2013. november: jegyzet, portré, tudomány, agrárium, egyetem, disszemináció, innováció, paragrafus, zöldkörnyezet, megújuló energia, it, okostechnológia, startup
2013. november 5.

Szerző:
Bogdán Zoltán

Hulladékhőre épül az olcsó távfűtés

A magyarországi lakások 15 százalékában és rengeteg állami, önkormányzati intézményben távfűtés van. Az elmúlt két évtized „olcsógáz-eufóriája” kissé háttérbe szorította ezt a fűtési módot, de a globális klímaváltozás, a fenntartható fejlődés eszméje, illetve a megújuló energiaforrások felfutása új lendületet adhat a sok előnyös tulajdonsággal bíró távfűtésnek. Feltéve persze, ha lesz elég forrás a beruházásokra, mert az infrastruktúra-fejlesztés bizony nem olcsó mulatság. A témakörről Fekete Csabával, az idén húszéves Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége (MaTáSzSz) elnökével, a Főtáv vezérigazgatójával beszélgettünk.


Az átlagembernek a távfűtésről az jut eszébe, hogy az a szocializmus időszakából ránk maradt pazarló, elavult rendszer, amelyet már csak a panelházas lakótelepeken használnak. Gondolom, önöknek erről kissé más a véleményük…
– Mi is gyakran tapasztaljuk, hogy mennyi a tévhit a távfűtés körül. A legelterjedtebb, hogy ez egyfajta kommunista lakótelepes kitaláció, ami a fejlett nyugati világban teljességgel ismeretlen. Ehhez képest egész Izlandon és a finn fővárosban, Helsinkiben 95-95 százalék a távfűtött lakások aránya, az öt és félmilliós Dániában pedig mintegy 50 százalék. De nézhetünk közelebbi példát is: Ausztriában ez az arány 21 százalék, ezen belül pedig Bécsben található Európa legnagyobb távhőhálózata. Pedig náluk nem igazán volt szocializmus.

MaTáSzSz
A Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetségét 1993. november 11-én alapította a 14 legjelentősebb hazai távhőszolgáltató vállalat. Jelenleg már közel száz tagszervezetük van. A több mint 600 ezer távfűtött lakás 85 százalékában MaTáSzSz-tagok végzik a távhőellátást, vagyis mintegy 1,4 millió embernek szolgáltatnak. A szövetség a jeles évforduló tiszteletére 2013. november 14–15-én jubileumi távhő-szolgáltatási szakmai napokat szervez Visegrádon.

Gondolom, a technikai-technológiai színvonal terén azért akadnak különbségek…
– Természetesen, hiszen a gazdagabb országokban erre a célra is több jut, de gyorsan meg kell cáfolnom egy másik tévhitet is, miszerint a magyar hálózat teljesen elavult és borzasztóan pazarló. Az kétségtelen, hogy egy része 30-50 éves, és az akkori nem túl igényes módszerrel készült, vagyis kőzetgyapot hőszigetelésű, vasbeton védőcsatornába fektetett vezeték, de működik. Országszerte pedig egyre több korszerű, előre hőszigetelt, közvetlenül földbe fektetett technológiával felújított szakaszt adnak át. Ennek következtében az úgynevezett távvezetéki hőveszteség aránya országos átlagban is alig nagyobb a nyugat-európai átlagnál, sőt Budapesten kisebb. Nincs tehát szégyenkeznivalónk ezen a téren sem.

Az előbb felsorolt „bezzeg” országok persze könnyű helyzetben vannak: ott van nekik a szinte ingyenes geotermikus, illetve a szintén nagyon olcsó víz- és szélenergia…
– Izlandot most vegyük ki, ott egészen speciális a helyzet, de a többi országban paradox módon éppen a sok, viszonylag olcsó energiaforrás nehezíti meg a távfűtés helyzetét. Mert ha nagyon olcsó a villamos energia, miért ne lehetne egyedileg villannyal vagy hőszivattyúval fűteni, miért van szükség a távfűtésre? A távfűtés ugyanis a világon mindenütt – a környezetkímélő mód mellett – elsősorban olcsó áraival tud konkurenciát támasztani a többi fűtésfajtának. Skandináviában a villamos energiával, illetve a hőszivattyúkkal kell manapság versenyeznie, nálunk a földgázzal. Ha a távfűtés nem tud olcsó hőhöz jutni, minden országban komoly lépéshátrányba kerül.

Itthon ezt hogyan lehet megvalósítani, hiszen szinte minden városi erőművünk import földgázra épül? Paksra mégsem támaszkodhatunk, a forró vizet nem lehet száz kilométerekre szállítani…
– A Főtáv például a rákospalotai hulladékhasznosító műtől vásárolja a legolcsóbb hőt, ám ez sajnos csupán néhány százaléka az összmennyiségnek. Csak zárójelben jegyzem meg: Bécsben négy hulladékégető működik, főleg ezekre épül az ottani távfűtési rendszer, amely kapacitását tekintve másfélszer akkora, mint Budapesté. Itthon a távhőszolgáltatással hasznosított hő legnagyobb részét földgázból, „hagyományos fűtőművekben” (forróvíz-kazánnal) vagy úgynevezett kogenerációs, tehát kapcsoltan villamos energiát és hőt is termelő kisebb-nagyobb erőművekben állítjuk elő. Mivel a gőz- és gázturbináknál, valamint a gázmotoroknál a hő csak amolyan melléktermék, hulladékhő, olcsóbban lehet hozzájutni, mint ha hagyományos kazánban termelnénk.

Távfűtési adatok
A 2011-es népszámlálás adatai szerint az országban található 3,9 millió „lakott lakás” 15,5 százalékában, 607 ezer lakásban van távfűtés. Természetesen a fővárosban a legnagyobb a számuk, mintegy 221 ezer. Talán meglepő, de az arányokat tekintve viszont nem Budapesten (28 százalék), hanem a megyeszékhelyeken (34 százalék) található a legtöbb távfűtött lakás. A kisebb városokban ez az arány már 10 százalék alá csökken, a községekben pedig csupán ezrelék­ben mérhető a részesedésük: egészen pontosan 2423 távfűtött falusi lakás van hazánkban.

Miért vásárolják, és miért nem maguk állítják elő a hőt? Illetve ez csak a Főtávra igaz, a többi száz távhőszolgáltatóra nem?
– Nagyon vegyes a kép az országban. Van néhány olyan, főként kisebb szolgáltató vállalat, amely az összes hőt a saját kazánjaival vagy gázmotorjaival állítja elő, másoknak viszont egyetlen ilyen berendezésük sincs, mindent vásárolnak. A Főtávnak, mint a legnagyobb ilyen jellegű hazai szolgáltatónak, több saját fűtőműve is van, amelyekben kazánok működnek. A cég a kapcsoltan, gőz- és gázturbinák, illetve dugattyús gázmotorok által termelt hőt – amely mintegy 87 százalékát teszi ki az összes fővárosi távhőigénynek – külső hőtermelőktől, elsősorban a Budapesti Erőmű Zrt.-től vásárolja. A távhőszolgáltatóknak ugyanis egyszerűen nincs sok tíz- vagy százmilliárd forintjuk, hogy erőműfejlesztésekbe fogjanak.

Vidéken sem? Egyre-másra olvashatjuk, hogy Miskolcon, Pécsen, Szegeden, Komlón vagy éppen Szarvason már megújuló energiával működik a távfűtés.
– A helyi távhőszolgáltatóknak csupán kis tulajdonhányaduk van a hatalmas értékű miskolci geotermikus, illetve a pécsi biomassza­projektben, hosszú távú szerződések alapján ők leginkább csak megvásárolják az ott termelt hőt. Saját jogon – kevés kivétellel – csak egy-egy kisebb kapacitású biomasszakazán termelését vonhatják be a helyi távfűtőhálózatba.

Az olcsó megújuló energia lehet a távfűtés megmentője?
– Higgye el, nagyon örülnénk neki, ha így lenne, de ezen a téren még akad egy-két „apróbb” probléma. Kezdjük azzal, hogy je­lenleg még nem okvetlenül olcsóbbak, mint az egyéb beszerzési for­rásaink. Másrészt a biomassza nagy tömegben mezőgazdasági vidékeken termelődik, a távfűtés viszont a városokra, nagyvárosokra jellemző. Az áramot lehet hosszú távra szállítani, a hőt és a bio­masszát gazdasá­go­san nem, vagy csak korlátozottan. A geotermi­kus energiával a hatalmas beruházásigény mellett az a legnagyobb probléma, hogy általában nem vezethető be közvetlenül a jelenlegi távfűtő hálózatokba. Az úgynevezett „magas hőfokú” hálózat nagy hidegben ugyanis jellemzően 100 fok feletti előremenő és 70-80 fokos visszatérő vízhőmérséklettel működik. Tehát jóval 80 fok feletti termálvízre van szükség, vagy pedig ki kell alakítani az alacsony hőfokú hálózatot. Külföldön már léteznek akár 60/40-es hálózatok is, ezek azonban már eleve ilyen paraméterekkel készültek. Nálunk ezt segítheti az épületoldali korszerűsítések minél szélesebb körű elterjedése.

Nem hagyhatjuk ki a közszolgáltató cégek idei sláger­témáját, a rezsicsökkentést…
– Elöljáróban le kell szögeznem, hogy a szektor a 2009-es válságot követően 2011-ben már átélt egy másik komoly változást, amikor is a helyi önkormányzatok helyett minisztériumi hatáskörbe került az ármegállapítás joga. A 2013. januári 10 százalékos rezsicsökkentésről pedig fontos megjegyezni, hogy azóta egyetlen távhőszolgáltató vállalat sem ment tönkre, vagy lehetetlenült el, a lakosság a legkeményebb téli időszakokban sem érezte meg, hogy a szolgáltatóhoz kevesebb pénz érkezett be.

Mivel a hírek szerint a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal 52 milliárd forinttal teljes mértékben kompenzálta a távhőszolgáltató vállalatokat…
– A hír majdnem korrekt. Azzal a kis kiegészítéssel, hogy nem teljes mértékben, hanem nagy részben. Nem akarom a szövetségünket dicsérni, de igen komoly munkánk van abban, hogy a döntéshozók végül elfogadták a számokra alapozott érveinket, miszerint senkinek sem lehet érdeke, hogy a távhőszolgáltatók nagy részét padlóra küldjék. Hamarosan egyértelművé vált, hogy valamilyen kompenzációra szükség van, már csak a mértéken volt vita.

A szektorban nem volt benne 10 százalékos hatékonyságnövelés?
– Az a baj, hogy ez a 10 inkább 30 lett volna. A szakma jól tudja, hogy a távhőszolgáltatás költségeiben 70-75 százalék a hő előállításából származik. A vásárolt hő több mint két éve hatósági áras, ehhez hozzányúlni nem tudunk. Aki maga termeli a hőt, az természetesen tud élni a tüzelőanyag-beszerzés versenyeztetésével, de ez nyilván nem jelent a piacinál alacsonyabb árat. Marad 25-30 százalék az egyéb működési költségekre, munkatársakra, infrastruktúrára és így tovább. Ha ebből kellene kigazdálkodni azt a 10 százalékos hatékonyságnövelést, az bizony testvérek között is 30 százalékos csökkentés. Ennyi viszont valóban nincs benne a szektorban.

Akkor most végül is egységesen mennyit kaptak?
– Nem normatív volt a támogatás, egy bonyolult számítási módszer szerint kaptak különböző összegeket a szolgáltatók. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a szektorban 2011 ősze óta működik támogatási rendszer, tehát ezt nem a rezsicsökkentés hívta életre, hanem a központi árszabályozási rendszer egyik eleme. A jelenlegi mintegy 52 milliárd forintos támogatási kasszából körülbelül tízmilliárd forint fedezi a rezsicsökkentés kompenzációját. A szabályozó egyértelműen, a rezsicsökkentéstől függetlenül is arra törekszik, hogy hatékony működésre ösztönözze a szolgáltatókat, így nem is kompenzálták teljes mértékben a rezsicsökkentés hatását minden szolgáltatónál.

Tíz távhőcég horribilis büntetést kapott, mert a számlákon nem, vagy nem szabályosan tüntette fel a rezsicsökkentést. A szövetség szerint nem fog ez az 560 millió fo­rint valahonnan hiányozni?
– Ezt költői kérdésnek veszem, persze, hogy hiányozni fog. Nagyon komoly összegről van szó. Szövetségünk messzemenőkig védi a tagok érdekeit, de vannak olyan helyzetek, amikor az ember csak széttárja a karját. Azzal, sajnos, nem tudunk mit kezdeni, ha valamelyik szolgáltató a több hónapos előkészítés ellenére egyetlen sort sem szerepeltet a számláján a törvényben előírtakból. Azért azt sem szabad elfelejteni, hogy a száz távhőszolgáltató cégből csak tíznél találtak hibát, és ezek között van jó pár vitatható eset is, amelynek eldöntése valószínűleg a bíróságokra vár. A büntetések mértékét egyértelműen túlzottnak tartjuk, és erre fel is hívtuk a döntéshozók figyelmét.

És mi lesz a helyzet a november 1-jével bevezetett újabb 11,1 százalékos rezsicsökkentés után?
– Konkrét ígéreteket még nem kaptunk, de továbbra is úgy gondoljuk, hogy senkinek sem áll érdekében tönkretenni a szektort, legkevésbé a kormányzatnak. Folytatjuk a szakmai eszmecseréket az energiahivatallal, a kompenzációt tekintve remélhetőleg hasonló végeredménnyel, mint egy évvel korábban. Ezenkívül azt is szeretnénk elérni, hogy ez az egész folyamat átláthatóbb legyen. Egy „benchmarking” típusú modellt kellene létrehozni, amelyben az egyes cégek a konkrét, mérhető költségelemek alapján össze tudnák hasonlítani a teljesítményüket a többiekével, és ennek eredménye megjelenne a támogatásban is.

Gondolom, nemcsak a tárgyalóasztalnál, de kint a „terepen” is vannak terveik…
– Mindezek mellett tagjaink természetesen országszerte folytatják a hálózatkorszerűsítési, vagy ahol lehet, a hálózatbővítési munkálatokat. Az eddigi, 4-6 házat kiszolgáló régi hőközpontok helyett, Budapesthez hasonlóan, egyre több helyen jelennek meg az épületenkénti modern hőközpontok, amelyek képesek intelligensen szabályozni a fűtést. Terjed az „okosmérés” (smart metering), illetve a diszpécserközpontokból irányítható távfelügyelet is. Minderre szükség van ahhoz, hogy a távhőszolgáltatás ne szoruljon vissza, sőt előkelőbb helyre kerüljön a versenyben. Néhány éven belül nagyon szeretnénk elérni azt az állapotot, ami néhány nyugati országban már jellemző, hogy az ingatlanpiaci hirdetésekben a „távfűtés” nem értékcsökkentő, hanem értéknövelő tényező.•

 
2019. október – Közlekedésfejlesztési különszám

2019. október – Közlekedésfejlesztési különszám

Hírlevél feliratkozás

Innotéka