2014. december: jegyzet, portré, tudomány, atomenergia, innováció, anyagtudomány, disszemináció, egyetem, közlekedés, építés, megújuló energia, zöldkörnyezet, hulladékgazdálkodás, it, paragrafus
2014. december 3.

Szerző:
Lantos Mihály partner, európai és magyar szabadalmi ügyvivő

Szoftveres és informatikai megoldások szabadalmi jogvédelme

A számítástechnikának, a kommunikációs technológiáknak és általában az informatikának a gazdaságban betöltött szerepe a világ minden táján folyamatosan növekszik, és ezzel összhangban egyre nagyobb az igény az e területen létrejött szoftveres megoldások jogvédelmének, mégpedig nemcsak a szerzői jog eszköztárán belül, hanem annál jóval szélesebb körben.


A szerzői jog elsősorban a szolgai másolások ellen és a nyilvánvaló adaptációkkal szemben nyújt védelmet, ugyanakkor nem védi az informatikai megoldást megalapozó rendszertechnikai gondolatot vagy a megoldás alapvető működési elvét. A szerzői jogi védelem továbbá nem terjed ki az említett szellemi termékeknek az eltérő programokkal történő megvalósítására sem.

A szabadalmazható találmány esetében alapkövetelmény az újdonság és a feltalálói tevékenység. Az újdonság követelménye azt jelenti, hogy a védhető megoldásnak újnak kell lennie az elsőbbségi időpontban, vagyis a találmányra vonatkozó első szabadalmi be­jelentés megtételének napját megelőzően sem nyomtatott vagy rögzített formában nem lehetett bárki számára hozzáférhető, sem pedig értékesítés útján nem kerülhetett forgalomba. A feltalálói tevékenység követelménye pedig azt foglalja magában, hogy a megoldásnak az elsőbbség napján ismert hasonló megoldásokhoz képest nem lehet az adott szakterületen jártas szakember számára kézenfekvő. Az informatikai megoldások vonatkozásában fellép egy további követelmény is, miszerint a megoldásnak műszaki jellegűnek is kell lennie. A legtöbb esetben ez a követelmény az, ami a szabadalom engedélyezése során problémát okoz.

Az oltalomból éppen a műszaki jelleg hiánya miatt ki vannak zárva a tisztán matematikai megoldások, a szervezési eljárások, a játékszabályok, és minden olyan megoldás, amely csak és kizárólag szellemi úton is végrehajtható lépésekből áll.

Az Európai Szabadalmi Hivatalnak az informatikai megoldásokkal kapcsolatos hozzáállásában lassú változás tapasztalható, és ezt többé-kevésbé megkésve vagy megelőzve követi az Európai Szabadalmi Egyezményhez társult tagországok joggyakorlata. A háttérben az a tilalom áll, amely általánosságban nem ismeri el a kizárólag számítógépi program révén megvalósított megoldások műszaki jellegét, azaz egy programtechnikai megoldás önmagában rendszerint nem védhető szabadalommal.

Ez a tilalom ugyanakkor nem jelenti azt, hogy például az informatikai megoldásokra alapozott egyes alkalmazások ne lennének oltalomképesek, amennyiben az alkalmazás nem tisztán szervezési problémára vagy elvont jellegű (absztrakt) műveletvégzésre vonatkozik.

Érdekes, hogy az Egyesült Államokban a szoftveres megoldásokra korábban nem vonatkozott ilyen értelmű tilalom, ugyanakkor az amerikai „megengedőbb” engedélyezési joggyakorlat az ún. Bilski-ügy eredményeként szigorodni látszik, azaz érezhetően közeledik egymáshoz az európai és az amerikai szabadalmi rendszer, bár mind a jogszabályok megfogalmazásában, mind pedig a hivatalok által alkalmazott vizsgálati módszerekben még mindig jelentősek az eltérések.

Az US 08/833,892 ügyszámú amerikai szabadalmi bejelentés kapcsán kialakult ún. Bilski-ügyben 2008-ban az Egyesült Államok Szövetségi Fellebbviteli Bírósága (CAFC) kimondta, hogy a Bilski és társa által bejelentett, energiakereskedelemben fellépő kockázatokra alapozott kötéseket kezelő eljárás (method) olyan üzleti módszer, amely kizárólag egy elméleti szabályrendszert ír le, ezért az Egyesült Államok szabadalmi törvénye szerint nem részesülhet oltalomban.
2010 júniusában az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróság megerősítette a CAFC döntését, ugyanakkor rámutatott arra is, hogy az úgynevezett „machine-or-transformation test”, miszerint egy szabadalmazható találmánynak vagy egy géphez, berendezéshez kell kötődnie, vagy olyan transzformá­ciót kell végrehajtania, ami egy konkrét terméket más állapotba hoz vagy átalakít másvalamivé, nem az egyetlen vizsgálati módszer egy eljárás szabadalmazhatóságának eldöntéséhez, hanem csak egy lehetséges, de hasznos és fontos vizsgálati eszköz.
A Bilski-ügy eredményeként az USA Szabadalmi és Védjegy Hivatala (USPTO) a jövőben várhatóan gátat szab az absztrakt üzleti módszerek szabadalmaztatásának.

Példaként említhetjük, hogy egy kijelzési mód, egy adatbeviteli eljárás, egy GPS alapú jármű-irányítási módszer, egy pénzkiadó automata biztonságos feltöltése és ürítése, illetve egyes mobiltávközlési alkalmazások olyan szoftveres megoldásokat foglalhatnak magukba, amelyek kellő formában kifejtve és alkalmasan megfogalmazott oltalmi kört igényelve szabadalomképesek lehetnek, jóllehet működésük elsősorban szoftvereken alapul.

A mobilkommunikáció jellegzetesen olyan terület, ahol a szabadalmaknak igen nagy a jelentőségük, és egy-egy mobil eszközben szabadalmak százai is megtestesülhetnek.

Ami a helyzetet összetetté teszi, az a megoldás tálalásának és az oltalom igénylésének mikéntje és módja. A szabadalmi leírásnak egy megoldást olyan részletesen kell ismertetnie, hogy azt alapul véve a találmányt egy, az adott szakterületen tevékenykedő szakember feltalálói tevékenység kifejtése nélkül meg tudja valósítani. A szoftveres megoldások jogvédelmének egyik Achilles-sarka éppen a példák és az ismertetés megfelelő részletességi szintjének az eltalálása. Legyen olyan részletes, hogy meg tudják valósítani, ugyanakkor lehetőség szerint ne tartalmazza a jogosult titokban tartandó részletes ismereteit, know-how-ját. Az oltalmi kört a kötelezően, egy-egy mondatban megfogalmazandó szabadalmi igénypontok határozzák meg, és ezt elég tágan kell megfogalmazni, hogy az esetleges módosítások, adaptációk ne tudjanak alóla kisiklani, ugyanakkor az igénypontoknak a leírás és a rajz alapján alátámasztottnak kell lenniük.

A legtöbb feltaláló a találmányát egy konkrét feladat megoldásaként hozza létre. A megoldások azonban kis általánosítás után nemcsak a konkrét feladatra, hanem sok egyéb hasonló célra is alkalmazhatók. A feltalálónak joga van arra, hogy az oltalmi igényét általánosabban fogalmazza meg, mint amire a konkrét példát ismertette. Ugyanakkor ahhoz, hogy az oltalmi kört ebben az általánosított formában elismerjék, célszerű akár világos általánosítással, akár pedig egy-egy eltérő példa bemutatásával a szabadalmi leírásba megfelelő alátámasztást nyújtani.

Az informatikai alkalmazások területén a szabadalmi igénypontokat legtöbbször eljárásként, az egymást követő műveleti lépések ismertetésével lehet jól megfogalmazni, de elképzelhető az oltalmi igénynek rendszertechnikai elrendezés vagy tömbvázlat (ami akár logikai terv is lehet) formájában történő megfogalmazása. Ezzel kapcsolatban számos kifogást tapasztalunk a különböző hatóságok (legtöbbször az Európai Szabadalmi Hivatal) részéről olyan esetekben, amikor egy lépést vagy funkcionális egységet az általa ellátandó feladattal fogalmaznak meg. Egy ilyen megfogalmazás csak akkor és annyiban engedhető meg, ha a leírásban (és a rajzokban) megfelelő kitanítás van arra, hogy ez a funkció nemcsak egy „elérni kívánt cél”, hanem megvalósítható műszaki meghatározás. Itt éles határvonalat nem lehet húzni, de minden ilyen megfogalmazás esetén érdemes felvetni és ellenőrizni azt a kérdést, hogy a funkció megvalósíthatóságának adottak-e az ismert eszközei.

Példaként említjük, hogy két elektromos jel nagyság szerinti egybevetésére számos ismert megoldás van. Ha tehát úgy fogalmazunk meg egy eljárási lépést, hogy „az első jel nagyságát összehasonlítjuk a második jellel, és ha annak értéke nagyobb, akkor ezt a tényt memóriába tároljuk”, akkor itt a funkció leírása megengedett, mert jelek összehasonlítására számos megoldás ismert. Ezzel szemben egy olyan megfogalmazás: „ha a villamos jel értéke arányos a vizsgált személy vérnyomásával, akkor azt kijelezzük”, csak óhajt is kifejezhet, mert ez a megfogalmazás csupán akkor valósítható meg, ha a szabadalmi leírásban ismertetünk olyan eszközt, aminek a kimeneti jele éppen a vérnyomás értékét adja. Ez utóbbi példában ugyancsak nem egyértelmű, hogy mi értendő „arányosságon”.

Az amerikai szabadalmi joggyakorlatban is az „eszköz + funkció” csak akkor fogadható el jellemzésként, ha a szabadalmi leírás ismertet olyan eszközt, amely megvalósítható, és az adott funkció ellátására alkalmas.

Összefoglalva annyit érdemes megjegyezni, hogy az európai szabadalomengedélyezési joggyakorlatban fennálló, a fentiekben említett „tilalom” csak bizonyos kereteket ad arra, hogy mire nem lehet szabadalmat adni, azonban kellő jártassággal és tapasztalattal a szoftveres megoldások egy nem elhanyagolható csoportja mégis szabadalmazható, és ezáltal az ilyen megoldások mögött rejlő általánosabb elvek, ötletek, koncepciók a szerzői jognál lényegesen szélesebb körű jogvédelemben részesíthetők.•

 
Innotéka