2011. október 5.

Szerző:
Veszprémi Tibor

Munkánk már van, de pénz is kell!

Sok-sok esztendeje a MÁV beszállítói vagyunk, s Magyarországon egyedüliként gyártunk melegüzemi technológiájú csavargyártási termékeket — nyilatkozta magazinunknak Bűdi Károly, a Rögzítéstechnika Ipari és Kereskedelmi (RIK) Kft. ügyvezető igazgatója. A magyar tulajdonosok által 1993-ban alapított cégünk közvetlenül száz embernek ad munkát, megélhetést. Ötvenen dolgoznak a RIK-ben, félszázan beszállítóként kapcsolódnak cégünkhöz. A RIK az ország egyik legelmaradottabb vidékén, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Alsózsolca külső részén, a hajdani Csavaripari Vállalat területén működik.


Bűdi Károly

Szerintünk vasút volt, van és lesz, továbbra is érdekelt a MÁV a nagyberuházásokban, ám roppant nehéz bejutni beszállítónak, mivel a multi cégek úgy kötnek szerződést, hogy kompletten készítik el a vasúti sínt. Ez azt jelenti, hogy csavarra, alátétre nekik nincs szükségük, hiszen a külföldiek hozzák ezeket is. Záhony és Eperjeske között szerencsére részt vehetünk a vasút korszerűsítésében – jelentette ki Bűdi Károly. Körülbelül féléves munkánk van Záhony térségében, dolgozóinknak volt mit csinálniuk a nyáron. Nálunk még van szabad, szakképzett munkaerő, csavargyártásra alkalmas emberek.
A nagyberuházásokhoz, a vasúti felépítményi csavarok elkészítéséhez teljes mértékben tudnánk biztosítani a kapacitást. A gondot az okozza, hogy az elvégzett munkánkért csak a postai kézhezvételtől számított 60 napon belül kapjuk meg a pénzt, viszont nekünk kell megfinanszíroznunk, mert a lengyelek, csehek csak úgy adnak alapanyagot, ha előre kifizetjük, az átutalásunk, a banki kivonat után jön a kamion a telephelyünkre.

A korábbiakkal ellentétben tehát jelenleg biztosított a munkalehetőség, de a nyomott árak miatt jogos a panasz. A külföldiek, a lengyelek, a csehek és a horvátok itt vannak, de leginkább a kínaiaktól tartunk. Az a kisvállalkozások számára végzetes lenne, ha belenyúlnának a fejlesztésekbe. A sín mellett a kínaiak a csavarokat is hoznák, ám reméljük, ez nem következik be. Munkánk már van, de pénz is kellene! A pénzhiány annak tudható be, hogy az árfolyam-ingadozást az árainkban nem tudjuk érvényesíteni. Drasztikus például, ha az euró a 260 forint helyett meghaladja a 285 forintot. Az alapanyagot ugyanis euróért vesszük, a termékeinket viszont forintért adjuk el. Az árfolyamon túl az átváltási veszteség is jelentkezik, mert több száz tonna alapanyagot kell behoznunk.

Most szerencsére dolgozóink nem azzal foglalkoznak elsősorban, hogy meddig lesz munkájuk. Továbbra sincs azonban megfelelő munkahely a térségünkben. Képzett szakemberek kellenének. 1985-ben 266 ember dolgozott itt, az egész gyárban pedig – mely korábban hadiüzem volt – összesen 1200-an. Minket is rendkívül kedvezőtlenül érintett az, hogy nincsenek olyan nagyfeszültségű oszlopok, melyekhez kellenének a csavarjaink, mert egy spanyol cég behozza azt is. És buszgyártás sincs. Az autópályákon a nagyfejű csavarokat is mi készítettük, de sajnos már kiváltották a szalagkorlátok.

Igen jó kollektíva a miénk, de félő, hogy kiöregszik a gárda, és nem lesz utánpótlás. Nem vonzó az 57 ezer forintos közmunkapénz, inkább a feketegazdaságban tevékenykednek. Hozzánk főleg a környező kistelepülésekről járnak be dolgozni az emberek, így Megyaszóról, Alsódobszáról, Gesztelyből, Felsőzsolcáról, Hernádkakról, Újharangodról, Ongáról, de Miskolcról is.
A korridorok, az átmenő vasúti pályák, ahol akár 260 kilométeres sebességgel is roboghatnának a szerelvények, nincsenek még kiépítve. Ha az unió komolyan gondolja az egységes vasúti térség megvalósítását, akkor ezzel létrejönne az integrált és átfogó európai vasútrendszer. A szektor fejlesztése komoly esély hazánknak is, ahol a személy- és áruszállító vasúti infrastruktúra modernizálását sürgősen meg kell majd oldani. A vasúti pálya fejlesztéséből mi is profitálhatnánk, ám ehhez nekünk is beruháznunk kellene. Nem a minőséggel van gond, hiszen a gyártmányunk jó. Százmillió forintos fejlesztésbe belefogni azonban csak akkor biztonságos, ha a tendert is mi nyerjük, azaz tartós beszállítás ígérkezik.
Sokan belekezdtek ugyanis nagy beruházásokba, de a remélt tender végül nem az övék lett, és tönkrementek a hatalmas hiteltörlesztések miatt. A néhány hónapos előrelátás miatt bizonytalan a jövő. A magyar acélipar gyártása hiányában nagyon nehéz külföldre eladni a termékeinket, Német­országba ugyan szállítunk speciális dolgokat, de csak kis mennyiségben. Olyan közbeszerzési eljárás, törvény kellene, mely hosszabb távon tudná biztosítani a folyamatos munkát – érvelt Bűdi Károly.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka