2017. január 5.

Szerző:
Bogdán Zoltán

Passzívház-helyzet

Az elmúlt évek alacsony energiaárai sem tudták visszafogni a környezettudatos passzívház-mozgalom terjeszkedését Európában. A szigorúan energiatakarékos és ezzel párhuzamosan a megújulókra (hőszivattyú, napelem, napkollektor, szélkerék) támaszkodó építési mód már nemcsak a hagyományos családi házaknak jelent alternatívát, de egyre több lakótömböt, irodaházat, óvodát, iskolát, sőt kórházat is építenek fosszilis alapú fűtés és elektromos légkondicionálás nélkül. Magyarországon nincs állami támogatás az ilyen épületekre, de már nálunk is megjelentek az első többlakásos passzívházak és a pollenmentes gyermekintézmények.


Míg tőlünk nyugatabbra már tízezrével épülnek a passzívházak, nálunk jóval lassabb a tempó, százas a nagyságrend. Az mindenesetre biztató, hogy a passzívház mint fogalom már elfoglalta jól megérdemelt helyét a magyar ingatlanpiacon, lakásépítésben vagy éppen a környezettudatos értelmiségi közbeszédben. A lakásépítés gondolatával kacérkodók már mondhatni viszonyítási pontként tekintenek a passzívházakra, nagyjából ismerik az elveit, az előnyeit és hátrányait. A legtöbben nem szeretnének „igazi” passzívházat építeni, csak amolyan „passzívházközeli” megoldást keresnek, ami kissé zöld, erőteljesen energiatakarékos, de nem annyira szabálykövető és puritán, mint ahogy a passzívházakat elképzelik. A tervezők, építtetők és a kivitelezők általában kedvelik a „passzívház-elemeket” felhasználó építési módot, ami lefordítva általában vastag hőszigetelést, műanyag ablakokat, esetleg hőszivattyút és napelemet jelent.

Így jelennek meg azután az ingatlanhirdetésekben olyan vonzónak hitt, ám jobbára értelmezhetetlen vagy félrevezető kifejezések, mint a „szinte passzívház kategóriába sorolható lakás”, „energia­barát passzívház cirkofűtéssel”, „a szigorú passzívház-előírásoknak is megfelelő háromrétegű ablakok”, esetleg „passzívházelvek szerint tervezett és kivitelezett szerkezeti elemek”. Már a „világ legnagyobb épülő passzívháza” is megtalálható a budapesti ingatlanhirdetések között, a szakma kíváncsian várja, vajon a 255 lakásos komplexum teljesíti-e majd a szigorú darmstadti kritériumokat.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy a fenti építési módszerek és termékek károsak vagy hatástalanok lennének – csak éppen a tradicionális passzívház-elvek azért ennél jóval kézzelfoghatóbbak, a fizika nyelvén is leírhatóak.

De mi is az a passzívház?

A passzívház az alacsony energiaigényű házak továbbfejlesztett változata. A fűtési energiafelhasználása a hagyományos épületekének a töredéke, nem haladhatja meg a 15 kWh/m²/év (vagyis évenként 15 kilowattórát négyzetméterenként) értéket. Összehasonlításképpen: a hagyományos téglaszerkezetű épületek úgy 300-400 kWh/m²/év, jobbára fosszilis energiát (földgázt) használnak fel fűtési célra, sőt a sátortetős, „vakolatszigetelésű” családi házak akár a 400-500 kWh/m²/év értéket is elérhetik. A mostanában épülő, jól szigetelt új lakások 100-150 kWh/m²/év körül „fogyasztanak”, tehát körülbelül tízszer annyit, mint egy minősített passzívház.

Hányféle passzívház létezik?
Nagyon sok, hiszen a minősítési rendszer nem szabja meg sem az épületek anyagát, sem azok külsejét, jobbára csak ahhoz ragaszkodik, hogy az éves energiafelhasználás, a légtömörség, a hőhídmentesség és a túlmelegedés a szigorú előírásokon belül maradjon. A mértékadó darmstadti Passivhaus Institut két évvel ezelőtt változtatta meg az osztályozási rendszerét, jelenleg négy kategória létezik náluk. A „belépőszint” mellett a Passivhaus Classic (passzívház) teljesíti a 15 kWh/m²/év energiafelhasználási értéket, a Passivhaus Plus viszont éves szinten körülbelül annyi energiát használ fel, mint amennyit a napelemek segítségével előállít. (Nyáron többet, télen kevesebbet – az energiát nem tárolja, hanem az elektromos hálózatot használja „pufferként”.) A Passivhaus Premium a fotovoltaikus elemek és az esetleges szélkerekek révén jóval több villamos energiát ad át a rendszernek, mint a saját fogyasztása – így egyértelműen ez a jövő útja. A magyar szaknyelv egyébként az utóbbi két kategóriát „zéróenergiás”, illetve „pluszenergiás” háznak hívja.

A passzívházaknál akad még jó néhány egyéb, szigorú technikai feltétel is (primerenergia-felhasználás, légtömörség, túlmelegedés elkerülése, hőhídmentesség stb.), a lényeg azonban a szigorú energiamutatók betartása. Ezt egyébként a mértékadó darmstadti Passzívház Intézet (Passivhaus Institut) által kifejlesztett tervezési csomaggal (Passivhaus Prjoketierungs Paket; PHPP) már jó előre ki lehet és ki is kell számítani, hiszen az építkezés befejeztével nem derülhet ki, hogy mégsem passzívházat hoztunk létre. Mint ahogy az is nehezen képzelhető el, hogy valaki csak úgy véletlenül vagy erős felindulásból passzívházat húz fel a telkén.

Mivel egy ilyen épületben nemcsak a talajszondák segítségével kitermelt földhőt, de az ablakon keresztül érkező napsugárzást, illetve a belső hőforrásokból (háztartási gépek, emberi test) származó energiákat is hasznosítják, az épületben hagyományos fűtési rendszerre általában nincs szükség. A földgázt jellemzően be sem kötik, kazán vagy kémény csak a legritkább esetben fordul elő. A szélsőségesen hideg napokra tekintettel nem árt persze egy kis elektromos radiátor, ám egy átlagos méretű passzívház fűtési költsége nem haladja meg az évi 20-30 ezer(!) forintot.

Az épület frisslevegő-ellátását hővisszanyeréses szellőztető berendezés oldja meg. A hőcserélő az elhasznált és eltávozó levegő hőmennyiségének több mint 75 százalékát visszanyeri. Például télen a 0 °C-os friss levegőt a 20 °C-os elszívott meleg levegő legalább 15 °C-ra melegíti fel.

A passzívházak létesítését természetesen nem csak gazdasági megfontolások vezérlik, általában társul hozzá valami „zöld”, környezetvédő meggyőződés is. Nem véletlen, hogy a legtöbb ilyen házat Németországban adták át és el (a világon fellelhető mintegy 60 ezer épület több mint felét), ahol a „zöld gondolat” az elmúlt évtizedekben hallatlanul gyorsan terjed. Ma már szinte minden második német házra vagy napkollektort vagy fotovoltaikus napelemet szerelnek, hogy minél kevesebb környezetszennyező fosszilis energiahordozót (szén, olaj, földgáz) és veszélyesnek ítélt atomenergiát használjanak fel az „Energiewende” (energiafordulat) szellemében.

Ebbe a vonulatba tökéletesen beleillik a kevés energiát fogyasztó, mégis komfortos passzívház – hasonló elvek alapján terjeszkedik a passzívház-mozgalom Ausztriában és a skandináv államokban is.

Aktív egyesület

Szekér László DLA építészmérnöknél, a Passzívház Magyarország Egyesület (korábbi nevén Passzívházépítők Országos Szövetsége) elnökénél kevesen ismerik jobban a témakört. Már a kezdeteknél is ott volt, hiszen a nevéhez fűződik az első minősített magyar passzívház (Szada, 2008) tervezése, az egyesületet képviselve pedig jelen van a Nemzetközi Passzívház Szövetség (iPHA) konferenciáin. Szervezőként és előadóként több száz hazai szakember passzívházas továbbképzésében vett már részt. Ettől függetlenül – vagy éppen ezért – korántsem elégedett a hazai passzívház-mozgalom elterjedtségével, elfogadottságával és támogatásával.
Természetesen jóleső érzés, ha azt látja, hogy az évente megrendezett konferenciájukon (a tavaly novemberi volt a hatodik) általában telt ház van, és egyébként is rengeteg szakember érdeklődik a passzívházak tervezése iránt. Az elmúlt hat évben több mint kétszázan vettek részt az egyesület ezzel kapcsolatos oktatásában, ami persze nem azt jelenti, hogy ugyanennyi diplomát ki is adtak: a szigorú vizsgafeltételek miatt a százat sem éri el a minősített passzívház-tervezők száma, a nemzetközi adatbázisban jelenleg 75 magyar szakember neve szerepel. A nagy érdeklődésre való tekintettel idén elindították a minősített passzívház-kivitelező tanfolyamot is, és a jövőben rendszeressé teszik ezt a fajta oktatási formát is. Ezzel némileg kompenzálják a hazai felsőoktatás hiányosságait, ahol a passzívház témakör sajnálatosan felszínesen kerül szóba.
Mindez csak aláhúzza az ellentmondásos adatot: Magyarországon jelenleg mindössze 23 minősített passzívház található!

Az elnök megvilágítja a hátteret is. A kétségkívül szerény szám csupán annyit jelent: ennyien vették a fáradságot, hogy bekerüljenek a „hivatalos” darmstadti táblázatba – és nem azt, hogy csak ennyi passzívház lenne itthon. A darmstadti minősítés megszerzése és a nyilvántartásba vétel ugyanis egyrészt pénzbe kerül, másrészt adminisztratív „macera”, amit nem mindenki vállal. A becslések szerint úgy 200-300 olyan ház lehet hazánkban, amely minden részletében teljesíti a szigorú darmstadti előírásokat. Csak éppen a tulajdonos nem érzi szükségét az ezt bizonyító papírmunkának, és egyetlen hatóság vagy intézmény sem tartja számon a passzívházakat, hiszen nincs bejelentési kötelezettség. Hogy a becslések valamennyire mégiscsak megközelítsék a valóságot, az egyesület saját hatáskörében végez felmérést és készít adatbázist: a minősített tervezőknél érdeklődnek, hogy az elmúlt években hány passzívház vagy kiemelten energiatakarékos épület megvalósításában vettek részt. Az összesített eredmények tavaszra várhatók.

A passzívházas szakma némileg rezignáltan figyeli, hogy a kormányzatot mennyire hidegen hagyja az újonnan épülő házak energiatakarékossága. A passzívházakra sajnálatos módon nincs külön állami támogatás, és a családi otthonteremtési támogatással (CSOK) épülő lakások esetén sem csak alacsony energiafelhasználású házak kaphattak építési engedélyt. A jogszabályok is meglehetősen lassan változnak: ma már a falakat ugyan kötelező minimális szigeteléssel ellátni, de nem szempont a szellőzés vagy a hőhidasság, nem használunk klímaadatokat, az olyan kulcsfontosságú mutatókról nem is szólva, mint például a levegőminőség, légtömörség. Az egyesület egyértelmű célja, hogy pontos indikátorokkal lehessen jellemezni az épületeket – mint egy autót vagy netán egy hűtőszekrényt –, hiszen csak így lehet valós, összehasonlítható eredményeket elérni az energiatakarékosság terén.

Fenyegető jogszabályok
Magyarországon is kezdenek elterjedni azok a hírek, miszerint az Európai Unióban hamarosan már csak nulla energiafelhasználású lakások épülhetnek. A hír csak félig-meddig igaz, ugyanis 2021-től nem nulla, hanem közel nulla lesz a meg­követelt energiaigény valamennyi épületnél, az EU-s irányelv viszont ennek számszerűsítését a tagországokra bízta. Ennek következtében nálunk 2016. január 1-jétől ismét megváltozott az épületek energetikai jellemzői­nek meghatározásáról szóló 7/2006. TNM rendelet. Egy új, 6. mellékletben pontosan meghatározzák a 2021. január 1-jétől kizárólagosan építhető, közel nulla energiaigényű épület fogalmát és követelményrendszerét. Fontos tudni, hogy egy minősített passzívház két-három kategóriával is jobban teljesít, mint a „közel nulla” kategória – ennek a szintnek körülbelül a Passivhaus Institut minősített energiahatékony ház felel meg. Tehát van átjárás a két rendszer között.

Szekér László megerősítette, ők senkit sem akarnak arra kényszeríteni, hogy ilyen ingatlanokat építsenek. Azt viszont mindenképpen szeretnék elérni, hogy a passzívházasokra jellemző energiatudatosság, energiahatékonyság és a megújuló energiák iránti fogékonyság mind nagyobb teret nyerjen a magyar társadalomban. Ha ezres nagyságrendben épülnek majd alacsony energiaigényű, zéróenergiás vagy éppen pluszenergiás házak (hőszivattyúkkal és napelemekkel felszerelve), azzal mindenki jól jár, nem mellékesen pedig a beruházók sokat tesznek a környezetért, a klímavédelemért és a fenntarthatóságért is.

Multifunkcionális jövő

Az elmúlt néhány évben érdekes (fél)fordulat történt a passzívházak hazai és nemzetközi megítélésében: az a jellemző, ami eddig hátránynak tűnt, ma egyre inkább a legkeresettebb tulajdonsága lesz az ilyen házaknak.
Egészen konkrétan arról van szó, hogy a világon sokáig az a tévhit akadályozta leginkább a passzívházak elterjedését, hogy a légmentesen szigetelt házakban rossz a levegő minősége. Pedig éppen ennek az ellenkezője igaz: a gépészettel segített légcsere télen-nyáron friss, pollenmentes levegőt biztosít, stabil hőmérséklettel, páratartalommal és szén-dioxid-szinttel, a légkondicionáló által keltett zaj és jeges huzat nélkül. Az már csak ráadás, hogy minden nyílászárót ki is lehet nyitni, hogy még a klausztrofóbiások se érezzék rosszul magukat.

Az utóbbi időben viszont nem annyira az elméleti „nyithatóság”, mint inkább a gyakorlati „zárhatóság” mozgatta meg némely országban a beruházók és építkezők fantáziáját. A hazai tervezők például egyre-másra kapják a kérdéseket: ha akarom, kívülről valóban semmiféle szennyezett levegő nem juthat be a passzívházas lakásomba? Az időszakos polleneken kívül a rendkívül veszélyes, mikroméretű füst- és porrészecskék sem?
Kiderült, hogy az érdeklődők vagy olyan városokban város­részekben laknak, ahol időről időre szmogriadó fenyeget a szálló por miatt, vagy pedig olyan falusi környezetben, ahol a szomszédok az olcsó ligniten kívül a környezetre és egészségre rendkívül veszélyes, akár rákkeltő anyagokat is tartalmazó hulladékot és szemetet égetnek rendszeresen. A szakemberek kezdetben kissé meghökkentek a kérdések hallatán, hiszen a passzívházakat elsősorban nem totális légszűrésre tervezik és alkalmazzák, de azután mérlegelni és számolgatni kezdtek. Pollenszűrő már eleve van a házakban, ám az önmagában még alkalmatlan a nagyon kis méretű (10 mikron alatti) szálló por, illetve korom és füstszemcsék kiszűrésére, az viszont megoldható, hogy – a szagelszívókhoz hasonlóan – még egy plusz szénszűrőt helyeznek a külső levegő útjába. Ez hatásos, és önmagában nem is annyira drága megoldás, bár a dupla szűrő érthetően kissé lefogja az egész légcserélő rendszer teljesítményét. Vagyis valamivel több (primer) áramra lesz szükség, ami nem igazán illik bele egy alapvetően energiatakarékosságra koncentráló koncepcióba, de a lakosságot érthetően jobban izgatja a megfulladás és a megbetegedés veszélye, mint a szigorú darmstadti előírások betartása.

A környezettől légmentesen elszigetelhető passzívházak előnyei a hírek szerint Kínába is eljutottak. Legalábbis erre utal az a tény, hogy az eddig ezen a téren nem túlságosan aktív távol-keleti ország a legutóbbi, 2016-os hagyományos darmstadti passzívházas konferencián egy közel kétszáz(!) fős delegációval vett részt. A szintén ott tartózkodó Szekér László szerint a kínaiak a technikai részletek közül főleg a légszűrés-levegőtisztaság iránt érdeklődtek, nem is tagadva, hogy nagy fantáziát látnak ebben a hermetikus megoldásban.

Kína egyes részein ugyanis olyan drámai a levegőszennyezés, amilyet mi itt Európában el sem tudunk képzelni, hiszen az ottani szmogriadó határértéke a többszöröse a miénknek. Természetesen a kínaiak is tisztában vannak vele, hogy elsősorban az okokat (szénerőművek, lakossági széntüzelés, illegális ipari tevékenység stb.) kellene megszüntetni, de az átmeneti időszakban jó szolgálatot tenne a dupla szűrős passzívház is. Mivel központi irányítású országról van szó, senki nem lenne meglepve, ha néhány éven belül passzívházak százezrei vagy milliói épülnének – és Kína lenne az első számú passzívházas nagyhatalom a földön.
Nyugat-Európában egyébként az a felismerés is kezd körvonalazódni, hogy a passzívház-elvet nem csak, sőt nem elsősorban egyedülálló családi házak kivitelezésénél lehet alkalmazni. A kevesebb szabadon álló, szigetelendő falfelület és a közös gépészet nagyobb hatékonysága miatt sokkal gazdaságosabb 20-30 vagy éppen 100-200 lakást magában foglaló tömböket létrehozni. Bécsben vagy Heidelbergben például egész városnegyedet húznak fel ilyen lakóházakból – és óriási az érdeklődés a lakások iránt.

Szaporodnak a passzív irodaházak is, akár tízezer négyzetméteres léptékben is. Frankfurtban, a passzívház „fővárosban” például már 2005 óta kötelező minden ilyen jellegű állami beruházást passzívházként megvalósítani. Höchst városrészben pedig már épül a világ első passzívház kórháza, ami már csak azért is logikus megoldás lehet, mert a kórházak a nonstop üzemelés miatt a legnagyobb energiaigényű épületek közé tartoznak. Európa nyugati és északi felén egyre több bölcsőde, óvoda és iskola is elnyeri a passzívház minősítést, és ennek következtében a jövő nemzedék egyre nagyobb része por- és pollenmentes környezetben töltheti a napjait.

Készülnek már tervek egyetemek, ipari létesítmények, templomok és börtönök „passzív­házasítására” is, ami csak elsőre tűnik extrém megoldásnak, a gyakorlatban igen sok érv szól mellette.
Magyarországon még a családi házak teszik ki a passzívházak túlnyomó többségét, de már akadnak úttörő próbálkozások egyéb területeken is – például a főváros XIII. kerületében.

Angyalföld: száz lakás és óvoda

Az angyalföldi önkormányzat mindenképpen „passzívházas nagy­hatalomnak” számít itthon, jóllehet csak egy házuk van, de abban száz „passzívlakás” található – és egyedülálló a Meséskert óvodájuk is.
A XIII. kerület passzívházak nélkül is példát mutat: az országban nincs még egy önkormányzat, amely az elmúlt két évtizedben több bérlakást épített volna. Vagyis nem minden előzmény nélkül nőtt ki a földből a Jász utca–Fáy utca sarkán a százlakásos épület, amely egyébként nemcsak nálunk, de egész Kelet-Közép-Európában az első nagy léptékű, minősített passzívház.

A főváros XIII. kerületében, a Jász utca–Fáy utca sarkán lévő százlakásos épület egész Kelet-Közép-Európában az első nagy léptékű, minősített passzívház

A darmstadti tanúsítvány önmagában is bizonyítja, hogy az épület energiafogyasztási szempontból kiemelkedő beruházás. Nincs bekötve a földgáz, főleg nagyméretű talajszondák gondoskodnak a hőellátásról, emellett a megfelelő tájolás és a természetes árnyékolás is hozzájárul a hőveszteség/hőnyereség pozitív alakulásához. Az épület, amelyben 41–60 négyzetméteres lakások vannak, egyébként nem csak a hazai szakemberek elismerését vívta ki: 2016 tavaszán elnyerte a Nemzetközi Ingatlanszövetség (FIABCI) ezüst fokozatú díját (World Silver Winner).

Borszéki Gyula 1998 óta a kerület alpolgármestere, s mivel hozzá tartoznak a kerületfejlesztési témakörök, végigkísérte a neves ház létrejöttét a gondolattól a használatba vételig.
„Már a korábbi bérlakásépítéseink során is folyamatosan kerestük a korszerű és gazdaságos megoldásokat, így vetődött fel az ötlet valamikor 2012 táján, hogy építsünk egy kiemelkedően újszerű és egyben gazdaságos épületet, amely ráadásul környezettudatos is – ebből alakult ki 2014 végére a százlakásos passzívház. Természetesen alaposan meg kellett fontolni az átlagos lakásépítésekhez viszonyított 20 százalékos többletköltséget, hiszen egyébként is kétmilliárdon felüli volt a végösszeg, de azután amellett tettük le a voksot, hogy megpróbáljuk. Az elmúlt két év tapasztalatai azt mutatják, hogy helyesen döntöttünk. Az épület ugyanis teljesíti azokat a paramétereket, amelyek a tervekben szerepelnek, az üzemeltetési, fűtési és egyéb költségek nagyon alacsonyak, a beépített berendezések pedig hibátlanul működnek. És ami legalább ennyire fontos: a lakók is megismerték és megszerették az épületet” – összegzett az alpolgármester.
Az átadás utáni első hónapokban még akadtak üres lakások, ám érdekes módon nem azért, mert a lakók esetleg idegenkedtek volna a passzívháztól vagy magasnak tartották volna a bérleti díjat (1100 Ft/m²/hó). Az önkormányzat szigorúan ragaszkodott hozzá, hogy csak az vehesse bérbe az új lakást, aki helyette a kerületben lead egy régit. Vagyis egyfajta nagyszabású minőségi cserét hajtottak végre, hiszen a dominóeffektus következtében nem száz, hanem kétszáz vagy még több család jutott kedvezőbb lakhatási körülmények közé.
Az alpolgármester szerint az ilyen jellegű ingatlanoknál célszerűtlen és észszerűtlen lenne „klasszikus” megtérülést számolgatni, ezért ők sem teszik. A környezet és a klíma védelmét, a több száz család jó érzését vagy azt a tényt, hogy a Jász utca környéke mennyire előnyére változott meg azóta – nagyon nehéz lenne forintosítani. Éppen ezért nem emeltek a kezdeti bérleti díjakon, viszont a sok pozitív visszajelzés hatására újabb passzív bérházak felépítését tervezik. A Kartács utcában egy kisebb, 23 lakásos bérház építése már meg is kezdődött, és nem lenne túlzott meglepetés, ha egy-két éven belül ennél jóval nagyobb passzívházak létesülnének.

A százlakásos ház sikerének egy érdekes kerületi folyománya is lett: a Kassák Lajos utcában a már szintén sok szakmai kitüntetést bezsebelő, 16 csoportos Meséskert óvoda felépítése, amely minden további nélkül megkapta a darmstadti passzívház minősítést. A tavaly augusztusban átadott új épület kissé kalandos módon vált az ország első és eddig egyetlen ilyen jellegű intézményévé.
„Klasszikus óvodafelújításnak és bővítésnek indult, amelyből már akadt jó néhány a kerületben – tudtuk meg Borszéki Gyulától. – Az előzetes vizsgálatok viszont azt mutatták, hogy a hetvenes évekből származó panelépület nem bírná ki a bővítést, olcsóbb lenne lebontani, mint felújítani. A tervezés fázisában került elő a „passzívóvoda” ötlete, és egyre jobban elgondolkodtunk azon, hogy ha a százlakásos ház ennyire jól sikerült, miért ne lehetne egy hasonlót a gyerekeknek is létrehozni?!”
A gondolatot tett követte, és mindössze 11 hónapos kivitelezési fázis után már át is adták a hipermodern épületet. Az új óvoda a passzívház minősítés nélkül is magasan kiemelkedne a hazai átlagból, hiszen nem mindenütt magától értetődő az akadálymentesség, a tetőkert, a két tornaszoba vagy éppen az elektroszmog elleni védőrendszer. A passzívház-előírások betartása a gyerekek számára pluszban még friss, pollenmentes levegőt, a fenntartónak meg alacsony üzemeltetési számlákat jelent.
Bár a bekerülési költséget (1,3 milliárd forint) és a megtérülést itt sem tartja elsőrendű szempontnak az alpolgármester, arra azért nem kell számítani, hogy a kerület valamennyi óvodáját lebontják, és helyette sok kis „passzívházas” Meséskertet létesítenek. A skandináv élet- és oktatásminőséghez skandináv szintű bevételekkel kellene rendelkeznie a kerületnek, amitől egyelőre még igen távol állnak.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka