2013. október: jegyzet, portré, startup, tudomány, nanotechnológia, paragrafus, innováció, it, zöldkörnyezet, vízgazdálkodás, megújuló energia
2013. október 2.

Szerző:
Bencze Áron

Hogy a start(-up) se legyen túl nehéz

Pályázati pénzek piacra juttatása mellett az új régiós stratégiák ki­dolgozásában is szerepet vállalt 2013-ban a Nemzeti Innovációs Hivatal. A nemzeti innovációs rendszer szereplőit támogató szer­vezet két alelnökével, Korányi Lászlóval és Deák Csabával az elmúlt hónapok legnagyobb feladatairól beszél­gettünk.


Startupokkal az ország dinamizálásáért

Korányi László

A fokozott érdeklődés miatt előreláthatólag kevés lesz a startupok támogatására szánt 2,1 milliárd forint – állítja Korányi László, a Nemzeti Innovációs Hivatal (NIH) kül- és belkapcsolati elnökhelyettese. De vajon honnan lehet pótlólagos forrásokhoz jutni? Illetve, milyen elvek alapján és kik döntik majd el, hogy kik lesznek alkalmasak a kezdő vállalkozások inkubációjára?

Nem sokkal a Technológiai startup ökoszisztéma építés tárgyú pályázat megjelenése után a Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) több kritikát is megfogalmazott a kiírással kapcsolatban. Valós problémákra mutattak rá?
– A MISZ észrevételeit három csoportba lehetne sorolni. Egy részük félreértéseken alapult, másik részük a kiírásban található pontatlanságokra hívta fel a figyelmet, és akadtak olyan meglátások is, melyek jogszabályi ellentmondásokra mutattak rá.
A félreértések elsősorban a pályázat komplexitása miatt adódhattak. A négy, szorosan összefüggő alprogram újszerűsége és egyedülállósága a pályázókban is számos különböző értelmezést szült, ezért külön konzultációt tartottunk számukra, melyen meglepően sokan jelentek meg. Az ott elhangzott kérdéseket személyesen, később pedig a honlapunkon válaszoltuk meg.
Az eredeti kiírásban szereplő pontatlanságokat javítottuk, a jogszabályi helyzeten azonban mi sem tudtunk változtatni. A MISZ ugyanis – nagyon helyesen – rávilágított arra, hogy a magyar pályázati rendszer jogszabályi környezete szerint alapvető fontosságú szempont a fenntarthatóság, ám a startup világban a lemorzsolódás szinte törvényszerű. Érdemes lesz a jövőben foglalkozni a kérdéssel, mi legalábbis egészen biztosan támogatnánk a jogszabály megváltoztatását. Végül egy technikai jellegű módosítás: mindkét szervezet jobbnak látta, hogy az első alprogram beadási határidejét október 31-éről november 15-ére módosítsuk.

Mekkora az érdeklődés a pályázat iránt?
– A konzultáción megjelentek számából egyértelműen arra lehet következtetni, hogy kifejezetten nagy. Véleményünk szerint a pályázók száma egészen biztosan meg fogja haladni a tízet, ám azzal is számolunk, hogy sokan csak az utolsó pillanatban döntenek az indulás mellett. Egy biztos: pótlólagos forrásokhoz szeretnének hozzájutni az innovációs alapból, és arra is törekszünk, hogy 2014 és 2020 közötti uniós forrásokat is be tudjunk vonni hasonló célokra. Erre egyrészt azért van szükség, hogy a most pályázó inkubátorok 2014 után is folyamatosan tudjanak működni, másrészt nemcsak fent akarjuk tartani a pályázási lehetőséget, de tovább is szeretnénk bővíteni a körét. A mostani kiírás szerint 3-4 nyertes lehet, de látjuk, hogy ennél azért több inkubátorra lesz szükség. Magyarországon most először valósul meg ilyen konstrukció, ezért a jelenlegire egyfajta pilot programként tekintünk. A most szerzett tapasztalatokat pedig szeretnénk beépíteni a következő fordulóba, és az ezt követő pályázatokba.

Kimagasló érdeklődés a program iránt
Szeptember 15-én járt le a júliusban meghirdetett akkreditált inkubációs cím elnyerését célzó pályázat beadásának határideje. A pályázatra 20 kitöltött, egyedi pályamű érkezett be elektronikusan. A pályamunkák befogadási és támogathatósági vizsgálata jelenleg is folyik. A program iránti kimagasló érdeklődést mutatja a közel hatszoros túljelentkezés. Az írásbeli pályázati dokumentumok benyújtásán túl a pályázóknak majd angol nyelven, prezentáció formájában kell ismertetniük az inkubátor felállítására, működtetésére, eredményességének biztosítására irányuló terveiket a bírálóbizottsággal. A szóbeli fordulók tervezett időpontja: 2013. október 4. és 5. Az egyes előadá­sok pontos időpontjáról minden pályázót levélben értesíti majd a kiíró szer­vezet. A döntés pedig várhatóan október 14-éig születik meg.

Mit gondol, mekkora forrásra lesz szükség?
– Ahhoz, hogy 2015-re tervezni tudjunk, már most meg kell határoznunk a ke­reteket. A frissen kiírt pályázat 2,1 milliárd forintból gazdálkodik, és számításaink szerint az ennek nyomán esélyhez jutó inkubátorok folyamatos fenntartásához, illetve a továbbiak működéséhez évi 4-5 milliárdra lenne szükség.

Korábban említette, hogy a startupok esetében törvényszerű a lemorzsolódás. Mekkora a kudarcot valló új vállalkozások aránya a piacon?
– Elsősorban a nemzetközi tapasztalatok alapján lehet számokat mondani: az induló startupok maximum 5-10 százaléka lehet igazi sikertörténet. Itthon eddig három cégnek – Prezi, LogMeln, Ustream – sikerült komoly nemzetközi hírnévre szert tennie, ám ez a folyamat sem egy-két év alatt zajlott le, jóval több időre volt szükség a kitöréshez. Az induló startupok 30-40 százalékából a nemzetközi trend szerint lassan növekvő, ám stabil, értéket előállító vállalkozás lesz, míg a fennmaradó 40-50 százalék valószínűleg nem éri meg a kétéves inkubációs szakasz végét, vagy ha mégis, nem lesz képes arra, hogy később kinője magát. Arról sem szabad azonban elfelejtkeznünk, hogy ezekhez az arányszámokhoz már a kiválasztásnál is komoly követelményeket kell állítani az indulók elé, a véletlenszerű merítésből ugyanis ennél sokkal rosszabb eredményeket kapnánk. A gyakorlatra lefordítva: az inkubátorokig eljutó 10-12 startupot körülbelül száz pályázóból kellene kiválasztani.

Mi alapján választják ki a támo­gatandó startupokat? Mi számít előnynek a pályázat elbírálásakor?
– A közbeszéd elsősorban a nagy ötleteket szokta hangsúlyozni, azaz egy átlagember szerint a siker receptje például valamilyen új műszaki megoldásban keresendő. Csakhogy a szakmai tapasztalat inkább azt mutatja, hogy ez legfeljebb egy a szükséges feltételek közül, ám messze nem elégséges. A végső siker ugyanis elsősorban a csapaton és vezetőjén múlik. Az ötlet természetesen elengedhetetlen, ám rendkívül hosszú idő telik el addig, míg temérdek fárasztó munka eredményeként a vízióból működő cég és eladható termék válik. Éppen ezért a kiválasztásnál legalább olyan súllyal esik latba, hogy kik állnak az ötlet mögött, mint az, hogy milyen eredeti dolgot találtak ki.
Az egyik legjobb példa ennek alátámasztására a Facebook. Ehhez hasonló közösségi hálókból tucatnyi indult el a világban, mégis Mark Zuckerberg és csapata volt egyedül képes a csúcsra futtatni ezt az ötletet. A másik döntő szempont a piaci igény felismerésének képessége. Sokan nem érzik, mire is van szükség, így nem valós igényekre keresik a választ, tehát nem is érhetnek el áttörést…

A nemzetközi tapasztalat nem számít?
– Erre azért nem tértem ki első körben, mert számunkra ez axióma. Olyan termék ugyanis nem létezik, ami kizárólag a magyar piacon áll meg. Nemcsak azért, mert kifejezetten kicsi a magyar piac, hanem mert egyben nagyon nyitott is. A mai technológiai fejlettség mellett a világban senkinek nem jutna eszébe magyar okostelefont vásárolni, ha megveheti a világ vezető cégeinek termékeit. Az akkreditációs pályázatnál természetesen a mérlegelési szempontok közül komoly szempont, hogy a pályázó milyen nemzetközi tapasztalattal rendelkezik. Akik korábban kizárólag itthon foglalkoztak cégépítéssel vagy befektetésekkel, kevesebb pontot fognak kapni.

Miért jó ez a kezdeményezés a kormányzatnak?
– A világ sikeres országaira tekintve egyértelműen látszik, hogy ott legtöbbnyire az induló cégek az innováció hordozói. A nagy vállalatok elsősorban a folyamatos, de apróbb fejlesztésekben jeleskednek, radikálisan új termékekkel és teljesen új technológiákkal elsősorban a startupok jelentkeznek. Amennyiben azt szeretnénk, hogy hazánk is dinamikusan fejlődő ország legyen, akkor ezt a szegmenst kiemelten kell támogatni. A közelmúltig ez a szándék hiányzott a kormányzat részéről, most azonban elindult valami, amire a NIH is szeretne a saját képességei és lehetőségei szerint ráerősíteni. A kormányzat szempontjából az sem utolsó szempont, hogy kifejezetten gyorsan növekvő és dinamikusan fejlődő cégekről van szó. Ha már az első fordulóból sikeresen ki tud nőni egy vállalkozás, és a fejlesztést is itthon tartja, akkor egy egyszerű számítás is azt bizonyítja, hogy máris megérte. Vegyük példaként a LogMeln 250 fejlesztőjét, akik Budapesten igen jó fizetésért dolgoznak. Ennek a 250 munkavállalónak a járulékai és adója már egy év alatt meghaladja a program teljes költségét. Természetesen nem ez az elsődleges szempont, hanem a gazdaságra gyakorolt élénkítő hatása.

A kiírás szerint az akkreditációs szakasz feladatait a Nemzeti Innovációs Hivatal végzi el. Ez mit jelent a gyakorlatban?
– Az egész modell sikere azon múlik, milyenek lesznek a startupokat segítő inkubátorok. Ők fogják ugyanis a rendszert működtetni, és bizony jóval komolyabb feladatot látnak el, mint a többi állami pályázat esetén. Ezért vizsgálni fogjuk humánkapacitásukat, nemzetközi és hazai területen szerzett tapasztalatukat, befektetési, illetve kutatás-fejlesztési menedzselési múltjukat és piacra viteli képességüket is. Egy komplex és kifejezetten részletes vizsgálatot igénylő munka áll előttünk, és az ehhez szükséges szaktudás a NIH-ben van meg.

Kik a héttagú bírálóbizottság tagjai?
– Négy tagot a magyar államigazgatás delegál: ketten a Nemzeti Innovációs Hivatalt képviselik, egy-egy főt pedig a Nemzetgazdasági és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium küld. A bizottság tagjai között nemzetközi szakemberek is vannak, így például Rina Pridor, aki az izraeli technológiai inkubátorprogram alapítója és korábbi programigazgatója, valamint Jari Romanainen, a finn Tekes technológiafejlesztési központ vezető munkatársa és volt igazgatója. Ezekben az országokban nemcsak kimagaslóan működik a kutatás-fejlesztés, de méreteik és lehetőségeik is hasonlóak hazánkéhoz. Startupok tekintetében Amerika abszolút minta számunkra, azonban teljesen más súllyal szerepelnek a világ piacán, mint mi valaha is fogunk. A harmadik külsős tag pedig a gyakorlati oldalát ismeri a kezdő vállalkozások világának; Árvai Péter, a Prezi társalapító-ügyvezetője ugyanis már egészen a csúcsig eljuttatott egy ötletet.

Négy állami, három szakmai képviselő. Magyarul az állam dönt majd?
– A bírálati folyamatba egy olyan elemet építettünk bele, amivel reményeink szerint a döntés pártatlanságát még megkérdőjelezni sem lehet: a három külsősnek együtt még a négyfős állami szereplővel szemben is vétójoga van. Tehát amit a szakma nemkívánatosnak tart, az semmilyen formában nem kaphat támogatást.

Egyre több szakértő nyilatkozik úgy, hogy Budapest a régió startup központjává válhat. Mennyire tartja ezt reálisnak?
– Valóban egyre több magánbefektető részéről érzékelem a szándékot, hogy Budapestet válassza vállalkozása helyszínéül. A Bridge Budapest például arra törekszik, hogy termékeivel és szolgáltatásaival munkahelyeket teremtsen, globális üzleti megoldásokat fejlesszen a magyar fővárosban. De mellettük egyre több nemzetközi startup „versenyző” is érkezik, és bár különbözőek a motivációk és a célok, egy biztos: Budapest felkerült arra a bizonyos térképre. A város adottságai kitűnőek: komoly hagyományokkal rendelkező egyetemek, viszonylag homogén belváros, egyre jobban virágzó szórakozási lehetőségek, romkocsmák, szélsőségektől mentes időjárás. Első pillantásra talán lényegtelen szempontok ezek, ám a startup egy életforma, nem pedig egy reggel 8-tól délután 5-ig tartó irodai munka. Ehhez pedig sok minden kell. Szórakozás, kikapcsolódás, nyugodt környezet. És természetesen egyre több vállalkozást segítő kezdeményezés. Az inkubátorprogram is ilyen, de tudjuk, nem elég. Éppen ezért munkacsoportot alakítottunk, és a kormányzat részvételével azt vizsgáljuk, hogy a továbbiakban miként tudunk segíteni a startupoknak. Ha ez sikerül, Budapest jó eséllyel válhat központtá. A folyamat mindenesetre már elindult!

Az intelligens régiók nyomában

Deák Csaba

 Magyarország 2014 után kizárólag abban az esetben juthat hozzá támogatásokhoz innovációs, kutatási és fejlesztési célokra az EU Strukturális Alapokból, ha a már elkészült, és a kormány által elfogadott: Befektetés a jövőbe – Nemzeti kutatás-fejlesztési és innovációs stratégia 2020 mellett megalkotja az úgynevezett „intelligens szakosodási stratégiáját” is. Deák Csabával, a Nemzeti Innovációs Hivatal elnökhelyettesével a készülő dokumentumokról és azok nemzetközi visszhangjáról beszélgettünk.

Idén június 24. és 25. között Magyarország adott otthont az Európai Unió Intelligens Szakosodási Stratégia (smart specialisation strategy; S3) témakörében tavaly elindított nemzetközi rendezvénysorozat egyik állomásának. Itt mutatta be hazánk azokat a kezdeti lépéseket és dokumentumtervezeteket, amelyek a most készülő, nemzeti szintű kutatás-fejlesztési és innovációs S3 (research and innovation strategies for smart specialisation, azaz a RIS3) alapjául szolgálnak.
– A rendezvényen húsz ország képviselői vettek részt, különböző állami szervezetekből és a vállalkozói környezetből egyaránt. A résztvevőket delegáló országok között köszönthettük a július 1-jén teljes jogú EU-taggá vált Horvátországot, illetve két nem EU-tag országot, Norvégiát és Szerbiát is. A Nemzeti Innovációs Hivatal a Nemzetgazdasági Minisztérium felkérésére az elmúlt időszakban a régiókban működő Regionális Innovációs Ügynökségekkel együttműködve mérte fel a lehetőségeket, s ennek alapján hét régiós és egy szintetizált stratégiai dokumentum született. Ezek jelentik az intelligens szakosodás regionális, illetve nemzeti szintű alapjait.

Az ebből készülő Nemzeti S3 jelenti az előzetes feltételt ahhoz, hogy hazánk a strukturális alapokból innovációs, valamint kutatás-fejlesztési célokra támogatási forrásokhoz jusson. A RIS3 szakpolitikai célja az, hogy segítségével hatékonyabbá váljon a forrásfelhasználás és erősödjön a szinergia a különböző uniós, nemzeti és regionális szintű szakpolitikák, valamint a köz- és magánforrásokból finanszírozott beruházások között is. Az intelligens szakosodás keretében azonosítani kell minden ország és régió egyedi jellemzőit és értékeit, egyben rámutatni az egyes régiók versenyelőnyeire, továbbá felsorakoztatni a regionális szereplőket és erőforrásokat egy, a kiválóságra épülő jövőkép mögé. A tagállamoknak és régióiknak eszközeik és képességeik alapján kell meghatározniuk azokat a tudásspecializációkat, amelyek a leginkább illenek innovációs potenciáljukhoz. Ehhez fel kell tárni a tényeket, bevonva a munkába az innovációban érintett összes szereplőt, köztük a vállalkozásokat is. A következő, 2014-től futó uniós tervezési időszakban rengeteget kell befektetnünk ahhoz, hogy közvetlen uniós támogatásokhoz jussunk, mivel a „soft” források csökkenni fognak, ugyanakkor előtérbe kerül a humánfejlesztés és az intézményi kiválóság fejlesztése. Fontos hangsúlyozni továbbá, hogy az intelligens szakosodási stratégia nem azonos a Nemzeti Innovációs Stratégiával, és nem is helyettesíti azt.

Az esemény résztvevőinek alkalmuk nyílt arra, hogy négy ország: Lit­vánia, Magyarország, Málta, Portu­gália tervezett nemzeti RIS3 stra­tégiáját megismerjék és vélemé­nyezzék. Milyenek voltak a visszajelzések a magyar dokumentumról?
– Egyértelműen kiderült, hogy az elkészült magyar dokumentumok a többiekéhez képest előrehaladottabb állapotban vannak. Az elkészült anyagok strukturáltsága, a meghatározott irányok kiválasztása jól sikerült. Ráadásul hazánk azon kevés tagország közé tartozik, ahol mind a hét régió belépett abba a nagy nemzetközi platformba, amely összefogja a RIS3 tervezését, készítését. A tervezőmunka során mindenképpen szükség volt a dokumentumok szintetizálására annak érdekében, hogy kiderüljön, milyen átfedések vannak a régiók között, illetve milyen újabb kapcsolódási pontok alakulhatnak ki. A visszajelzések egyik legfontosabb hozadéka az a kérés volt, hogy építsük be a stratégiába a határon átnyúló együttműködéseket is. Valóban jó ötlet tisztázni, hogy a régió országai milyen irányokban képzelik el a következő időszak innovációs, kutatási és fejlesztési munkáját. Ebben nagy segítség, hogy éppen Magyarország látja el a V4-ek elnökséget: már kezdeményeztük is, hogy a visegrádi országok ismerjék meg a mi dokumentumainkat. Összességében ki kell emelnem, hogy a régiók a rövid határidők ellenére kiváló munkát végeztek, és olyan stabil irányokat tudtak felvázolni, ami alapján el lehet indulni.

A konferencia zárszavában úgy fogalmazott: a jövőbeli stratégia­alkotás és bevezetés során a hitelesség, a nagy ötletek, a tudásmenedzsment és az ipar megújításának témakörét érdemes szem előtt tartani. Miért éppen ezeket emelte ki?
– Ugyanebben a sorrendben haladva: az unió részéről is igen komoly elvárás a hitelesség, azaz ne lehessen ellentmondásokat találni egyazon ország régiós stratégiáiban. Ezért volt szükség az elképzelések szintetizálására, hogy egységes és megvalósítható jövőképet alkossunk. A nagy ötletek esetében úgy látjuk: a meglévő kapacitásokon túl új területekre is be kell lépnünk a kutatás-fejlesztés és innováció érdekében. Erre kiváló példa itthon a bionika, amely a biotechnológia és az informatika „házassága”. A tudomány e szegmensében hazánk a kontinens vezető államai közé tartozik. Nyugat-Euró­pából is hozzánk jönnek a képzések és a kutatások tanulmányozására.

Ami a tudásmenedzsmentet illeti: Magyarországon a kutatás-fejlesztési potenciál jóval nagyobb annál, mint amennyit valójában hasznosítunk. Kiemelten az egyetemek és a piac, a vállalkozói szféra mélyebb együttműködési lehetőségeit megragadva kell elindítanunk a változást. A tudásalkotáson és képzésen kívül ugyanis más területen is lépnünk kell, az ötletek piaci szereplőkhöz való eljutását, azaz a tudástranszfert nagymértékben kell erősíteni, hiszen sok esetben egyelőre még nem találkozik az ipar igénye a kutatók munkájával. Az ipar megújítása pedig nálunk jóval erősebb gazdaságok esetében is szükségszerű volt. Svájc például, miután már nem tudott „labdába rúgni” a hagyományos textiliparban, kivonulás helyett az innováció, a megújulás mellett döntött, és új technológiákkal készülő textilanyagokra – sporthoz, extrém környezetben is használható speciális anyagokra – fókuszált. Még egy ilyen tradicionális iparágban is lehet forradalmian újat alkotni, és a helvétek néhány év alatt képesek voltak eljutni a konkurenciától hemzsegő „vörös óceántól” a nyugalmas „kék óceánig”. Ennek köszönhetően az elmúlt években komoly eredményeket tudtak elérni a nemzetközi piacokon.

Mennyi ideig tartott a dokumentum kidolgozása, és kik vettek részt benne?
– A regionális intelligens szakosodási stratégiák kialakítása a vélemények és javaslatok megismerése érdekében a regionális érintettek: egyetemek, kutatóintézetek, ipari parkok, klaszterek, platformok, kamarák, vállalatok, szakmai szervezetek és szövetségek bevonásával zajlott. Maga a gondolkodás alulról indult, így nem csupán egy felülről irányított stratégiát eredményezett, hanem az alulról való építkezésnek köszönhetően feltárta a vállalkozások, kutatóközpontok és egyetemek együttműködési lehetőségeit is, valamint a tagállam vagy régió legígéretesebb specializációs területeit, illetve az innovációt esetleg hátráltató tényezőket is. Ebben a munkában, felmérésben a NIH olyan szakmai keretet adott a folyamatnak, amely meghatározta az alapvető módszertani kereteket, például azt, hogy milyen típusú mérőszámok figyelembevételével készüljön a helyzetelemzés, illetve hogy általában milyen struktúrájú tanulmányokat várunk. A konkrét munkát a Regionális Innovációs Ügynökségek fogták össze, ők készítették a regionális vonatkozású megalapozó dokumentumokat, szervezték meg a workshopokat és koordinálták a régióban zajló, sokszereplős egyeztetést.

Kicsit más vizekre evezve: nemrég létrehoztak egy, Kaleidoszkóp névre keresztelt adatbázist. Egészen pontosan mire alkalmas ez a rendszer?
– A Kaleidoszkóp célja egy egységes kutatás-fejlesztés-innovációs adatbázis működtetése, amely tartalmazza a szektor releváns intézményeit, vállalatait, valamint azokat az adatokat és elemzéseket, amelyek a szakpolitikai döntéshozatalt segítik. Az adatbázisra alapozva aktív kommunikációval bevonjuk a KFI területen érdekelt feleket a szakterületi problémák feltárásába és a megoldási lehetőségek megfogalmazásába. Az adatbázis elősegíti a rendszerben található adatok, valamint az általa nyújtott szolgáltatások a KFI területén aktív, az államigazgatáson belüli és azon kívüli szervezetek hálózatosodási, stratégiaalkotási és piacelemzési tevékenységét. A Kaleidoszkóp szolgáltatásai között egyebek mellett találhatunk térkép alapú keresőt, KFI elemzéseket (általános és ágazati) és kapcsolódó statisztikákat, 350 magyar kutatási infrastruktúra regiszterét, emellett 7000 KFI szervezet és vállalkozás adatai is szerepelnek benne, valamint információk 15 000 közfinanszírozású KFI projektről. A rendszer természetesen alkalmas projektpartnerek és projektlehetőségek felkutatására, innovációs szolgáltatások nyújtására, például startupokat segítő háttéranyagok közzétételére, továbbá az innovatív kezdő vállalkozásokat segítő mentori rendszer támogatására is.

A NIH tavaly november 15-én indítot­­ta el az Innovatív kezdő vállalkozások mentorálása elnevezésű, Go!nno programját. Eddig milyen eredménnyel?
– Szeptemberben került sor a negyedik ülésünkre. A program indulása óta 88 mentor és 93 mentorált jelentkezett, illetve regisztrált a Go!nno portáljába. Az eddigi ülések során 69 mentorált találkozhatott leendő mentorával, a visszajelzések alapján a kialakított mentor-mentorált párosok 70 százaléka aktívan együttműködik. És hogy mit jelent ez a gyakorlatban? A vállalkozások vezetői, szakemberei egy éven keresztül mentorként segítik az innovatív kezdő vállalkozásokat, megosztják velük szakmai tapasztalataikat, tudásukat, illetve útmutatást adnak a lehetséges fejlesztési irányok kijelölésében és a sikerhez vezető út eléréséhez szükséges gondolkodásmód kialakításában.

A mentorálási program folytatásaként idén további két találkozó megrendezését tervezi a hivatal, de fontos tudni, hogy a találkozók mellett a szakmai fórumok is a program részét képezik. Apró, mégis fontos lépés: nemrég együttműködési megállapodás született a dizájnmentorálás témakörben a Budapesti Műszaki Egyetemmel.•

 
Innotéka