Forrás: Depositphotos/czbalazs

Mi különbözteti meg a Tájtékát a hasonló területfejlesztési projektektől?

– A Tájtéka projekt célkitűzése a Balaton-felvidék intelligens tájhasználatához szükséges eszköztár megalkotása volt, amelyet a Kortárs Építészeti Központ szervezett. A projekt lezárult, hiszen 2021 és 2023 között működött, így most már múlt időben kell beszélnünk róla, de azt remélem, hogy többirányú folytatása is lesz, ezen dolgozunk. A projekt eredetileg a veszprémi Európa Kulturális Fővárosa pályázathoz, illetve annak a programjai­hoz kapcsolódott, és az ottani szervezőktől érkezett felkérés nyomán jött létre. Ez a fel­kérés pedig arról szólt, hogy alkossunk egy olyan programot, amely az úgy­nevezett kultúr­táj működésével, fejlesztésével foglalkozik. Tehát az volt a kiinduló kérdése a Tájtéká­nak, hogy mitől válik egy régió kultúrtájjá, hogyan működik a kultúrtáj, kik az ezt formáló szereplők, ők milyen tevékenységet végeznek, és merre vezetik a táj fejlődését. E fejlődés nemcsak rövid távon, hanem generációkon keresztül is meghatározó hatást gyakorolhat a régió sorsára.

Hogyan tudták feltárni a kultúrtájat megalapozó ténye­zőket?

– Abból indultunk ki, hogy aktuálisan mi történik, később pedig ezt a tudást arra használtuk, hogy feltárjuk:

melyek azok a most tapasztalható jelenségek, amelyek gyökerei adott esetben több száz évre nyúlnak vissza, és azóta is ismétlődnek, illetve folyamatosan jelen vannak a helyszínen

úgy, hogy ezt nem is feltétlenül veszi mindenki észre. A projekt első szakasza ezek feltérképezéséről, megértéséről szólt. A második körben e tudást formáltuk egyfajta eszköztárrá, amely lehetőséget kínál arra, hogy a kultúrtájat egy mélyebb megértés segítségével fenntartható módon fejlesszük tovább. És e célkitűzések megvalósításának helyszíne volt a Balaton-felvidék.

Önmagában is márka

Melyek a kultúrtáj sorsát meghatározó összetevők? Főként társadalmi jelenségekre vagy földrajzi, ipari adottságokra kell gondolnunk?

– E tényezők mindegyikének nagy a jelentősége. Az egyik ezek közül maga a tájhasználat. Idetartozik a mezőgazdasági tevékenység, illetve általában véve a táj és a természet ember általi formálása és használata. A másik összetevő az épített környezet, amely elsősorban a településeket jelenti, de figyelembe kell vennünk a településen kívüli agglomerációs jelenségeket is. Az épített környezet hatása nagy léptékben is érződik, ám meglepően kis léptékű megnyilvánulásai is vannak: például amikor egy új beköltöző vesz egy házat a térségben, és belefog annak az átalakításába. A következő összetevő az úgynevezett vállalkozói szemlélet, ami a vállalkozások és üzletek működését jelenti.

A Balaton-felvidéken régóta jellemző az aktív vállalkozói szemlélet, ez igaz az itt élőkre és az ide érkezőkre egyaránt.

A negyedik szempont a turizmus, az ötödik pedig a helyi életformák.

A régió az évszázadokon, sőt évezredeken keresztül ott végzett tevékenységek révén tudott szeretett és ikonikus kultúrtájjá válni, generációk hozták létre, és a tudatos, hosszú távú tevékenység eredményeképpen született. (Fotó: Tájtéka/Cseh Edina)

Vagyis a tényezők többsége végső soron a társadalmi folyamatokból eredeztethető.

– Ez részben így van, alapvetően nyilván társadalmi tényezőkről van szó. De ami igazán különlegessé teszi a Tájtékát, hogy az alaptételünk szerint mindegyik tényezőt a táj viszonyrendszerében igyekeztünk értelmezni. Azt vizsgáltuk, hogy az egyes jelenségek, folyamatok és a szereplők hogyan vesznek részt a táj használatában, és hogyan alakítják rövid és középtávon a régió fejlődését.

Miért a Balaton-felvidékre esett a választásuk?

– A projekt eredetileg a veszprémi Európa Kulturális Fővárosa programhoz kötődött, így a balatoni régió adott volt. E kiinduló területet szűkítettük le később a Balaton-felvidékre. A választás kézenfekvő volt, hiszen az egész balatoni régióban talán a felvidék a leg­ismer­tebb táj. A Balaton-felvidék nem pusztán rekreációs terület, és nem is csak települések összessége, hanem egy olyan tájegység, amely önmagában akár márkaként is megállja a helyét.

Azt mondják, hogy azért jó a déli part, mert onnan látszik az északi…

– Igen, ezt szokták mondani, amihez nyilván azonnal egy sor társadalmi képzet és asszociáció köthető, és kötődik is az emberek gondolkodásában. A Balaton-felvidék éppen ezért nagyon intenzíven kutatott terület, tehát szó sem volt arról, hogy mi foglalkoztunk vele először, viszont ennek ellenére a régiót ma sem értjük teljesen. Bár nagyon sok hosszú távú kutatás zajlott és zajlik a régióban, mégsem egyértelmű például, hogy tulajdonképpen mit is értünk Balaton-felvidéken. Mi több mint negyven településen dolgoztunk, ez aktív helyszíni jelenlétet és nagy erőfeszítést igényelt két éven keresztül. Eredetileg nagyobb térségre: az egész balatoni régió tájrendszerére gondoltunk, de később szűkítettük a területet, hogy valóban fel tudjuk tárni a mélyebb összefüggéseket.

Ha ilyen erősen kutatott ez a régió, akkor mit adott hozzá az önök vizsgálata az eddigi ismeretekhez?

– A Tájtéka fő értéke a szemléletbeli újdonságában, karakterében rejlik. A célkitűzésünk az volt, hogy mindazokat a kutatási eredményeket, megértéseket, következtetéseket, amelyeket a régióval kapcsolatban megfogalmaztunk vagy feltártunk, olyan cél felé tudjuk irányítani, ami eszközökhöz, programokhoz, tevékenységekhez, javaslatokhoz vezet.

A Tájtéka projekt célkitűzése a Balaton-felvidék intelligens tájhasználatához szükséges eszköztár megalkotása volt. Ennek részeként elkészült egy három kötetből álló kiadványsorozat is, amely összefoglalja a kutatás eredményeit, és ezekre építve a Balaton-felvidék lehetséges jövőképét is felvázolja. A második kötet az itt élők, az ide érkezők és az ide látogatók számára szolgál útmutatóként arra, hogy hogyan érdemes ezt a területet használni, és miként érdemes ehhez a kultúrtájhoz kapcsolódni. (Fotó: Tájtéka/Cseh Edina)

Vagyis a program gyakorlati szemléletű volt.

– Abszolút gyakorlati, sőt a program a szokásos gyakorlatnál kiterjedtebb volt, és reményeink szerint mélyebbre nyúló háttere volt. Talán a megvalósult különálló programok önmagukban kis léptékűnek, lokálisnak tűnhetnek, viszont mindegyik a nagyobb rendszer részévé vált, és a fő célok felé vitték tovább a helyi szereplőket. A legtöbb tudományos kutatás, amelyek között évtizedes vizsgálatokat is találunk, általában egy településre vagy egy település bizonyos részeire, sőt akár családokra fókuszál. Emiatt szükségképpen igen nehéz nagyobb léptékben értelmezni az eredményeinket. Az átfogóbb, tájléptékű kutatások viszont többségükben időben horizontálisak voltak, nem volt céljuk egy nagy időtávlat folyamatainak felmérése. A mi időben és térben egyszerre nagy léptékű megközelítésünk azonban lehetővé tette, hogy meglehetősen eltérő területek működését tudjuk összemérni, amibe beletartozott a mezőgazdaság, a vállalkozások, a társadalmi struktúrák és sok minden egyéb is.

Ikonikus kultúrtáj

Mit értenek intelligens tájhasználaton? Az ember azt gondolná, hogy minden emberi tevékenység intelligens valamilyen módon, tehát a tájhasználat alapvetően intelligens. Ez az intelligens jelző nem vált kissé elhasználttá az utóbbi időben?

Az intelligens tájhasználat a mi értelmezésünk szerint legfőképpen – hogy egy másik divatszót idézzek – fenntartható, és gazdagítja a táj működését, illetve új értelmezési rétegeket hoz létre.

Olyan, időben, térben és szemléletben is rétegezett tudást, ami a tájon és annak a használóiban felhalmozódik. Itt gondolok arra, hogy hogyan kell szőlőt művelni egy adott területen, milyen életformák vannak egy adott területen. Akkor intelligens a tájhasználat, ha hozzátesz mindezekhez, és nem csak a saját szempontjai szerint, erőforrásként kezeli a természeti környezetet és a mezőgazdasági területeket.

Mennyire jellemző Ön szerint a fenntarthatósági szemlélet manapság?

– Én úgy gondolom, hogy a Balaton-felvidék ebből a szempontból jó és rossz példaként is kiemelhető, tehát az emberek gondolkodásá­ban egyaránt jelen van a fentarthatóság és az érdek­szemléletű erőforrás-kiaknázás is. Viszont, ha a hagyományokat, vagyis az időbeli dimenziót is hozzá­tesszük az értelmezéshez, akkor a Balaton-felvidék minden­képpen pozitív példa. Hiszen ez a régió az évszázado­kon, sőt évezrede­ken keresztül ott végzett tevékenységek révén tudott szeretett és ikonikus kultúrtájjá válni, illetve így lett a hozzá kapcsolt képzet­társításokat tekintve a saját környezeténél jóval szélesebb körben: a teljes magyar kultúrában fontos helyszín. Tehát a kultúrtájat generációk hozták létre, és a tudatos, hosszú távú tevékenység eredményeképpen születik. Sok helyi szereplő van, akik akár magán­személyként vagy közösségként, akár vállalkozó­ként, kifejezetten fontosnak tartják, hogy a saját tevékenysé­gükkel fenntartsák vagy adott esetben gazdagítsák ennek a természeti és kulturális tájnak az integritását.

A Tájtéka programjai részeként a Pomerium – Múltidéző napok Balatonalmádiban keretében négy különböző városrész (Vörösberény, Almádi, Káptalanfüred, Budatava) gazdag épített örökségével és nevezetes személyiségeivel ismerkedhettek meg az érdeklődők. (Fotó: Tájtéka/Cseh Edina)

Akár anyagi áldozatok árán is?

– Igen, vannak vállalkozók, akik ennek érdekében kompromisszumo­kat és plusz­költségeket vállalnak. De természetesen a másik oldalról sem szabad megfeledkezni, hiszen a Balaton-felvidék a rossz példákról szintén ismert. Az ide érkező, alapvetően rekreációs és turisztikai célú befektetések sokszor negatív irányba fordítják az ingatlan­fejlesztés vagy a terület­használat trendjeit. E jelenség elsősorban a Balaton-parti zónákban érezhető leginkább, de természetesen a tágabb Balaton-felvidéken is jelen van. Ezek a folya­matok az elmúlt években intenzívebbé váltak, ezért a Tájtéka pro­jekt egyik központi kérdése is az volt, hogy milyen eszközöket, milyen segítséget lehet nyújtani az erőforrásokkal rendelkező ide érkezőknek annak érdekében, hogy jó döntéseket hozzanak, és jól kapcsolódjanak be a régió rendszerébe. Ezt mindenkinek el kellene sajátítania, de nem feltétlenül teszi ezt meg mindenki.

Hogyan segíti a Tájtéka például az újonnan érkezőket, hogy a táj szempontjából jó döntéseket tudjanak hozni?

– A Tájtéka két nagy részből állt. Az első rész eredménye egy három kötetből álló kiadványsorozat, amely nemcsak a kutatás eredményeit foglalta össze, hanem ezekre építve a Balaton-felvidék lehetséges jövőképeit is kifejtette. A sorozat második kötetének címe Használati útmutató volt, és ez szolgál az itt élők, az ide érkezők és az ide látogatók számára útmutatóként arra, hogy hogyan érdemes ezt a területet használni, és hogyan érdemes kapcsolódni ehhez a kultúrtájhoz. A Tájtéka másik részét egy programsorozat adta, amely sok helyszínen zajlott. Minden esemény végső soron arra irányult, hogy bemutassuk a helyi közösségeknek, hogy a feltárt ismereteket és eszközöket miként használhatják és fejleszthetik.

Mely szereplők jelentik a Tájtéka fő célcsoportját?

– Három csoportot érdemes elkülöníteni az itt megforduló emberek között. Vannak, akiknek mindig is a Balaton-felvidék volt az állandó életkeretük. A második csoportot azok alkotják, akik felnőttként, kívülről érkeztek ide, őket bebíróknak szokás nevezni. Már a hetvenes évektől kezdve jól dokumentálható, ahogyan először művészek, színészek érkeztek, aztán volt egy második nagy hullám a rendszerváltás környékén, és most zajlik a harmadik nagy hullám. Erre az jellemző, hogy rendszerint professzionális háttérrel rendelkező, tőkeerős és aktív körök alkotják. Bár társadalmilag nem homogének, de abban egyöntetűen különböznek a korábbiaktól, hogy sokan kifejezetten aktív szerepet kívánnak vállalni a térség fejlesztésében. A harmadik csoportot pedig az ide látogatók, vagyis a turisták alkotják.

Bebírók

Tipikusan milyen problémákkal szembesülnek, illetve milyen problémákat okoznak a beköltözők? És milyen segítséget igényelnek?

Az ingatlanvásárlási céllal érkezők nem feltétlenül vannak tisztában azzal, hogy mivel jár, ha egy adott településen vagy településrészen vásárolnak házat.

Óriási a különbség például, hogy valaki egy település bel- vagy külterületén, jellemzően szőlőhegyen vásárol házat. A Balaton-fel­vidé­ken nagyon sokan vesznek szőlőhegyi ingatlanokat, ami teljesen más világ ahhoz képest, mint amit például a fővárosban megszoktak. A konfliktusok jelentős része abból származik, hogy aki szőlőhegyen vásárol ingatlant, az azt gondolja, hogy egy nyaralót vett az üdülőtelepen. Mindenkinek az az érdeke, hogy a beköl­tözni szándékozók még időben (lehetőleg még a vásárlás előtt) információhoz jussanak az ott működő közösségekről, a kapcsolódási pontokról, a település jellegéről. Ugyanis a szőlőhegyek működése és használata a régió egyik legfontosabb alappillére. Erről ismert a Balaton-felvidék. A szőlőművelés azonban komoly elköteleződést igénylő tevékenység, és így nem véletlen, hogy a szőlő­hegyek építési és területhasználati szabályozása nagyon sokat szigorodott, magyarul a tulajdonos sok mindent nem tehet meg az ingatlanával. Ha nem járta kellően körül a témát, akkor azzal fog szembesülni, hogy olyan korlátok vonatkoznak rá, amelyek egy általa nem tervezett, vagy nem kívánt életforma felé terelik.

A Balaton-felvidéken a konfliktusok jelentős része abból származik, hogy aki szőlőhegyen vásárol ingatlant, az azt gondolja, hogy egy nyaralót vett az üdülőtelepen. A szőlőművelés azonban komoly elköteleződést igénylő tevékenység, és így nem véletlen, hogy a szőlőhegyek építési és területhasználati szabályozása nagyon sokat szigorodott, tehát a tulajdonos sok mindent nem tehet meg az ingatlanával. (Fotó: Krixel)

Aki vállalkozói célokkal érkezik, annak mire kell figyelnie a Balaton-felvidéken?

– Természetesen fontos az infrastruktúra kérdése, vagyis hogy az egyes településeken milyen közművek és területek vannak, és ezek mire használhatók. Az intenzív ipari tevékenység nem kifejezetten jellemző a térségben, illetve meglehetősen speciális körülményeknek kell megfelelnie. A legtöbb településen nincsenek ipari negyedek, ahova településképi szempontból nem annyira vonzó üzemeket lehet telepíteni, tehát a vállalkozók számára a területhasználat lehetőségének kérdése elsődleges. A Balaton-felvidéken alapvetően két-háromféle vállalkozástípussal találkozhatunk. Vannak természetesen turisztikai és a szőlészethez, borászathoz kapcsolódó vállalkozások, bár a Balaton-felvidék szőlőterületei jellemzően mindig is kis méretűek voltak. Ez sok tekintetben nehezen egyeztethető össze a mai szőlőművelési eljárásokkal, ami megint csak felveti a táj átalakulásának kérdését. Ezeken kívül vannak a más szektorokban működő, jellemzően családi vállalkozások. Van, aki kifejezetten high-tech gyártással foglalkozik, de előfordul más, műveléshez kapcsolódó feldolgozótevékenység, például a levendulaolaj-gyártás. Az utóbbi időben megjelentek új, szolgáltatásjellegű vállalkozási formák is, amelyek az állandóan, illetve a szezonálisan itt élőket szolgálják ki kényelmi megoldásokkal, illetve munkainfrastruktúrát teremtenek. Ez a kistelepülések alkotta Balaton-felvidéki környezetben is városi típusú munka­végzést tesz lehetővé. Tehát a Balaton-felvidék sok tekintetben úgy kezdett működni az elmúlt években, mint egy agglomerációs térség. Rengeteg szolgáltatás érhető el, amelyek hálózatba tömörültek, de jellemzően mindenhez 15-25 percet kell autózni.

A Balaton-felvidéken alapvetően két-háromféle vállalkozástípussal találkozhatunk. Vannak turisztikai és a szőlészethez, borászathoz kapcsolódó vállalkozások. Ezeken kívül vannak a más szektorokban működő, jellemzően családi vállalkozások. Van, aki kifejezetten high-tech gyártással foglalkozik, de előfordul más, műveléshez kapcsolódó feldolgozótevékenység, például a levendulaolaj-gyártás. (Forrás: Depositphotos/nadik29)

Ön alapvetően jónak tartja a jelenlegi Balaton-felvidéki trendeket?

– Erre nem lehet egyszavas választ adni, de mindenképpen kiemelném, hogy rendkívül sok olyan szereplő van a Balaton-felvidéken, akiket nagyon intenzíven foglalkoztat ennek a tájnak a fenntartható vagy értéknövelő fejlesztése és használata. Azt gondolom, hogy nekünk az egyik legfontosabb feladatunk az lett a két év alatt, hogy ezeket a szereplőket összekössük egymással. Mert kiderült, hogy rengetegen vannak, ám sokan egyáltalán nem tudnak egymásról. Így a tevékenységeikből és az összeköttetésekből adódó lehetőségeket sem használják ki. Szándékban nincs hiány, és viszonylag sok erőforrás is hozzáférhető – jellemzően magánkezekben – annak érdekében, hogy pozitív folyamatok induljanak el és folytatódjanak. Az erőforrások és az akarat területi eloszlása egyenlőtlen, de én azt gondolom, hogy a feladatot immár nagyon sokan felismerték. A mi számunkra is az lett a legfontosabb célkitűzés, hogy ezt a folyamatot támogassuk, és nemcsak a lezárult programidőszakban, hanem azon túl is. A tapasztalattal rendel­kező szereplők ugyanis ott vannak helyben.•

Címlapkép: Krixel