2011. június 6.

Szerző:
Paulik Katalin

Ubichem Kft.
1/347-5060

Száz százalékban magyar érdekeltségben

Az elismert kutató-fejlesztő központ szinte teljes egészében külföldi gyógyszergyáraknak dolgozik, és hazai partnereik jelentős hányada is nagy nemzetközi gyógyszergyárakhoz tartozik. Az 1996-ban alapított Ubichem Kft. ügyvezető igazgatója, Répási József úgy véli, hogy az a változás, ami jelenleg a gyógyszeriparban zajlik, hosszú távon segíti a Ubichemhez hasonló innovatív cégek fejlődését.


Tizennégy éve három fővel kezdték, és ma már több mint száz munkatárssal dolgoznak, ami európai viszonylatban sem számít olyan kicsinek ebben a műfajban…
− Szisztematikus építkező munka eredménye, hogy kiváló minőségű szolgáltatást tudunk a vevőinknek nyújtani. A gyógyszergyárak originális hatóanyagait fejlesztjük, gyártási technológiákat dolgozunk ki, azaz a piacképes termékké való fejlesztésükben veszünk részt. Sok esetben belelátunk a kutatási fázisba, s a gyógyszergyáraktól már azelőtt megkapjuk a gyógyszerhatóanyag-jelölteket, mielőtt a szabadalmat beadták volna. Hosszú folyamat volt, hogy kiérdemeljük ezt a bizalmat, és a gyógyszergyárakkal kiépített bizalmi kapcsolatnak köszönhetően igen magas a visszatérő partnereink aránya. Például van egy német gyógyszergyár – egymilliárd eurós forgalommal, közel ezer alkalmazottal –, amelyikkel négy éve indítottuk el az együttműködést, és azóta szinte az összes originális gyógyszerhatóanyag-fejlesztésüket ránk bízzák. Nagy dolog ez, büszke vagyok rá.

Répási József

Ahelyett, hogy szétosztanák több szolgáltató között a feladatokat, egyetlen magyar fejlesztő céget választanak. Mit gondol, mivel érdemelték ki ezt a bizalmat?
− Az egyik titkunk a minőségi munka, valamint a munkatársaink elkötelezettsége, hogy jól végezzék el a feladatukat, a másik pedig az őszinteség. A legrosszabbnak azt tartom, ha a vevő nem tud arról, hogy valamilyen problémával találkoztunk, ezért azonnal informáljuk.
Tesztelik is a hatóanyagokat?
− Nem. Kémiai fejlesztéseket végzünk, illetve előállítjuk azokat a hatóanyagokat, amelyekkel a biológiai vizsgálatokat el lehet végezni. A gyógyszergyáraktól megkapjuk a receptjét azoknak a mintáknak, amelyeket a kutatók a laboratóriumban előállítottak, és a mi feladatunk az, hogy gazdaságos, méretnövelhető, tiszta terméket eredményező eljárást dolgozzunk ki, kereskedelemben megvásárolható alapanyagokból kiindulva, a lehető legkevesebb hulladékkal és a legnagyobb tisztaságban. Ehhez a munkához kapcsolódik számos egyéb tevékenység is: sokszor a mi feladatunk például, hogy kidolgozzuk a megfelelő analitikai módszert, amellyel a hatóanyag tisztaságát lehet meghatározni. Ugyanis a gyógyszerfejlesztés során a hatóanyag tisztaságának, illetve a benne lévő esetleges szennyeződésnek a meghatározása legalább olyan fontos. Radioaktív jelzett hatóanyagokat is előállítunk, és ezeket az izotópokat beépítjük a gyógyszerhatóanyagokba, hogy lássuk, milyen célmolekulákhoz kötődnek. Állati és emberi kísérletekhez is szállítunk jelzett anyagokat, hogy nyomon lehessen követni, miként szívódik fel, oszlik el, hogyan bomlik le és ürül ki a szervezetből egy hatóanyag.
Úgy tűnik, mintha a külföldiek jobban bíznának egy magyar fejlesztő cégben, mint a hazaiak. Mi lehet ennek az oka?
− A hazai gyógyszergyárak tipikusan házon belül végzik azt, amit mi szolgáltatásként nyújtunk. Olyan kisméretű gyógyszerfejlesztő cég pedig nem nagyon van Magyarországon, amelyik ilyen szolgáltatásokat igénybe venne. Európában és Amerikában vannak olyan virtuális kis gyógyszergyárak, amelyeknek van egy-két olyan molekulájuk, amiből úgy gondolják, hogy sikeres gyógyszerhatóanyag lehet, ezért együtt dolgoznak hozzánk hasonló fejlesztőkkel, de a létrejövő szellemi termék természetesen az ő tulajdonuk marad. Amikor konzorciumi tagként originális hatóanyag-fejlesztést végzünk, alapvetően azt a képességünket igyekszünk kihasználni, hogy tudjuk, hogyan lehet egy molekulából piacképes terméket előállítani.
Azok az állami vagy uniós források, amelyekből a kutatások folynak, elegendőek egy gyógyszerhatóanyag teljes kifejlesztéséhez?
− Nem. A legfrissebb becslések szerint egy új gyógyszerhatóanyag kifejlesztéséhez 1,5 milliárd dollár szükséges, ehhez még a legnagyobb hazai gyógyszergyáraknak sincs elegendő saját forrásuk, nem hogy egy kis konzorciumnak. Mi arra szövetkeztünk, hogy addig a fázisig visszük a fejlesztéseket, amivel be tudjuk bizonyítani, hogy potenciá­lisan jó hatóanyagokról van szó. A konzorciumi tagokkal közösen benyújtottuk a szabadalmakat, ez védettséget ad arra, hogy más ne másolja le, de még nem bizonyítja a hatékonyságát. Jelenleg partnert keresünk, hogy folytatni tudjuk a fejlesztést, amiben remélem, hogy a Ubichem is részt tud venni, hiszen megvannak az emberi, illetve kísérleti felhasználásra kerülő gyógyszerek előállításához szükséges engedélyeink.

Milyen változásokra számít a nemzetközi gyógyszeriparban?
− Meggyőződésem, hogy nem fenntartható az a modell, amely alapján a nagy gyógyszergyárak a hatóanyagaikat fejlesztik. 2010–2015 között a legnagyobb bevételt hozó gyógyszerhatóanyagok szabadalmai lejárnak, ezért általános pánik tört ki a gyógyszergyárak körében, hogy csökkentsék a költségeiket. A világ tíz vezető amerikai és európai gyógyszergyárában közel 120 ezer munkahelyet szüntettek meg, jelentős számban a kutatás-fejlesztés területén, és Ázsiában igyekeztek K+F szolgáltatásokat vásárolni, azt remélve, hogy gyorsan új hatóanyagjelöltek születhetnek. Azonban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nem lesznek elég gyorsan olyan sikeres gyógyszerhatóanyagok, amelyekkel a kieső bevételeket pótolni lehetne. Ennek a felismerésnek a következménye az a felvásárlási láz, amely most a gyógyszeriparban tapasztalható. A nagyok egyrészt olyan kisebb és közepes méretű gyógyszergyárakat próbálnak találni, amelyeknek vannak ígéretes hatóanyagjelöltjeik, másrészt egyre intenzívebben kezdenek támaszkodni a hozzánk hasonló innovatív cégekre. Tavasszal egy konferencián a nagy gyógyszergyárak képviselőivel és a kis és közepes szolgáltató cégek vezetőivel sokat beszélgettünk arról, hogy mi az oka a jelenlegi krízisnek, és arról, hogyan lehetne kilábalni belőle. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy a szinte korlátlan anyagi forrásokkal nem növekszik egyenes arányban az innovációs képesség. Persze a fejlesztésekhez hatalmas összegek kellenek, de a nagy gyógyszergyárakban rengeteg anyagi és egyéb forrást vesztegetnek el a gyártás során, és egyre többen értenek egyet azzal, hogy a kis társaságok – amelyek akár egymással versenyezve nyújtják a szolgáltatásaikat – megtanulták, hogyan legyenek rugalmasak, célirányosak, ezért sokkal gyorsabban és költséghatékonyabban tudják megoldani a feladatokat. Emiatt remélem, hogy növekedhet a hozzánk hasonló cégek piaca. A kis és közepes méretű amerikai gyógyszergyárak például szívesen dolgoznak európai szolgáltatókkal, mert a bizalom és a jól képzett szakemberek mellett a fejlesztésnek régi hagyományai vannak nálunk. Kínában hatalmas kapacitások épültek fel, de az az innovatív tudás, ami ahhoz kell, hogyan oldjunk meg egy gyógyszeripari problémát, nem biztos, hogy teljes egészében rendelkezésre áll, bár kétségtelenül nagyon gyorsan fejlődnek.
Januárban egy tíz hónapos életmódprogram kezdődött a cégnél. Mi a céljuk ezzel?
− Segíteni szeretnénk a dolgozóinknak, hogy könnyebben viseljék a munkával járó stresszt, ami abból fakad, hogy nálunk szinte száz százalékban garantálni kell a sikert, s ha közben vannak problémák, azt is meg kell oldani. Azt szeretnénk, hogy a munkatársak próbáljanak egy optimális stratégiát kialakítani, amivel a legjobb eredményt lehet kihozni a rendelkezésre álló idő alatt.
A pályázati forrásból több programot tudunk megvalósítani: lesznek dohányzásról leszoktató, egészséges életmódra nevelő programok, célunk, hogy házon belüli testmozgási lehetőséget biztosítsunk dolgozóinknak. Azt gondolom, hogy a programoknak a közösségformálásban is komoly szerepük lehet.
Többségi angol tulajdonnal alapították meg 1996-ban a Ubichem Kft.-t, és most teljesen magyar érdekeltségbe került a cég. Mi vezetett el idáig?
− Kezdetben normál kémiai fejlesztéseket végeztünk, amelyek még nem voltak gyógyszerhatóanyag-orientáltak, és a fejlesztési eredményeket az angol cégen keresztül értékesítettük. Azonban az évek során gyógyszeripari szolgáltató céggé nőttük ki magunkat, és a profilunk teljesen eltér az angol kereskedelmi cégétől, így a kezdeti szinergia már nincs meg a társaság két fele között. Mivel az angol kollégáink a jövőben is szeretnének arra a hagyományos kereskedelmi tevékenységre fókuszálni, ami harminc éve az alaptevékenységük, nekünk pedig kiugró fejlődési lehetőségeink vannak gyógyszeripari fejlesztő szolgáltató cégként, és már most is lényegesen nagyobbak vagyunk – leányvállalatunk van Angliában és az USA-ban, amelyek kereskedelmi képviseleti tevékenységet látnak el –, az angol tulajdonos úgy döntött, hogy realizálja a 14 évvel ezelőtti befektetésének a profitját. Én pedig úgy gondoltam, hogy a cég fejlődéséhez szükség van egy olyan dinamikus partnerre, akivel sokkal gyorsabban tudjuk fejleszteni ezt a céget. Ez az eladási folyamat fél éve kezdődött; az angol Ubichem vevőt keresett a 76 százalékos tulajdonrészére, én pedig a legjobb partnert igyekeztem kiválasztani a potenciális vevők közül. Így akadtunk rá egy szerencsés véletlen folytán egy magyar befektetőre. Szőke Márton fantáziát látott bennünk, mi meg azt a fiatal és dinamikus befektetőt láttuk benne, aki biztosítani tudja a cég sikeres növekedését az elkövetkező években. Hasonló elképzeléseink vannak a cég fejlesztéséről, és olyan jól indult az év, hogy már látszik, a kapacitásainkat bővíteni kell. Cégen belül elindítunk egy biotechnológiai ágazatot, ahol a kismolekulás munkák mellett fehérjékkel is fogunk dolgozni. Terveink között szerepel, hogy a jelenlegi három helyett egy telephelyre koncentráljuk a cég erőit. Most alakítjuk ki a stratégiánkat, de annyit elárulhatok: igen dinamikus fejlődés előtt áll a Ubichem.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka