Ahogy azt korábban már több, a számítógéppel meg­valósított találmányok szabadalmazhatóságával fog­lal­kozó cikkünkben részletesen ismertettük, az európai szabadalmi rendszerben egy kizárólag számítógéppel megvalósított találmány (szoftver) önmagában akkor szabadalmazható, ha (i) műszaki probléma megoldását célozza; (ii) legalább egy műszaki jellemzőt tartalmaz, vagy legalább egy olyan nem műszaki jellemzőt tartalmaz, amely hozzájárul a találmány egészének műszaki jellegéhez; (iii) a szoftver műszaki aspektust hordozó jellemzői hozzájárulnak a technika állásához; és (iv) az említett műszaki hozzájárulás műszaki többlethatást eredményez egy általános célú számítógép működésében, vagyis a szoftver és a számítógép közötti kölcsönhatás túlmutat az általános célú számítógép normál működésén (ún. műszaki többlethatás elve).

A vonatkozó jogszabályok arra is kitérnek, hogy amennyiben egy számítógépi programra kizárólag önmagában (mint futtat­ható kódra) igényelnek oltalmat, akkor arra szabadalom nem engedélyezhető. Számítógépes szimuláció esetén ez azt jelenti, hogy ha a bejelentett találmány tárgya kizárólag az adatbemenetet fogadó és az alapján adatkimenetet előállító szimulációs folyamat, vagyis a szimuláció nem áll kölcsönhatásban a fizikai környezettel, akkor az nem tekinthető műszaki megoldásnak, következésképpen szabadalomban sem részesíthető.

A gyakorlatban az oltalomszerzésre tehát akkor van lehetőség, ha a találmány részét képezik a szimulációt megelőző vagy azt követő műszaki intézkedések is. Így például egy szélcsatorna fizikai jellemzőinek szimulációja elvileg szabadalmazható, akárcsak egy olyan folyamat, amelyben fizikai jellemzőket (például hőmérsékletet) mérnek, majd a mért értékeket felhasználják egy szimulációban.

A szabadalom megszerzése érdekében a bejelentők többnyire igyekeznek a szimulációs folyamatot az igénypontokban úgy definiálni, hogy a folyamat tartalmazzon olyan lépést is, amely egy­értelműen valamilyen műszaki többlethatást eredményez a szimuláció végrehajtásakor.

Az engedélyezhetőség határait azonban néhány évvel ezelőtt elkezdte feszegetni a Bentley Systems Ltd. cég a 1546948 ügy­számú európai szabadalmi bejelentésével, melynek tárgya olyan szimulációs eljárás volt, amely gyalogosok (mint autonóm entitások) mozgását vizsgálta egy adott környezetben.

A bejelentés főigénypontja eredetileg az alábbi módon volt megfogalmazva:

1. Eljárás egy autonóm entitás egy adott környezetben végzett mozgásának szimulációjára, amely eljárás során 

veszünk egy aktuális ponttól egy tervezett végpontig tartó ideiglenes útvonalat a környezet modelljében;

az autonóm entitás számára létrehozunk egy profilt;

a profil és az ideiglenes útvonal alapján meghatározunk egy javasolt lépést a tervezett végpont felé;

az autonóm entitás körül meghatározunk egy személyes teret;

annak figyelembevételével, hogy a személyes teret megzavarják-e akadályok, eldöntjük, hogy a javasolt lépés megtehető-e.

A kialakult joggyakorlat alapján a fent definiált találmány nem tekinthető műszaki megoldásnak, ezért az Európai Szabadalmi Hivatal az érdemi vizsgálat során felhívta a bejelentőt az 1. igénypont módosítására. A bejelentő a műszaki hatás alátámasztására úgy korlátozta az 1. igénypontot, hogy az eljárást „számítógéppel megvalósított” eljárásként definiálta. A Hivatal azonban ezt nem találta elegendőnek, és elutasította a bejelentést, mondván, a módosított eljárási igénypont egyetlen műszaki jellemzője az, hogy számítógéppel hajtják végre, ez pedig továbbra sem elegendő a feltalálói lépés meglétének igazolására, mivel hiányzik az ilyen esetekben elvárt műszaki többlethatás. Műszaki többlethatás akkor valósulna meg, ha például a szimuláció bizonyos lépései a szimulációt futtató számítógép belső működésével kapcsolatos műszaki megfontolásokon alapulnának, vagy ha az eljárás egészének a célja valamilyen műszaki hatás elérése lenne.
A bejelentő az elutasító határozat ellen fellebbezést nyújtott be a Műszaki Fellebbezési Tanácshoz, amely az ügyet – bizonyos elvi jelentőségű jogi kérdések eldöntése céljából – a Kibővített Fellebbezési Tanácshoz továbbította. Ez a legfelső fórum 2021 márciusában meghozta az ügyben a G0001/19. számú döntését. A döntés leglényegesebb megállapításai az alábbiak voltak.

A Tanács a „szimuláció” fogalmát egy rendszer vagy folyamat működésének a rendszer vagy folyamat modellje alapján történő közelítőleges utánzásaként definiálta. Ennélfogva a modellalkotás a szimuláció egyik előfeltétele.

A számítógéppel megvalósított szimuláció fő elemei az alábbiak:

(i) a rendszer vagy folyamat numerikus modellje a számítógép számára értelmezhető adatok formájában;

(ii) a modell viselkedését leíró egyenletek;

(iii) algoritmus, amely a rendszer vagy folyamat modelljének kiszámított állapotait reprezentáló numerikus adatokat állít elő (tipikusan az idő függvényében vagy egy összeg, illetve átlagérték formájában).

A szimuláció célja a modellezett rendszer vagy folyamat működésének vizsgálata vagy arra vonatkozó predikciók előállítása. Maga a rendszer vagy folyamat nem része a szimulációnak, sőt, az rendszerint a találmányként megfogalmazott szimuláció műszaki területén a technika ismert állásához tartozik.

Számítógéppel végrehajtott szimuláció esetén a modell csak a számítógépben létezik. A modell és a modellt leíró egyenletek matematikai alkotások, azok létrehozása tisztán szellemi tevékenység és nem pedig műszaki intézkedés eredménye, még akkor sem, ha azokat számítógép segítségével állítják elő.

Az algoritmus kizárólag akkor járul hozzá a szimuláció műszaki jellegéhez, ha műszaki célt szolgál.

Az alkotó tevékenységet tipikusan a szimuláció mögött rejlő egyenletek vagy algoritmusok kifejlesztése, kiválasztása vagy továbbfejlesztése, illetve időnként a szimulációhoz használt számítógép speciális felhasználási módja jelenti.

Felmerül ezért a kérdés, hogy ilyen körülmények között a szimulációval hogyan lehet megoldani egy műszaki problémát úgy, hogy a megoldással olyan műszaki hatást érjünk el, amely túl­mutat a szimulációnak a számítógéppel történő rutinszerű végre­hajtásán.

A Kibővített Fellebbezési Tanács a fenti kérdésre azt a választ adta, hogy a szimuláció akkor szabadalmazható, ha a modellezett rendszer vagy folyamat szimulációja műszaki probléma megoldására irányul. Ha tehát a szimuláció egy műszaki rendszer vagy folyamat helyes működésének ellenőrzését vagy továbbfejlesztését célozza, akkor a szimuláció műszaki jellegű. Ugyanakkor, ha a szimuláció célja pusztán egy modellezett rendszer vagy folyamat viselkedésének megismerése a szimulációval kiszámított adatok révén, akkor ez esetben hiányzik a műszaki jelleg, vagyis a szimuláció nem szabadalmazható.

Lényeges elvárás, hogy a szimulációval előállított kimeneti adatokat felhasználják – akár emberi beavatkozással, akár automatikusan – a modellezett rendszer vagy folyamat valós fizikai környezetében. A főigényponti jellemzők között ezért szerepelnie kell olyan jellemzőnek, amely magában foglalja a numerikus kimene­ti adatok műszaki célra történő további felhasználását, vagy legalább a további felhasználás lehetőségét.•