Hiánypótló kutatások
A HUN-REN ATK Növényvédelmi Intézetének munkatársai azonosították a borókaszú (Phloeosinus aubei) aggregációs feromonjának két komponensét, a (–)-a-pinént és a (–)-mirtenolt. A kutatók a borókaszú nőstények közép- és utóbeléből nyert kivonatokat bioszenzoros gázkromatográffal (GC-EAD) elemezték, majd a csápon aktívnak bizonyult komponenseket GC-MS módszerrel azonosították egy nemzetközi együttműködés keretében.
BorókaszúAz azonosított komponensek szintetikus mintáival pedig viselkedési vizsgálatokat folytattak. A laboratóriumi eredményeket faiskolai ültetvényekben végzett kísérletekkel is megerősítették. A kutatók a két vizsgálati módszerrel bizonyították az azonosított komponensek viselkedési hatását, így az aggregációs feromonok meglétét is.
Borókaszú nászjáratokKutatásuk úttörőnek számít, eddig ugyanis ismeretlen volt e rovarcsoport kémiai ökológiája, így a kutatók munkája hozzájárulhat a borókaszú elleni új biológiai védekezés kidolgozásához. Eredményeiket a Journal of Applied Entomology folyóiratban ismertették.
A HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézet és a HUN-REN–BME Morfodinamika Kutatócsoport munkatársainak vezetésével szárazföldi csigafajok héjainak felépítését és gazdaságosságát vizsgálta egy nemzetközi kutatócsoport. Az Evolution című szakfolyóiratban közölt tanulmány eredményei szerint a tüdőscsigák könnyebben „változtathatták” a házuk alakját az evolúció során, aminek szerepe lehetett abban, hogy a tüdőscsigák evolúciós léptékben sikeresebbek az ajtósoknál. A közel harmincezer ismert szárazföldi csiga többsége két csoportba sorolható. Az egyik a nyelesszemű tüdőscsigák (Stylommatophora) csoportja, mintegy 23 000 faj, a másik a közel 4000 fajt számláló Cyclophoroidea csoport. Utóbbiakat ajtóscsigáknak is nevezik, ugyanis amikor az állat visszahúzódik a házába, egy többnyire kerek formájú, csapóajtószerű fedél (operculum) zárja le a bejáratot, ezért a csigaház bejárata is hasonló alakú.
Szárazföldi csigaházEbből adódóan a kanyarulatok keresztmetszete is kerek, és az egymást követő kanyarulatok csak egy pontban érintkeznek. Ezzel szemben a tüdőscsigák házbejáratának alakja változatosabb, általában félhold alakú, ezért a későbbi kanyarulat jobban ráépülhet az azt megelőzőre. A két csoport között a héjalak gyakoriságában megfigyelhető különbségre eddig nem született méréseken alapuló magyarázat, ezért a kutatók 39 csigafaj héjainak CT-felvételeit vizsgálták, majd a héj geometriáját matematikai elemzésnek vetették alá. A kutatók feltételezik, hogy a gyakoriságban megfigyelhető eltérés összefügg az optimális, azaz anyagtakarékos héjalakkal. Az alkalmazott matematikában egy geometriai formának az említett értelemben vett hatékonyságát az úgynevezett izoperimetrikus arány jellemzi. A csigahéj esetében ez az arány mind a jellemző kanyarulati keresztmetszetre, mind a teljes háromdimenziós felületre vonatkozóan értelmezhető.•
Címlapkép: HUN-REN ATK
