Törékeny az innováció az agráriumban
Ünnepélyes külsőségek között adták át áprilisban – a sertésdizentéria betegség megelőzésére kifejlesztett készítményéért – a 2010 év Agrár-Innovációs Nagydíjat a Pharmatéka Bt.-nek. Az ünnepség után Hutás István, a vállalkozás szakmai vezetője úgy értékelte: A díj a szakmai teljesítmény megerősítése.
A Pharmatéka Bt.-t már a díj előtt is sokan ismerték a szakmában. Több országban: Ausztriában, Olaszországban, Romániában, Szlovákiában és Szlovéniában van jelen a cég a termékeivel. A magyar piac ötödét is ellátja a díjazott Diarr Stop S Plusz termékkel, ám a takarmányár-robbanás rontja a sertéstartás gazdaságosságát, ami határt szab a további növekedésnek. Ennek ellenére az ügyfélkörük egy év alatt mégis hetven új partnerrel bővült.
A négy év fejlesztési munka csaknem százmillió forint befektetést igényelt, hogy a termék megszülethessen, ehhez persze meg kellett felelni az adalékanyagokra vonatkozó szigorú regisztrációs szabályoknak is. A gazdasági válság miatt a piac nagyon érzékeny, hiába az innovációs eredmény, ha az állattartás – általában – nem gazdaságos, emiatt a gazdák elkezdték felszámolni az állományt.
Ám a kutatás-fejlesztés (k+f) hosszú távon mindenképpen megtérül. Legalábbis így történt ez az agrárinnovációs díjat már három alkalommal is kiérdemelt bábolnai IKR Zrt.-nél. Legutóbb 2009-ben vehették át a szakmai elismerést a precíziós gazdálkodásban elért kutatási eredményeikért.
Az agrárintegrátor IKR Zrt. fennállása óta az alkalmazott k+f tevékenységgel megalapozott innovációnak is köszönheti az üzleti eredményeit. Napjainkban azonban ezt a pluszt az alapjaiban megváltozott gazdasági környezetben kell megszereznie és továbbadnia a partnereinek.
Bizalmi tőkére is alapozva
Az 1990-es években a hazai fejlesztésű növényvédő szereket is gyártó magyar vegyipari cégek eltűntek a piaci versenyben. Meghatározó kutatási, termékfejlesztési bázissal e téren a nagy nemzetközi csoportok rendelkeznek, amelyekkel nem tudnak lépést tartani az azóta alakult kis hazai társaságok sem. Ez egyébként jellemző a mezőgépgyártásra és a vetőmag-nemesítésre is.
A hazai egyetemek és kutatóintézetek is szenvednek a pénztelenségtől, jobbára a külföldi eljárások honosításában, az alkalmazott technológiák pontosításában merül ki az agrárinnováció nagy része, summázza Nagy Lajos, az IKR Zrt. vezérigazgató-helyettese. Szerinte a nagy nemzetközi cégek elfoglalták a súlyuknak megfelelő helyet a k+f területén is, emiatt alapvetően a maradékból kell építkezniük a hazai cégeknek. Az IKR-nél például azt keresik, hogy melyek azok az alkalmazott k+f lehetőségek, amelyek eredményét a termelés és a termelők hasznára lehet fordítani, pontosabbá téve ezzel a cég szakmai ajánlásait. A k+f-re fordított energia és pénz így közvetetten, az IKR bizalmi tőkéjét erősítve térül meg. Nemcsak eladni akarnak, hanem – partnereikkel együtt gondolkodva – korrekt választ adni a szakmai problémákra. A bizalom hosszú távon térül meg, vallja Nagy Lajos.
A szakember büszke a precíziós szántóföldi tápanyag-kijuttatásban – több kutatóintézettel, egyetemmel együttműködve – elért céges eredményekre. Olyan gyakorlati módszert fejlesztettek ki, amellyel a művelt terület egyes részeinek különbözőségéhez, a talaj „heterogenitásához”, a növény igényeihez igazodva, differenciáltan tudnak akár egy-két hektáros mintaterenként tápanyagot kijuttatni. Ezzel a módszerrel korszerűbbé és környezetkímélőbbé tehető a szántóföldi növénytermesztés során a legnagyobb volumenű kemikália kijuttatása. A talaj heterogenitását figyelembe véve juttatják ki a növényvédő szereket is.
A járulék saját felhasználása inspiráló, hogy a vállalkozás vezetése újabb és újabb hatékonyságnövelő beruházásokon törje a fejét. De a k+f jellegű beruházásokat az adóhatóság külön figyelemmel követi, és sokszor évekre visszamenően kér – a rendelkezésre álló dokumentációk mellé – újabb szakvéleményeket, amelyekkel a felhasznált összeg k+f jogosultságát kell ismét igazolni.
Ezért a Mars Magyarország az utóbbi években, k+f beruházásai megkezdése előtt, már a tervezési fázisban igazságügyi szakértői véleményt kér az utólagos adóügyi ellenőrzések megkönnyítése érdekében.
Klaszterelőnyök
A kutatáshoz nem elég a piacképes ötlet, az IKR szakemberei folyamatosan figyelik, hogy milyen kutatási témákhoz tudnak pályázati támogatást szerezni. Nagy Lajos állítja: ha valaki módszeresen, stratégia alapján akar egy-egy k+f programot megvalósítani, akkor előbb-utóbb talál – főleg európai uniós – pályázati forrást. Érdemes a már meglévő kutatási eredményeire építeni az új pályázatok elkészítésénél, így nagyobb a nyerési esély.
Az agrárinnovációs folyamat azonban sokszor már a legelején elakad, mert a potenciális partnerek nem találnak egymásra. Nem alakul ki a közös érdekeken alapuló együttműködés, pedig ennek már van meghonosodott, bevált formája az Európai Unió más országaiban. A klaszterekben – a tudományos műhely mellett – az innovációs ügynökség ugyanúgy partnereire találhat, mint a kockázatitőke-befektető és a végfelhasználó: a kutatással létrejövő termék leendő gyártója.
De a klasztertagok közötti kapcsolat olyan közös érdekek felismerésén áll vagy bukik, hogy a felek együtt tudnak-e kedvezményesebben például energiát, ipari anyagokat beszerezni, javítva ezzel saját versenyképességüket is.
Az éves részvételi díjnál például a közös beszerzéssel elérhető nagyobb árkedvezmény már lehet olyan meggyőző, ami a klaszterbe vonzza a cégeket. Ennél is hatásosabb érv, ha a klaszternek vannak már sikeres programjai. Jobbára akkor állnak össze a tagok klaszterekbe, ha csökkenteni tudják a költségeiket, például az olcsón vagy ingyen elérhető egyetemi, kutatóintézeti laboratóriumi kapacitásokkal. Más esetben, ha az innovációval, közös márkával, védjeggyel elért nagyobb imázsnak köszönhetően drágábban tudják eladni a termékeiket. A közös védjegyernyő ugyanis nagy piaci erő, amelyet ráadásul közös marketinggel, hatékonyan lehet erősíteni.
Ilyen sikeres példa a debreceni Pharmapolis Klaszter, amelyben félszáz vállalkozás és négy egyetem vesz részt, s amely – egyetemi pályázati forrásokból – ingyen adja a laborkapacitást az ötven tagcégnek.
A jó példa ragadós. Mind több klaszter szerveződik az egyetemi tudásközpontokra, így van ez a Kaposvári Egyetemen is, ahol az élelmiszer-ipari és marketing tudásközpont köré másfél milliárd forint beruházással – EU-mércével is páratlan – laboratóriumi hálózat épült. Egyebek között „elektronikus nyelv” vizsgálja, mi az objektív „profilja” a terméknek, és „elektronikus orr” kutatja az illatait.
Szakály Zoltán, a Kaposvári Egyetem Marketing és Kereskedelem Tanszékének vezetője is úgy látja, hogy vonzza a vállalkozásokat a laboratóriumi kiszolgálás, a kedvezményesebben elérhető mikrobiológiai, érzékszervi vizsgálat.
Kéz a kézben
Ám míg az EU számos országában életképes a modell, addig nálunk sok klaszter elbukik. Szakály Zoltán tapasztalata, hogy az induló klasztereknek 80 százalék az esélyük a megszűnésre, 20 az életben maradásra. Véleménye szerint a jobb eredmény azon is múlik, felismerik-e a vállalkozások, hogy érdekük csatlakozni. Tíz megkeresett vállalkozó közül azonban legfeljebb kettő vagy egy lép be a klaszterbe, amivel felismeri a saját érdekét is. Alapos, legalább egyéves előkészítéssel ez az arány javítható. Hasznos a toborzáshoz a „mézesmadzag”: az elérhető laborháttér, az erős, közös védjegy vagy a kereskedők nyilatkozata, hogy forgalmazzák a klasztervédjegyes terméket.
Lényegesen nagyobb innovációs készségre is szükség lenne, de a magyar vállalkozó az innovációt általában nem a maga, hanem a multinacionális cégek sajátosságának tartja, összegez Szakály Zoltán.
Ám nemcsak az innovációs készség hibádzik. Gondot okoz, hogy az innovációs „szakma” és az eredményeket felhasználó cégek vezetői nem értik egymást, annyira belterjes a k+f világában használt szakzsargon. Nem is gondol arra, hogy az akadály leküzdéséhez vagy a megcélzott piaci résbe jutáshoz az új termék kialakítását k+f tevékenységnek tekintse és az innovációs gépezetben keresse erre a megoldást.
Sebők András, a Magyar Nemzeti Élelmiszer-technológia Platform (MNÉTP) tudományos koordinátora, a Campden BRI Magyarország Nonprofit Kft. cégvezetője gyakran tapasztalja ezt a kommunikációs zavart például iparági k+f szervezetek és a vállalkozások közötti innovációs projektek kialakításánál. Sok esetben azért nem lehet meggyőzni a cégeket a klaszterhez való csatlakozásról, mert valójában nem is értik, hogy a kutatók és a kormányzat által használt innovációs szakzsargon mögött miről van szó. Sebők András tanácsa, hogy bizony le kell fordítani az innovációs ötleteket és tervezeteket az iparági nyelvre.
A szakember az egyik közép-dunántúli élelmiszer-ipari klaszter esetét hozza fel példának, ahol az egyik, orvosi műszergyártási és gyógyszeripari tapasztalattal rendelkező vállalkozó a partnereivel (ómega3 és CLA) telítetlen zsírsavakban dúsított tejet állított elő. Felfedezve a piaci rést, a vevők igényéhez igazított termékükről nem is gondolta, hogy ezzel a fenntartható élelmiszerlánc kiváló példáját is megvalósítja. Így tevékenysége a fenntartható fejlődéssel foglalkozó pályázatoknál is versenyképes.
Európai uniós térben
Ha valakinek megszületett a „briliáns”, innovatív ötlete, a megvalósításához önmagában ez sem elég, annak ellenére, hogy előbb-utóbb hozzájuthat a forráshoz is, ha tudja, honnan és hogyan. Sebők András ezzel a pályázói rutinra utal, ami maga is speciális tudás. Intézetével a MNÉTP működéséhez, programjaihoz szükséges több olyan pályázatot sikerült elnyernie, mint amilyen az EU közép- és dél-európai élelmiszer-innovációs, illetve innovációs intézményeket segítő képzési, tudáskapacitást bővítő projektje vagy az élelmiszerlánc hatékonyságát javító EU FP7 projekt.
Sebők András egyetért Nagy Lajossal abban, hogy a nyerési esélyeket növeli, ha a már bizonyított, sikeres kutatási programokat tovább tudják vinni a jelentkezők, és kialakul egyfajta modell a pályázatok elkészítésére.
Ám még a pályázati győzelem is okozhat meglepetéseket. A Sebők András vezette intézetet meghívták az EU – a közösségi versenyképességet, fenntartható fejlődést is szolgáló – stratégiai informatikai programcsomagjában való részvételre, amely a jövő internete gazdasági felhasználásának hatékonyságát hivatott erőteljesebbé tenni. Számára is meglepetést okozott, hogy a nyolc programból álló csomagból az agrár- és az élelmiszer-ipari alkalmazási projektben a felhasználói igények összegyűjtését, a felhasználók és az informatikai megoldások kidolgozói közötti párbeszédet és az eredmények terjesztését az élelmiszer-ipari nemzeti technológiai platformokon keresztül az általa vezetett intézet koordinálja az EU tagállamaiban.
Első hallásra keveset mondhat az, hogy mi újat hozhat az internethasználat új szemléletű felhasználása az élelmiszer-gazdaságban. Ha például egy berendezés permetezni kezd, akkor az interneten keresztül a műholdas megfigyelésből és a meglévő adatállományból származó információ alapján – egyebek között a várható termés és a növénykultúra alapján – nemcsak azt állítja be a gép, hogy a parcella adott zugában mennyi vegyszert és azzal együtt akár tápanyagot juttasson ki, hanem amennyiben a meteorológiai előrejelzés esőt ígér, akkor az egész permetezést leállíthatja. Arra is lehetőséget ad majd a rendszer – másodpercre pontosan –, hogy ha az áruházlánc üzleteiben fogytán van egy bizonyos áru, akkor az állattartó telepen riasztja a beszállítót, hogy mikorra kell az utánpótlást elkészíteni és eljuttatni adott boltokba.
De nemcsak a készletgazdálkodásban hoz páratlan innovációt az internet újfajta alkalmazása, hanem a fogyasztók számára is bőven kínál információt, átláthatóságot nyújt az élelmiszerláncban végzett tevékenységekről. Például azzal, hogy a polcról levett bioterméket gyártó gazdaságról a vevő kérésére helyben olyan információkat adnak, amelyek bizonyítják, hogy betartották az előírásokat. Ilyenkor akár webkamerás élőképet közvetít a vásárló megnyugtatására az üzlet munkatársa, hogy bemutassa a biofarmon éppen folyó munkát.•
A döntően a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalból (NKTH) alakult tanácstól és az új struktúrától nem kevesebbet vár az államtitkár, mint hogy megszűnik a felelősségi jogkörök keveredése. Korábban ugyanis az NKTH egy intézményen belül végezte a stratégiával, a pályázatok kiírásával, lebonyolításával, ellenőrzésével és a pénz kifizetésével kapcsolatos teendőket. Ettől az évtől a gazdasági tárca felügyelete alatt működik a Nemzeti Innovációs Hivatal (NIH), a Kutatási, Technológiai és Innovációs Alap – alapkezelői – feladatait a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) látja el.
A konkrét k+f és innovációs pályázatokat az NFM-hez tartozó Nemzeti Fejlesztési Ügynökség bonyolítja le.
z MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontja mellett a gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Központ eredményei is rangosak, például a rozsdabetegséggel szemben rezisztens búza. A korábbi és a jelenlegi eredmények ellenére a hivatalos magyar álláspont – összhangban számos európai uniós országéval – elzárkózik a génmódosított fajták köztermesztésének engedélyezése elől. Sőt, az alkotmánytervezetben is szerepelt az a javaslat, amely szerint: genetikailag módosított szervezetektől mentes mezőgazdasághoz és élelmiszerekhez való jogot kínál az állampolgároknak az új alaptörvény.
Átmeneti a kormány elutasító álláspontja, bizakodik Dudits Dénes, a szegedi kutatóintézet professzora. Meggyőződése, hogy újságcikkek információi alapján, felszínes tájékozódás után hozták az elutasító döntést. Egyebek között ezért – vagyis a szakmai tények és érvek megismerhetőségének szándékával – jelentették meg a kutatók a Fehér Könyvet, s azt eljuttatják a döntéshozókhoz.
A géntechnológia ugyanis nemcsak a mezőgazdasághoz kötött, nem a kukoricamoly-ellenálló hibridet jelenti, hanem például az orvostudományt, a gyógyszergyártást is meghatározza a jövőben.
