Azzal mindannyian egyetértünk (aki mást vall, egyébként sem az Innotékát olvassa), hogy a nők nem születnek butábbnak, kevésbé kreatívnak, mint a férfiak.
A 19. század derekán Magyarországon zajló vitát (a nők publikálhatnak-e egyáltalán tudományos folyóiratokban, és amennyiben erre vetemednek, elvesztik-e nőiességüket?), szerencsére, régen magunk mögött hagytuk. A 20. század második felére teljes joggal vesznek részt a felsőoktatásban, szereznek doktori fokozatokat. Úgy tűnik azonban, hogy a tudományos pályán – a támogató politikai és szakmai döntések ellenére – máig látványosan alulreprezentáltak maradtak a magas presztízsű pozíciókban. Jellemző, hogy az MTA eleddig egyetlen hölgyet érdemesített vezetői posztra, Csépe Valériát, a főtitkár-helyettesire.
Pedig Magyarországon az egyetemet és főiskolát végzettek több mint fele nő, és a doktori képzésben – ami a tudományos kutatói karrier előszobája – is még minden második hallgató hölgy. És mégis, például a felsőoktatásban minél magasabb a poszt, annál kevésbé találunk hölgyet a betöltők között. Miközben a tanársegédek fele hölgy, az egyetemi tanárok között csupán minden ötödik tartozik a gyengébbik nemhez. Legszembeötlőbb a különbség a nemek arányában az akadémiai tagok között – az Akadémia rendes és levelező tagjainak alig hat százaléka nő. (Az igazsághoz tartozik, hogy az idén májusi választás némileg javított az arányon, hiszen a huszonhat új levelező tag között négy hölgy akadt – ez már szinte elképesztő magasságot mutató tizenöt százalékos arány.) Az is jellemző, hogy a legnagyobb kutatási összegeket igénylő területeken több a férfi, a kevésbé költségigényes helyeken pedig több a női kutató. Ebből az következik, hogy nem lehet rájuk bízni pénzes kutatást? Vagy inkább az, hogy a férfi döntnökök nyugodtabbak, ha férfiaknak adnak forrást?
Mi lehet a különbségek oka? A családban játszott eltérő szerep? Nem feltétlenül. Egy nemzetközi összehasonlító kutatás szerint nem egyértelműen hátrány a család és a gyermek a teljesítményben. Inkább arról lehet szó, hogy minél magasabb a beosztás, a nők előtt annál több az akadály a pozíció megszerzéséhez vezető úton. Egyre erősebb az előléptetéseknél, kinevezéseknél megjelenő nemi diszkrimináció.
Össztársadalmi a gond, de miért ne mutathatna jó példát éppen az, akitől a legtöbbet várjuk el? Az Akadémia.
