2016. május: jegyzet, portré, tudomány, egyetem, innováció, közlekedés, lézer, építés, kiállítás/konferencia, energiagazdálkodás, fenntarthatóság, zöldkörnyezet, disszemináció, vízgazdálkodás, it
2016. május 4.

Szerző:
B. Szabó Edina

Craft 2016

A Prezi, a Ustream és az Ericsson által szervezett Craft konferencia mára Európa egyik legnagyobb fejlesztői konferenciájává nőtte ki magát, és úgy tűnik, minden szempontból a legek eseménye 2016-ban. A konferencia helyszíne a különleges Magyar Vasúttörténeti Park volt, a sikert előre jelezte az is, hogy már az év elején elfogyott az összes jegy.


Az április 26. és 29. között megrendezett Craft számos workshopot, meetupot és előadót vonultatott fel, a hazánkba látogató legnagyobb előadók között pedig olyan nagyvállalatok szakértői szólaltak fel, mint a Google, az Uber, a Kickstarter, a Twit­ter vagy az Etsy.

A Ustream, a Prezi és az Ericsson mélyen elkötelezett a tudásmegosztás mellett, küldetésüknek érzik, hogy erősítsék a techvilág „pezsgését” Magyarországon, és azt is, hogy elősegítsék az iparági szereplők közti hálózatosodást. Ennek szellemében indították útjára néhány éve a Craft nonprofit konferenciasorozatukat, hogy Budapestre hozzák a világ legjobb előadóit, hogy a magyar és régióbeli IT szakemberek személyesen is meg tudják őket hallgatni, az esemény alatt velük és a számtalan országból érkező résztvevővel beszélgethessenek, ráadásul mindehhez nem kell a világ valamelyik nagyvárosába utazniuk, illetve drágább belépőjegyet vásárolniuk.

A rendezvényhez kapcsolódóan Médea Baccifava konferenciaszervező válaszolt néhány kérdésünkre.

Mi lehet a Craft sikerének a titka? Véleménye szerint mi az, ami egyre szélesebb körűvé és egyre inkább híressé és értékessé teszi a konferenciát szakmai körökben?

– A legfontosabb a sikerben a line up, azaz az előadók listája. Olyan embereket hoztunk Budapestre, akik így együtt talán a világ egyetlen konferenciáján sem érhetők el. Ők saját területük legelismertebb szakértői, akik folyamatosan utaznak és előadnak, mivel a tudásukra a világon mindenhol kíváncsiak. Amikor évekkel ezelőtt elkezdtünk konferenciákat szervezni, az volt a cél, hogy Budapesten ugyanazokról a problémákról és megoldásokról beszéljenek, mint Londonban vagy Berlinben. Azt szerettük volna, ha nem kellene elutazni ahhoz a világ valamelyik nagyvárosába, hogy a legnapra­készebb tudást meghallgassa valaki. Ezért úgy döntöttünk, hogy inkább idehívjuk azokat az előadókat, akik a saját területükön a legkeresettebbek. Ez segített abban, hogy a Craft mostanra Közép-Európa legnagyobb fejlesztői konferenciája lett, ahová 39 országból jöttek résztvevők. Azaz, ma már elmondható, hogy, aki tanulni és fejlődni szeretne, az Budapestre utazik.

Volt-e valami 2016-ban, ami kihívást jelentett a szervezésben?

– A legnagyobb kihívás éppen a növekedésünkből fakadt. A Craft konferencián idén majdnem 1900 ember vett részt. Budapesten azonban alig van olyan helyszín, amelyik képes ennyi embert befogadni. Ráadásul olyan helyet kellett keresnünk, ahol egyszerre hat teremben lehetnek előadások. A konferencián ugyanis összesen 64 előadás és 19 workshop van. Ha összeadjuk, ez több mint tízezer percnyi tudás. Ehhez helyszínt találni nagy kihívás volt, de a Vasúttörténeti Parkban ezt meg tudtuk oldani. A másik nehéz feladat az előadók beosztása volt. Igyekeztünk úgy összeállítani a programot, hogy ne legyen egy időben ugyanarról a témáról több előadás, hogy ne kelljen választaniuk a látogatóknak. De ennyi előadó beutaztatása is óriási munka volt. A legtöbben Amerikából jöttek, utána pedig Angliából, de volt előadónk Dániából is.

Mi az idei év legnagyobb, vagy egyértelműen kiemelhető pozitívuma?

– Nagyon sokat dolgozunk azért, hogy a mérnökök között több nő legyen, mivel ma még világszerte alacsony ez az arány. Büszkék vagyunk rá, hogy tavaly már a konferencia­látogatók negyede nő volt, de szerettük volna, hogy tovább javuljon ez az arány. Ezért idén egy sokszínűségi ösztöndíjat alapítottunk. Azok, akik valamilyen szempontból a mérnökök között alulreprezentált csoportba tartoznak, jelentkezhettek ingyenes jegyért, illetve utazási támogatásért. Összesen száz ilyen jegyet tudtunk kiadni. Ugyanilyen fontos volt, hogy a konferencián elhangzottakat az is hallhassa, aki nem tud ideutazni. Ezért a teljes anyagot ingyenesen lehetett élőben nézni a Ustream rendszerén keresztül. Az előadásokat összesen tízezer ember nézte meg.

Idén a média képviselői különleges lehetőséghez jutottak, a konferencia előtti napokban lehetőség nyílt az előadók egyikével háttérbeszélgetést folytatni. Jeff Gothelf, a Lean UX nemzetközileg elismert szakértője készségesen válaszolt online az újságírók kérdéseire.

Jeff Gothelf szerző, előadó, szervezetstruktúra designer (organizational designer) 14 évet töltött el a szakmájában, és mára az Agile UX és a Lean UX egyik legnagyobb szakértőjének számít, aki nagy nemzetközi konferenciákon ad elő, mint az EuroIA, SXSW, IA Summit, Interaction (IxDA). Eddig olyan szervezeteknél tevékenykedett, mint a The Ladders, Publicis Modem, WebTrends, Fidelity, AOL miközben intenzív tanácsadói és mentori szerepet vállalt és továbbra is vállal a startup közösségekben (Szilícium-völgy, New York).
Néhány éve nyitotta meg a Proof innovációs és Lean UX stúdiót, mely később beolvadt az Eric Ries-féle Neo Innovation Labsbe. Cégéből 2015 végén kiszállt, és azt tervezi, hogy az egész világot bejárva osztja meg tudását a jövő generációjával.
A Lean UX című könyv szerzője a Crafton tartott előadásában saját személyes tapasztalatairól számolt be, amelyeket felhasználóként, tanárként, majd szakértőként szerzett a Lean UX területén.
Miért fogadta el a meghívást a konferenciára?

– Nagyon sok pozitív visszajelzést olvastam a rendezvényről, az előző alkalmakról, és érdekes olyan közönséghez eljutni, amely ennyire összetett, mint a Crafté. Az előadásaimon általában dizájnerekhez, szervezetfejlesztőkhöz, néha mérnökökhez beszélek, de a Craft közönsége mondhatni holisztikus, vagyis igencsak átfogó képet ad a területről. Személyes indok, hogy még sosem jártam Budapesten, viszont sok barátom már igen, az ő beszámolóik pedig kíváncsivá tettek a városra. Szóval azzal együtt, hogy egyelőre nagyon kevés információm van a magyar szakemberekről, nem csupán szakmai indok vezérelte a döntésemet.

Hogyan látja a magyar piacot?

– Mint mindegyik piac, a magyar is egyedi sajátosságokkal bír. Skandináviában, Angliában, Németországban például teljesen természetesen fókuszálnak a hatékony együttműködésre a termékgyártásban a ter­vezők és gyártók között, sokkal inkább, mint például Franciaországban. Néhány évvel ezelőtt még csak kapcsolatom sem volt Franciaországgal, ma viszont már nagyon sokat dolgozom francia cégekkel, rendkívüli igényük van a hatékonyság növelésére. Van némi tapasztalatom távol-keleti országokkal is, de őszintén meg kell mondanom, a magyar helyzetről egyelőre nincs átfogó képem. Az egyértelmű, hogy nagyon aktív a piac, akárcsak összességében az európai piacok, itt is nagy haladás, nagy fejlődés várható, még ha úgy is tűnik, más ütemben – egyértelmű előrehaladás tapasztalható.

Miért a lean UX? Mi a baj a klasszikus agilis UX-szel?

– Először is tisztázzuk, hogy a klasszikus UX nem agilis UX, tegyük ezt nagyon világossá. (Az agilis fejlesztésről lásd: Innotéka magazin, 2015. június.) A lassú, túlkoncentrált, ugyanakkor néha fókuszvesztett folyamatok alapvetően megváltoztak. Mondhatjuk azt, hogy a lean és az agilis nem különbözik egymástól, de bárkit „kihívok”, hogy találjon különbséget a kettő között. Véleményem szerint viszont a lean jóval inkább a gyakorlatra, a tapasztalatra épít. Ez pedig azt is jelenti, hogy sokkal kevesebb dolgot kell megtennünk a kívánt eredmény érdekében, mint a klasszikus módszerrel, illetve ezeket a tennivalókat jóval rendszeresebben tesszük, és sokkal feszesebb keretek között. Azelőtt például a dizájn fázisban csak a dizájnerek vettek részt. Ma több fázisra bontjuk a tervezést, és bevonunk más tervezési fázisban részt vevő szakembereket is. Mérnököket, termékmenedzsereket, piaci elemzőket, projektmenedzsereket, azután tesztelünk, ez pedig reményeink szerint validálja, értékeli a termékünket. Amikor az első visszajelzések megérkeznek, azokat mindenki egy időben megkapja, ezután könnyebben és gyorsabban léphetünk másik, új irányba. Tulajdonképpen tehát ugyanazokat az eszközöket használjuk, amiket eddig, csak éppen sokkal intelligensebben és rendszeresebben, a folyamatossá tett fejlesztési folyamat pedig hatékonyabban működik.

Innen úgy tűnik, hogy Európa és az Egyesült Államok között még mindig sok tekintetben jelentős a különbség. Segíthet ez a konferencia legyőzni ezeket?

– Hát, ez érdekes kérdés… ez a gondolat mindig jelen van, nekem viszont az a feltételezésem, hogy ez valójában csak egy gondolat. Néhány amerikai országban tényleg komoly párbeszéd zajlik a témában, ezáltal nagyobb fókusz vetül rá, de a berlini, londoni, dublini, koppenhágai vagy stockholmi startup és fejlesztő közösségek nagyon erőteljesek, rendkívüli módon zárkóznak fel, egyre közelebb és közelebb jutnak. A legnagyobb kihívást a kulturális különbségekben, az adaptációban látom, és szerintem ez az, amivel a szakmai kérdések mellett egy európai konferenciának foglalkoznia érdemes.

Mi az, ami megváltoztatja az adaptálás ütemét, módját, nehezíti vagy könnyíti akár?

– A lean elvek alapján dolgozni azt is jelenti, hogy kifejezetten olyan kérdéseket vetünk fel, amelyekre még egyáltalán nincs válaszunk, nem tudjuk, mit tegyünk, merre induljunk a válaszért, és ha teszünk valamit, az lehet, hogy nem lesz jó. Viszont ha rosszul tesszük azt a valamit, az a mi felelősségünk, a bizonyítékok és érvek alapján kimondani, hogy ez a valami rossz. Ilyen típusú párbeszédre nincs lehetőség például egy ázsiai országban. A legtöbb ázsiai országban – legalábbis, ahol én jártam – a főnöknek mindig igaza van. Egy kultúrában, ahol nem tehetsz fel kérdéseket, és nem minden szinten mondhatod ki, ha valami rossz, igen kreatívnak kell lenni a párbeszédek kezdeményezésében. Szóval, az egészben az az elbűvölő, amikor rá kell jönni arra, hogy mi erre a megoldás, és erről senki nem beszél, pedig szerintem ez az egyik legérdekesebb része a dolognak…

Mit tart a lean legnagyobb előnyének?

– A legnagyobb előny kétségkívül annak az időnek a csökkentése, amit arra fordítunk, ami nem hoz sikert. Vagyis nem vesztegetjük az időnket.

A Lean UX
A Lean UX ma elsősorban a startupokhoz kapcsolódó ismerős kifejezés. A lényege a lean (karcsú, célratörő, költséghatékony) vállalatirányítási rendszer kiegészítése jelentős vásárlói, felhasználói visszajelzésekkel (User eXperience, felhasználói tapasztalat). A folyamatos és rendszeres tesztelés nem csupán az értékmeghatározást teszi pontosabbá, de ezzel sok felesleges, időrabló melléktevékenység is kiiktathaó az egyes folyamatokban. Eszköze leginkább a kérdezés-válasz feldolgozás-újra­tervezés-ismételt kérdezés. 2010-es indulásától a Lean UX teljesen új perspektívát nyújt a termék- és szolgáltatásfejlesztés területén, a módszer ugyanakkor új utakat nyitott a szervezetek fejlődésében és a szakterületek együttműködésében is.
A tematika alapja a rendszeres és folyamatos tesztelés, de mi a tesztelések legcélravezetőbb sorrendje?

– Először mindenképpen érdemes a termék értékét tesztelni, vagyis egyszerűen megállapítani a piaci értékét, hiszen eladásra készül, ezért látni kell, érdemes-e folytatni, fejleszteni, piacra vinni. Csakis ezután érdemes a hasznosságát tesztelni. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy az utóbbival kezdik, ahelyett hogy kitalálnák, mi is az egész valójában, mit jelent az üzletünknek, mit jelent a leendő vevőknek. Ezeket a teszteket rendszeresen és folyamatosan futtatva életben tartható a termék fejlesztése és a vevői elégedettség is, a későbbiekben is. Optimális esetben minden héten „meg kell mutatni, mink van”, minden héten három-négy vevőnek. A visszajelzésekből világos útmutatást kaphatunk.

Sok évig dolgozott termékfejlesztőként, mielőtt oktatni kezdett, és könyvet írt. Nem hiányzik ez a jellegű feladat?

– Néha igen, de meglepő módon szeretek tanítani, és mint kiderült, megy is. Nagyon szeretek csapatokkal dolgozni, támogatni őket a még jobbá, hatékonyabbá válásban. Láthatom, hogyan válnak eredményesebbé a csapatok és rajtuk keresztül cégek, az nagyon jó érzés, elégedettséggel tölt el. Igazából sokkal jobban élvezem, mint amekkora terhet ró rám. És hogy igazán őszinte legyek, azután, hogy otthagytam a termékfejlesztés, tervezés területét, ma tanórákat, osztályokat, tanterveket, csoportokat és szervezeteket fejlesztek… ez egy más jellegű tervezés, dizájn, de mégis az, és ugyanolyan hálás feladat. És még az is lehet, hogy egyszer visszatérek a termékfejlesztés területére, de most mindez jól működik, és nagyon élvezem.

Milyen szerepet tölthet be a hagyományos oktatás a szemlélet könnyebb elsajátítá­sában? Be lehet vinni az osztálytermekbe a leant? Az egyetemi képzés például nem öli meg a kreativitást?

– Nos, mint apának, akinek nemsokára el kell gondolkoznia a gyerekei továbbtanulásán, ez egy nagyon fogós kérdés… úgyhogy óvatosan fogalmazok.
A hagyományos oktatásnak mindenekelőtt az alaptanulmányok, az alap ismeretanyag átadásában van fontos szerepe, illetve elsősorban a készséget, a képességeket kell fejlesztenie. Mint például a tervezésben magát a tervezés fizikai folyamatát, az eszközhasználatot. Amit nem tud igazán megtanítani, az a „hogyan”. Hogyan dolgozz együtt? Hogyan dolgozz együtt egy másik területtel, például egy mérnökkel? Hogyan kezeld az ügyfelet? Hogyan építs fel hatékonyan egyedi folyamatot? Nyilván egy iskola sem tudja megtanítani a különböző cégeknél működő rutinokat, vagy azt, hogy hogyan küzdjünk meg a speciális kihívásokkal.

Vagyis sok mindent meg lehet tanulni később felsőbb iskolákban, de az üzleti modelleket, az egyes fejlesztések egyes szakaszait igazán a gyakorlatban, a munkavégzés során lehet jól elsajátítani. Az egyetemek sok mindent nyújtanak persze, amit amúgy nem tapasztalhatnánk meg, és ahhoz, hogy a technológiában eredményesek legyünk, fontos elsajátítani a készségeket, de egyetemen mást nem tanulunk meg.

Ön hogyan képezte szakmai tudását leginkább? Az egyetemen, vagy csak könyvekből, vagy volt netán mestere?

– Tisztázzuk, most 43 éves vagyok. 1995-ben fejeztem be az egyetemet, szóval azóta igen, tanultam könyvekből, tanultam sokaktól az utazások során, tanultam tapasztalati úton munkavégzéskor, és így tovább. De igazán a tudásomat céges továbbképzések és könyvek alapozzák, a workshopok, tanfolyamok, könyvek elengedhetetlenek a naprakészséghez. Komolyan mondhatom, hogy bár az elmúlt tíz évben megjelent könyvek mennyisége és minősége is fantasztikus, de a szemléletmódomat a kilencvenes évek végén olvasott néhány könyv formálta a maivá.

Mondhatni, hogy az élethosszig tartó tanulás a lean alapja?

– Mondhatjuk, miért ne. 2002-ben én is visszaültem az iskolapadba, és bár azon a mesterképzésen az alapanyag bőséges volt, a használatát megint csak nem ott tanultam meg. Azért az fontos, hogy a leant nem az élethosszig tartó tanulás generálta, hanem az, hogy rendkívül jó választ ad a nagyon gyorsan változó IT megoldásokra, a módszerváltásokra, vagyis a rendszerváltásokat igyekszik követni.

Sok embert inspirál, de ki az, aki Önt inspirálta?

– Szakmai szempontból például mindenképpen Steve Blank és Eric Ries, akik felépítettek egy mozgalmat, rengeteg érdekes ötlettel és tapasztalattal vitték előre a módszert, és tették elérhetővé széles közönség számára, mindez pedig drámai hatással volt az emberek munkavégzésére. Magánemberként a családom ösztönöz, mindennél jobban. Mindennapi motivációm egészségesnek, boldognak és sikeresnek lenni értük, általuk.•

 
2017. október – Közlekedésfejlesztési különszám

2017. október – Közlekedésfejlesztési különszám

Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017

Innotéka