Jubileumra készülve
„Az első, 1959-es konferenciáról még a mai napig megvannak a korabeli szűkszavú tudósítások és beszámolók” – elevenítette fel a kezdeteket Hatala Pál, kiemelve, hogy hatvan évvel ezelőtt egészen kivételezett helyzetben volt az iparág. Akkoriban a „vas és acél országává” akarták tenni Magyarországot, illetve például az ország legnagyobb kohászati-gépészeti komplexuma, a Dunai Vasmű 1954-ben kezdte meg a termelést.
Ötven éve nyílt meg az Öntödei Múzeum is1974-ben a leöntött öntvénymennyiség elérte a 374 ezer tonnát. „A rendszerváltás évei után 50 ezer tonna/év alá esett a volumen, mely napjainkra elérte a 240 ezer tonnát” – érzékeltette a szektor hullámhegyeit és -völgyeit a szövetség ügyvezetője. Mint folytatta, az elmúlt hatvan esztendőben az alapanyagok tekintetében is komoly változás ment végbe, míg 30 évvel ezelőtt a vas- és acélöntvények domináltak, s nagyon kicsi volt az alumínium-formaöntészet, addig napjainkban az alumíniumöntvények teszik ki az öntvények több mint 50 százalékát. Hatala Pál a jubileumi konferencia kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt időszakhoz hasonlóan várhatóan 40-42 vas-, acél-, fémöntészeti és mintakészítési területeket érintő plenáris, illetve szakmai és kereskedelmi előadásokat hallgathatnak meg a résztvevők az iparág legnevesebb hazai és külföldi képviselőitől.
A Magyar Öntészeti Szövetség ügyvezetője a szakma jelenlegi helyzetéről elmondta, hogy 10-12 nagyobb, valamint számos kis- és közepes vállalat tevékenykedik hazánkban, az öntészet Győrött és környékén a legerősebb, a szektor teljesítményének több mint fele itt realizálódik, de komoly tradícióval rendelkező vállalatok vannak Oroszlányban, Budapesten, Békéscsabán, Miskolcon és Sátoraljaújhelyen is. Ennek megfelelően a középfokú járműipari fémalkatrészgyártó és öntészeti képzés is ezeken a településeken indult el az utóbbi években, és a piaci szereplők anyagi hozzájárulásával 2016 őszétől a Miskolci Egyetem Műszaki Anyagtudományi Karán több mint két évtized után visszaköltözött az élet az Öntészeti Intézetbe. Hatala Pál szerint az öntészet kifejezetten perspektivikus szakma, ahol egyre tisztább környezetben, egyre modernebb és korszerűbb gyártóeszközökkel lehet dolgozni, és hazánkban is sikerült olyan eljárásokat bevezetni – például a fémek 3D-s nyomtatását –, melyek tíz éve még teljesen ismeretlenek voltak. Jóllehet a megrendelések döntő hányada az autóipartól érkezik, mégis szinte az élet minden területén találkozhatunk öntvényekkel a gépipartól, az elektronikai szektoron át egészen akár az ékszerek gyártásáig. A szövetség ügyvezetője a jövőt illetően optimista, véleménye szerint amíg nem lehet papírból és fából motorokat, gépalkatrészeket gyártani, addig az öntészet szerepe meghatározó marad.•
