2013. augusztus 5.

Szerző:
Szegedi Imre

Szélsőségek között

Az idei év megint bővelkedik a szélsőségekben. A tavalyi aszályos év után idén hónapokon át bőséggel hullott a csapadék, a nyár azonban ismét szárazra fordult. Március közepén a nemzeti ünnepet hófogságban töltötte az ország jelentős része, majd jött a meleg, később hideg és forróság váltotta egymást. S ha ez nem lett volna elég, június közepén soha nem látott árhullám vonult le a Dunán. Volt minden, ami ismét megerősítette a hitünket, hogy nyakunkon a klímaváltozás. Amit mi magunk okoztunk. Vagy mégsem? Illetve, ha igen, akkor milyen irányú ténykedésünkkel?

Erről megoszlanak a vélemények. Ami biztos: az elmúlt százharminc évben 0,8 Celsius-fokkal lett melegebb a klíma a NASA Goddard Űrkutató Központ adatbázisa szerint. A klímát nemcsak az emberiség által a légkörbe juttatott gázok befolyásolják, hanem olyan tevékenységek is, mint az erdőirtás, a földhasználat vagy az állattenyésztés. Ezek mind hozzájárultak az előbb említett 0,8 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedéshez.

A legnagyobb figyelem eddig a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátására irányult, ám az elsőség mindenképpen a szén-dioxidot illette meg. Eddig. Legutóbb azonban egy kanadai kutató állt elő azzal a meglepő megállapítással, hogy alapvetően nem is a szén-dioxid, hanem a klór-flour-karbonok (CFC) felelősek a globális felmelegedésért. A kanadai szakember szerint 2002 óta a hőmérséklet inkább csökkent, mint emelkedett – a CFC-szint mérséklődésével összhangban. A CFC-szint visszaesése pedig a montreali jegyzőkönyvnek nevezett vállalás aláírására vezethető vissza. Ez a dokumentum tiltotta be az ózonpajzsot is romboló CFC-gázok használatát. Az emelkedő átlaghőmérséklet nem csak a sarki jeget, a magas­hegyi gleccsereket is olvasztja, a permafrosztnak nevezett, folyton fagyott talaj kiterjedése is egyre csökken. Miért fontos ez? Mert a tizenegyezer évvel ezelőtti jégkorszakban befagyott, a permafroszt által eddig elzárt lápban megbúvó metán mennyiségét a kutatók 70 milliárd tonnára becsülik. Ha ez is felszabadul, tovább emelkedhet az átlaghőmérséklet. Ezért mondják az előrelátók, hogy legkésőbb 2030-ig jelentős mértékben csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását. Nem csak az egyiket, nem csak a másikat – az összeset.

Az Arizonai Egyetem kutatói szerint a fajok egy része az eddigieknél tízezerszer gyorsabb evolúciós sebességgel tudna csak eséllyel alkalmazkodni a klímaváltozás várható tempójához. Az eddigi adaptációs ritmus alapján azonban igen sok faj nem képes alkalmazkodni, így számos fajt gyors kihalás fenyeget, ha nem tudnak elköltözni vagy akklimatizálódni. De miért tudnának?
Fontos ez nekünk? Fontos. Ne feledjük, a sor végén az ember áll.

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka