Forrás: freepik.com

A nagyvárosok komplex zöldfelület-gazdálkodása hogyan működik, milyen részekből áll?

– Először a zöldterület és a zöldfelület fogalmát szeretném tisztázni, amit gyakran összekevernek. A zöldterület egy település igazgatási területén belül tervezett hasznosítási kategória, egy állandóan növényzettel fedett közterület. Főleg a közkerteket, illetve a közparkokat sorolják ide. A zöldfelület azon területek összessége, amelyeket döntően zöld növényzet borít. Főleg gazdasági célú és közterületet értünk ezen. A zöld környezet pedig a települések közterületeinek növényzete. Ezek közül a zöldfelület a legkomplexebb fogalom, amelyben benne van a hulladékgazdálkodástól kezdve az úttisztításig számos dolog. A zöldfelületekkel történő gazdálkodás a területileg illetékes önkormányzatok üzemeltetési, szolgáltatási feladata, idetartoznak a tervezési, fenntartási, fejlesztési kötelezettségek is, amelyekre jogszabályi előírások vonatkoznak, de egy-egy kerületnek lehetnek önálló, eltérő rendeletei.

Együtt dolgoznak a várostervezőkkel? Például, amikor egy városrész megújul, már a kezdetektől ott ülnek a tárgyalóasztalnál, vagy egy későbbi ponton kapcsolódnak be?

– Ideális esetben a majdani fenntartók, kezelők, üzemeltetők már az elején bekapcsolódnak a tervezők munkájába. Hiszen ahhoz, hogy szakszerűen tudja majd végezni a kivitelező, illetve a zöldfelület-gazdálkodással megbízott cég a munkáját, fontos, hogy már az előre átgondolt kezelési szempontok alapján észrevételezhessék a terveket. Ma már egyre több helyen szerencsére így van.

A zöldterület egy település igazgatási területén belül, egy állandóan növényzettel fedett közterület (közkert, közpark). A zöldfelület azon területek összessége, amelyeket döntően zöld növényzet borít. A zöld környezet pedig a települések közterületeinek növényzete. (Forrás: freepik.com)

Hogyan működik…?

– Vannak törvényben meghatározott szem­pontrendszerek, amelyeket az OTÉK (országos településrendezési és építési követelmények – a szerk.) tartalmaz. A zöldfelületeknél a meglévő fákat óvni, fizikailag is védeni kell, ezért az elhelyezkedésük meg tudja határozni a kertépítészeti csomópontokat, az utak kijelölését, a padok, játszóterek elhelyezését is. A fák gyökerét is védeni kell, ezért bizonyos védőtávolságot kell tartani, azon belül nem lehet közművet elhelyezni, utat szegélyezni. A kivitelező kiválasztását követően készül egy úgy­nevezett organizációs terv, amelyben sok mindent meghatároznak a jogszabályok, a Magyar Szabványoknak (MSZ) is megfelelően. Lemodellezik az anyagbeszállítá­sokat, hogy feleslegesen ne tömörítsék a termőtalajt, és a green city elvek betartása mellett lehetőleg ne vigyenek el semmit a területről, csak amit feltétlenül szükséges, inkább használják fel, hasznosítsák újra, amit lehet. Ma már fontos szempont egy beruházásnál a fenntarthatóság, és hogy minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyjunk magunk után. A kivitelezés során ter­mészetesen nemcsak ökológiai, hanem ökonómiai, azaz gazdaságossági szempontokat is figyelembe kell venni, ami azt je­lenti, hogy minél kevesebb anyagot szállítsunk a munkaterületre, elsősorban azt használjuk, ami helyben van. Az organizációs terv műszaki ellenőr által történő elfogadása után indulhat csak a beruházás.

Mi a helyzet a közterületi fákkal?

– Léteznek különböző favédelmi szabványok, ajánlások és

ma már a nagyvárosi fák többségének van egyedi azonosító adatlapja,

amelyen a fényképek mellett szerepel a fa­faj latin és magyar neve, állapota, fizikai paraméterei, a magasság, a lombozat, a törzs, a gyökérnyak egészségi állapota és így tovább. A „fakataszter” azt jelenti, hogy a közterületi fákat felmérték geodéziailag, botanikailag, és digitálisan nyilvántartva rendszerezték. Budapesten a kiemelten kezelt területeken a közterületi fák nagyjából nyolcvan százaléka 2016 és 2019 között bekerült a BP Fatár rendszerbe. Ebbe a fakataszterbe rögzítenek minden fontos adatot, ami hasznos a szakembereknek, hogy tudják, mikor volt ápolva, visszavág­va, permetezve vagy esetleg injektálva a fa. Műszeres fadiagnosztikánál ultrahangos módszerrel megnézik, hogy mennyire egészséges, illetve, hogy hol korhad belül a fa. Ennél a „fakoppos” módszernél a fa törzsére rögzített műszer a fák belsejében lévő korhadások nagyságát állapítja meg, és egy számítógépes program színesben kirajzolja 3D-ben a fát belülről. Ha a fa állapota kritikus, de még menthető, akkor kap egy kezelési javaslatot, például a fa ágrendszerét visszametszve, a súlypontját is meg lehet változtatni, ezáltal sokkal stabilabb lesz. Meg tudják mérni azt is, hogy milyen szélerősségnél dőlne ki a fa, ezt nevezik szélterhelési mutatónak. A balesetveszélyes fákat pedig, sajnos, mielőbb ki kell vágni.

A nagyvárosi zöld infrastruktúra ter­vezésénél, kialakításánál melyek a leg­fontosabb szempontok?

– Napjainkban az emberek közel kétharmada városokban él. Komoly negatív ur­banizációs hatást jelent, hogy rengeteg lakó- és irodaépület, ipari létesítmény koncentrálódik egy helyen, és a városi zöldfelületek mennyiségi és minőségi fejlődése nem követte a városok növekedési üte­mét. Tokiónak például, ahol tizennyolcmillió ember él, az új városrészei szinte csak beton- és üvegépületekből állnak. Vannak természetesen kisebb zöldfelületei, de az arányuk messze elmarad a WHO (World Health Organization; Egészségügyi Világszervezet – a szerk.) által meghatározott, egy főre eső minimum nyolc négyzetméter zöldfelülettől.

Budapesten átlagosan 6,5 négyzetméter az egy főre jutó zöldfelület nagysága,

és ahhoz, hogy elérjük a 8 négyzetmétert, több száz hektár új zöldterületet kellene létesítenünk.

Holott a zöldterületeknek számos funkciójuk van egy nagyvárosban.

– Igen, például az egészség megőrzése, a sportolási lehetőségek és a rekreációs tevékenységek mellett növelik a közelük­ben lévő ingatlanok értékét. Azonban a nagy beépítettségű városokban kevés a szabad terület, ezért érdemes lehet függőleges növényfalakban, zöldtetőkben, il­letve meglévő parkok minőségi felújításában is gondolkodni.

Az, hogy az új technológiák fogják meghatározni az életünket, jelentheti egyúttal az innovatív zöldfelület-gazdálkodásra való áttérést is?

– Mindenképpen! Úgy szoktuk mondani, hogy egy „ökológiai fordulatra” van szükség a hazai zöldfelület-gazdálkodásban. Ennek egyik szakmai motorja lehet a Green City mozgalom, amely 2006-ban, a Hol­landiában megrendezett Floriade Nemzet­közi Kertészeti Kiállításon alakult meg. A következő években különböző európai országokban hasonló szerveződések indul­tak el, és csatlakoztak a Green City mozgalomhoz. Nonprofit szervezeteik részt vesz­nek nemzetközi kutatásokban, saját projektekben és népszerűsítő, edukációs munkát végeznek az országaikban. Ma­gyar­ország 2010-ben lett a tagja, akkor alakult meg a Green City Hungary, azaz a Zöldebb Városokért Nonprofit Kft. azzal a céllal, hogy a hazai körülményekhez adap­tálva terjessze a külföldi újtásokat, népszerűsítse a zöldfalat, a zöldtetőt, a vízáteresztő burkolatot, a csapadékmenedzsmentet. Mára divatba jöttek az esőkertek, esőparkok, azok a mesterségesen létrehozott mélyedésekben kialakított növénytársítások, amelyeknek a célja az esővíz helyben tartása, szűrése, és a közvetlen környezetben való hasznosítása. A városok ökologikus zöldítésének éppen az a lényege, hogy a természetet kell utánoznunk és „visszacsempésznünk” a városokba.

Budapest parkjait sorra újítják fel. Milyen szempontok szerint történik ez?

– Azt gondolom, hogy az utóbbi évtizedben elindultunk kertészeti szempontból is a minőségi parképítés felé, egyre több helyen érvényesülnek az imént említett green city elvek is. Az egyik legfontosabb szempont a fenntarthatóság; az újrahasznosított anyagok és a természetes építőelemek kezdik kiszorítani a beton térköveket. A biológiai sokféleség megőrzésének fontosságáról sokat hallani, ám ez nemcsak a növényeknél van így, hanem az állatoknál is, és a kettő összefügg. Ültessünk tehát minél több virágzó növényt, amit szeretnek a rovarok. Ugyanis ahol rovarok vannak, ott lesznek madarak, sünök, tücskök és bogarak is.

Így lehet a városi betonrengetegbe „visszacsempészni” a természetet?

– Igen. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy a nyírott gyepnek, az ápolt virágágyásoknak is megvan a helyük és a szerepük. Vannak olyan városképileg fontos területek, turisztikailag frekventált parkok, amelyeket ápolni kell, ahová azért mennek az emberek, hogy megcsodálják a szép környezetet. Azt is fontosnak tartom, hogy a városi közparkok tervezésénél, kialakításánál egyre általánosabbá válik az előzetes igényfelmérés a leendő parkhasználók körében, majd az elkészült tervek bemutatása lakossági fórumokon. Sok későbbi problémát el lehet kerülni, ha a tervezésnél – a szakmai szempontok mellett – a parkhasználók igényeit is figyelembe veszik a szakemberek.

Nagyvárosokban a meglévő adottságokból kiinduló parkfejlesztéseknél mit tart jó iránynak, és mit kevésbé jónak?

– A legfontosabbnak a parki funkciók összehangolását tartom, ezen értem például a különböző korcsoportok elkülönítését, hogy ne zavarják egymást a parkhasználat során. Nagyon fontos egy felújításnál az innovatív megoldások alkalmazása, a mai felgyorsult kornak megfelelő „okosváros” újdonságok, a digitális közösségi terek, illetve a megújuló energiák használata. Azt gondolom, hogy szintén fontos szelektív hulladékgyűjtők kihelyezése a parkokban. Ezek közelében ismertetőtáblákat lehet kitenni edukációs céllal főleg a gyerekeknek, hogy tudják, mi lesz a hulladékból, hogyan hasznosítják. A nagyvilágban és itthon is számos játékos példa van erre. Jó módszer a csapadék helyben tartására a vízáteresztő burkolatok használata, hogy a növények gyökérzetéhez eljusson az esővíz. Szintén követendő gyakorlat az úgynevezett esőkert kialakítása, ahol a növényekkel beültetett, mélyebben fekvő rész kiválóan alkalmas az esővíz felfogására, ideiglenes tárolására és szűrésére. Magam a természetalapú megoldásokat tartom jó és követendő iránynak, ehhez biodiverz növénytársulásokban kell gondolkodnunk. Kezdjük mindjárt azzal, hogy a fák alá virágzó aljnövényzetet ültetünk, ami védi a törzset, és nem engedi kiszáradni a talajt. Nagyon hangulatossá lehet tenni egy közparkot föld-térplasztikával, terephajlatok, dombok kialakításával, vagy olyan innovációkkal, mint a napelemlámpák, ezekre pedig ki lehet helyezni wifipontokat, padokat, ahol a fiatalok össze tudnak jönni „bandázni” egy kicsit. Külföldi példák vannak rá, hogy a szélenergiát is lehet hasznosítani világításra. Nagyon játékos és innovatív megoldásnak tűnik a parkok közepén szélenergiát előállító forgó henger. Egyre több parkban alakítanak ki közösségi komposztálót, ami funkcionálisan is működhet, főleg akkor, ha jól kezelik, ehhez azonban szükség van egy kijelölt komposztmester­re, ám ez nagyon sok többletfeladatot jelent egy közszolgáltatónak, így ezt lelkes helyi civilek, aktivisták szokták vállalni.

Utcák, városrészek felújításánál mi számít jó gyakorlatnak?

– Például a hatékonyabb csapadékvíz-gazdálkodást lehetővé tevő szivacs­város-koncepciót jól lehet alkalmazni az újonnan épülő város­részeknél, vagy olyan, úgyneve­zett faltól falig felújításoknál, mint Budapesten a belvárosi Arany János utcában, ahol felbontották a járdát, az úttestet, és úgy újították fel, hogy a háztetőkről le­zúduló esővíz már ne a csatorna­hálózat­ba, hanem egy kavicsos, kőzúzalékos szűrő­rétegbe kerüljön, hogy az így nyert vizet majd célzottan a fákhoz vezethessék. Az új, vízáteresztő burkolatú járda alatt az aktív szénnel kevert kavicsréteg magába szívja és tárolja a vizet. Azért hívják szivacsnak, mert a befolyt vizet a nagy felületi feszültség hatására ott tartja, a felületén megköti, és csak lassan engedi ki, ami a növények gyökér­zónájában fog így hasznosulni.

A járdák és az úttest alatt tartott esővíz biztosítja a fák és az aljnövényzet folyamatos vízutánpótlását a szárazabb időszakokban is.

Ezt hívják Stockholm faültetési rendszernek, ami Budapesten is egyre inkább terjed. Nem olcsó technológia, ellenben nagyon jól hasznosítja azt a csapadékot, ami idáig a csatornába elvezetve a növények számára elveszett.

A zöldfelületi fejlesztéseknél, kör­nyezetvédelmi beruházásoknál melyek a kivitelezés és a fenntartás elsődleges szempontjai?

– Azt gondolom, hogy minden olyan beruházás, amely növeli a biodiverz felületek nagyságát, az környezetvédelmi beruházás is egyben. Elsősorban a volt ipari területek rekultivációjára, a rozsdaövezetekre, a barnamezős területekre lenne érdemes több figyelmet fordítani. De a városi erdők területének növelése is szerepel már a stratégiai programokban.

Országos program lett a különböző burkolt területek visszazöldítése és a városi erdők növelése, telepítése is.

Környezetvédelmi beruházásnak tekintem a zöldhulladékok újrahasznosítását, azaz komposztálását is. A nagyvárosokra jellemző mikroklimatikus jelenség, a hőszigethatás megszüntetése is fontos környezetvédelmi ügy, és mint tudjuk, a növények párolgása kedvezőbb mikroklímát hoz lét­re, egyben hűti, kondicionálja is a környeze­tet. Véleményem szerint jó lenne, ha minden nagyvárosban, illetve fővárosi kerületben lenne főállású főkertész, aki csak ezzel foglalkozik, forrást szerez, kivitelez és gondoskodik a közterületi zöldfelüle­tek fenntartásáról és megújításáról. Szerintem ki kellene építeni az országos főkertészi hálózatot, amely az önkormányzati zöld infrastruktúra tervezését, kivitelezését és fenntartását szakmailag felügyelné.

Az eddig említetteken kívül milyen innovációt tart még jónak?

– Ilyen például az öntözőzsák, amely, a tartós vízutánpótlás mellett, védi a fiatal fák törzsét a fizikai károsodástól. 2018-ban jelent meg először Magyarországon, és azóta a legtöbb közterületen már öntözőzsákkal ültetik a fákat. Hiszek abban, ha valamit jól megterveznek, minőségileg megépítenek, majd szépen karbantartják, akkor jobban vigyáznak rá az emberek.•