2015. január 8.

Szerző:
Bogdán Zoltán

Kínában lehet és érdemes is jogokat érvényesíteni

A magyar feltalálók, vállalkozók és tudományos szakemberek között meglehetősen alacsony szintű a „szabadalomtudatosság”. Zseniális dolgokat találnak ki, de arra már nem fordítanak figyelmet, energiát és pénzt, hogy ezekre szabadalmi oltalmat kérjenek. És persze nagyon csodálkoznak, ha valaki más teszi ezt meg helyettük. A „miértekről” Lantos Mihállyal, a Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda Kft. ügyvezető-helyettesével, európai és magyar szabadalmi ügyvivővel beszélgettünk.


Magyarországon elterjedt nézet, hogy nem érdemes szabadalmat kérni, mert maga a procedúra hosszadalmas, bonyolult és nagyon drága, a legvégén meg úgyis ellopják az ötletet – leginkább Kínában. Mindez csak újságírói túlzás, vagy önök is találkoznak hasonló véleményekkel?

– Kicsit sarkos a megfogalmazás, de kétségkívül mi is szembesülünk hasonló attitűddel, ami egy nagyon érdekes, mondhatni unikális magyar megközelítés. A nemzetközi adatok ugyanis azt mutatják, hogy a világban a szabadalmaztatás nemhogy visszaesne, hanem évről évre növekszik. Mintegy 2-2,5 millió szabadalmi bejelentést tesznek évente, ebből körülbelül 500 ezer Kínára jut, megközelítőleg hasonló nagyságrend illeti az Egyesült Államokat, és igen jelentős szereplő Japán és Dél-Korea is. A mi kontinensünkön az úgynevezett európai bejelen­tések száma 140 ezer körül van. Ez a rengeteg bejelentés – már pusztán logikai úton is – azt sugallja, hogy ha mindennek nem lenne értelme és értéke, senki sem csinálná.

Itthon viszont stabilan csökkenő a tendencia: évente mindössze 600-700 szabadalmi bejelentés érkezik, holott a GDP-t tekintve ennek a duplája lenne elvárható. Mi lehet ennek az oka?

– Ne várjon tőlem egyértelmű válaszokat, én az évtizedes tapasztalatommal legfeljebb a hátteret tudom kissé megvilágítani. Benyomásaim szerint a magyar vállalkozók és kutatók szellemitulajdon-védelmi kultúrája, elhivatottsága – bár évről évre javul – még mindig eléggé alacsony szintű. Ehhez járul hozzá a már említett „úgysem fog sikerülni” magyaros attitűd – és persze azt sem állítja senki, hogy egy szabadalmaztatási eljárás során ne lennének buktatók és nehézségek.

Akkor vegyük is sorra ezeket: „a procedúra hosszadalmas, bonyolult és nagyon drága”…

– Tulajdonképpen minden attól függ, milyen kört célzunk meg. Ha „csak” Magyarországot, akkor az eléggé gyorsan megy, és viszonylag olcsó is. Persze, ebben az esetben is szükség van a hozzánk hasonló irodák szakértelmére, hogy a későbbi problémákat meg lehessen előzni. Sokan csak legyintenek a magyar szabadalmi bejelentésre, pedig igenis van értelme és jelentősége. Egyrészt nagyon sok olyan találmány van, amelynek jelentősége nem terjed túl az országhatáron – de azért Magyarország nem is olyan elhanyagolhatóan kicsi piac. Másrészt pedig a Párizsi Uniós Egyezmény alapján, ha valaki az egyezmény egyik országában tesz egy szabadalmi bejelentést valamire, attól kezdve egy éven belül nem előzheti meg senki. Tehát egy magyar bejelentésre könnyen és viszonylag olcsón lehet elsőbbséget alapozni, ami az egész világra vonatkozik.

Mi a helyzet akkor, ha valaki rögtön egész Európát akarja meg­hódítani?

– A találmányok, illetve a szabadalmi bejelentések egyik ismert csapdája, hogy már egy igen korai fázisban meg kellene jósolni, mekkora siker lesz, és még azt is, hogy milyen országokban. Még ebben az állapotában le kell védeni, mert később erre már nincs lehetőség. Ha úgy döntünk, hogy nemcsak Magyarország, hanem Európa a cél, akkor valóban hosszadalmasabb és jóval drágább lesz az eljárás. Hiszen az 1973 óta létező Európai Szabadalmi Egyezmény alapján megadott szabadalmat a kiválasztott tagállamokban – a szabadalom engedélyezése után – még érvényesíteni is kell. Az összköltség így elérheti akár a 30-40 ezer eurót is, ami egy hazai kis- vagy középvállalkozásnak valóban nem elhanyagolható összeg – nem is szólva az éves fenntartási költségről.

2015-ben viszont jön a régen várt egységes európai szabadalom, minden egyszerűbb és olcsóbb lesz…

– Mértékadó források szerint ez a 2015 inkább 2016 közepe lesz, hiszen még több állam nem ratifikálta az egyezményt, és a bíróságok sem álltak fel. Az egységes hatályú európai szabadalomtól (unitary patent) leginkább azt várják, hogy jelentősen, mintegy ötödére csökkentse a szabadalmaztatás költségét, hiszen eddig óriási versenyhátrányt jelentett Európának, hogy Amerikában háromezer, Kínában pedig mintegy 900 dollárt tett ki ez az összeg. Az „EU-szabadalmat” a továbbiakban „egy országként” lehet érvényesíteni, megsemmisíteni, átruházni, ami nagy könnyebbség lesz, de igazából a részleteket még mi, szakemberek sem látjuk át. Én úgy gondolom, Magyarország számára ez az új rendszer nem csak előnyöket hoz, sőt. Hiszen például csak három hivatalos nyelv lesz (angol, német, francia), a hazai szakemberek közül viszont csak kevesen rendelkeznek olyan speciális felkészültséggel és perfekt nyelvtudással, hogy egy angol vagy német fellebbviteli bíróságon is sikerrel képviselhessék az ügyet. A kinti szakemberek pedig minimum ötszörös szorzóval számolnak…

Mint tudjuk, „világszabadalom” nem létezik, de az igazán nagyra törő vállalatok nem ragadhatnak le egy kontinensen, minimum az Egyesült Államokat és Kínát meg kell hódítaniuk a sikerhez…

– És valószínűleg Oroszországot, Japánt és Dél-Koreát sem szabad kihagyniuk, ami természetesen újabb és újabb költségekkel jár. Ez az öt ország szabadalmi szempontból is külön világ, de a felvezetésből úgy érzékelem, hogy önt, illetve az olvasókat leginkább Kína érdekli…

Igen, a világ legnépesebb országa és hamarosan legnagyobb gazdasági hatalma. Ahol semmibe veszik ugyan az iparjogvédelmet és a szerzői jogokat, mégis náluk gyártat a világ szinte összes nagyvállalata, mert olcsók és megbízhatóak…

– A kijelentés második felével egyet tudok érteni, de Kína már régóta nem az az ország, ahol semmibe vennék a szellemi tulajdont. Valóban ilyen volt egészen 1986-ig, akkor született meg a kínai szabadalmi törvény. Azután hihetetlenül gyorsan, tízezrével képezték ki a szabadalmi ügyvivőket, irodákat, bíróságokat, és ezek elkezdtek működni. Most évi 500 ezer szabadalmi bejelentést nyújtanak be, a jogszerzés viszonylag egyszerű és nem is annyira drága procedúra, mint mondjuk Európában. Ha valakinek mégis bitorolják a szabadalmát, akkor kétféle védekezési lehetőség is van. Az egyik a normális pereskedés a bíróságokon keresztül. A másik viszont egy speciális, a hagyományos európai megközelítéshez képest különleges kínai forma: a területileg illetékes államigazgatási szerveken keresztül. Ez utóbbiak gyakran gyorsabban a dolgok végére járnak, mint a bíróságok, de már mindkét forma ki­fejezetten jól működik.

A hírek szerint a védjegyek esetében azért vannak érdekes döntések, amikor például a világhírű Tesla autógyár rádöbbent, hogy Kínában nem az övé a saját védjegye…

– A védjegyekkel kapcsolatban valóban kiderül néha, hogy ez egy más kultúrkör, más gondolkodásmód. Van egy „európai” védjegygondolkodás, amely az ilyen akciót rosszhiszemű bejelentésnek tekinti, a jogos tulajdonos megtámadhatja és meg is nyeri a pert. Egy, a nyugati kultúrában felnőtt embernek abszolút természetes, hogy ez így van Kínában is. Pedig nem. Ha egy „élelmes” kínai elsőként jelenti be a Tesla védjegyet, akkor ez az övé, és ez ellen nincs védekezés, általában még a bíróságon sem. Ők így gondolkodnak. Kínában egyébként a „hasonlóságot” is másképpen ítélik meg, mint a világ többi részén, de ennek kifejtése messzire vezetne. Sok millió dollárjukba került már a multiknak, hogy ezekről a helyi sajátosságokról elfeledkeztek.

Viszont akárhogy is nézzük, a világon lefoglalt hamisított termékek túlnyomó többsége azért mégiscsak Kínában készül…

– Ezt ott sem tagadják, de sokat tesznek ellene, egyebek között drasztikus büntetőjogi szankciókkal. A „normál ügymenet” a kínai államnak is elsőrangú érdeke, hiszen egyetlen világcég sem vinné be a gyártását anarchikus iparjogvédelmi körülmények közé. Az amerikaiak, németek vagy angolok nem agyalágyultak: nem azért csinálnak maguknak Kínában szabadalmat, hogy azt valakik szépen ellophassák. Egyértelműen kijelenthető, hogy ma Kínában komolyabb gazdasági érdekek esetén igenis lehet és érdemes is jogokat érvényesíteni. Már vannak olyan, angolul perfekten beszélő kínai irodák is, amelyek kifejezetten erre szakosodtak – az már egy másik kérdés, hogy a jelentéktelen mennyiségű hamisítványok üldözése nem igazán éri meg.

Ezt tehát mindenki tudja – kivéve a magyar vállalatokat…

– Azért nem ennyire sötét a kép. Hazánkból ugyan meg­le­he­tősen kevesen tudnak vagy mernek „bizniszt” csinálni Kínával vagy Kí­nában, de azért akadnak ilyenek. Csak a mi irodánk úgy 130-150 partnerünk részére szerzett meg Kínában szabadalmat az elmúlt évek során. Ezek tulajdonosai általában persze nem kis- és közép­vállalatok, hanem a nagyobb hazai vállalatok, amelyeknek évtizedes a kínai jelenlétük, vagy amelyek komoly találmányokat visznek Kínába. Többnyire van kínai leányvállalatuk, valamilyen helyi licencvevőjük vagy partnerük, amely szükség esetén segíteni tud a jogérvényesítésben, hiszen ez az ő érdekük is. Különösen a nyelvi különbségek áthidalása lehet problémás, mondjuk a bíróság előtt, ahol például kínai (han) nyelven kellene azonosítani az alperest. Szerencsére ezek csak elméleti kérdések, mert meg kell mondanom: még nem szembesültünk vele, hogy a másfél száz szabadalom közül valamelyiket is bitorolták volna.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka