Amikor az 1990-es évek elején Magyarországon homályosra másolt VHS-eken végigsöpört Jean-Claude Van Damme legújabb filmje, a Tökéletes katona, talán senki sem gondolta, hogy fél emberöltőn belül valósággá válhat az univerzális harcosok víziója. Csak míg a vásznon agyba ültetett chipek segítségével kreáltak parancsra gyilkoló, elpusztíthatatlan kommandó­sokat az amerikai hadsereg halott katonáiból, addig napjainkban a tábornokoknak már nem szükséges a krema­tórium rideg falai között bóklászniuk a tökéletes megoldásért. A nagyhatalmak közötti fegyverkezési verseny már jó ideje a robotika segítségével zajlik, és a vita már régóta nem arról szól, hogy létrehozhatóak-e a mesterséges intelligenciával (MI) felvértezett önálló harcrendszerek, hanem elsősorban arról, mekkora önállósággal ruházzák fel a gépeket.

A levegő urai

A pilóta nélküli repülőeszközök megjelenése már több mint fél évszázaddal korábbra datálódik, és míg a vietnami háborúban főként felderítésre használták őket, a technológiai lehetőségek megjelenésével az elmúlt években egészen új szerepet kaptak a harctéren. Hírügynökségek beszámolói szerint számos terrorszervezet vezetője és különleges tagja vált célzott likvidálás áldozatává. A felfegyverzett drónok térhódítása megállíthatatlan, csak az amerikai hadsereg állományában jelenleg mintegy nyolcezer bevethető darab van.

A csúcskategóriás RQ/MQ–9 repülési magassága elérheti akár a 16 kilométert is, ezért – a tartósan mínusz 50 fok körüli hőmérséklet miatt – a tervezőknek meg kellett oldaniuk a fedélzeti kamera- és komputerrendszer fűtését, páramentesítését is. A beépített radar rossz látási viszonyok mellett is biztosítja a földi célok felderítését, követését sőt, némely esetekben az azonosítását is, a kifejezetten erős képfelbontásának köszönhetően. A távolságtól függően akár már 10 centiméternél kisebb részletek is felismerhetők. Az AN/DAS–4 MTS (Multi-Spectral Targeting System) eszköze négy HD minőségű kamerát tartalmaz, emellett három­féle frekvencián működő lézeres távolságmérőt és célmegjelölőt is elhelyeztek benne. A drón percenként 25 négyzetkilométeres területet képes ellenőrizni, a rögzített felvételeket pedig a műholdas kommunikációs rendszer és parabolaantenna segítségével azonnal továbbítja. A rendszer alkalmas ballisztikus rakéták felderítésére és indítás utáni követésére is, és miután az ellenséges légteret könnyen megközelíti, a rakétatámadások elhárításában is egyre nagyobb szerepet kaphat.

A Pentagon nemrég több mint száztagú, mesterséges intelligencián alapuló rendszer vezérelte mikrodrónrajt indított útjára. A mindössze 16 centiméteres Pendrixek tömege 290 gramm volt, repülési sebességük megközelítette az óránkénti 60 kilométert, maximális repülési idejük pedig több mint húsz perc. A drónok éppen úgy viselkedtek, mint egy raj a természetben: mindegyik tagja kommunikált és együttműködött a többi egységgel. Egy „megosztott agyat” használtak döntéshozatalra, és igazodtak egymáshoz. A mikromodellek ekkora számban történő bevetése lehetővé teszi az adott légtér teljes kontroll alatt tartását is.

Éppen ennek a kiküszöbölésére fejlesztette ki a holland Orga­ni­sation for Applied Scientific Research a csúcstechnológiás ál­cázó­rendszerét, mely természetesen nem az emberi szemet, hanem a gépeket és gépi analitikát hivatott megtéveszteni. A fejlesztés nem eltünteti az MI elől a vadászrepülőket, hanem a felületüket borító minták megváltoztatásával megzavarja a rendszert, amely egészen másképp azonosítja azokat. A kutatók arra jöttek rá, hogy nem szükséges az egész gépet álcázniuk, elég egy kisebb részét – melynek mérete a jármű alig 10 százaléka – átalakítani ahhoz, hogy eredményesek legyenek az automatikus felismerés ellen.

Bombák földjén

Jody Williams, Nobel-békedíjjal kitüntetett amerikai politikai aktivista szerint az aknák nem tudnak különbséget tenni katonák és civilek között, békekötés után továbbra is készen állnak, hogy áldozatokat szedjenek. Nem is keveset. Az ENSZ becslései szerint a világon minden húsz percben valakit megöl vagy megnyomorít egy gyalogsági akna. Ezért is volt fontos, hogy az elmúlt időszakban komoly fejlesztések valósultak meg a semlegesítésükre. Volt honnan fejlődni, a második világégés idején ugyanis az olasz hadszíntéren az amerikaiak még kecskéket küldtek „felderíteni” az érintett területekre, a haditengerészetük pedig az 1960-as évek­től a delfinek echolokációs – hangok alapján tájékozódnak – ké­pes­sé­geit felhasználva, a hátukra rögzített hanglokátorokkal azo­no­­­sí­tották a tengeri aknákat. A Sea Mammal (Tengeri Emlős) program végét nemrég egy 7 méter hosszú, torpedó alakú, a késhal nyomán Kniefish nevet viselő robotfelderítő megjelenése jelentette. A másfél tonnás, önállóan működő lítiumion-akkumulátoros jármű 16 órás merülési ideje alatt szonárjaival pásztázza a tengerek mélyét, és rendszere arra is képes, hogy megkülönböztesse a nagyobb hulladé­ko­kat a valódi robbanószerkezetektől. Ezekből pedig akad nem kevés, az amerikai hadi­tengerészet becslése szerint már az előző évtizedben is több mint 250 ezer víziaknával rendelkeztek a világ országai. Természetesen a száraz­földön már korábban is találkozhattunk hatékony megoldásokkal. Ezek közül kiemelkedik a kanadai Mine Clearing Corp. fejlesztése, mely az aknák által kibocsátott gyenge elektromágneses hullámokat a levegőből még 60 méteres magasságból is érzékeli. A Fig8 elnevezésű, nyolc antennával rendelkező aknaszedő eszköz ezt követően már meg is közelítheti és semlegesítheti a lokalizált robbanószerkezetet.

Éles teszten a többi között már bombakeresőként is helytállt a Boston Dynamics robot­kutyája, a Spot. A négylábú eszköz legnagyobb előnye, hogy méreteiből adódóan olyan helyekre is képes eljutni, ahová az embereknek esélyük sem lenne, és az adott helyszínen precíz, komplex feladatokat is végre tud hajtani. Spotot 360 fokos kamerákkal szerelték fel, a kiadott parancsokat nano­szekundum alatt érzékeli, sőt önjáróan képes különféle felszíne­ken is navigálni. A fej nélküli sárga robotkutya ellenáll a pornak és az esőnek is, és egy töltéssel mintegy másfél órán keresztül működik. Körülbelül 14 kilónyi súllyal terhelhető, óránként közel 5 kilométeres sebességre képes, és még a szélsőséges időjárási viszonyok sem lassíthatják le, ugyanis mínusz 20 és plusz 45 Celsius-fok között kompatibilis. A Spot egyedi megrendelői között van a Pentagon kutatásokkal foglalkozó részlege, a DARPA, a massachusettsi állami rendőrség pedig már különböző bevetéseken is tesztelte, de természetesen a fejlesztés ipari célú felhasználása sem kizárt. Eddig például bányákban, tengeri olajfúró tornyokban, leszerelt nukleáris létesítményekben rögzítettek a robotkutya kamerái felvételeket, és ha az ember mélyebben a zsebébe nyúl, akkor már saját céljaira is használhatja a Boston Dynamics fejlesztését, mely 74 500 dollárba, azaz közel 23 millió forintba kerül. Szállítási ideje Amerikán belül is hat-nyolc hét. Aki megengedheti magának, akár egész falkát vásárolhat belőle.

Az Uran–6-os, az oroszok többfunkciós aknaszedője a leírása szerint 20 specialista munkáját képes kiváltani. A monstrum akár 1 kilométeres távolságból is irányítható, hernyótalpas toló­ele­mé­vel hatástalanítja a bombákat, és páncélzata még egy nagyobb robbanás esetén is védelmet nyújt. És ha már oroszok, az orosz védelmi minisztérium 2018-ban mutatta be a világ egyik legelső működőképes, személyzet nélküli páncélozott lánctalpas harci járművét, az Uran–9-est. A robottank első ránézésre gyalogsági járműre emlékeztet, és bár alapvetően felderítési és támogatási célokkal hozták létre, jelentős tűzerejével páncélozott célpontok megsemmisítésére is alkalmas. Az Uran–9-es repertoárjában egy 30 milliméteres, Sipunov 2A72-es gépágyú, négy 9M120-1 Ataka páncéltörő irányított rakéta, valamint egy 7,62 milli­méteres PKT típusú párhuzamosított géppuska található. Az orosz fejlesztés távvezérléssel működik ugyan, ám egy előre kijelölt útvonalat önmagától is képes megtenni. A jármű debütálása Szíriában nem aratott fényes sikert, a rádió-összeköttetés 3 kilométer helyett maximum 500 méteres körben volt tökéletes, a kapcsolatot pedig több alkalommal is elveszítette a vezérlő, és arra is volt példa, hogy nem kevesebb mint kilencven percen keresztül nem kommunikáltak egymással. A hibák kijavítását a szíriai fiaskó után azonnal elkezdték. Ugyancsak a Közel-Keleten vetették be először az oroszok a Kraszukha–4 nevű elektronikai fegyvert is, mely 300 kilométeres körzetben képes megbénítani az ellenség kommunikációját, megzavarni műholdas adatforgalmát.

Következő generációs megoldások

Kifejezetten költséghatékony megoldáson dolgozik a lőfegyverek tervezésével és gyártásával foglalkozó svájci SIG Sauer és az izraeli Smart Shooter. A tervek szerint az amerikai hadsereg következő generációs kézifegyverei a speciális markolatba telepített – mes­ter­sé­ges intelligen­ciára támaszkodó – SMASH Fire Control Sys­tem segít­ségével kizárólag abban az esetben tüzelnek, ha a szoft­verük úgy érzékeli, hogy a lövéssel el is fogják találni a célpontot. A lőfegyveren található optika lehetővé teszi, hogy nappali és éjszakai látási viszonyok mellett is célpontot keressen, melyet a SMASH képfeldolgozó rendszere felismer, és ha kell, rögzít is, azután pedig folyamatosan vizsgálja a találati arány küszöbértékét. Az új eszköz használata néhány perc alatt elsajátítható, a kisegítő funkció azonban bármikor inaktiválható, hiszen közelharc és hirtelen reakciók esetén hátráltathatja használóját. Az arcfelismerő rendszer elsősorban a civil áldozatok számának csökkentésében lehet hasznos. Az amerikai hadsereg elvárása nem kicsi: a fejlesztésnek 600 méterre lévő vagy annál távolabbi célpontok esetében is hatékonynak kell maradnia. A megrendelés volumene sem kicsi: 250 ezer fegyverre és 150 millió lőszerre írták ki a tendert, és a tervek szerint az M4A1 és M249gyalogsági automata modellek 2023-ban kerülhetnek használatba.

Bár a világ jórészt csak sötétben tapogatózik az ázsiai nagyhatalom hadiipari volumenét és potenciálját illetően, a szakértők szerint a kínai hadiipar akkora már, mint a teljes európai. És már nem csupán a katonák és a különböző harci egységek számában veszi fel a versenyt az öreg kontinenssel, hanem technológiai szempont­ból is. Ezt bizonyítja egyebek között az a fejlesztés is, melynek révén az Észak-Koreával szomszédos határszakaszon egy 5G mobil­adat­átviteli technológiával működő határellenőrzési pontot ala­kítot­tak ki. A menekültek és csempészek elleni küzdelemhez VR szemüvegeket, valós időben frissülő adatbázisokat, drónokat és 4K-s éjjellátó monitorokat is bevetnek a mozgás érzékelésére. Az 5G gyors átviteli sebessége a határrendészetet elsősorban a határokon át­nyúló mozgások nyomon követésében segíti. Kína az űrversenybe is beszállt, néhány évvel ezelőtt több olyan műholdat is fellőttek, melyek később megközelítő műveleteket hajtottak végre más mű­holdak esetében. A furcsának tűnő manőver azért tekinthető ellenséges lépésnek, mert az egyik műhold olyan robotkar­ral volt felszerelve, mellyel kárt tudott okozni. A kínai hivatalos verzió szerint műhold­jaik tudományos és kutatási feladatokat hajtottak végre, melynek része volt az ominózus robotkar tesztelése.

Aggódó kritikusok

2015-ben számos vezető mesterségesintelligencia-kutató nyílt levélben kérte az ENSZ-t, hogy vegye fontolóra az autonóm támadó­fegyverek betiltását. Véleményük szerint azok a harci robotok, melyek emberi beavatkozás nélkül hoznak meg döntéseket, a jövő kalasnyikovjaivá válhatnak, és hozzájárulhatnak a terrorizmus további terjedéséhez és a globális háborúk kialakulásához. A szerzők elismerik, hogy a harci robotok bevetésével mérsékelhető a harctéri áldozatok száma, ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy az atom­fegyverekkel ellentétben a harci robotok gyártása nem igényel nehezen beszerezhető nyersanyagokat, ezért tömeges meg­jelenésük várható, és emiatt terrorszervezetek és magánhadsere­gek is hozzájuthatnak. Mint írják, az autonóm fegyverek segítségé­vel könnyebbé válhatnak az orvgyilkosságok, egyes országok politikai destabilizálása vagy egy adott etnikai csoport tagjainak célzott ki­irtása. A tudósok a Future of Life Institute által közzétett levelükben a többi között az Egyesült Államok légierejének kutatására hivatkozva arra hívják fel a figyelmet, hogy várhatóan 2030-ra az új fegyverrendszerek annyira fejlettek lesznek, hogy számos esetben az emberek válnak a rendszer leggyengébb láncszemeivé. A levelet aláírta többek között – az azóta elhunyt – Stephen Hawking elméleti fizikus, Elon Musk, a Tesla Motors és a SpaceX alapítója, Steve Wozniak, az Apple társalapítója és Noam Chomsky, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) professzora. A kérés tel­jesítése azért tűnik kivitelezhetetlennek, mert a háborúk története egyidős az emberiség történetével, a fegyverek megjelenése pedig nem választható el az első eszközök használatától.•