Hazánk tájtípusai

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) munkatársai a közelmúltban megjelent tanulmányukban arra a kérdésre keresték a választ, hogy miként lehet növényzeti tájosztályozást készíteni olyan területekre, ahol aktuálisan nincs, vagy csak korlátozottan van jelen őshonos növényzet.


A szakemberek, hazánk lehetséges növényzete alapján, statisztikai módszerekkel készítették el Magyarország tájtípusainak osztályozását, az eredményt pedig térképen ábrázolták. Az új tájosztályozás fenntartható, őshonos alternatívát kínál a városi zöld infrastruktúra fejlesztéséhez, így hozzájárulhat az éghajlatváltozás hatásainak mérsékléséhez, emellett élőhelyek, élőhelyegyüttesek helyreállítását is elősegítheti. Publikációjuk a Preslia szakfolyóiratban jelent meg.

A 15 csoportból álló csoportosítás térképi megjelenítése.

A csoportosítások, osztályozások a mindennapjainkban is jelen vannak, és rendszerint a megismerést segítik. A tájosztályozások során egyik cél az úgynevezett tájtípusok, tehát egymáshoz hasonló foltok – például kaszálórétek, lápok és üde erdők mozaikja, erdős tájak stb. – megkeresése. Ám gyakori probléma, hogy az aktuális, azaz a jelenben megfigyelhető (fél)természetes növényzet alapján az ember tájátalakító tevékenysége miatt csak olyan tájosztályozás készíthető, amelyet számos helyen „fehér foltok” tarkítanak. Az ÖK munkatársai arra a kérdésre keresték a választ, hogy miként lehetne a növényzet alapján, de „fehér foltok” nélkül osztályozni a tájakat.

Megoldás a „lehetséges növényzet” elmélet, mely az adott területen és körülmények között túlélni képes növényzetre vonatkozik. Az elkészített többrétegű tájosztályozás hazánk lehetséges növény­zete alapján, a tájban rejlő teljes növényzeti lehetőségek, potenciál figyelembevételével, statisztikai módszerekkel készült el, és a kapott 6-15 csoportból álló csoportosításokat térképeken ábrázolták.

A csoportosítások vizsgálata során a 8 és 15 csoportos változatok bizonyultak különösen informatívnak. Létrejöttek stabilabb, például a hegyvidéki tájtípus, illetve könnyen darabolódó – köztük a (fél)száraz erdő-gyep mozaikok tájtípusa – csoportok. Érdekes eredmény, hogy a lehetséges nö­vényzet alapján például a Bereg-Szatmári-sík és az Alsó-Duna-völgy egyaránt olyan alföldies növényzetnek képes otthont adni, ahol a homoki növényzeti típusok nem képviseltetik magukat. Jóllehet térben egymástól távol helyezkednek el, a részletesebb osztályozást tekintve is egy csoportba tartoznak ártéri erdők számára alkalmas területekként. Szintén érdekes, hogy a Külső-Somogy, a Zselic és az Őrség között is hasonlóságot jelez az osztályozás, így ezek is azonos csoportba kerültek.

A 6-15 csoportból álló csoportosítások térképi megjelenítése. A nyilak a 8-as és 15-ös csoportokat ábrázoló térképeket jelzik.

A kutatók a lehetséges növényzet alapján készített új tájosztályozást összehasonlították a hasonló módszerrel, de aktuális, (fél)természetes növényzet alapján készült korábbi osztályozással. Fontos különbség, hogy az új tájosztályozásban az ártéri erdőkkel jellemzett tájtípus jóval szélesebb sávban húzódik a folyók mentén. További jelentős eltérés, hogy a korábbi osztályozás során az első kettéválás a fás/fátlan szempont volt, most pedig a domborzati viszonyok alapján történt. Az eltérést magyarázhatja, hogy az emberi tevékenység hatására szinte az összes őshonos erdő eltűnt az alföldi területekről.

Az elkészült lehetséges növényzetalapú tájosztályozás fenntartható, őshonos alternatívát kínál a városi zöld infrastruktúra fejlesztéséhez, így hozzájárulhat az éghaj­latváltozás hatásainak mérsékléséhez, továbbá az élőhelyek, illetve élőhelyegyüt­te­sek helyreállítását is segítheti.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka