronikus eszközök oktatása mellett, illetve ezzel kapcsolatosan világítástechnikai eszközök, lézerek, LED-ek és napelemek kutatására szakosodtunk. Az elektronikai és világítástechnikai laboratóriumunkon kívül érdemes külön megemlíteni a nanotechnológiai laborunkat is, ahol az országban egyedüliként molekulasugár-epitaxiás félvezető-nanostruktúrákat kutatunk. A laboratórium felállítását egy több mint húszéves nemzetközi tudományos kapcsolat tette lehetővé, melynek eredményeként, ajándékozás útján, értékes berendezésekhez jutottunk. Az említett laboratóriumhoz azonban még jelenleg is számos fejlesztésre van szükség, s ebben intézetünk mellett a Műszer és Automatika Intézettel dolgozunk közösen.
Helyileg hol található ez a labor, az egyetem területén vagy máshol?
– Felsőoktatási intézmények esetében megszokott, hogy kihelyezett kutatólaboratóriumokat működtetnek. Ez többnyire egy akadémiai kutatóhely területén valósul meg, ami mindkét intézmény számára hasznos. Egyrészt a kutatóintézet komoly infrastrukturális hátteret biztosít az egyetem számára, másrészt a kutatóintézeteket hallgatók látogatják, s ez a kutatói utánpótlásban fontos tényező. Intézetünk kutatólaboratóriuma az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézettel közös, mely a KFKI csillebérci telephelyén található. Szűken vett kutatócsoportunk 12 fős (hat oktató és hat hallgató), de az együttműködésünk sokkal szélesebb. Mint az már ma is nyilvánvaló, a nanotechnológia forradalmasítja az egész műszaki életet. Csak a félvezető eszközök esetében is drasztikus hatásfok- és felhasználásilehetőség-változást idéz elő, a napelemeknél például 60-80 százalékos hatásfok is elérhető.
A kutatásunk elsősorban alacsony (2, 1 és 0) dimenziós struktúrák­ra, például kvantumlapokra, kvantumdrótokra, kvantumpontokra (például kvantumgyűrűkre) koncentrál, melyek segítségével számos újfajta félvezetőeszközt lehet készíteni. Itt megemlíthető a kétdimenziós struktúrával rendelkező térvezérlésű tranzisztor, mely jóval nagyobb sebességre képes, mint a hagyományos. Alacsonydimenziós esetben ugyanis teljesen mások a transzport és egyéb anyagi tulajdonságok. Egy másik példát említve: a nanodrótok segítségével a polimer alapú napelemek hatásfoka akár százszorosára is növelhető.
Mi alapján dönt a kutatócsoport egy kutatás témájának meghatározásakor?
– Intézetünk nemcsak alapkutatásokat végez, hanem ipari kapcsolatainkon keresztül orientálódunk célzott technológiai kutatások felé is. Legutóbb egy napelemekkel foglalkozó céggel vettük fel a kapcsolatot, és a technológia rohamos fejlődésének köszönhetően elképzelhető, hogy alapkutatásaink eredményei a közeljövőben ipari alkalmazásba kerülhetnek. Esetünkben további kitörési lehetőséget jelenthet a rácsillesztett kvantumpontok kutatása is, amit a világon rajtunk kívül csak néhány kutatócsoport művel.
A pályázati lehetőségek milyen új utakat nyitottak meg az elmúlt időszakban a kutatócsoport előtt?
– Ezen a területen, sajnos, kifejezetten rosszak a tapasztalataink az utóbbi időkben, hiszen a pályázati források erősen beszűkültek, és gyakori, hogy a beadott pályázatot el sem bírálják. Egy pályázat elkészítése több hétre is leköti az energiánkat – sajnos, többnyire feleslegesen. A helyzet igencsak elgondolkodtató, hiszen a hazai kutatók ugyanazokban a vezető folyóiratokban publikálnak, ahol a sokkal jobb sorsú nyugat-európai, amerikai és japán kollégák. Hol tarthatnánk már, ha az előbb említettekkel csak megközelítő kutatási infrastruktúrával rendelkezhetnénk. Véleményem szerint szellemi kapacitás területén egyelőre nincs lemaradásunk riválisainkkal szemben, azonban műszerezettség tekintetében jelentős a hátrányunk. Közismert tény, hogy gazdasági fellendülés nem várható a kutatás és a felsőoktatás (különösen a műszaki és természettudományos) megkurtításával. Épp ellenkezőleg. Rombolni mindig könnyebb, mint építeni. Egy kutatócsoport kialakítása rengeteg időbe, energiába telik. A felsőoktatási intézmények újabb „integrációjának” egyebek közt épp ilyen kutatócsoportok lehetnek az áldozatai. Abban mindenki egyetért, hogy a felsőoktatásban
a mennyiség helyett ismét a minőségre kellene helyezni a hangsúlyt.
Az újabb károkozás helyett olyan szabályozók beépítésére lenne szükség, melyek a minőségi munkát támogatják mind az oktatásban, mind a kutatásban (például fajsúlyos publikációk, TDK-eredmények premizálásával).•