2014. december 3.

Szerző:
Bogdán Zoltán

Innovációs konferencia: negyedik felvonás

A Direct-Line Kft. immár negyedik alkalommal rendezte meg a Közös cél: a valódi innováció elnevezésű konferenciáját – amely most az Új típusú együttműködések címmel is kiegészült. A Nemzeti Innovációs Hivatallal közösen szervezett „innovációs workshop” előadásaiból és felszólalásaiból hű képet kaphattunk a hazai kutatás-fejlesztési és innovációs (KFI) szektort foglalkoztató problémákról. Kérdés, hogy a megoldásokhoz mennyivel kerültünk közelebb…


Korányi László, a Nemzeti Innovációs Hivatal (NIH) elnökhelyettese és Peredy Zoltán, a NIH főosztályvezető-helyettese két külön és mégis szorosan összefüggő előadásban tájékoztatták a résztvevőket a hazai innovációs szakpolitika legújabb történéseiről, illetve a 2014–2020-as időszak várható pénzügyi fejleményeiről az Európai Unióban és Magyarországon egyaránt.

Az elmúlt hónapok legnagyobb és legjelentősebb feladatát az úgynevezett S3 stratégia sikeres elkészítése jelentette. A Nemzeti Intelligens Szakosodási Stratégiára azért van feltétlenül szükségünk, mert az EU Strukturális Alapokból 2014 és 2020 között csak az az ország kaphat kutatás-fejlesztési és innovációs célokra támogatási forrást, amelyik rendelkezik ilyen elfogadott szakanyaggal.
Márpedig mi a következő hat évben igen sok pénzt szeretnénk kapni az EU-tól hasonló célokra – mintegy 700 milliárd forintot. Az S3 elkészült, a kormány is elfogadta, jelenleg az operatív programok egyeztetése és átdolgozása folyik. Különösen a GINOP (Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program) áll az érdeklődés középpontjában, hiszen a KFI szektor innen remélheti a legtöbb pályázati támogatást és visszatérítendő forrást a fejlesztéseihez.
Bár a részletek még nem ismertek, a hamarosan hatályba lépő új Innovációs Törvény, illetve a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) létrehozása is nagy változásokat hozhat a KFI területen. Különösen a 2015. január 1-jétől felálló NKFIH-tól várható sok pozitívum, hiszen az eddigi szétaprózott, koordinálatlan struktúra helyett egy „multipotens” intézmény létesül, ahol a stratégiakészítéstől a finanszírozásig minden együtt lesz.

Szigeti Ádám, az Emberi Erőforrások Minisztériuma felsőoktatási államtitkárságának főtanácsadója két, K+F szempontból fontos tényezőre koncentrált.
A duális felsőfokú képzés terén a kormányzatnak nagy tervei vannak: 2020-ra szeretnék elérni a 8 százalékos arányt, ennek érdekében már módosították a Felsőoktatási Törvényt. Az eddigi duális típusú képzések (Kecskeméti Főiskola, Széchenyi Egyetem, Miskolci Egyetem, Nyugat-magyarországi Egyetem) ugyanis sikeresnek bizonyultak: a hallgatók fizetést, a gyárak specializálódott munkaerőt kapnak, az egyetemeken pedig sokkal jobb tanulmányi eredmények születnek, lemorzsolódás szinte nincs. Hogy a „24 hét az egyetemen – 24 hét a vállalatnál” típusú oktatást milyen alapszakokra lehet akkreditálni, az még ebben az évben eldől.
A Felsőoktatási Ipari Együttműködési Központok (FIEK) létesítésének elsőrendű célja, hogy ezeken a speciális, közfinanszírozású kutatóhelyeken, laboratóriumokban a hazai kis- és középvállalkozások (kkv-k) is tudjanak önálló K+F projekteket megvalósítani. Ehhez pedig nemcsak infrastruktúrát, de kutatói kompetenciát is kapnak segítségképpen. Az első négy ilyen FIEK Győrben, Budapesten, Miskolcon és Szegeden, az egyetemek közvetlen közelében jön létre.

Kutató-fejlesztők száma megyénként – 2012 (Forrás: NIH)

Ábrahám László, az NI (National Instruments) Hungary Kft. ügy­vezetője komplett innovációtörténeti és -elméleti előadást tartott, kitért hazánk „harapófogó” helyzetére is. Bennünket ugyanis két oldalról is szorongatnak: a fejlett, gazdag ipari országuk a tőkeerejükkel, oktatási és kulturális hátterükkel felvértezve, illetve az alacsony munkabérű, de rendkívül szorgalmas és ambiciózus feltörekvő országok. Ebből a helyzetből szerinte egyetlen kitörési pont van: az innováció.
Az amerikai óriásvállalat magyarországi, debreceni leányvállalata ehhez a saját eszközeivel is szeretne hozzájárulni. Igen modern tudományos parkjukon belül például létrehoztak egy innovációs programot, illetve egy Nyitott Labort. A céljuk: ingyenes hardver- és szoftvereszközökkel, kutatói és kutatási háttérrel segíteni az ebben hiányt szenvedő hazai kkv-kat, startupokat, a termékfejlesztésen és tesztelésen keresztül egészen a piacra jutásig.

Gaál József egyrészt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara al­elnökeként, másrészt egy kutatással és fejlesztéssel is foglalkozó alföldi gépgyártó üzem első embereként osztotta meg gondolatait a hallgatósággal a kamarák szerepéről, az ország, illetve Európa innovációs versenyképességéről.
Az Európai Unió lisszaboni stratégiája – miszerint 2010-re az EU világelső lesz a dinamizmus és versenyképesség terén – érezhetően nem valósult meg, és igen kétséges az Európa 2020 stratégiai célkitűzésének az elérése is, amely az EU-t 2020-ra a leginnovatívabb térségnek vizionálja.
Hazánk számára a 2014–2020-as, hatalmas összegekkel megtámogatott időszak lesz talán az utolsó lehetőség a felzárkózásra, ugyanis 2007 és 2013 között a technológiai fejlesztésekre, igazi innovációra, K+F kutatásokra szánt összegekből leginkább főtereket köveztünk, ravatalozókat és kutya-wellness beruházásokat támogattunk. Közvetlen gazdaságfejlesztésre mindössze 16 százalék jutott – a most következő időszakban 60 százalék a cél. Amire igen nagy szükség is lenne, hiszen egyértelmű, hogy innovatív gazdaság, és ezen belül innovatív ipar nélkül nem lehetünk versenyképesek a világpiacon. És ez nemcsak a high-tech iparágakra vonatkozik: manapság már egy hétköznapi gépipari beszállítói pozíció sem képzelhető el bizonyos mértékű kutatás és innováció nélkül.

A házigazda és főszervező Reith János, a Direct-Line Kft. ügyvezető igazgatója megtartotta régi jó szokását: nem lépte át az általa megszabott időkeretet, ugyanakkor előadásában talán a legátfogóbb és legmarkánsabb üzeneteket fogalmazta meg a tudományos, termelői és politikai szféra felé, nemcsak az innováció, de az oktatás és a gazdaság témaköréből is. (Itt jegyezzük meg, hogy Reith János blogot is vezet a hazai innováció megújítása érdekében.)
A legsúlyosabb problémakörök között említette azt a fogalmi zavart, amely az innováció, a kutatás-fejlesztés és a tudás értelmezése körül még mindig tapasztalható. Márpedig a cégvezetők, a NAV és az SZTNH közötti fogalomértelmezési problémák közvetlen, illetve „elmaradt haszon” típusú károkhoz vezethetnek a vállalkozásoknál. Egy másik súlyos probléma a „szakadozott innovációs lánc” kérdésköre, amely egyrészt az Akadémia-egyetem-termelőszféra háromszögben, másrészt az egyes vállalatokon belül érhető tetten. Szintén nagy gondot okoz a valódi kínálat és a valódi kereslet hiánya. A kínálati oldalon a fizetőképes kereslet hiányára panaszkodnak, a másik térfélen pedig paradox módon a speciális szaktudással rendelkező szakembereket nem látják vagy nem találják meg.
A sok felsorolt (és a még több fel nem sorolt) probléma ellenére Reith János azért lát reményt a kilábalásra, hiszen az innováció fontosságát mostanában már – legalább szóban – a döntéshozók is hang­súlyozzák, és az intézményi infrastruktúra is kialakulóban van. Megítélése szerint sokat lendítene a KFI szektoron, ha a támogatások helyett megrendeléseket kapnának, a „puha” pályázati pénzek helyett meg adókedvezményeket. A K+F projektek esetében szükségesnek tartaná egy akkreditációs rendszer kialakítását a jelenlegi minősítések helyett.
Némileg kitágítva a fogalmat, óriási tartalékokat lát az úgynevezett „társadalmi innováció” terén, vagyis az oktatásban, az egészségügyben, a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban és az országos infrastruktúrában.

Nemcsak előadások hangzottak el, de kávé melletti eszmecserék és előrevivő viták is folytak a rendezvényen. Arra is nagyon jók ezek a konferenciák, hogy az államigazgatási, a felsőoktatási, a nagy- és kisvállalati szféra rácsodálkozzon egymásra: ugyanazokat a szavakat használják, de néha mást értenek rajtuk, gyakran eltérően látják a fontossági sorrendet, sőt még az eredményeket és a rendszerszintű anomáliákat is.
Például ha az apparátus hosszú hónapokig tartó, szó szerint éjt nappallá tevő munkával elkészít egy sok száz oldalas anyagot, joggal lehet elégedett a teljesítményével. A vállalkozók mindeközben annyit tapasztalnak, hogy a javaslataikból vajmi kevés köszön vissza az el­készült dokumentumokban, viszont két éve nincsenek pályázati kiírások, vagy ha mégis, azok elbírálására fél vagy háromnegyed évet kell várni. Szóba kerültek a Gazella-program és az iparjogpályázat anomáliái, az innovációs járadék, a hiányzó kockázati és magvető tőke is – minthogy azonban a döntéshozók nem voltak ott a teremben, azonnali válaszra nem számíthatnak.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka