A magyar történelem ezeregyszáz esztendeje során mintegy 150-200 történelmi család élt a nyugati őrvidéktől a székely havasokig terjedő tájakon. Közülük is a Batthyányak adták Magyarország első felelős miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajos személyében, aki 170 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án, halt hősi halált az Aradi Vértanúkkal egynapon. A kerek évforduló alkalmából, első alkalommal, ám hagyományteremtő jelleggel, a Magyar Batthyány Alapítvány tudományos konferenciát szervezett „Batthyányak a haza védelmében a XV. századtól a Szabadságharcig” címmel a Magyar Tudományos Akadémián.

Az esemény a Magyar Batthyány Alapítvány szervezésében, excellenciás Batthyány-Strattmann Veronika hercegné személyes részvételével valósult meg, Áder János köztársasági elnök fővédnökségével. A nyitóbeszédek sorát Orbán Balázs a Miniszterelnökség miniszterhelyettese, valamint Batthyány-Schmidt Margó, a Magyar Batthyány Alapítvány elnöke kezdte. A felszólaló szakértők a történelmi család nemzetépítő tevékenységét mutatták be, tudományos igényességgel.

Balról: Prof. Dr. Hermann Róbert, Batthyány-Schmidt Margó, Orbán Balázs és Prof. Dr. Dezső Tamás a Batthyány Lajos Alapítvány elnöke.

Batthyány-Schmidt Margó, a Magyar Batthyány Alapítvány elnöke nyitóbeszédében hangsúlyozta: „A mai nap többről szól, mint egy magas szakmai színvonalú tudományos előadássorozat. Egy intellektuális alkotói folyamat kezdete, melynek legfőbb célja, hogy családunk évszázados történetének bemutatásával tudatosan formáljuk a közgondolkodást és átörökítsük értékeinket a következő generációknak. Személyes küldetésemnek tartom a történelmi családok összefogását és közös, markáns társadalmi szerepvállalásunk kialakítását.”

A nemzetépítésben gazdag Batthyány-múltat kutató jeles történészek és konferenciaelőadók felidézték a hallgatóság előtt a Batthyány család legjelentősebb hazafias tettei mellett társadalmi szerepvállalásuk legfőbb megnyilvánulásait is, legyen szó templomépítésről, könyvtár-és levéltáralapításról, oktatási intézmények létrehozásáról.

Prof. Dr. Csorba László egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatója a Batthyányaknak a haza védelmében betöltött szerepéről beszélt: A magyar történelem ezeregyszáz esztendeje során – a sokmilliós magyar nemzet körében – mintegy 150–200 arisztokrata família élt a nyugati Őrvidéktől a székely havasokig terjedő tájakon. Ám ha megkérdezünk egy mai gimnazistát, alig 4-5 nevet tudna felsorolni közülük. Bizonyára sokuk megérdemelten merült el a feledés homályában, mert nem tartották magukra nézve kötelezőnek azt az erkölcsi mércét, hogy aki többet kap a hazától, annak többet is kell visszaadnia érte. Akiket joggal bírált Felsőbüki Nagy Pál az 1825. évi diétán e kemény szavakkal: „mi nemesek a constitutiónak [alkotmánynak] úgyis csak a csontján rágódunk, a főrendek eszik annak a pecsenyéjét.” Van azonban néhány nevezetes kivétel – néhány olyan család, amelyek szépséges kastélyainak udvarán, az európai műveltséget meghonosító könyvtártermeiben, a harcmezőn elesett hőseik sírdombjainál ugyanazt mondhatjuk, amit Kossuth Lajos mondott Eger városában: „Itt nem hirdetni, hanem tanulni lehet a hazafiságot!” A Magyar Batthyány Alapítvány azért szervezett konferenciát, hogy fölidézze egy nagyszerű grófi és hercegi család – a Batthyányak – több tucatnyi kiemelkedő tagjának kivételes emberi teljesítményét, és mögöttük azt a hátteret, a rokoni csoport szoros hálózatát, amely a hazáért szentelt életek kibontakozásához a megfelelő hátteret biztosította. „Hűséggel és bátorsággal” – vésette fel a família a címere alá a jelmondatot, miképp kell szolgálni a közösséget, amelyből ha kiemelkedik valaki, még nagyobb felelősséggel kell cselekednie érte. A gazdag Batthyány-múltat kutató jeles történészek – a konferencia előadói – hűséggel és bátorsággal idézik fel a hallgatóság számára a törökverők, kastély- és templomépíttetők, könyvtár- és levéltáralapítók, nyomdamecénások, tábornokok, főpapok, nádorok és miniszterelnökök korszakos tetteit, mert tudják: a tudományos elkötelezettséggel megőrzött múlt örökségének kincsestárából merít majd minden elkövetkező nemzedék.

Prof. Dr. Hermann Róbert a Magyar Történelmi Társulat elnöke, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos parancsnokhelyettese, gróf Batthyány Lajos életét és a magyar honvédség szervezésében végzett munkáját ismertette meg a hallgatósággal: Batthyány Lajos gróf fiatalkorában rövid ideig szolgált a császári királyi hadseregben, az 1830-as évek végétől pedig a magyar liberális reformellenzék egyik szervezője, 1847-től az Ellenzéki Párt elnöke volt. 1848 tavaszán az európai forradalmi események következtében ő lett Magyarország első független felelős miniszterelnöke. E minőségében fontos szerepet játszott mind a nemzetőrség, mind az önálló magyar fegyveres erő, a honvédség megteremtésében és megszervezésében. Sikeres hadügyi politikájának köszönhetően az ország képes volt visszaverni az ellenforradalmi erők első, 1848. szeptemberi támadását. Hadszervezői tevékenysége volt az egyik legfőbb oka annak, hogy 1849 januárjában a császári hatóságok letartóztatták, majd egy koncepciós perben halálra ítélték és kivégezték.

Dr. J. Újvári Zsuzsanna a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi docens, a XVII. század Batthyány hőseiről tarotta előadását Batthyányak a Hazáért címmel: Batthyány II. Ferenc (1574-1625) éppen ifjúvá cseperedett, amikor a tizenöt éves háború kitört, és azt a dunántúli nagyurakkal, a nála idősebb Nádasdy I. Ferenccel, a Fekete béggel és Zrínyi Györggyel együtt vitézül végig harcolta. Minden fontosabb csatában és várvívásnál jelen volt, majd fontos szerepet játszott a Dunántúl megerősítésében a XVII. század elején. Fia, Batthyány I. Ádám (1610-1659) királyi udvari szolgálattal kezdte pályafutását, és igen szép előmenetel várt rá Bécsben, ám amikor az uralkodó 1633-ban a dunántúli kerületi és végvidéki főkapitányi tisztet rábízta, azonnal hazatért, és vitézül harcolt a törökök ellen. Ugyan ekkor hivatalosan béke volt a szultán és magyar király között, ám a végvári harcok, a portyák sosem szüneteltek, amelyekből a főkapitány személyesen is kivette a részét. Életeleme volt a csatázás, amelyre gyakran fiait, Kristófot és Pált is „katonának” nevelte. Elérte, hogy családjában öröklődévé váljon a főkapitányi tiszt. Így idősebb fia, II. Kristóf (1637 - 1687) is ezt a posztot töltötte be, ám 1683-ban, amikor a nagyvezír Bécs ostroma ellen indult, az egész ország meghódolt Kara Musztafa előtt, így maga Batthyány Kristóf is.
A törökök csúfos kudarca nyomán az uralkodó Kristófot leváltotta posztjáról, ám annak fia, II. Ádám (1662-1703) kiköszörülte a csorbát: részt vett a török alóli felszabadító háborúban, szinte minden fővár visszavívásánál jelen volt, így Székesfehérvár (1688) és Kanizsa visszafoglalásánál (1690) tüntette ki magát. Ő lett a dunántúli hadak főparancsnoka, majd horvát báni, végül országbírói posztot töltött be.

Réfi Attila PhD a VERITAS Történetkutató Intézet levéltáros-csoportvezetője előadásának témája a Batthyányak és a magyar honvédelem a 18. századtól a napóleoni háborúig. Előadásában a legnagyobb hangsúlyt gróf Batthyány II. Ádám és Strattmann Eleonóra fiára, Károlyra (1698-1772) helyezte. A magát különösen az osztrák örökösödési háborúban kitüntető Károly a Batthyány-család egyetlen olyan tagja volt, akinek sikerült elnyernie a tábornagyi rendfokozatot, vagyis a létező legmagasabb katonai rangot, továbbá ő szerezte meg a családnak a hercegi címet is. Szót ejtett két unokaöccséről hg. Batthyány Ádám Vencelről (1722-1787) és gróf Batthyány Fülöpről (1734-1795), akik szintén tábornokságig jutottak a császári-királyi hadseregben. Részletesebben bemutatásra került továbbá Ádám Vencel unokája, a napóleoni háborúkban harcoló, gróf Batthyány Iván (1784-1865) huszár alezredes, aki különösen az 1815. májusi tolentinói csatában tüntette ki magát. Említésre méltó, hogy ennek során alárendeltje volt gróf Széchenyi István kapitány, a későbbi „legnagyobb magyar” is, aki naplójában is megemlékezik Batthyányról. Végül, több, alacsonyabb rangban, rövidebb ideig szolgálatot teljesítő, illetve a nemesi felkelések során szerepet vállaló családtag is említésre került.

Dr. Diószegi György Antal művelődéskutató gróf Batthyány Lajos értékvilágának egyetemes jelentőségéről értekezett: Minden esztendőben október 6-án emlékeztünk meg első miniszterelnökünk és az aradi vértanúk kivégzéséről. Nemzeti kegyeleti örökségtárunk kimagasló értéke, hogy a Kárpát-medencében élő magyarság világában mindenhol megemlékeztek erről. Ezen megemlékezések révén megélhetjük azt, hogy vértanúink hazafisága évszázadok múltán is nemzetlétet sző! Gróf Batthyány Lajos életútja kapcsán fontos az őseinek a világát is megismerni. A haza, a nemzet szolgálata voltak azok, az ősei által képviselt eszmények, melyek jegyében élt első miniszterelnökünk is. A dicső elődök példája, a XV-XIX. században megtett cselekedeteik egyetemes jelentőséggel bírtak az első miniszterelnökünk életében. Gróf Batthyány Lajos államférfiúi tevékenysége ennek jegyében is értelmezendő! Igen fontos hangsúlyoznom, hogy a Batthyány-kormány a törvényesség kormánya volt! A magyar szabadságeszmény hőse és vértanúja volt gróf Batthyány Lajos, aki egyszerre volt miniszterelnökként a magyar haderő kiváló megszervezője és békére törekvő államférfi.

Dr. Décsey Sándor a Tapolcai Wass Albert Könyvtár és Múzeum igazgatója a zászlóanyaság „intézményét” mutatta be: A magyar katonai zászlók történetének, társadalmi szerepének megértéséhez mindenképpen szükséges megismerni a zászlóanyaság „intézményét”. Feltételezzük, hogy az „intézmény” az állandó hadsereggel egyidős; lehetséges, hogy még korábbi gyökerei vannak, erre azonban semmilyen adat nem áll a rendelkezésünkre.
A zászlóanya a zászló keresztanyja. Mivel a zászló az adott katonai alakulatot önmagában is megtestesítő jelkép, ezért a zászlóanya nem csak a zászló felett vállal védnökséget, hanem az egész alakulat felett is. Ez nagyon fontos tisztség a zászlóanyára nézve, aki egyébként, személyében a civil szférát kötötte össze a katonaival – és komoly terheket is rótt rá. Nem véletlen tehát, hogy – kevés kivételtől eltekintve – a legmagasabb társadalmi állású hölgyeket kérték fel erre a szerepre.

A Magyar Batthyány Alapítvány az elmúlt években elkezdte összegyűjteni a magyar tudományos közösség körében a Batthyány családhoz kapcsolódó szellemi értékeket, mindamellett, hogy számos rendezvényt is sikeresen életre hívott már. Értékközösségként igyekszik maga köré gyűjteni olyan kiváló alkotókat és művészeket, akik a felhalmozott ismeretanyagokból, tudásból és inspirációból képesek új, magas minőségű szellemi formációkat létrehozni. A Magyar Batthyány Alapítvány mottója gróf Batthyány Lajos első felelős miniszterelnök viaszpecsétjének felirata: „Viam meam persecutus sum”, vagyis „A magam útját jártam!”

Forrás: Magyar Batthyány Alapítvány