Mit kell tudni a SEBE projektről?
Gyulai Tamás: A SEBE (Sustainable and Innovative European Biogas Environment; Fenntartható és Innovatív Európai Biogáz Környezet) projekt olyan program, amelyben minden a biogázról, a környezetvé­delemről és a fenntartható fejlődésről szól. A SEBE az eddigi legnagyobb közép-európai biogázprojekt. A 3,3 millió eurós költség­vetésből 2,6 millió euró az uniós támogatás. Nyolc országból – Ausztria, Cseh-, Német-, Ma­gyar-, Olasz-, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia – összesen 14 partnerszervezet vesz részt a projektben, amely teljes egé­szében illeszkedik az Európai Unió 2020-as energetikai stratégiájához. A SEBE projekt, amely az európai energiastratégia fontos eleme, 2010 márciusában indult. A program keretében kísérleti akciók, úgynevezett pilotprojektek is kezdődtek, amelyek a kutatástól az oktatáson át a konkrét beruházások meg­valósításáig terjednek. Vagyis: nem csupán tanulmányok készülnek, de közvetetten fejlesztéseket is támogatnak.

Meddig jutottak eddig a projektben?
Liszkai Péter: Félévente összeültünk és megbeszéltük az eredményeket, a köztes időben pedig skype-on tartottuk egymással a kapcsolatot, mert ugyan több ország több partnerszervezete vett-vesz részt a projektben – egy csapat vagyunk. Tudni kell, hogy minden partnerszervezet egy konkrét akciót is végzett-végez amellett, hogy elemzi a saját országában a biogáz-hasznosítással kapcsolatos helyzetet, törvényi szabályozást, vizsgálja, hogy melyek a problémák, illetve mit lehet egymástól tanulni. Ezek alapján készül egy össz­európai biogáz-fejlesztési stratégia.

Milyen feladatot választott a Dél-Alföld Fenntartható Környezetéért Alapítvány?
Gy. T.: Akadt, aki gépezetet fejlesztett, más oktatással kapcsolatosan indított akciót. Mi olyan mobil biogázfejlesztő berendezést építünk, amely akár egy mini biogázüzemnek is tekinthető, mely a szokásos alapanyaggal – mezőgazdasági hulladékkal – üzemel. Ez fermentorként működik.

Miért éppen ezt választotta a DAFKA?
Gy. T.: Nem csupán azért építjük meg ezt a berendezést, mert műszakilag érdekes. Megjegyzem, nem különleges dolgokból, hanem kereskedelmi forgalomban is kapható eszközökből építjük meg a berendezést. Igaz, ahhoz kell hozzáértés, hogy valaki ezt össze tudja rakni.

Kinek és mire jó ez a berendezés?
Gy. T.: A Kecskeméti Főiskolának például jó, mert az intézményben működik tangazdaság és gépészeti képzés is folyik. Itt komplexen be lehet mutatni az oktatásban, megismerhetik a mezőgazdászok és a gépészek is. Tervezzük, hogy együttműködünk a Kecskeméti Főiskolával e berendezés működtetésében.

Mikorra készülnek el vele?
Gy. T.: Várhatóan decemberben. Ezt a berendezést egyébként mezőgazdasági üzemekben is ki lehet próbálni, ott, ahol tervezik, hogy biogázt akarnak hasznosítani megújuló energiaként. A berendezés arra is jó, hogy teszteljék az alapanyagok ismeretében, érdemes-e több száz megawattos biogázerőművet építeni az adott mezőgazdasági üzemhez.
A berendezést – amely akkora, mint egy pótkocsi – néhány hétig, hónapig működtetik, és mérik, mennyi biogáz keletkezik. Tehát kifejezetten gyakorlati, beruházás-előkészítési funkciója lehet. Summa summárum: nekünk ez a kézzelfogható, konkrét beruházásunk, amely a SEBE projekt nélkül nem jöhetett volna létre.

A projektben együttműködő partnereink

Mi történik a projekt végén, 2013 februárjában?
L. P.: A projekt fél évvel tovább tart, mint ahogy tervezték, vagyis jövő augusztusban ér véget a program.

Miért?
Gy. T.: Mert az a döntés született, hogy vegyük transznacionális hasznosításba azo­kat a berendezéseket és más ötleteket, amelyek elkészültek, megszülettek a projekt so­rán. Mi például terveztük, hogy a be­ren­­­de­­zést átvisszük Romániába, ahonnan már korábban kaptunk jelzést a Romániai Megújuló Energia Klasztertől (Romanian Sus­tain­able Energy Cluster; ROSENC.ro), hogy szívesen kipróbálnák a fejlesztésünket. A németek például minilaboratóriumot fejlesztettek ki a projekt során, amely akkora, mint egy bőrönd. Ezt kiválóan lehet használni egy biogázüzemben. Vagyis a hosszabbítás arra szolgál, hogy megismerjük, kipróbáljuk egymás eredményeit, fejlesztéseit. A SEBE közép-európai projekt, amely a magyar határnál ér véget, de 2010-ben már eldöntöttük, hogy speciális közreműködőként bevonunk a programba egy román és egy ukrán partnert. A DAFKA vállalta, hogy amit elvégzett Magyarországon, azt elvégzi Romániában is. Erre is van a plusz fél év. Jövő év elején Romániában kezdünk el építeni egy mobil biogázfejlesztő berendezést, amit a Romániai Megújuló Energia Klaszter hasznosít majd. Az elemzést – amit a beszélgetés elején említettem, s amit a nyolc országban elvégeztek – kibővítjük romániai adatokkal, információkkal.

Mi lesz Ukrajnával?
Gy. T.: Ukrajna nem olyan szoros partner, mint Románia. Ukrajnában workshopokat, szemináriumokat tartunk, és tárgyalunk a helybeliekkel arról, hogyan tudnánk a biogáz-hasznosításban együttműködni. Így az alapítványunk közreműködésével van egyfajta nyitás Ukrajna felé is.

Mi a DAFKA célja?
Gy. T.: A SEBE projekt egyik elvárt eredménye az, hogy a partnerszervezetek a projekt jövő augusztusi lezárása után is együtt dolgozzanak. Ennek az a kerete, hogy úgynevezett kompetencia tudásközponti hálózat alakul ki, amelynek tagjai szolgáltató, tanácsadó funkciót töltenek majd be a biogázzal kapcsolatosan például a technológiafejlesztés, oktatás vagy logisztika témakörében. A projekt résztvevői egymást segítik tapasztalataikkal. E területen ugyanis hiány van jó szakemberekből, mert nincs minden országban megfelelő képzés. Ezért is lenne szükség az oktatás fejlesztésére, hogy legyenek olyan szakemberek, akik meg tudnak tervezni és építeni egy biogázüzemet. A projekt során minden régióban elkészült egy berendezés és/vagy létezik olyan szakmai tudás, amely kiemelkedő ebben az európai körben. Szegeden például Kovács Kornél, a Szegedi Tudományegyetem Biotechnológiai Tanszékének professzora kiváló tudásbázist működtet, amit megismerhettek a projekt részt­vevői, amikor Szegeden találkoztak. A szlovén partnerszervezetnek már dolgozott is Kovács Kornél és csapata. Éppen azért hozzuk létre a kompetens tudásközponti hálózatot, hogy kiterjesszük, bővítsük az együttműködést. Természetesen dolgozunk a projekt folytatásán: decemberben Pozsonyban találkozunk a partnerszervezetekkel, hogy kidolgozzunk egy Leonardo, vagyis szakképzési célú pályázatot. Azt tervezzük, és látok rá lehetőséget, hogy a projekt lezárulta után újabb EU társfinanszírozású programban vegyen így együtt részt a csapat. Már készülnek a tervek az új, 2013–2020 közötti uniós költségvetési ciklusra. Az előírás szerint a strukturális alap pénzeinek 50 százalékát vállalkozás- és gazdaságfejlesztésre kell költeni, azon belül 20 százalékot a megújuló energiákkal kapcsolatos fejlesztésekre. Ebből látható, hogy a biogáz-hasznosításnak nagyon is van jövője. Annál is inkább, mert a biogáz olyan megújulóenergia-forma, amelynek az előállítása jól tervezhető, mert az alapanyag a mezőgazdaságból vagy a hulladékgazdálkodásból jött, jön és fog jönni. Szemben a Nappal vagy a széllel, amely vagy süt, vagy fúj, vagy éppen nem. Ráadásul azt az elektromos áramot, amit egy nap- vagy szélerőmű termel, tárolni sem olyan egyszerű, míg a biogáz jól tárolható. A korábban említett stratégiai tervünkben lenne egy akcióterv jellegű rész, amely arról szólna, hogy az adott országban milyen lépéseket kellene tenni, hogy a következő uniós költségvetési ciklusban komplex, megújuló energiára alapuló rendszer alakulhasson ki kistérségi, települési szinten. Ez azért érdekes, mert az új tervidőszakra vonatkozóan arra is van egy előírás, hogy minden országnak vagy régiónak egy térségi alapú innovációs stratégiát kell kidolgoznia a tervezési folyamattal együtt. Úgy gondoljuk, hogy egy térségi alapú, megújulóenergia-fejlesztési akciótervnek abban lehet helye. Erről már beszélgettünk a Szegeden működő regionális innovációs ügynökséggel és a Temesváron működő fejlesztési ügynökséggel. Ezzel az akciótervvel nyolc évre lehetne előre tervezni: előbb jönne a képzés, majd a tervezés, és beruházás csak akkor indulna, ha ezek már mind megvannak. Ez nem így volt eddig, mert arra pályáztak, amire pályázatot írtak ki. Itt mi arra teszünk javaslatot az akciótervben, hogy a dolog egymásra épülve működjön.•