2018. április 4.

Szerző:
Cserháti András alelnök

Tízéves a Nukleon, a nukleáris tudományos-műszaki folyóirat

A Magyar Nukleáris Társaság (MNT) és a hazai tudományos-műszaki szakma 2008 elejére hiányát érezte nívós, elsősorban magyar nyelvű publikációs fórum­nak. A korábban ezt a funkciót betöltő szép emlékű sajtótermékek idővel megszűntek vagy átalakultak más szervezetek prioritásai, lehetőségei nyomán.


Soha nem volt könnyű és olcsó egy tekintélyes, refe­ren­ciák­kal bíró nyomtatott folyóirat fenntartása. A társaság elnöksége először áttekintette a korábban létező folyóiratok esetleges újraélesztését vagy már létező hasonló profilú sajtótermék másokkal közös kiadását. Miután inkább több szólt ezek ellen, mintsem mellettük, fölvetődött és egyre erősödött egy radikális lépés meg­tételének igénye. Az akkori idők új lehetőségeiből kiindulva, egyre komolyabban vizsgálták saját elektronikus kiadvány megjelentetését.

Pázmándi Tamás akkori elnök mellett jómagam alapító főszerkesztőként munkálkodtam az új folyóirat elindításán. Egyetértés volt abban, hogy a modern közegben is célszerű néhány konzervatív érték megőrzése. Leszögeztük, hogy bár a folyóiratot kizárólag internetes megjelenésűnek szánjuk, célszerű és stílusos, illetve a ki­­advány súlyát is áttételesen növelheti, ha az internet lehetőségeivel csak mértékkel élünk, viszonylag konvencionális kialakítást követünk, hasonlóan a papíron terjesztett szakfolyóiratokhoz. Bár az interneten van lehetőség akár cikkenkénti megjelenésre is, eleinte ragaszkodtunk a lapszámok logikájához is.

Három címlap a harmincháromból.

Az elérni kívánt olvasói kör elsősorban saját tagságunk és a hazai tudományos és műszaki közvélemény volt. De enyhe túlzással az egész világ, hiszen a világhálón bárki, néhány kattintás után, elérheti a kiadványt. Ami persze felelősséget is rótt a szerkesztőkre. Mivel idegen nyelveken sok más helyen lehetett szakmai írásokat közzétenni, itt szándékosan főleg magyar cikkeket talál az olvasó. Tekintélyt akartunk kivívni, a mércének kitűzött színvonalat magasan tartani. Emellett még közérthetőek is kívántunk maradni, és elkerülni az értelmes, érdeklődő középiskolás ismeretszintjét nagyon meghaladó, szakmai részletekbe vesző cikkek túlsúlyát. Mindkét szempont érvényesítéséhez szűrtünk és egyensúlyoztunk. Szerzőink a nukleáris szakma szemléletét és értékrendjét jelenítik meg, nem volt célunk, hogy az attól eltérő nézeteknek – akár vita jelleggel is – helyet adjunk.

A Nukleon folyóirat alapvető építőelemei a cikkek, amelyeket pdf formátumú dokumentumként tárolunk. Ez a formátum univerzális, tömör, könnyen átméretezhető, tetszőleges platformon (Win, Mac, Linux, Android, iOS) futó modern böngészőkkel, azokba beépülő vagy elkülönülő olvasóprogramokkal megjeleníthető. Aki nem szeret képernyőn olvasni, ki is nyomtathatja, ha bírja papírral – és nem sajnálja a fákat…

Egy cikk első lapja. A lapszámok, cikkek, szerzők megtalál­hatók a http://www.nuklearis.hu oldalon.

A beköszöntőben azt kívántam, hogy olvassák ugyanazzal a figyelemmel, élvezettel, amivel egy kis lelkes csapat készítette, és kapjanak kedvet mihamarabb saját publikációkra is! Bár minden kívánságom így teljesülne!
Két évfolyam után az éves szimpóziumok szervezésére kértek fel, tőlem Radnóti Katalin vette át a főszerkesztést, aki jó szemmel, nagy kedvvel és szorgalommal vitte tovább a lapot, ma is ő jegyzi. A felelős kiadó a társaság mindenkori elnöke. Tíz szerkesztőnk van (közülük hat a kezdetektől), továbbá egy olvasó- és két technikai szerkesztő. Szabó Ágota a helyesírás javításán kívül azon is őrködik, hogy egy átlagos tudással rendelkező olvasó mennyire értheti a cikkeket. Gyomlálja a zavaró mennyiségben előforduló idegen szavakat. Korábban Szántó Péter formázta, tördelte a cikkeket, küzdött a táblázatok egységesítésével, ábrák felbontásával. Ma Horváth András végzi ezt a munkát. Sok a tennivaló, mert a szerzők egy része nem tartja szigorúan az előírt formátumot, nehéz megtalálni a képek optimális helyét is.

Tíz év alatt több mint 210 igényes cikk jelent meg mintegy 320 szerző műveként, összesen 1243 oldalon. Alapvetően magya­rok írták, akik hazai intézményekben dolgoztak-dolgoznak. Vannak kivételek, így a sok külföldön dolgozó magyar, néhány Budapesten továbbképzésen lévő vietnami kutató, oktató. A cikkek tematikája, a szerzők munkahelye jól lefedi a hazai nukleáris tevékenységek szinte teljes spektrumát. Kiegyensúlyozott a lap a kutatás, oktatás és a nukleáris ipar vonatkozásában. Múltba tekintenek a tudománytörténeti cikkek. A legtöbben persze a jelen aktuális problémáit, munkáit ismertetik. A közelebbi jövővel a 4. generációs reaktorok, a távolabbival a fúziós tematika bőven foglalkozik. Jelentőségéhez képest csak Paks II. alulreprezentált némileg. Minden szimpóziumon az MNT kiosztja éves díjait, a díjazottak sok előadásából is cikk készül. Egyre több cikk tudósít a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap által támogatott projektek keretében folyó munkákról.

Négy különszám is megjelent. 2009-ben a 76 évesen eltávozott Kosály György kutatóról emlékeztünk meg, 2014-ben – az örömünkre ma is tevékeny – 75 éves Szatmáry Zoltán professzorról, aki sok más mellett az MNT alapító, majd tiszteletbeli elnöke. Személyeken túl 2011-ben tematikus szám foglalkozott a paksi blokkok teljesítményének növelésével, 2012-ben a 80 éve felfedezett neutronnal. Szinte évente készültek 10-15 körüli cikkel alkalmi nyomtatott válogatások.

A cikkek 46 százalékát egy, 16 százalékát két szerző írta, 10 százaléknak van ötnél több szerzője. A táblázat bal oldala mutatja a tíz legtöbb cikket szerző személyt, jobb oldalon már a társszerzők számát is figyeltük (úgy, hogy például két szerzőnél fél-fél cikkel számoltunk).•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka