2011. május 10.

Szerző:
Dr. Drávucz Péter

Egyre szigorúbb a jog a környezetkárosítókkal szemben

Az uniós irányelveknek és a hazai jogalkotásnak köszönhetően egyre komolyabb lehetőségek állnak a hatóságok rendelkezésére a környezetkárosító, környezetszennyező cégek és azok tulajdonosaival szemben. Az elmúlt években folyamatosan növekedett a környezetvédelmi jogszabályok ellen vétőkre kiszabható büntetések és bírságok nagysága is, igaz, ennek ellenére még mindig jellemző magyar gyakorlat, hogy a környezetvédelmi felelősségbiztosítást kötő cégek alulbiztosítottak, milliárdos árbevételt elérő társaságok csupán néhány millió forint erejéig „gondolnak” a váratlan eseményekre.


Az Európai Parlament 2004-ben fogadta el a 2004/35/CE számú környezetszennyezési felelősségi irányelvet, amely – jogharmonizációt követően – 2007-ben lépett életbe Magyarországon.
A jeles irányelvet gyakran emlegetik úgy, mint a „szennyező fizet” elvének az uniós jogalkotásban történő gyakorlati megvalósulása, aminek következtében világosabbá váltak a felelősségi, kártérítési szabályok egész Európában.

Főszabály szerint a szennyező a büntetőjogi, szabálysértési, polgári jogi felelőssége mellett az államigazgatási, közigazgatási felelősséget is köteles viselni az általa okozott környezetkárosodásért, s köteles állni a számlát, amennyiben tevékenységével, mulasztásával bizonyíthatóan szennyezte, károsította környezetét. Viselnie kell a környezetkárosodást megelőző, illetve a helyreállítási intézkedések költségeit, ideértve a kár, illetve a kárveszély felmérésének költségeit is. A magyar jog úgynevezett objektív felelősségi rendszert alkalmaz, amely nem vizsgálja a károkozó gondatlanságát vagy szándékosságát.

A tulajdonosnak is felelnie kell

A környezetkárosításért való felelősség nem csupán a jogi személyeket, hanem a cégek tulajdonosait és vezető tisztségviselőit is terheli. Nem is akármilyen mértékben, mert a társaság esetleges megszűnése esetén is korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társaságot terhelő és nem teljesített helyreállítási, kártérítési kötelezettségekért, feltéve, hogy olyan határozatot vagy intézkedést hoztak, amelyről tudták, vagy az elvárható gondosság mellett tudhatták, hogy annak végrehajtásával a társaság környezetkárosodást okoz.
A tulajdonosok csak és kizárólag akkor mentesülhetnek a felelősség alól, ha bizonyítani tudják: valamely elháríthatatlan és tevékenységi körön kívül eső külső ok okozta a kárt.

Százmilliós, milliárdos károk lehetnek

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény szerint a környezethasználó kötelezettségei a megelőzés, az abbahagyás, a tájékoztatás, a kárenyhítés, a kárelhárítás, a további károsodás megakadályozása. További kötelezettség: elsődleges helyreállítási intézkedésként az eredeti állapot helyreállítása, kiegészítő helyreállítási intézkedésként a károsodott környezeti elemet erre alkalmas környezeti elemmel, illetve a környezeti elem által nyújtott szolgáltatást erre alkalmas környezeti elem által nyújtott szolgáltatással pótolni.

Az objektív felelősségi rendszer miatt egy cég sincs biztonságban, ha szennyeződés van például a telephelyen, neki kell bizonyítani, hogy nem tehet róla. A költségek adott esetben százmilliókra, milliárdokra rúghatnak – egyelőre például nem tudni, mennyibe kerül a tavaly októberben bekövetkezett vörösiszap-katasztrófa következményeinek felszámolása. Nem mindegy tehát, hogy pontosan miként állapítható meg a felelős, felelősök személye, és magatartásukkal, valamint a szennyezéssel, károsodással kapcsolatban milyen ok-okozati összefüggés tárható fel; ugyanis ez alapozza meg a kártérítési felelősséget.

Felszín alatti vizek: ketyeg az óra
Az Európai Unió 2000/60 EK Irányelve 2015. december 22-éig adott határidőt a felszín alatti vizek „jó állapotának” elérésére. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy minden vállalkozásnak érdemes árgus szemekkel vizsgálni jelenlegi vagy majdan vásárolandó telephelyének talaját, környezetét. Első körben ugyanis a tulajdonosnak és az esetleges bérlőnek kell helytállni a károsodott felszín alatti vizek szennyezettségéért.

Elidegenítési és terhelési tilalom

Jogerősen megállapított környezetkárosítás esetén a környezetvédelmi hatóság a helyreállítási intézkedés megtételére kötelező határozatában elidegenítési és terhelési tilalmat rendel el a helyreállítási intézkedés megtételére kötelezett személy azon ingatlanaira, amelyek a helyreállítási intézkedés költségeinek előreláthatólag finanszírozandó összegére kellő fedezetet nyújtanak. Ha a környezetkárosodást megelőző, illetve a helyreállítási intézkedés költségeit a környezethasználó helyett a központi költségvetés finanszírozta, a környezetvédelmi hatóság a finanszírozott költségek összegének erejéig, a környezethasználó ingatlanvagyonára a magyar állam javára jelzálogjog, ennek biztosítására pedig elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzését rendeli el.

Ezt a megtérítést a hatóság a kármentesítés befejezésétől vagy a környezethasználó azonosításától számított öt éven belül követelheti, és joga van ennek biztosítására a teljes ingatlanvagyonon. Ha több tulajdonos van, ellenkező bizonyításig a bekövetkezett szennyezésért egyetemleges a felelősségük, ám ha az ingatlant más személy használja, bérli, akkor az ő felelősségét is megvizsgálják.

A vállalkozások spórolnak

A komoly tét ellenére a felelősségbiztosítással rendelkező hazai cégek többsége minimális kártérítési limitet állíttat be – ez nagy, milliárdos forgalmú cégek esetében is így van. További gond, hogy a környezeti kockázatok előre nehezen azonosíthatók, a következményüket nem könnyű megbecsülni, ezért sokszor emiatt is nehéz megállapítani a megfelelő összeget.

Szakértők szerint segíthetne egy olyan jogszabály, amely rendet tesz a kockázatarányos felelősségbiztosítások rendszerében, és a kötelező pénzügyi biztosítékadásra kötelezett társaságoknak igazolniuk kellene, hogy rendelkeznek a tevékenységükkel összefüggő kockázatokat fedező arányos pénzügyi forrással. A környezetvédelmi hatóság pedig ezután adhatná ki az engedélyeket.•

Állatorvosi ló: Miskolc
Miskolc város közigazgatási területéből jelentős részt foglalnak el a korábbi nagyipari tevékenységek telephelyei (iparterületek, ipari hulladékok deponálási helyei stb.). Ezek általában – különböző mértékben és formában – szennyeződésektől terheltek. Megemlíthető a volt Lenin Kohászati Művek (LKM) területe, a Nádasréti volt LKM kohászati salaklerakó és a volt Diósgyőri Gépgyár területe.

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka