Aki időben felismeri, hogy a világűrbe most lép ki az emberiség, és ebbe befektet, az száz év múlva vezető gazdasági hatalom lesz, mert az előrejelzések szerint addigra az emberiség gazdasági tevékenységének több mint a fele a világűrben zajlik majd. Aki kimarad, az lemarad, véli Zábori Balázs, az ELKH Energiatudományi Kutatóközpont (EK) űrkutatási rendszermérnöke, a Hunor (Hungarian to Orbit) Magyar Űrhajós Program projektvezetője. Emellett ő irányítja az emberes Hold- és Mars-programok űrdozimetriai rendszereinek fejlesztését is az Európai Űrügynökség (European Space Agency; ESA) különböző programjaiban.

Magyarország részt vett az Artemis–1 küldetésben. Az Orion űrhajó visszatért Hold körüli útjáról. Fedélzetén az űrhajósokat helyettesítő tesztbábuk belsejében magyar sugárzásmérő szenzorok is voltak. (Forrás: NASA)

A NASA Artemis-programjának első küldetése sikeresen le­zárult 2022-ben, amikor december elején visszatért Hold körüli útjáról az Orion űrhajó, egyelőre még űrhajósok nélkül, két tesztbábuval a fedélzetén. Ezzel egy lépéssel közelebb kerültünk a holdra szálláshoz?

Igen. Az emberiség visszatér a Holdra.

Magyarország is részt vett az Artemis–1 küldetésben. Az Orion űrhajó fedélzetén az űrhajósokat helyettesítő tesztbábuk belsejében magyar sugárzásmérő szenzorok is voltak. Ezeket az eszközöket az Energiatudományi Kutatóközpont Űrkutatási Laboratóriuma adta a küldetés részeként, és amint visszaérkeznek hozzánk, mi fogjuk kiértékelni az adatokat is.

„Az Európai Űrügynökség (ESA) megbízásából az Űr­kutatási Laboratórium jelenleg a Hold körüli pályán az Artemis-program keretében megépülő űrállomás, a Lunar Gateway első európai belső műszeregyüttese, az IDA (Internal Dosimetry Array) dózismérő kísérlet megvalósíthatóságán és alapkoncepcióján is dolgozik” – olvasható a honlapjukon. Mesélne erről bővebben?

– Az Energiatudományi Kutatóközpont által vezetett nemzetközi konzorcium fejleszti a Lunar Gateway állomás sugárzásmérő rendszerének kísérleti egységét. Jelenleg az IDA az első és ez idáig egyetlen belső kísérleti egység a Gateway fedélzetén, amely először két modullal fog működni, majd a Nemzetközi Űrállomás (ISS) koncepciójához hasonlóan, fokozatosan további modulokkal növelik a méretét. Az elsőként pályára álló lakómodul belső terében elhelyezett nyolc standard kísérleti egység – 50 × 50 × 25 centiméteres dobozok a modul falában – alapesetben indításkor üres. Ezért is számít olyan kivételesnek, hogy a felbocsátáskor van egy működő kísérlet a fedélzetén, ráadásul a miénk. A Gateway fedélzetére a későbbiekben tudnak majd a Hold-programban részt vevő tagállamok kísérleteket feljuttatni, igaz, a Nemzetközi Űrállomáshoz képest lényegesen korlátozottabb számban, hiszen jóval messzebb van, így sokkal költségesebb odajuttatni bármit. A Gateway működtetési alapelve is teljesen más, mint ISS-é, amely egy folyamatosan lakott állomás, ezért nagyon sűrűn mennek oda űrhajók, és az ott végzett kísérletek folyamatosan cserélődnek. Ezzel szemben

a Gateway fedélzetén csak egy-egy küldetés alkalmával lesznek emberek. A köztes időben automata állomásként, ott lakó személyzet nélkül működik majd.

Az űrállomás első két moduljának az útja tizenhárom hónapig tart a Földről a Hold körüli pályáig, és az IDA a felbocsátást követően az egész utazás alatt értékes adatokkal fog szolgálni, az ehhez szükséges engedélyeket már megkaptuk a NASA-tól. Csak ez az egyetlen kísérlet lesz az indulástól kezdve a fedélzeten, és tizenegy évig, a teljes várható üzemidő alatt dozimetriai kísérleti célokat fog szolgálni. Reméljük, hogy a program holdra szállást követő szakaszában is Magyarország biztosíthatja majd a dózismérő rendszereket a felszínen végzett tevékenységekhez. Több vonalon zajlanak tárgyalások, amelyekről hamarosan érdekes hírek várhatók.

Az Energiatudományi Kutatóközpont által vezetett nemzetközi konzorcium fejleszti az Artemis-program keretében megépülő űrállomás, a Lunar Gateway első európai belső, kísérleti sugárzásmérő rendszerét, az IDA-t, amely először két modullal fog működni, majd fokozatosan további modulokkal növelik a méretét. (Forrás: NASA)

Komoly elismerést jelent, hogy Magyarország elnyerte az Európai Űrügynökség IDA fejlesztésének vezetésére kiírt nyílt versenypályázatát?

– Óriási siker.

Magyar vezetéssel felállt egy német, japán, cseh konzorcium és egy olyan egyáltalán nem kicsi (33 kilogramm, 0,25 × 0,5 × 0,4 méter) kísérleti egyéget fejlesztünk, amelyben a világ négy legjobb űrdozimetriai berendezését egyetlen modulba rakjuk össze, és tizenegy évre Hold körüli pályára küldjük.

Tovább emeli a kísérlet elismertségét, hogy olyan alvállalkozók szállítanak be a konzorciumnak, mint például az Airbus.

Magyarország 2015-ben lett az Európai Űrügynökség teljes jogú tagja, és hat évre rá, 2021-ben fogadta el nemzeti űrstratégiáját, melyben kijelöli a jövő fejlesztési irányvonalait. A célok közt szerepel magyar űrhajós küldése a Nemzetközi Űrállomásra. A hazai űrkutatás és űripar ugrásszerű fejlődés előtt áll?

– Világviszonylatban ugrásszerű növekedést látunk. Az elmúlt évtizedben olyan nagy volt a fejlődés, amit senki nem hitt volna korábban. Itthon az elmaradásokat pótoljuk be, ugyanis 1990 után nem jutott megfelelő szintű támogatás a szektornak, és a szükséges források hiányában inkább a túlélésről szólt az az időszak. Az elmúlt öt-hat év hozott érzékelhető fellendülést, amiben szerepet játszik az, hogy hazánk jelentősen növelte az Európai Űrügynökséghez való hozzájárulását, szintén nagyon fontos, hogy az állam külön is támogatja az űrszektort. Az, hogy Magyarország elkezdte komolyan venni részvételét az Európai Űrügynökségben, illetve a nemzeti űrprogramokon keresztül nyújtott támogatás teszi lehetővé, hogy a magyar űrszektor a korábbiakhoz képest elkezdjen nagyobban gondolkodni. Nincs sok hazai űripari cég, közülük is kettő-három az, ami igazán nagynak tekinthető, némelyikben óriási potenciál van, és vannak, amelyek elképesztő sebességgel fejlődnek. Ezt a folyamatot a kedvező gazdasági környezet rendkívüli mértékben támogatja.

Komoly esély van arra, hogy Magyarországon kinőjön egy, a közép-európai régióban is vezető szerepet betölteni képes űripari vállalat, amely a jövőben az egész szektort magával tudja húzni.

Reális célnak tartja, hogy a jövőben hazánk regionális szinten jelentős űriparral rendelkezzen?

– Magyarországnak az kell, hogy legyen a célja, hogy „kineveljen” egy nagy űripari céget, amely fővállalkozóként tud fellépni, és elég erős ahhoz, hogy az Európai Űrügynökségnek versenyképes pályázatokat nyújtson be. Ez még hiányzik. Jelenleg főként kutatóintézetek, azok közül is nagyrészt az ELKH EK vállalja ezt a szerepet, ami valójában ipari feladat. Ehhez azonban fejleszteni kell az iparunkat, ami a következő évek feladata lesz.

Véleménye szerint milyen fejlesztési irányban kell haladnunk?

– A legfontosabb, amit nevezhetünk akár fejlesztési iránynak is, hogy „kineveljünk” egy nagy magyar űripari céget, amely rendelkezik a szükséges képességekkel ahhoz, hogy nagyobb projektek fejlesztését is el tudja vállalni. Az Európai Űrügynökség kiírásai a legtöbb esetben egyedi nagy projektek. Kell egy cég, amely a rendszerszintű feladatokat ellátja, továbbá képes biztosítani, hogy a beszállítóktól érkező részek összeálljanak egy kerek egésszé, és végül az Európai Unió standardjai szerint tudja prezentálni a végeredményt, valamint garantálja a megfelelő minőségbiztosítási folyamatokat, ami az űriparban elengedhetetlen. Ehhez tagozódik be az űrstratégia második szintje: kellenek olyan kulcsterületek, ahonnan kinőhetnek ennek a nagy cégnek a beszállítói.

A legfontosabb fejlesztési irány, hogy „kineveljünk” egy nagy magyar űripari céget, amely rendelkezik a szükséges képességekkel ahhoz, hogy nagyobb projektek fejlesztését is el tudja vállalni. Ehhez tagozódik be az űrstratégia második szintje: kellenek olyan kulcsterületek, ahonnan kinőhetnek ennek a nagy cégnek a beszállítói.

Jelenleg milyen fejlesztésekben, programokban vesznek részt, melyek a főbb kutatási területek?

– Az Energiatudományi Kutatóközpont Űrkutatási Laboratóriumában továbbra is főként tudományos kísérletekkel foglalkozunk, ezen belül kulcsterületnek számít a kozmikus sugárzás, az űrdozimetria, valamint az űridőjárás vizsgálata. Az elmúlt időszakban a Hunor-programon keresztül jelentősen változott ez a portfólió. Belekerült az emberes űrrepülés, az űrhajósok kiválasztása és kiképzése, illetve felkészítése. Megjelenik továbbá az anyagtudomány, az űrorvoslás, az űrmedicina és az űrélelmezés is, valamint bizonyos technológiai fejlesztések, melyek támogatják a kísérleti portfólió megvalósulását, és ahhoz elengedhetetlenül szükségesek.

Hogy halad a magyar űrhajós kiválasztása? Hány érvényes pályázat érkezett, és hányan maradtak még versenyben a jelöltek közül?

Az amerikai Axiom Space vállalattal, valamint az Európai Űrügynökséggel együttműködésben történik a kiválasztás, és a 244-ből több fordulón keresztül mára mindössze nyolc jelölt maradt.

Az űrhajós kiválasztása és kiképzése a Hunor-program egyik alprogramja.

Hogy zajlik majd maga a kiképzés?

– A jelöltek elméleti képzésére részben itthon, részben az Európai Űrügynökségnél kerül sor. Ezt követi a gyakorlati képzés, melynek során felkészítjük őket az űrhajóra, az űrállomásra, a kísérletekre és az eszközök használatára. Ezzel párhuzamosan a jelöltek folyamatos orvosi megfigyelés alatt állnak, és pszichológiai ellenőrzéseket is végzünk. Ez egy nagyon komplex feladat, hiszen rendszeres ismétlésekkel naprakészen kell tudni tartani ezt a tudást. A mi feladatunk, hogy megalkossuk a folyamat leírását, majd végrehajtsuk és koordináljuk a nemzetközi partnerekkel közösen. Végül javaslatra be kell nyújtanunk a felügyelőbizottságnak a megfelelő pillanatban legalkalmasabbnak tartott személyt, aki majd utazhat a Nemzetközi Űrállomásra.

A Hunor-program egyik alprogramja a magyar űrhajós kiválasztása és kiképzése. Mára nyolc jelölt maradt. A jelöltek elméleti képzését követi a gyakorlati képzés, melynek során felkészülnek az űrhajóra, az űrállomásra, a kísérletekre és az eszközök használatára. A jelöltek folyamatos orvosi megfigyelés és pszichológiai ellenőrzés alatt is állnak. (Forrás: NASA)

A Nemzetközi Űrállomáson elvégzendő programok kidolgozása, nyomon követése szintén az önök feladata?

– Igen. A miénk a teljes projekt. Annak meghatározása pedig, hogy az űrállomáson milyen kísérleteket végez majd a magyar űrhajós, a Tudományos és Technológiai alprogram feladata. Három kategóriában, jelenleg közel harminc az elképzelések száma, ami folyamatosan alakul, bővül még tovább. Azonban a program költségvetése is határokat szab, illetve a Nemzetközi Űrállomás sem tud mindent befogadni. A legkomplexebb kísérletből kevesebb mint tíz van. Ez lehet például, amikor hazai vállalkozások, egyetemek, kutatóhelyek egy összetett eszközt fejlesztenek, mellyel az űrhajós majd kísérleteket végez, illetve a technológia működését demonstrálja. A második kategóriába azok a kísérletek tartoznak, amelyekhez az ISS-en meglévő infrastruktúrát használja majd a magyar űrhajós. A harmadik kategória az ismeretterjesztő és népszerűsítő tevékenység. Javaslatot tehet bármilyen magyar szervezet, iskolák és diákok, hogy az űrhajós fennmaradó idejében mivel foglalkozzon. Például tartson egy fizikaórát a világűrből? Miért ne? Várjuk az ötleteket.

„A Hunor-program célja egy utazás a Nemzetközi Űrállomásra, azonban nincs kizárva, hogy a nemzeti űrrepülési program folytatódik, akár évtizedeken keresztül” – nyilatkozta korábban. Mindez milyen változást hoz az Űrkutatási Laboratóriumban folyó munkában?

– A következő években el fog tolódni a hangsúly az emberes űrrepülés irányába, és némileg háttérbe szorulnak a tudományos kísérleti portfólióink. Előtérbe fog kerülni, hogy űrhajósokat készítünk fel és űrügynökségekkel tárgyalunk arról, hogyan lehet az emberes űrrepülési képességeinket kiterjeszteni. Ma még nehéz megmondani, hogy ez hová vezet a következő években. De hány olyan kutatóhely van, amelyik fel tud mutatni egy űrhajózó gárdát? Valószínűleg nem sok. Nálunk pedig négy kiképzett űrhajós lesz rövidesen a munkatársak között.•