2012. március 6.

Szerző:
Bencze Áron

Mi gátolja az innovációt az Európai Unióban?

Némely esetekben a versenyjog és a szellemi tulajdon jogának gyakorlása ütközik, az előbbi jócskán korlátozza az utóbbit, és a jelenség egyértelműen gátolja az innovációt – mutatott rá Wolfgang Kerber professzor. A német szaktekintély Budapesten tartott előadásában a kialakult konfliktusokról és a jelenlegi trendekről is beszélt.


 Innováció, verseny és a szellemi tulajdonhoz való jog Európában címmel tartott vitaestet az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetemen (AUB) a Konrad Adenauer Alapítvány (KAS) február 22-én. A meghívott főelőadó Wolfgang Kerber, a Philipps-Universität Marburg Gazdaságpolitikai Tanszékének professzora volt.

Európában verseny van, és éppen ez a verseny teszi a kontinenst valóban erőssé – fejtette ki véleményét köszöntőjében Hans Kaiser, a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi irodájának vezetője.
A szakember meggyőződését fejezte ki, hogy Németország gazdasági és tudományos területeken elért sikerei kizárólag ennek a rivalizálásnak, illetve a föderációs struktúrának köszönhetők. Mint fogalmazott, amennyiben nem lennének rákényszerítve a piac szereplői, hogy újabb és újabb ötletekkel rukkoljanak elő, akkor egészen biztosan nem itt tartana az ország.

Verseny meggyőződésből

Kerber professzor szerint, noha Németország a kontinens legstabilabb országának tekinthető, mégsem ennyire kedvező az összkép. Magas a munkanélküliség, és a költségvetési hiány is kifejezetten magas, a munkaerő-piaci reform pedig évek óta várat magára, ráadásul a reálbérek az elmúlt években stagnáltak. Mindezek ellenére – hangsúlyoz­ta – a német vállalkozások alkalmazkodóképessége és innovációs igénye komoly előrelépéseket eredményezett, ugyanis az innovátorok nem a gyors sikert tartották szem előtt, hanem hat-nyolc éves megtérülési ciklusokban gondolkoztak. Az Andrássy Egyetem vendégprofesszora fontosnak tartotta kiemelni, hogy Németországban az innováción nem az állami szubvenciót értették, az állam szerepe ugyanis kimerült a jogok biztosításában és az ösztönzésben. A német vállalatok gazdasági meggyőződésből vállalták fel a versenyt – fűzte hozzá.

A professzor előadásában arra is kitért, hogy Európában és az egész világon speciális problémát jelent a szellemi tulajdon védelme. Magyarázatképpen hozzátette: egyrészt teljesen szétszóródott a szabadalmi jog, másrészt egyelőre nem létezik közös szabadalmi hivatal sem, ezért minden egyes levédetés komoly fordítási költségekkel jár. Állítása szerint nincs egységes szabályozás sem, ezért nemritkán a versenyjog és a szellemi tulajdon jogának gyakorlása ütközik, és az előbbi jócskán korlátozza az utóbbit.

Erősítés kontra gyengítés

Lassan 120 éve tart az a vita, amely azt hivatott eldönteni, hogy erősítsük vagy gyengítsük a szellemi tulajdon jogait – jegyezte meg Kerber professzor, kiemelve: a nyolcvanas években az Amerikai Egyesült Államok hatására az erősítés melletti lobbi került előtérbe, és ez a folyamat nemcsak a tengeren túl, de az egész világon elterjedt.
Az internet megjelenése és a korlátlan letöltések hatására ez a folyamat tovább erősödött. Azonban – folytatta a professzor – az előző évtized közepén felerősödtek azok a vélemények, amelyek szerint éppen az innovációt gátolja ez a felfogás. Azóta számos tudományos vita folyt ebben a kérdésben, de előrelépés nem történt. A jelenlegi álláspont szerint a szabályok óvatos korrigálására van szükség.

A professzor elismerte ugyan, hogy néhány iparágban – például a gyógyszeriparban – nem annyira lényeges az innováció, mert a fejlesztésekből fakadó előnyök jóval kisebbek, mint az eredetileg várható volt, és az úgynevezett „koppintások” is közel hasonló sikereket eredményeznek, azonban a piac más szegmenseiben mégis rendkívül lényeges a szabadalmi jogok megszerzése. Emiatt rendkívül magas a szabadalmak megsértéséből fakadó eljárások száma. A professzor szerint ennek alap­vetően az az oka, hogy egy-egy komplex termék esetén – például okostelefonok – több száz szabadalom szükséges, és minden egyes szabadalmat egyenként kell megszerezni. Ez nemcsak rengeteg költséggel és idővel jár, de ugyanakkor kifejezetten komoly zsarolási potenciállal ruházza fel a szabadalmak eredeti tulajdonosait. Ráadásul a szabadalmi hivatalok az új trend szerint már egyre kisebb fejlesztésekre is kiadnak szabadalmat, ami az intézmények túlterheltségét, lassúságát okozza, illetve a verseny további korlátozásával jár.

Az is rontja a helyzetet, hogy egyes vállalkozások kihasználják ezt a jogi hézagot, és tudatosan szabadalmi vitákat gerjesztenek. Ennek a lépésnek egyébként egyetlen célja van, a konkurencia blokkolása – fogalmazott Kerber professzor, kiemelve: bizonyos cégek arra specializálódtak, hogy rengeteg szabadalmat birtokoljanak. Nem használják őket, csupán birtokolják, hogy aztán pénzt szerezzenek, ez az elv pedig éppen a szabadalmak szellemiségével ütközik. A professzor kitért arra is, hogy a kialakult helyzet miatt egyre többen követelik a szabadalmi jogok eltörlését, és bár ő maga nem ért egyet ezzel, elismeri, hogy bizonyos esetekben csökkenti a vállalatok innovációs lehetőségeit. Mint mondta, az illegális másolások elterjedése egyértelműen rámutat a rendszer problémáira, azonban konkrét megoldási javaslata még senkinek sincs a kérdést illetően.

Visszaélések a piacon

A kialakult helyzetre megoldást jelenthet az úgynevezett „szabadalmi pool”, ami legalább két fél között (adott technológiára vonatkozó) létrejött keresztlicenc-megállapodást jelent. Ezek a szabadalmi poolok olyan példaértékű esetek, ahol versenytársak együttműködésével jönnek létre közös források, melyek mindegyik fél számára értéket termelnek, és emellett a költségeket is csökkentik. Ez a megoldás Wolfgang Kerber szerint jó hatással van a versenyre, ugyanis alapvető szabadalmak kerülnek bele a „poolokba”.

A professzor a szabadalmakat érintő problémák közül elsőként a Microsoft ügyét emelte ki. A vád annak idején arra vonatkozott, hogy a cég az operációs rendszeréből bizonyos fontos információkat nem tett elérhetővé még a szoftverfejlesztő vállalatok számára sem. Ez a magatartás pedig gátolja a versenyt és a további fejlesztéseket. Vajon kötelessége a Microsoftnak ezeket az információkat továbbadni? Bár az Európai Bizottság ítélete szerint kötelezték a céget a licencek szabaddá tételére, az ügy így is kiválóan példázza a versenyjog és szellemi tulajdon jogának konfliktusát. A professzor egyfajta kényszerlicencként aposztrofálta a kialakult helyzetet, és úgy vélekedett, hogy az európai versenyjogban a szellemi javakat bizonyos körökben azért érdemes lenne szabaddá tenni. Ennek mértéke azonban – ismerte el – továbbra is vitatott.

A Microsofthoz hasonló problémát jelent a Rambus Inc. helyzete, a műszaki vállalat ugyanis nem a gyártásra és termelésre helyezi a hangsúlyt, hanem a szabadalmak begyűjtésére – már most is hatalmas portfólióval rendelkezik. A professzor szerint a cég „csalárd módon” viselkedik, és kihasználja azt a jogi kiskaput, amely lehetővé teszi a szabadalmak bekebelezését. Mint közölte, nincs egységes álláspont arról, mikor és hogyan avatkozzon be a hatóság ilyen ügyekben. Véleménye szerint a szabadalmi jog körüli hiányosságok vezettek ehhez a helyzethez. Hozzátette azt is: annak ellenére, hogy a versenyjog és a szellemi tulajdon jogának egyaránt az innovációt kellene ösztönöznie, gyakran mégis konfliktusokat okoz, és gátolja a verseny kialakulását.

Wofgang Kerber professzor álláspontja szerint abszolút jogokat nem követelhet magának egyetlen tulajdonos sem, ugyanakkor elismerte: a jelenlegi szabályozási rendszer távol áll attól, hogy megfelelő feltételeket tudjon megszabni a piac szereplői számára.•

A Konrad Adenauer Alapítvány 1964 óta viseli az első német szövetségi kancellár nevét. Konrad Adenauer személye és elvei az alapítvány számára iránymutatóak, meghatározzák feladataikat és kötelezettségeiket. Az alapítvány Németországban két oktatási központban és 16 képzési szervezetben végzi munkáját. 60 külföldi irodáján keresztül világszerte több mint 200 projektet támogatnak több mint 120 országban. Magyarországon 1990 óta van képviseletük.

Magyarországi munkájuk célja a demokratikus fejlődés segítése és a piacgazdaság megszilárdítása. A parlamenti demokrácia eljá­rásait és a szociális piacgazdaság rendezőelveit világossá és átláthatóvá kell tenni a széles néprétegek számára – vallják. Ebből következően fő céljuk, hogy minél több embert megnyerjenek a politikában való aktív részvételre, különös tekintettel a nőkre és a fiatalokra, valamint felkészítsék őket közfeladatok ellátására.

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka