A külföldi együttműködés különleges példája az a magyar–dél-koreai összmunka, amelynek keretében már négy kutatócsoport dolgozik – a távol-keleti ország anyagi támogatásának köszönhetően – a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) intézeteiben. Tavaly, a civilizációs betegségek és az egyetlen atomvastagságú szénréteg, a grafén kutatására jött létre közös csoport, idén ősszel pedig az empátia kutatására, illetve közös magfúziós kísérletekre alakult két újabb tudóscsapat. Mindegyik pályázat 300-300 ezer dollárt nyert el, ezt fele-fele arányban használhatják fel az adott programban érintett magyar és dél-koreai kutatók, vagyis programonként magyar részre 32 millió forint jut. Ebből az is következik, hogy a négy program csaknem 130 millió forinttal segíti a magyar tudományos munkát, és az sem mellékes, hogy ugyanennyit költenek el hazánkban a dél-koreai szakemberek.

Az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben (KOKI) az egyik legfontosabb emberi tulajdonság, az empátia még felfedezésre váró idegrendszeri alapjait kutatják.
A munkában öt magyar és három dél-koreai tudós vesz részt Acsády László professzor vezetésével. Az intézet – a dél-koreaihoz hasonló pályázatoknak is köszönhetően – 2010-ben 354 millió forintot, összbevételének ötödét a kutatási infrastruktúra fejlesztésére költötte el. 2003 óta 70 külföldi pályázaton mintegy ötmilliárd forintot nyertek el.

Oberfrank Ferenc, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet ügyvezető igazgatója szerint a külföldi források nélkül a KOKI nem lenne olyan különleges intézmény, mint amilyenné az elmúlt évtizedekben vált. E forrásoknak köszönhetően sikerült ugyanis nemzetközi szinten kiemelkedő értékű műszerállományt beszerezni. Fontos, hogy az – évről évre meghirdetett – európai uniós és más külföldi pályázatok kiszámíthatóan elérhetők, és a kiírási feltételek sem változnak négyévente. Persze csak akkor nyerhetnek a pályázatokon, ha kiváló munkákkal jelentkeznek az intézet kutatói. A kiválóság, úgy tűnik, biztosított, hiszen valaki mindig nyer a munkatársak közül. Magyar pályázati kiírásokon is sikerrel szerepelnek, de ezek feltételrendszere – eddig sajnos – kormányváltásokhoz kötődve változik, ez a kiszámíthatatlanság pedig megnehezíti a munkát. Oberfrank Ferenc úgy véli, hogy a sikeres szereplés nem jelenti azt, hogy az intézet dúskál az anyagiakban, de a kutatási infrastruktúra és az erre is alapozott munka a világ élvonalában tartja az intézetet.

A KOKI-ban most 80 főállású kutató dolgozik, közülük jelenleg heten Welcome Trust ösztöndíjasok, korábban többen részesültek Howard Hughes-ösztöndíjban is. Mellettük csaknem 40 PhD-hallgató kutat és mintegy 100 tudományos diákkörös is kötődik a központhoz. A távlati tervek között szerepel, hogy külföldi csoportvezető is dolgozzon a KOKI-ban. Korábban is volt ilyen célú pályázat, de akkor a nemzetközi bírálóbizottság – a világ minden tájáról érkező pályázók közül – egy magyart, a Lendület program egyik későbbi nyertesét, Szabadits Jánost tartotta a legjobbnak.

Oberfrank Ferenc szerint az intézet sikereinek egyik titka a tudatos kutatásmenedzselés, a pályázati lehetőségek folyamatos figyelése, a minőségbiztosítás és a csoportok munkájának átvilágítása. Fontosnak tartja, hogy a fiatalok másutt is kipróbálják magukat, s közben tudatosan készülnek a „világlátottak” visszafogadására, akik általában vissza is jönnek, hiszen az intézet eredményei lenyűgözőek.

Freund Tamás intézetigazgató idén tavasszal két másik magyar kutatóval, Buzsáki Györggyel és Somogyi Péterrel nyerte el az egymillió euró összdíjazású Agy Díjat – angolul: The Brain Prize – a memória­folyamatokban kulcsszerepet játszó agyi ideghálózatok feltárása témakörben végzett eddigi kutatási eredményeikért.
A legújabb siker szintén Freund Tamáshoz és Nusser Zoltánhoz fűződik. Oberfrank Ferenc szerint egy ország már akkor büszke lehet, ha egyetlen pályázata sikeresen befut. A KOKI-nak két kandidálása is maximális pontszámmal nyerte el az Európai Kutatási Tanács – angol rövidítéssel: ERC – tapasztalt kutatóknak kiírt pályázatát, az Advanced ERC Grantot, s együttesen több mint ötmillió euró támogatás érkezik.

Ez jól példázza a nagy hagyományokkal rendelkező, iskolateremtő magyar idegtudományok biztos helyét a világ agykutatásának élvonalában. Freund Tamás kutatócsoportja, amely 2,7 millió eurós támogatásban részesül az ERC-től, az érzelmi és motivációs impulzusokat szállító idegpályák hatásmechanizmusát vizsgálja a tanulási és memóriafolyamatokban. Nem a szokásos szerkezeti-élettani vizsgálatokból kiindulva próbálnak kapcsolatot találni a viselkedésbeli hatáshoz, hanem fordítva: az egyes konkrét viselkedésformákból indulnak ki. Nusser Zoltán akadémikus kutatócsoportja az idegsejtek felszínéről készít molekuláris térképet. Ennek révén nemcsak az idegsejthálózatokat érthetjük meg jobban, hanem az is kiderül, hogy bizonyos fehérjék hol és milyen mennyiségben fognak megjelenni az idegsejtek felszínén.

Van, aki boldog, ha egyetlen cikke megjelenhet a Nature-ben, Vicsek Tamás akadémikusnak 2010 elején a tizedik publikációját közölte a világ talán legtekintélyesebb természettudományos lapja. A professzor három fiatal munkatársával: Ákos Zsuzsával, Bíró Dórával és Nagy Mátéval arra jött rá, hogy egyes állatcsoportoknál, különleges szituációkban, nem a fizikai erőn alapul a dominancia, hanem a tapasztalat, a többlettudás határozhatja meg a hierarchiát. Vicsek professzor statisztikus fizikusként azt vizsgálta, hogy vannak-e törvényszerűségek élő szervezetek csoportos viselkedésében. Baktériumokkal kezdte – egyébként erről szólt az első, a Nature-ben 1994-ben megjelent cikke –, majd folytatta a madárrajok, később pedig az embercsoportok, például egy stadionból kiáramló szurkolók vagy egy helyiségből pánikban menekülők modellezésével. A világban Vicsek-modellként ismert eljárással szinte minden élőlénycsoport mozgását tanulmányozni lehet. Az ismertségben fordulópontot jelentett, amikor 2000-ben a Nature, ugyancsak címlapsztoriként, a pánikról szóló cikkét jelentette meg.

„A különféle pályázatok nagyban segítették munkámat, különösen igaz ez az európai uniós pályázatokra. Korábban inkább az egyesült államokbeli–magyar viszonylatban voltak kisebb, inkább utazási pályázataim, amelyek szintén hasznosak voltak, főleg a világgal való kapcsolattartás, együttműködés lehetősége miatt” – mondta magazinunknak Vicsek Tamás. Eddigi eredményeinek köszönhetően már olyan összegeket is elnyer, amelyek lehetővé teszik olyan vágyálom-kutatások megvalósítását, amelyek egyébként lehetetlenek lennének.
A fizikus állítja, hogy a külföldi pályázatok nélkül kevésbé tudta volna követni a legfrissebb kutatási irányzatokat. A témaválasztáskor nagyon kellett volna ügyelni, hogy „olcsó” legyen a kutatás, nem vághatott volna bele olyan kísérletekbe, amelyek most igen sikeresen haladnak. Vicsek professzor úgy ítéli meg, nincs jelentős különbség az európai uniós vagy például a tengerentúli pályázatok között: az embernek mindkét típusú előtt nagy levegőt kell vennie – a papírmunka ugyanis nem kutatónak való. A standard európai uniós pályázatok nehézkesek, de megkockáztatja – részben pályázóként, illetve bírálóként –, hogy az amerikai, az európai uniós és a magyarországi OTKA pályázatok követelményei meglehetősen hasonlóak.

Az előbb említetteknél jóval több pénzbeli támogatást kapott volna a magyar tudomány, ha a korábbi magyar kormányok időben felvállalják Európa egyik legnagyobb tudományos berendezésének megépítését. Nem tették. Emiatt a másfél milliárd euróra becsült, Európai Neutronkutató Központot (European Spallation Source, ESS) Debrecen helyett a svédországi Lundban építik meg. Némi vigasz, hogy Lundban is a magyar Mezei Ferenc professzor – aki sikeresen vezeti a kutatóközpont tervezését – koncepciója valósul meg. A kormányzat továbbra sem érdeklődik az ESS-ben való magyar részvétel iránt, így most kezdünk lecsúszni minden lehetőségről és arra tartunk, hogy Bulgária, Portugália, Görögország szintjén leszünk, melyek soha egy szalmaszálat nem mozdítottak meg ESS-ügyben, és nem is szándékoznak. Pedig a neutronkutatásban „nagyhatalom” vagyunk – vagy legalábbis középhatalom Nagy-Britannia, Németország és Franciaország mellett – mind az elért eredményekben, úttörő kutatásokban, ipari alkalmazásokban, mind a Budapesti Kutatóreaktor széles körű hasznosításában. E téren két futó európai uniós projektet érdemes említeni: mindkettő kétszeresen meghaladja a hazai pályázatok átlagát.

Rosta László, az MTA Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézetének osztályvezetője szerint gazdaságilag még mindig nyereségesen tudnánk beszállni az ESS műszergyártásba. A debreceni National Instrument elektronikai nagyvállalat dolgozik a lundi projektben, az akadémiai intézet szerény kutatási eszközökkel szintén részese az előkészítő projektnek, de a kormányzati szerepvállalás nélkül ez szétaprózott, marginális hozzájárulás.
Ha kormányzati szinten intézményesen vennénk részt a projektben – minimális, itthon elkölthető támogatással –, megsokszorozódna a természetbeni beszállítás értéke.

Azért nem olyan rossz a helyzet, hiszen az Új Széchenyi Terv része a szegedi szuperlézer megépítése, jelentette be 2010 őszén Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter. Az ELI-ként (Extreme Light Infrastructure) emlegetett csúcslézert Bukarest, Prága és Szeged együtt hozná létre. A román, a cseh és a magyar helyszíneken megépülő lézerberendezések tervezett építési költsége egyenként mintegy 250 millió euró. Az ELI negyedik pillére egy következő szakaszban épül meg, a három helyszínen és a többi ELI partnerországban kifejlesztett műszaki megoldásokra alapozva.

A szegedi ELI látványterve

Az ELI-projekt a jelenleg létező legnagyobb lézernél ezerszer nagyobb teljesítménysűrűségű szuperlézer megépítését célozza európai összefogással a program egyik alapítója, Krausz Ferenc, Münchenben dolgozó magyar fizikus. A napi 24 órában működő berendezésen egyszerre 150 fizikus kísérletezhet. Munkájukat 150-200 fős, mérnökökből, fizikusokból és más műszakiakból álló szakembergárda segíti.
A magyar kormány – részben európai uniós pénzből – hárommilliárd forintot fordít az összességében 64 milliárdos program előkészítő munkáira. Már folyik az épületek tervezése, végzik a szükséges talajmechanikai vizsgálatokat. A nagyprojekt pályázatát 2012. január 15-éig kell benyújtani, majd a pozitív európai uniós döntést követően indulhat a 2015 végéig tartó kivitelezési munka. Ekkorra készülhet el a háromszintes, 15 ezer négyzetméteres kutatóhely.

Egyelőre nagy a lemaradásunk, hiszen a csehek már 2011 áprilisában megkapták a jóváhagyást, a románok szintén benyújtották a maguk anyagát. A mi vállalásunk eredetileg arról szólt, hogy 2011 márciusáig, majd májusáig mi is benyújtjuk saját pályázatunkat. Erre legkorábban a jövő év elején kerülhet sor. Várhatóan 2015-re készül el az összeurópai érdekeltségű kutatási infrastruktúrák stratégiai tervében szereplő 44 nagyberendezés egyikeként az ELI kutatóközpont Szegeden, jelentette be Lehrner Lóránt, az ELI-HU Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója november elején egy szegedi rendezvényen. Szegeden az ELI attoszekundumos fényforrása épül meg. A tízhektáros kutatóhely az attotudományok kiemelt kutatási területe lesz.

A külföldi együttműködés az egyetemeknek is nagyon fontos. A gödöllői székhelyű, de budapesti képzési hellyel is rendelkező Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar (SZIE GTK) a közelmúltban meghatározott nemzetközi stratégiája alapján arra törekszik, hogy mind képzési, mind kutatási tevékenységeit nemzetközi dimenzióba helyezze, tájékoztatta magazinunkat Villányi László dékán. A terjeszkedés iránya: Közép-Európa, Oroszország és a volt szovjet tagköztársaságok, valamint Ázsia. E tevékenység keretében együttműködési megállapodásokat írtak alá indonéziai, japán, hongkongi, kínai, macedóniai, kazahsztáni, orosz és ukrán egyetemekkel. Ezek nem csupán hallgatói és oktatói cserére adnak módot, hanem számos ösztöndíj-lehetőség is megnyílik a kar hallgatói előtt, valamint, Magyarországon egyedülálló módon, speciális programokat szerveznek külföldi egyetemi oktatóknak.

Az egyezményeknek köszönhetően a kar lehetőségei jelentősek, álláspontjuk szerint ugyanis csak azok az intézmények tehetnek szert versenyelőnyre, amelyek nemzetközi szinten is sikeresek. Számottevően bővült a kar két doktori iskolájának nemzetközi doktorandusz hallgatói létszáma is: az eddig is nagyszámú arab és közel-keleti országokból érkező hallgatók mellett egyre többen jelentkeznek Kanadából, Németországból és Japánból.•