2021. június 2.

Szerző:
Szegedi Imre

Fotó:
Reviczky Zsolt

Kalandvágy és játék­szenvedély

„A siker mögött rengeteg munka és áldozat van. Aki sokat kockáztat és sokat dolgozik, arra általában rámosolyog a szerencse” – nyilatkozta magazinunknak ifj. Duda Ernő üzletember-innovátor, akit előző interjú­alanyunk, Varjú Katalin fizikus ajánlott. A háromfős garázscégből globális piacvezetővé váló Solvo Biotechnológiai Zrt. elnök-vezérigazgatóját nem a pénz, a hatalom vagy a siker hajtja, hanem a kalandvágy és a játék­szenvedély. Hogy az ötleteit meg tudja-e valósítani.


Portrésorozatunk előző szereplője, Varjú Katalin fizikus számára Ön testesíti meg az innovációt. „Folyamatosan újdonságokon agyal. Hol egy új vállalkozással rukkol elő, hol új társasjátékot fejleszt. Hihetetlen mennyiségű információt képes rendszerezni, s azokból valami újat létrehozni. Nem klasszikus kutató, ellenben víziója van arról, hogy egy kutatót milyen asztal mellé kell ültetni, hogy eredményes legyen.” Egyetért ezzel a jellemzéssel?

– Megtisztelő a megfogalmazás, amit szeretnék kicsit kiegészíteni. Az elmúlt harminc évben több ezer emberrel készítettem állásinterjút. Jó néhány éve mindenkivel kitöltetünk egy pszichológiai tesztet, hogy tudjuk, milyen munkakör passzol az egyéniségükhöz. Több mint egy tucat szempontot veszünk figyelembe – energiaszint, szocializáció, döntéshozatal, alkalmazkodás stb. –, amelyekből egy szórást kapunk egytől tízig terjedő skálán. Azokkal könnyű együtt dolgozni, akiknek az értékei középre esnek. Nekem ezen a teszten szinte kizárólag egyes és tízes értékeim vannak, az­az szinte minden szempont szerint szélsősé­ges vagyok. A szabály­­követésem gyakorlatilag nulla, az energia­szintem és a szocializá­­cióm tízes stb. Ha egy jelentkezőnek ilyen profilja lenne, semmilyen állásba sem venném fel, mert egyetlen cégemben sincs olyan pozíció, amire alkalmas lenne. Az elemzőcég vezetője így fogalmazott: „Ernő, értsd meg, a hiba benned van, s nem a többiekben. Neked kell a többiekhez alkalmazkodnod.”

Akkor mire alkalmas, menedzsernek?

– Eddig kéttucatnyi cég alapításában vettem részt. Ha nagyon muszáj, el tudok irányítani egy céget, de nincs az az illúzióm, hogy ebben jó lennék. A cégvezetőnek ugyanis rendkívül szervezettnek, következetesnek, összeszedettnek kell lennie. Én a megtestesült káosz vagyok. Ezért olyan emberekkel veszem körbe magam, akik a belőlem hiányzó tulajdonságok birtokában vannak, és lehetőleg okosabbak nálam. Én az ötleteket szállítom, beindítom a folyamatokat. A tehetséget kiszúrom, és számára és számomra is értékes és érdekes jövőképet adok neki. Alapvető, hogy nekem elsősorban nem alkalmazottaim vannak, hanem társaim. Igazából csak annyi dolgom van, hogy egy hosszú távú víziót adjak, megtaláljam a legjobb embereket és motiváljam őket. Az összes többi már magától összeáll. Na jó, ha jön egy hirtelen krízis, akkor azt nekem kell megoldanom, de igazából az az én terepem, az, amiben talán jó vagyok.

Neve összeforrt a Solvo Biotechnológiai Zrt.-vel. Hogyan indult ez a történet?

– A céget 1999-ben azzal az elképzeléssel alapítottuk, hogy felépítünk itthonról egy nemzetközi biotechnológiai vállalatot. A kezdő lökést az adta, hogy segíteni akartam Sarkadi Balázsnak, a Hematológiai és Immunológiai Kutatóintézet professzorának egy, a rákos betegek kemoterápiájának diagnosztikájában használ­ható találmánya ki­fejleszté­sében. Mostanra körülbelül 150 kutató dolgozik nálunk. Nagy gyógyszer­cégeknek végzünk gyógyszer-gyógyszer kölcsönhatás-vizsgálatokat, amivel eldönthető, adott hatóanyag hogyan oszlik el a szervezetben, és milyen más ható­anyagok­kal nem kombinálható. Mintegy 700 ügyfélnek dolgozunk a világ ötven országában, a saját szegmensünkben abszolút piacvezetők vagyunk, és – magyar cégtől szokatlan módon – a legdrágább szolgáltatók is egyben. Ez egyértelműen a tudományos reputációnknak köszönhető.

A munkatársak több mint 10 százaléka külföldi, vannak közöttük japán, indiai, amerikai, angol és holland szakemberek is. Az elmúlt években számtalan külföldön dolgozó magyar szakember tért haza azért, hogy a munkatársuk lehessen. Miért kopogtatnak az ajtaján a kutatók?

– Sokan a szakmaiság miatt jönnek, jól mutat, ha valaki a piac­vezetőnél dolgozott, de nem ez a legfontosabb. A vállalati kultúra az, ami mindent visz. Svédországból azzal hívott fel valaki, hogy haza akar költözni és hozzánk jönne, mert azt hallotta, hogy nálunk nagyon jó a hangulat. Nem kérdezte, hogy mennyit lehet keresni – egyébként az iparági átlagot adjuk. Közösséget építünk, szinte családként működünk. Együtt síelünk, túrázunk, raftingolunk vagy éppen fát ültetünk, vagy szemetet gyűjtünk az ártéren. Nem csak munkatársak vagyunk. Időnként egy-egy kolléga a magasabb fizetés reményében elmegy, majd vissza­jön, mert nem minden a pénz. Ilyenkor úgy szoktuk, hogy a vissza­térő bulin ő hozza a piát.

Miért adta el 2018-ban a Solvót?

– Egyértelmű cél volt egy olyan sikeres cég felépítése, amit előbb-utóbb el tudunk adni, hiszen a befektetők csak így juthatnak a pénzükhöz. Egy technológiai cégnél ugyanis a befektető nemhogy pénzt nem tud kivenni, hanem a folyamatos fejlesztések miatt újra és újra pénzt rak be. Mindezt abban a reményben teszi, hogy idővel olyan piaci pozíciót épít ki, ami valakinek megtetszik. Mi szerencsére tetszettünk a potenciális vevőknek. Az alapító tulajdonos-menedzsment azonban nem szállt ki a cégből, kisebbségi részesedésünk maradt, és a vezetésben sem történt változás.

Változott az élete a cég 2018-as eladása után?

– Nem igazán, bár azért a hitelektől megszabadulni jó érzés volt. Ugyanabban a házban lakunk, ugyanazzal az autóval járok. Egy jó kerékpárt vettem, és jobb borokat iszom. Amikor eladtam a céget, az egyik gyerekem megkérdezte, hogy akkor most miért kell nekem ugyanannyit dolgoznom, mint korábban? Ez olyan, mint amikor a festőt arról kérdezik, miért fest újabb képet, amikor már elég sokat megvettek tőle? Egy zeneszerzőt sem kényszeríthetnek arra, hogy a fejéből kipattanó dallamot ne jegyezze le. Engem nem a pénz, a hatalom, a siker hajt, hanem a kalandvágy, a játékszenvedély. Hogy az ötletemet meg tudom-e valósítani? A pénz természetesen mérőszáma a sikernek az üzletben, de nem feltétlenül a célja. A Solvo sokszor került nehéz helyzetbe, előfordult, hogy mindene­met eladtam, hogy pénzt pumpáljak a cégbe, és rengeteg hitelt vettem fel, néha borzasztó feltételekkel. De a végén bejött a csapat kitartása.

Milyen projektek érdeklik jelenleg?

– Közvetlenül több mint két tucat cégbe fektettünk be két technológiai inkubátoron belül, és most újabb tíz vállalkozásba teszünk még pénzt. A döntően élettudományi területen mozgó korai stádiumú startupokba nemcsak pénzt teszünk, hanem tudást és tanácsot is adunk. Jellemzően olyan témákat preferálunk, amelyekhez értünk is, de mielőtt pénzt adnánk, alaposan körüljárjuk a koncepciót, kikérem a kollégáim és hozzáértő barátaim véleményét. Ha azt érzem, hogy az ötlet jó, de még nem jött el az ideje, kivárok. Tíz éve olvasgatok a kvantumszámítógépekről, de a mai napig nem fektettem be egyetlen ilyen profilú cégbe. Ugyancsak tíz éve kezdtem el foglalkozni blokklánc-technológiákkal, és végül tavaly találtam meg azt a csapatot, amelyikkel érdemes dolgozni, és meg is hálálták a bizalmat, kiválóan teljesítenek.

Volt, hogy mellényúlt?

– Természetesen. Jól kezelem ezeket a helyzeteket, hiszen mivel ez nekem egy társasjáték, előfordul, hogy veszítek. A játék a lényeg, nem a megkeresett forintok. Várom a következő partit. Százszor annyi ötletem volt mindig, mint amennyivel foglalkozni tudtam, muszáj szelektálni, sajnos. A Medipredict nevű céget hat éve fejlesztjük, nyomjuk egy ötletbe a pénzt, de még nincs számottevő árbevételünk. Harminc ember – orvosok, biológusok, genetikusok, informatikusok – hisz abban, hogy valami kiemelkedő dolgot fejlesztünk. Eddig talán ez a legizgalmasabb vállalkozásom.

Mivel emelkedik ki ez a többi közül?

– Azzal, hogy azt mondják, lehetetlen véghezvinni, és valóban nagyon nehéz probléma. Ez a vízió arról szól, hogy egészséges ember esetében a tünetek megjelenése előtt meg­mondjuk, hogy milyen betegsége lesz a jövőben, valamint azt is megmondjuk, mit tegyen azért, hogy az a kór ne alakuljon ki. Az ember hihetetlenül bonyolult rendszer, vagy ha úgy tetszik, gép. Minél több független adatunk van róla, annál pontosabban modellez­hető, hogy mi történik a jövőben. Itt az ötlet személyes tapasztalatból jött. Technológia iránt érdeklődő, egészségtudatos emberként amint lehetett, meg­szekvenál­tat­tam a genomomat. Ugyanígy, ahogy lehetőség nyílt rá, a mikrobiomomat is, és teljes test MR-re is befizettem. Amikor azonban arra voltam kíváncsi, hogy az ezekből kapott eredmények együtt hogyan értelmezendők, erre a kérdésre senki sem tudott mondani semmi hasznosat, ugyanakkor kiderült, hogy másokat is érdekel ez a probléma. Miután megalapítottuk a céget, kiderült, hogy Craig Venter, az emberi genom megfejtésének egyik meghatározó alakja, szintén elindított egy ilyen témára koncentráló vállalkozást, majd hasonlót tett a rendszerbiológia atyja, Leroy Hood is. Akkor kezdtem érezni, hogy talán nem tévedtem. Ebben az esetben is a víziót szállítottam, a kérdést tettem fel, a megoldás terhe a kollégáimra hárul. Ehhez jó csapatot szedtem össze, a szakemberek lelkesen csatla­koz­tak. Hiszek abban, hogy egy évtized múlva valós idejű adataink lesznek a testünk működéséről – belénk lesz építve egy csomó szenzor, és folyamatosan adatokat szolgál­tat­nak rólunk, a biológiánkról. A betegséget a beindulás előtt diagnosztizálva azonnal beavatkozhatunk, nem pedig akkor, amikor már baj van. A magas vérnyomás kialakulásához évtizedek kellenek – nem az első infarktus után kell kapkodni, de igaz ez a legtöbb krónikus betegségre. Olyan méréseket végzünk, amelyekkel évekkel előre látjuk, hogy valaki cukorbeteg lesz – miközben a vérképén még semmi sem utal erre. Ha az érintett azonnal változtat a diétáján és az életmódján, megelőzheti a bajt. Az ilyen „majdani” beteg emberekkel az orvostudomány jelenleg nem foglalkozik. Miért nem? Az autónkat is időről időre szervizbe visszük, nem várjuk meg, hogy valahol lerobbanjon velünk. Genetikai vizsgálatainknál átlagosan négy-ötmillió ponton találunk eltérést az emberi genomban, amiket mind megvizsgálunk. A rizikókat keressük és tanácsot adunk, hogy ne alakuljanak ki a betegségek. A Medipredictet azzal a céllal alapítottuk, hogy bebizonyítsuk: az orvoslás jövője nem a betegségek gyógyítása, hanem a betegségek megelőzése, az egészséges állapot minél hosszabb fenntartása. Ehhez azonban a szemléletmódban is változás kell, és ez lassan látszik is. Amikor hat évvel ezelőtt tíz orvos barátomnak beszéltem erről, kilenc nézett hülyének. Most már csak nyolc. Nem profitcélok lebegnek a szemünk előtt, hanem azt szeretnénk, hogy tíz év múlva meghatározó szereplők legyünk ezen a téren.

Az életében a szerencse is szerepet játszott, hiszen amikor 22 évesen a Copy General fénymásoló szolgáltató cég egyik alapítója lett, az állást a véletlennek köszönhette. Ugyanis észrevette a metrón, hogy egy amerikai férfi eltévedt, odament hozzá, hogy megkérdezze, segíthet-e neki. Az úr történetesen azért jött Magyarországra, hogy a Copy General első régiós vállalatát megalapítsa. Egy évig szinkrontolmácsolt neki, s közben az amerikai üzlet­ember számára világossá vált, hogy Önben az átlagnál több ambíció és munkavágy buzog. Pár év múlva már több száz alkalmazottal és egy tucat üzlettel működött a vállalkozás, milliárdos forgalmat bonyolítva.

– Szerencséje annak lesz, aki próbálkozik, aki kihasználja az adódó lehetőségeket. Van, aki lecsap ezekre, mások nem élnek ezekkel. Valóban rendkívül sikeres volt a Copy General, de előfordult, hogy öt munkanap négy éjszakáját végigdolgoztam, haza sem mentem. Előfordult, hogy évekig nem vettem ki szabadságot. A siker mögött rengeteg munka és áldozat van, amit általában nem értékelnek. Aki sokat kockáztat és sokat dolgozik, arra általában rámosolyog a szerencse.

Szülei biológusok, neves kutatókként a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban dolgoztak. Nagy fájdalmuk volt, hogy fiuk nem teljesített jól már a középiskolában sem. Ami érdekelte, az rá­ragadt, ami nem érdekelte, azzal nem foglalkozott. Azzal próbálták motiválni, hogy a tanul­mányi eredményre adták volna a zsebpénzt, de ő ettől sem lett jobb tanuló – viszont meg­tanult másként pénzt keresni. Elment újságkihordónak, vagont rakodni vagy angolt tanítani. Lusta gyerek létére felkelt hajnalban, volt, hogy három körzetben hordta ki az újságo­kat, és a saját keresetéből vett számítógépet. Mi nem tetszett a hazai oktatási rendszerben?

– A szisztéma a normál emberekre van kitalálva, a hozzám hasonlókat nehezen kezeli, illetve a hozzám hasonlók nehezen viselik a kötöttségeket. Ugyanakkor, ha azt kérdezi, hogy mit szeretek a legjobban, bevallom, oktatni. Biotechnológiát, vállalkozástant tanítok húsz éve, és ez a munkám legszebb része. Szegeden hétfőn esténként hét órakor tartok szabadon választható kurzust, fizetést meg sosem kaptam érte, de nem is fontos. A négyszázötven hely a kurzusra néha órák alatt betelik. Sohasem tartok katalógust, és mégis mindig tele van a terem. Addig fogom csinálni, amíg megtöltöm az előadót, amíg csillogó szemeket látok. Jutalomjáték, amikor taníthatok.

A világ legjobb egyetemei közül a Harvardon és az MIT-n, a Massachusetts Institute of Technologyn is is tanult egy rövid ideig. Ott mit tapasztalt?

– Tanároknak szóló továbbképzésen vettem részt, az oktatás egészen más szintjét láttam – ami köszönő viszonyban sincs, sajnos, azzal, amit itthon adunk a diákoknak. Mindkét intézmény lenyűgöző volt. Az MIT rendszerébe jól passzolnék, a másikba nem. Az MIT esetében deklarálták, hogy kedvelik az őrülteket, gyűjtik a kezelhetetlen diákokat. A Harvard ellenben nagyon strukturált, egységes tudást adó, döbbenetesen szervezett intézmény. Na, ez nem az én világom.

Több interjúban olvastam, hogy a biológia érdekelte, mégis vegyészhallgató lett a szegedi József Attila Tudományegyetemen. Miért?

– Roppant egyszerű a magyarázat, nem volt elég pontom a biológus szakhoz. Gimnazistakoromban megfogalmazódott bennem, hogy másként is lehetne tanítani, mint ahogy akkor, és általában azóta is tanítanak. Gimnazistaként már biotechnológiai vállalkozás alapításáról álmodoztam, mint ahogy arról is, hogy majd egyszer alapítok egy iskolát, ami olyan lesz, amilyennek szerintem lennie kell. A biotechnológiai vállalkozás hamar meglett, az iskolaalapítással évtizedeket vártam. A szegedi Szikra Iskolával azt szeretnénk bizonyítani, hogy másként is lehet oktatni. Éveken át kerestem azokat a tanárokat, akik komplex személyiségfejlesztő oktatási programú intézményben akarnak dolgozni, ahol a középpontban a tanulók állnak. Nálunk a gyerekek nem bebiflázzák az anyagot, hanem élményeken, megtapasztalásokon keresztül tanulnak, és nem csak a NAT-ban (Nemzeti alaptanterv – a szerk.) elvártakat. Itt a tanulás nem nyűg, hanem élvezetes folyamat. Kiegyensúlyozott, önbizalommal teli fiatalokat szeretnénk útnak indítani.

Önt felvették volna a Szikrába?

– Nem tudom. A tanároknak azt mondtam, akkor végzik jól a munkájukat, ha az én gyerekeimet sem veszik fel, ha nem oda valók. Nagyon sok ismerősöm nem beszél már velem, mert a korábbi jó kapcsolatunk ellenére nem vettük fel a gyerekét. Nem értik, mit jelent az, hogy én ebbe tényleg nem szólok bele.

Az akadémiai és az egyetemi kutatói világban ellentmondásos kép él Önről. Sokan igazság­talan­nak érzik, hogy akit viselkedés miatt kirúgtak első egyeteméről, a szegedi JATE-ról, üzletemberként sokkal többre vitte, mint éltanuló társai. Sokaknak nem megy a fejébe, hogy aki egykoron éttermet vezetett, újságot hordott ki, ma egyetemeken oktat, hogy 2003-ban létrehozta a Magyar Biotechnológiai Szövetséget, aminek azóta is elnöke. Van, aki szerint siker­orientált menedzser magyar környezetben. Más nagyszájú szélhámosnak tartja, akit nem annyira a menedzseri képességek, mint inkább a jól működő kapcsolatok tettek sikeressé.

– Se időm, se energiám mások véleményének elemzésére. Az irigységért pedig meg­dolgoztam. Az elveim és szókimondásom sok barátot, de sok ellenséget is szerzett már. Az utálatnál jobban zavarna, ha valaki semlegesként tekintene rám, ha szürkének tartana. Azt nem hinném, hogy vitatná bárki, hogy tudok lelkesíteni embereket, kitartok a munka­társaim mellett, és ők is kitartanak mellettem.

Ifj. Duda Ernő 1968-ban, Buda­pesten született. Diploma in ma­na­gement studies végzettsé­get szerzett az Open Universityn. Alapítója és elnök-vezérigazgatója a Solvo Biotechnológiai Zrt.-nek, amely háromfős garázscégből vált globális piacvezetővé. Alapítója és elnöke a Magyar Biotechnológiai Szövetségnek. A Szegedi Tudományegyetem címzetes egyetemi docenseként magyarul és angolul is tanít, illetve oktató az Aquincum Institute of Technologyn, és a legtöbb előadással jegyzett TEDx-előadó hazánkban. Számos elismerése közül kiemelkedik a Magyar Innovációs Nagydíj, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje és a Gábor Dénes-díj.
Öt gyermeke hogyan éli meg édesapjuk folyamatos izzását?

– Szórakoztató, elvarázsolt apa vagyok számukra, akivel nagyon sokat utaznak, de akivel a hétköznapokban nem töltenek annyi időt, amennyit szeretnének. A home office idején sokat röplabdáztunk otthon, de akkor is azt mondták, hogy csak a testem volt jelen, a fejem mindig valahol máshol járt. Példaként és elrettentő példaként is tekintenek rám – az erényeim mellett a hibáimat is látják, és ez rendben is van.

Huszadik születésnapját a Mont Blanc-on szerette volna ünnepelni, ám mivel ez a vizsga­idő­szakra esett, szülei nem támogatták a tervet. Pár héttel később kerékpárra ült, fel­pakolta a hágóvasat és a jégcsákányt, hogy mégis Európa legmagasabb hegyén pezsgőz­zön. Egyszer egy esti sörözést követően pedig fogadásból lefutotta a maratoni távot. Most is jut ideje a teste karbantartására?

– Muszáj, anélkül egyáltalán nem tudok működni. Ha lehet, naponta legalább egy órát intenzíven sportolok. Határértékre terhelem a szervezetemet, semmit sem szeretek félig csinálni. Amíg ez megy, szinte minden stresszt kibírok. Sőt, szeretem a stresszt, mert akkor érzem magam formában. Az az én igazi terepem.

Kivel folytatódjon interjúsorozatunk?

Schwab Richárdot ajánlom. Több mint húszéves munkakapcsolat köt össze bennünket. Kevés példát tudok arra, amikor valaki orvosként, kutatóként és üzletemberként is kimagasló eredményeket tud elérni. Életútja példakép minden fiatal számára.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021
Címkék

Innotéka