2024. április 8.

Szerző:
Ötvös Zoltán

Felfaljuk a jövőnket

Hogyan tovább a talajokkal? – vetődött fel bennem a kér­dés egy szakmai anyagot olvasva, amelyből az derült ki, hogy eddig nem, vagy alig törődtünk a termő­talajok minőségével. A nemtörődöm­ség miatt világ­szerte a talajok mintegy harmada már nem használható mezőgazdasági termelésre. A helytelen művelés, az erózió, esetenként a szikesedés, a szerkezet­romlás, a savanyodás, valamilyen szennyeződés vagy éppen a tápanyagok kimosódása miatt degradálódtak, szerves­anyag-tartalmuk csökkent. Ugyanakkor élelmiszer-termelésünk 95 százaléka a talajhoz kötött, így aztán nem kérdés, hogy a termékeny talaj lét­fontos­ságú az emberiség számára.

Azt mondják a szakemberek, hogy két-három centiméter termőtalaj kialakulása akár ezer évig is eltarthat, ezért emberi léptékben számolva nem mondhatjuk, hogy a talaj megújuló erőforrás. Ha magától nem újul, akkor az embernek kell beavatkozni, hiszen a Föld népessége növekszik, ezzel párhuzamosan az élelmiszer­igény is fokozódik. Csakhogy a talajok romlása élelmiszerhiányt okozhat.

Becslések szerint a talajromlás az Európai Unióban évente több tízmilliárd eurós veszteséget jelent. Tehetünk valamit a talaj­pusztulás ellen? Léteznek erre technológiák? Léteznek. A szerves trágya, a komposzt, a zöldtrágya és talaj­takaró növények használatával, a növények sokszínűségével a tudatos gazdák természetes módon tartják fenn és javítják a talajtermékenységet.

Ezt a tudást kellene visszaforgatni a gazdálkodásba. Nem egyszerű a feladat, de a holnap kenyere miatt ma kell lépni!•

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka