2014. augusztus 1.

Szerző:
Bencze Áron

Nincs gáz: lesz még olaj

Készletpótlás és a termelés fokozása áll az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) Kőolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztálya által meghirdetett, nemzetközi rangú konferenciasorozat fókuszában. A szakmai és technológiai változá­sokról, illetve a hazai szakmai képzésekről Molnár Zsolttal, a szakosztály újonnan megválasztott elnökével, a Mol-csoport termelésiportfólió-tanácsadójával beszélgettünk.


A kőolaj véges készleteire vonatkozó, nemegyszer apokaliptikus képet folyamatosan cáfolják a világ kitermelési adatai. Vajon meddig lehet feszegetni a határokat?

– A kőolaj és a földgáz az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb energiahordozója. A 20. század folyamán a készletek feltárása pedig a kérdésben is említett negatív véleményekkel ellentétben folyamatosan lépést tartott a szüntelenül változó, növekvő igényekkel. A termelés mértékét egyértelműen a kereslet és a kínálat határozza meg, és a jelenlegi ismereteink szerint az igény (ha nem is időnkénti visszaesések nélkül) egyre csak növekszik. Amennyiben a fejlődő társadalmak legnagyobb országait, Kínát és Indiát vesszük számításba – körülbelül 2,6 milliárd ember –, akkor igencsak komoly mértékű további keresletbővülésre számíthatunk a közeljövőben.

Molnár Zsolt

A szénhidrogének aránya az energiakosárban jelenleg és a jövőben is meghatározó jelentőségű. A szakemberek még minimum 30-50 évet prognosztizálnak a kőolaj iránti kereslet növekedésének, és ha csak az alsó határát fogadjuk el ennek az előrejelzésnek, 2050-ig akkor sem beszélhetünk irányváltásról. Sőt, a médiában sugallottakkal ellentétben az alternatív források térhódítása elsősorban a termelt elektromos áram továbbítását, tárolását érintő technikai, technológiai kérdések megoldatlansága miatt a tervezettnél lényegesen lassúbb lesz. Így reálisan azzal kell számolnunk, hogy a 21. század még a fosszilis energiahordozók (beleértve a kőolajat és a földgázt) évszázada marad.

Mind mennyiségének, mind árának változása alapvető hatást gyakorol a világgazdaság egészére és az egyes országok gazdaságára is. Idén júniusban éppen kilenchavi csúcson volt a kőolaj ára. A laikusok szerint a szakma ilyenkor elégedett. Valóban ilyen egyértelmű ez a kép?

– Kívülállók valóban azt gondolhatják, hogy kizárólag az ár folyamatos emelkedésében vagyunk érdekeltek. Pedig a szakma megítélése szempontjából és gazdaságpolitikailag az arany középút az ideális helyzet. Az olajipart negatív színben feltüntető vélemények elsősorban a magas árak idején kapnak komolyabb visszhangot annak ellenére, hogy az áremelkedést nem kis mértékben spekulációs lépések idézik elő. Természetesen a túl alacsony árak sem szerencsések: elég csak a kilencvenes évek derekára gondolni, amikor 10 dollár alá esett a hordónkénti ár, ami azt eredményezte, hogy a kőolaj- és földgáz kitermelése – átmenetileg – számos országban ráfizetéses lett. Magyarországon is több mező bezárásán gondolkodtunk, szerencsére a világpiaci trend megváltozásának köszönhetően mégsem kényszerültünk megszorító intézkedésekre. Véleményem szerint a kőolaj árának olyan tartományban kell mozognia, ami tisztességes profitot jelent az olajipari vállalatoknak. Erre a jövő szempontjából van elsősorban szükség: az így létrejövő pénzügyi források jelentős részének visszaforgatásával a jövőbeni igényeket kielégítő újabb mezők felkutatása, termelésbe állítása és az azt megalapozó K+F tevékenység válik lehetővé.

Mi határozza meg egy olajipari cég erejét és súlyát a piacon kutatási és kitermelési szempontok alapján?

– Mindenkori értéküket ebből a szempontból elsősorban az befolyásolja, hogy mekkora a napi kitermelésük és mekkora a jövőben gazdaságosan kitermelhető kőolaj- és földgázvagyonuk, azaz készletük. Éppen ezért a Mol 2018-ra igen komoly tőkebevonással igyekszik megduplázni a kitermelés mennyiségét: napi 98 ezer hordóról 200 ezerre. Így továbbra is a kutatás-termelési divízió fogja meghatározni alapvetően a cég eredményességét, üzletpolitikáját. Ezt a növekedést azonban nem lehet egy szigorú lineáris skálára felfűzni. A kitermelés és a készleteink növekedésének mértéke nagyban függ a kutatási eredményektől.

Van még mérhető tartalék a hazai mezőkben?

– Sajnálatos, ám tagadhatatlan tény, hogy a hazánk területén felszínre hozott olaj és gáz mennyisége már jó ideje csökken. Kőolajból 580 ezer tonnát, míg földgázból 1,9 milliárd köbmétert termelt ki 2013-ban a Mol Nyrt. Egy évtizede még ennek a kétszereséről beszélhettünk. A trendet megfordítani nem lehet, ne legyenek illúzióink, ez természetes velejárója a régóta termeltetett, érett mezőknek. Ugyanakkor reális cél, hogy lassítsuk a csökkenés ütemét, és meghosszabbítsuk a gazdaságos kőolaj- és földgáztermelést. Ahhoz azonban, hogy ez megvalósulhasson, a szakma teljes értékláncára szükség van. A készletnövelés két alapvető módja a folyamatos kutatás eredményeként elérhető földtani vagyon növelése, valamint a már felfedezett vagyon kitermelési hatásfokának növelése.

Magyarországon van még egyáltalán realitása új lelőhelyek fel­tárásának?

– A további hazai kutatási lehetőségeink elég korlátozottak, de még mindig tartogatnak olyan lehetőségeket (nem hagyományos szénhidrogének, nagy mélységű és/vagy nehezen feltárható, bonyolult geológiájú előfordulások), amelyek teljes körű feltárása esetén jelentősen növelhetőek lennének készleteink, azaz a gazdaságosan kitermelhető kőolaj és földgáz mennyisége. Ennek értéke egyelőre még csak becsülhető. De kivételek mindig akadnak: néhány éve például Vízváron az utóbbi harminc év legnagyobb dunántúli szénhidrogénkincsének felfedezésével járt a Mol és a horvátországi olajipari vállalat (INA) Dráva menti kutatássorozata. A helyi fúrásokból kettő eredményesnek bizonyult, az egyik gázt, a másik kőolajat tárt fel, ezért nyugat felé folytatjuk az úgynevezett mélyfúrásos kutatást. Ehhez szükséges a létesítési, környezetvédelmi és egyéb hatósági engedélyek beszerzése, az érintett ingatlanok tulajdonosainak megkeresése, majd ezután következhet maga az építés: a kút körzetének kialakítása, a kútbekötő vezetékek, felszíni technológiai létesítmények megépítése. A vízvári siker egyébként nem előzmény nélküli: egykor jelentős szénhidrogén-kitermelő hely volt ez a vidék, s csupán a Zala megyei lovászi kőolajmező felfedezése után veszített jelentőségéből. Ez a példa jól mutatja, hogy időről időre érdemes visszatérni korszerűbb technikával korábbi felfedezéseink környékére, hogy megtaláljuk azokat az előfordulásokat, amelyek a régebbi kutatási módszerekkel felderíthetetlenek voltak.

Tehát a kitermelés a jövőben döntő mértékben a határainkon túl fog megvalósulni?

– Miután a hazai adottságaink limitáltak, a hosszú távú stratégiánkban megfogalmazott célokat elsősorban más országokban található mezők bevonásával tudjuk sikerre vinni. A Mol-csoport jelen van a többi között Oroszországban, Pakisztánban, Irakban, Kazahsztánban és Horvátországban. Júniusban bővítettük kutatási-termelési portfóliónkat az Északi-tenger középső részén is. Az ezekben az országokban kitermelt kőolajat és földgázt helyben tároljuk és értékesítjük, vagy harmadik országba exportáljuk. Ezzel összhangban június 1-jével nyitottuk meg új regionális irodánkat Erbilben, Irak kurdisztáni régiójának fővárosában. A regionális iroda feladata a csoport közel-keleti és afrikai tevékenységeinek helyi irányítása lesz. Érdemes kiemelni, hogy nincs egyetlen külföldi érdekeltség sem a Mol-csoport portfóliójában, ahol ne lenne jelen magyar szakember. Ettől függetlenül az is biztos, hogy Magyarország importfüggősége az idő előrehaladtával egyre nagyobb lesz, ami megoldásokat sürget politikai, gazdasági és technológiai téren egyaránt.

Az elmúlt húsz évben a kutatási tevékenységen belül folyamatosan lényeges technológiai és módszertani váltásokra került sor. Melyek a legfontosabbak?

– Az olajipar technológiailag hihetetlen mértékű fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedben: míg a geológiai formációk értelmezése régen évekig tartott, ma a számítástechnikai háttérnek köszönhetően ez akár hetek alatt elvégezhető. Napjainkban már korszerű három-, illetve négydimenziós geológiai, geofizikai mérések, szimulációk állnak rendelkezésünkre, amelyek segítségével speciális szoftvereket használva a szakma olyan geológiai modelleket tud készíteni, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. A kőzetek fizikai paramétereinek ismerete nélkül nem létezik szénhidrogén-kutatás, tárolómodellezés, vagyon- és készletbecslés, műveléstervezés, de még termelés sem. A modern anyagvizsgálatok – mint a közvetlen információszerzés módszerei – felértékelődtek az utóbbi időben. A felszínre hozott minták vizsgálatával a kutatási kockázat számottevően csökkenthető. A földtani és geofizikai módszerekkel (például rétegtan-, szerkezeti földtan-, fejlődéstörténeti, szénhidrogén-földtani, geokémiai- és medencesüllyedés-történeti) felépítjük a kutatási terület statikus (azaz geológiai) modelljét, ami a kutatási (és majd a termelési) tevékenység alapja.

A kitermelhető kőolaj- és földgázmennyiség maximalizálása érdekében számos szakterület bevonásával, illetve eredményeinek feldolgozásával felépítjük a szénhidrogéntelep (tároló) folyadékmozgásának dinamikus modelljét. Ezáltal lehetővé válik a tárolóban lezajló fizikai folyamatok előrejelzése, a különböző termelési alternatívák hatásainak vizsgálata, aminek alapján a maximális kihozatalt biztosító letermelési változat meghatározható. Az így elkészült háromdimenziós és a lényeges kőzetfizikai és folyadékparamétereket tartalmazó modell alapján ellenőrizzük a statikus modell építése során térfogati, azaz volumetrikus módszerrel meghatározott kezdeti földtani vagyont, majd meghatározzuk a letermelés időbeli lefutásának lehetséges változatait.

A fúrás a szénhidrogének kutatásának és termelésének egyik leglátványosabb és legveszélyesebb része. Hogyan kell ezt a műveletet a gyakorlatban elképzelni?

– A tevékenység során egymáshoz csavart csövek végén lévő speciális fúró forgatásával roncsolják szét az átfúrandó rétegeket, egészen a megcélzott tárolóig. A fúrástechnológia szintén sokat fejlődött: a fúrófejek, szondák, fúrási folyadékok, a ferde és horizontális kutak alkalmazása, korszerűsítése nem szűnő folyamat. A szénhidrogének magyarországi kutatása és kitermelése céljára lefúrt kutak nyilvántartása 1908 óta követhető megbízhatóan. Napjainkig mintegy 9000 kutat mélyítettek összesen közel kétmillió méter hosszúságban. Ebből mintegy 400 kút irányított ferde és több mint 100 kút irányított vízszintes fúrással mélyült. A vízszintes kutak száma a régióban nálunk a legnagyobb, amire méltán lehet büszke a szakma.

A világ kőolajtelepeinek átlagos kihozatali tényezője ma valahol 20-25 százalék között van. Meddig lehet fokozni ezt az arányt?

– A jelenlegi technológiai színvonalon egy kőolajtelep földtani vagyonának körülbelül 30-35 százaléka termelhető ki gazdaságosan. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyegységnyi kitermelt kőolaj kétegységnyi tárolóban maradt olajjal egyenértékű. A kitermelési hatásfok növelése nem új keletű téma, közel száz éve végezték az első kísérleteket. A szakemberek hazánkban is sok területen értek el sikereket, amelyek révén bizonyítottan növelték a kitermelt olaj mennyiségét. Büszkék lehetünk rá, hogy e széles területeket átölelő szakmai kompetenciák együttes alkalmazása hazánkban a kőolaj kitermelésének hatásfokát közel 40 százalékra emelte. A hazai kutató- és fejlesztőbázisok (saját ipari kutatólaboratóriumaink, a Magyar Tudományos Akadémia, egyetemek és más felsőoktatási intézmények laboratóriumai) az ipar anyagi támogatásával és a gyakorlati tapasztalatok megosztásával számos területen értek el sikereket K+F+I területen. Azonban itt is jócskán van még fejlesztési lehetőség, amelyek kiaknázása további gazdasági eredményeket ígér (például a növelt hatékonyságú vegyszeres kihozatali eljárások alkalmazása).

A hazai felsőoktatás képzései biztosítják a szakma magas színvonalát?

– A szükséges szakmai kompetenciákat az ELTE-n, Szegeden, Veszprémben és Miskolcon lehet megszerezni. Kifejezetten erős a geológus- és geofizikus-képzés. A Miskolci Egyetemmel – az egyetlen hely az országban és Miskolc 400 kilométeres vonzáskörzetében, ahol olajmérnököket képeznek – néhány hónapja írtunk alá együttműködési szerződést, amelynek keretében a hallgatók a Mol által meghatározott tematika szerint MSc fokozatot szerezhetnek angol nyelven is. A magas fokú elméleti tudás mellett komoly gyakorlati képzést is kapnak. A Veszprémi Egyetem vegyészmérnökei pedig a százhalombattai finomító szakmai utánpótlását biztosítják, ugyancsak a Mol által irányított képzési szerkezetben.

Először lett magyar elnöke a Kőolaj Világtanácsnak (World Petro­leum Council, WPC): az olaj- és gázipar globális fórumának élére dr. Tóth Józsefet, a Magyar Ásványolaj Szövetség elnökét választották meg a WPC júniusi, moszkvai kongresszusán. Mi lehet az üzenete ennek, és milyen előnyökkel járhat ez hazánkra nézve?

– A döntéssel elsősorban azt a szakmai tudást ismerték el, ami Magyarországon már évtizedek óta jelen van, nem pedig azt, hogy hazánk kőolajtermelése világviszonylatban meghatározó lenne. Rendkívül megtisztelő, hogy egy magyar szakember ilyen rangos szervezetet irányíthat, hiszen a londoni székhelyű nemzetközi szervezet 1933 óta működik, és több mint 60 tagországot tudhat soraiban, amelyek a globális olaj- és gáztermelés, illetve -fogyasztás több mint 95 százalékát adják. A WPC-tagság egyedülálló, mert a szervezetnek OPEC- (Kőolaj-exportáló Országok Nemzetközi Szervezete) és nem OPEC-országok is tagjai, amelyek egyaránt képviselik a nemzeti és független olajtársaságokat. Tóth József két évtizede aktív résztvevője a WPC munkájának, 2000 és 2005 között a szervezet egyik alelnöke, majd 2008 óta annak első elnökhelyettese. Bízom benne, hogy elnökségének pozitív hatásai mérhetőek lesznek a szakma szintjén: három év nem kevés arra, hogy Magyarország és a magyar szakértelem még inkább láthatóan beépüljön a világ olajiparába.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka