2015. augusztus–szeptember: jegyzet, portré, tudomány, atomenergia, innováció, mérés, energiagazdálkodás, disszemináció, vízgazdálkodás, zöldkörnyezet, megújuló energia, egyetem, it

Intelligens segítség a járművezetőknek

Végre egy olyan fejlesztés, amelyből a termék is elkészült. Egy egyetem és egy fejlesztőcég közös munkájának gyümöl­cse az egyedülálló képfelismerő eszköz. Beszélgetőpartnereink Horváth András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Informá­ciós Technológiai és Bionikai Karának (PPKE ITK) adjunktusa és az egyetemen működő Virtual Video Analytics (VirVa) labor vezetője, valamint Bártfai Gusztáv, az Eutecus HU Kft. ügyvezetője.


Mit tud ez a kamerás rendszer, amit a többi nem?

Bártfai Gusztáv: Intelligens módon segíti a járművezetőt. Napjainkban óriási az igény az autóba épített, vezetést segítő rendszerek iránt. Pár évvel ezelőtt csak luxusautókban voltak kamerás rendszerek, ma már középkategóriásokba is beépítenek parkolást segítő és egyéb eszközöket. Mi egy olyan egyedülálló technológia fejlesztésén dolgozunk, amely együttesen értelmezi a video- és radarjeleket, s ennek alapján figyelmezteti a járművezetőt például a lelépő gyalogosra vagy más veszélyekre. Szerencsére nem csak mi mondjuk, hogy egyedülálló a technológiánk, az amerikai Szilícium-völgyben lévő partnercégek is úgy gondolják, hogy ez egy ígéretes irány. A kutatás-fejlesztést három helyszínen végezzük: A PPKE ITK laboratóriumában, az Eutecus Inc. budapesti központjában és a cég kaliforniai székhelyén.

Az eszköz és az azon futó algoritmusok képesek a többi jármű és azok rendszámtábláinak detektálására akár nappali, akár éjszakai környezetben
Milyen nehézségekkel szembesültek a mérnöki munka során?

Horváth András: Az egyetemen algoritmusokat fejlesztünk a cég által gyártott eszközhöz, amelynek elég gyorsnak kell lennie ahhoz, hogy valós időben képes legyen a kép feldolgozására. A rendszer egyik fő erőssége, hogy 30 képkockát képes másodpercenként feldolgozni. Roska Tamás, az ITK alapító dékánja, a celluláris hullámszámítógép architektúrájának megalkotója alapozta meg ezt a technológiát. A celluláris architektúra az emberi szemet próbálja utánozni, s bár az eredmény hasonló, a mérnöki megvalósítás mégsem ugyanaz.

Hogyan szűri ki a rendszer azt, hogy mi fontos és mi nem?

Horváth András: Az emberi látórendszer homogén területeket egyáltalán nem dolgoz fel, a retinában lévő csatornákon semmilyen információ nem jut tovább, az agyunk egészíti ki a képet. Az éleket, változásokat vizsgáljuk az eszközünkkel, hogy ki tudjuk szűrni az adott módszer számára érdektelen területeket, és azokra a részekre koncentráljuk a számítási teljesítményt, amit hasznosnak ítélünk. Ez akár azt is jelentheti, hogy a teljes képnek csak néhány százalékát dolgozzuk fel.

Ezt nevezik tehát foveális képfeldolgozásnak?

Horváth András: Igen, ez egy egészen más, a hagyományostól eltérő megközelítés, egy új eljárás, amelynek alapjait Roska Tamás és tanítványai már az 1980-as és 1990-es években kidolgozták.
Bártfai Gusztáv: Az eszközök időközben olyan mértékben fejlődtek, hogy a foveális képfeldolgozó architektúrákat ma már hatékonyan meg tudjuk valósítani rugalmasan átkonfigurálható, kis fogyasztású chipeken.

Az eszköz detektálja a jármű közelében található gyalogosokat, ezáltal előrejelezhetőek az olyan veszélyhelyzetek, amikor járókelők a gépjármű elé léphetnek
Mióta tart ez az együttműködés?

Bártfai Gusztáv: Egy több évtizedes kapcsolat fejlődött a jelenlegi formájáig, aminek itt van az eredménye; elég, ha a csillogó szemű diákokra nézünk a Pázmányon, Berkeley-ben vagy nálunk, mert megvalósult az, amin a laborokban dolgoztak, egy olyan termékben, amit itt gyártattunk Magyarországon, és amiben – a szilíciumplatformot leszámítva – még a vizuális mikroprocesszor-architektúra is saját tervezés.
Horváth András: Az algoritmusok, amivel a diákjaink foglalkoznak; sávok, jelzőtáblák, lámpák jelzéseinek a felismerése, gyalogosok, kerékpárosok, motorosok, járművek észlelése. A laborban videofelvételeken tesztelhetik azokat az eljárásokat, amelyeket végrehajtottak.

Meddig viszik el a fejlesztést?

Bártfai Gusztáv: Már jelenleg is kézzel fogható, hasznot hozó termékről beszélünk, de ez egy olyan szellemi tulajdon, amihez nem szükséges, hogy mi készítsük a hardvereszközt. A kölcsönösen előnyös megoldást az ügyféllel tárgyaljuk meg. Egyik lehetőség, hogy az autógyár vagy a processzorgyártó cég licencdíjat fizet a beépített eszközök után.

Mi ebből az egyetem haszna?

Horváth András: Közösen működtetjük a Pázmányon lévő laboratóriumot, jelentős szakmai, anyagi támogatást kapunk a céges partnertől, diákjaink élvonalbeli kutatásban vehetnek részt, és többen közülük Budapesten vagy Berkeley-ben, a partnercégnél teljesítik kötelező szakmai gyakorlatukat.
Bártfai Gusztáv: Az együttműködés keretén belül a diákok ösztöndíjat kapnak, az amerikai központba utazhatnak, ami óriási szakmai lehetőség, miként az is, hogy karrierutat tudunk biztosítani számukra.•

 
Innotéka