Bosszantó kutyaugatás
Jégh-Czinege Nikolett PhD-hallgató, valamint Faragó Tamás és Pongrácz Péter, az ELTE Etológia Tanszékének kutatói mintegy 150 embert kértek arra, hogy számos kutyaugatás meghallgatása után pontozzák az ebek hangját. Mennyire találták azokat idegesítőnek, illetve a hang alapján a kutyát mennyire gondolták mérgesnek, ijedtnek, avagy vidámnak. A tesztek során a lakókörnyezet esetleges szerepét is nézték – tanulmányuk a Bioacoustics című lapban jelent meg.
Az eredmények szerint a lakóhelynek – meglepő módon – nem volt hatása a kutyaugatás által kiváltott bosszankodás mértékére. Az ELTE közleménye szerint nem áll meg az a tétel, miszerint a nagyvárosi, „természetből kiszakadt” embereket jobban idegesíti a kutyák által keltett zaj. Az életkor viszont összefüggést mutatott a bosszankodással: a fiatal felnőttek tartották a legidegesítőbbnek az ugatásokat, különösen, ha azok magas hangon szóltak.
Érdekes, hogy az ember számára nem a legmérgesebb vagy legrémültebb kutya ugatása a legbosszantóbb: a kifejezetten bosszantó ugatások külön kategóriát képviselnek. Ennek a hangtípusnak az evolúciós eredetét a kutatók abban látják, hogy fenyegető szituációba kerülve a kutya számára előnyös lehetett az ember figyelmének gyors és hatékony megragadása.•