Zöldkémia, érzékelés, komplex rendszer

A Föld időjárásához hasonló komplex rendszerek működésének magyarázatáért, szerves katalizátorok ki­fejlesztésé­ért, valamint a hő- és tapintás­érzékelés meg­fejtéséért adtak idén tudományos Nobel-díjakat.


A földi éghajlat modellezésére dolgozott ki eljárást az idei év fizikai Nobel-díját elnyerő japán származású, de az Egyesült Államokban élő Syukuro Manabe és a német Klaus Hasselmann. A harmadik díjazott az olasz Giorgio Parisi, aki a „fizikai rendszerek fluktuációjának és rendezetlen­sé­gé­nek kölcsön­hatása az atomi részecskétől a planetáris skáláig” téma­körében tett kutatásaiért kapta az elismerést.

A díjat odaítélő Svéd Királyi Tudományos Akadémia indoklása szerint Syukuro Manabe és Klaus Hasselmann alapozta meg ismereteinket a Föld éghajlatáról és arról, hogy az emberi­ség hogyan befolyásolja azt. Giorgio Parisit a rendezetlen anyagok és a véletlen­szerű folyamatok elméletéhez való forradalmi hozzá­járulásáért jutalmazták. A testület szerint az összetett rendszereket a véletlen­szerűség és a rendezetlen­ség jellemzi, ezért ezeket nehéz megérteni. Parisinek köszön­hetően már többnyire értjük ezeket.

Az orvosi Nobel-díj nyertesei a túlélésünket segítő receptorokat fedezték fel. Az amerikai David Julius és a libanoni születésű, ám az Egyesült Államokban élő Ardem Patapoutian a hőmérsékletet és a tapintást érzékelő receptorokat találta meg. David Julius a kapszaicin, a paprika csípős ízét okozó vegyület segítségével azonosította a bőr idegvégződéseiben a hőre reagáló receptort.

A TRP (transient receptor potential) ioncsatornák napjainkban az orvostudomány és a gyógyszerfejlesztés egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó kutatási területe. David Julius 1997-ben azo­no­sította a szenzoros idegsejteken az egyik legizgalmasabb TRP-csatornát, a TRPV1-et, amely szerepet játszik a fájdalom, a viszketés érzetének és egyes gyulladásos folyamatoknak a kialakulásában. Ardem Patapoutian nyomásérzékeny sejtek segítségével a bőr és a belső szervek mechanikai ingereire reagáló receptorok új osztályát találta meg.

Az idei kémiai Nobel-díjat a német Benjamin List és a skót származású, de az Egyesült Államokban dolgozó David W. C. MacMillan érdemelte ki az aszimmetrikus organokatalízis felfedezéséért. A katalizátorok alapvető eszközök a vegyészek számára, ám a kutatók sokáig úgy vélték, hogy elvileg csak kétféle katalizátor létezik: a fémek és az enzimek. Benjamin List és David W. C. MacMillan 2000-ben, egymástól függetlenül ismerte fel a harmadik típusú, az aszimmetrikus organokatalízisként ismert eljárást.

„Ez a katalíziskoncepció olyan egyszerű, mint amilyen zseniális, sokan azon tűnődtek, miért nem gondoltunk rá korábban” – mondta Johan Åqvist, a Kémiai Nobel-bizottság elnöke. Ezek a katalizátorok nemcsak olcsón előállíthatók, de környezetbarátabbak is, mint a jól ismert megoldások. Az indoklás szerint a két kutató zöldebbé tette a kémiát.

A díjátadó ünnepség hagyományosan december 10-én, Alfred Nobel halálának évfordulóján lesz, de ahogy tavaly, úgy idén is – a koronavírus járvány miatt – elmarad a nagyszabású stockholmi ceremónia. A díjazottak hazájukban veszik át a Nobel-díjat.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021
Címkék

Innotéka