2015. augusztus–szeptember: jegyzet, portré, tudomány, atomenergia, innováció, disszemináció, vízgazdálkodás, zöldkörnyezet, megújuló energia, egyetem, it
2015. augusztus 18.

Szerző:
Szegedi Imre

Neten virul a magyar nyelv

Szeptemberben jelenik meg A magyar helyesírás szabályai tizen­kettedik kiadása. Az 1832-es első kiadást eddig tíz további követte, a legutóbbi változat 1984-ben jelent meg, és 2016. szeptember 1-jéig marad érvényben. Az új kötet megjelenésének apropóján néhány példán keresztül a hazai nyelvtudományi kutatásokat mutatjuk be.


A 19. század első évtizedeiben mind sürgetőbbé vált a magyar nyelv írásának egységesítése, mert egyszerre több, csupán a szokásjog által szentesített íráskép volt érvényben. Ebből a szempontból mérföldkőnek számít az 1832-es Magyar helyesírás’ és szóragasztás’ főbb szabályai című kötet, amely viszonylagos egységet teremtett ezen a területen. Az első szabályzatot rendkívül gyorsan, alig egy év alatt állították össze. A legutolsó, jelenleg is érvényes tizenegyedik kiadás 1984-ben jelent meg. 2003 novemberében határoztak a 12. kiadás elkészítéséről – az új szabályzatot az MTA Magyar Nyelvi Osztályközi Állandó Bizottsága 12 év alatt dolgozta ki.

„Tudomásul kell vennünk, hogy a szabályzat nem lehet örök, nem maradhat változatlan, hiszen folyton változik maga a nyelv és részben a nyelvről való felfogásunk is. Ezért időről időre szükség van a mindenkori szabályzat módosítására, a nyelv változásaihoz való hozzáigazítására. Úgy tűnk, hogy húsz-harminc évenként szükség van erre”  – olvasható az Akadémia honlapján Keszler Borbála nyelvészprofesszornak, a munkálatok vezetőjének véleménye. Az előkészítő munkát élénk szakmai érdeklődés kísérte, a köztes vitaanyagra mintegy ezer, konkrét nyelvi jelenségekkel foglalkozó hozzászólás érkezett.

A helyesírás szabályainak 12. kiadásában alapvető, lényegi változtatások nincsenek, csak kisebb módosítások. Új szavak, kifejezések kerültek bele, illetve régi, elavult alakok elhagyása is szükségessé vált (ilyen például: agárkutya, átíró könyvelés, bilgeri, csillagláb). A lista jellegzetes határon túli magyar szavakkal egészült ki. Bizonyos esetekben egyes szavak írása is módosul. Ennek oka a szó ejtésének megváltozása: árboc helyett az árbóc a helyes, bedekker helyett bédekkert írunk. Módosításra ad még okot, ha a szaknyelvben másként írják a szót: első fokú ítéletből így lesz elsőfokú ítélet, fekete dobozból feketedoboz.

Igazi 21. századi megoldásként a hamarosan megjelenő könyvformátumon túl az interneten is tájékozódhatunk a helyesírással kapcsolatos kérdésekben. Az MTA Nyelvtudományi Intézet munkatársai által fejlesztett helyesírási tanácsadó portál (helyesiras.mta.hu) 2013 áprilisa óta segíti az érdeklődőket. Noha hosszú évek óta működik helyesírási tanácsadás a Nyelvtudományi Intézetben, de nincs elegendő szakember minden igény kielégítésére, ezért döntöttek úgy, hogy a rendelkezésre álló technológiát és tudást kihasználva egy online felületre vezetik át a tanácsadást. A portál a mindenkori helyesírási szabályzat és szótár által javasolt alakokat ajánlja a felhasználónak, valamint magyarázattal segít abban, hogy tudatosan használjuk a helyesírást.

Az oldal gyorsan választ ad az egybe- és különírással kapcsolatos kérdésekre, de akár az elválasztással és a számok helyesírásával felmerülő kételyekre is pillanatok alatt kínál megoldást. A gyorsaság magyarázata: nyelvtechnológiai eszközök segítenek a beírt szavak, kifejezések feldolgozásában, majd alapos nyelvi elemzés után a helyesírási szabályzat alapján javaslatot tesznek a helyes írásmódra. A rendszer tehát automatizált, vagyis a gép adja meg a helyes(nek vélt) alakot, és többször is a felhasználóra bízza, hogy melyik magyarázatot fogadja el. A fejlesztők szerint a rendszer jóval pontosabb megoldásokat kínál a szövegszerkesztők helyesírás-ellenőrzőinek nagy részénél, és sokkal gyorsabb, mintha a helyesírási szabályzatot lapozgatva keressük meg a helyes alakot.

A nyelvészek másik jelentős teljesítményeként tavaly jelent meg A magyar nyelv nagyszótára új kötete. Ez a munka a legnagyobb szervezett vállalkozás a magyar nyelvtudomány történetében: több mint 170 éve határozta el a Magyar Tudós Társaság egy átfogó magyar nagyszótár kiadását. Czuczor Gergely bencés szerzetes és Fogarasi János nyelvész még az 1848-as forradalom előtt kezdte el egy értelmező szótár készítését, azután azonban majd másfél évszázadon át igen nehezen haladt a munka. A szótár alapját képező szöveganyag gyűjtése 1985-ben indult újra. Az eredetileg 18 kötetesre tervezett sorozatnak tavaly az ötödik kötetét adta ki az MTA Nyelvtudományi Intézet. A Nagyszótárba 1772 és 2000 között keletkezett szövegek szavai kerülnek, de már készítik a 2000 és 2010 közötti időszak szöveggyűjteményét. A szótár utolsó kötete legjobb esetben is csak a 2030-as évek végére várható.

A Nagyszótár tudományos munka, nem akarja sem befolyásolni, sem minősíteni a nyelvhasználókat, legfeljebb megállapítja az adatok alapján, hogy egy kifejezés durva-e vagy szépítő, trágár vagy választékos. „Intézetünknek nincsenek népnevelő hajlamai”  – nyilatkozta a megjelenés napjaiban Ittzés Nóra, a szótár főszerkesztője, aki szerint a nyelvhasználók alakítják a nyelvet, ők csak az aktuális állapotokat írják le és jellemzik szigorúan tudományos szempontok szerint. Tudomásul kell vennünk, hogy a szókincs dinamikusan változik, szavak jönnek és mennek, néha még vissza is térnek. Így volt például az adószám kifejezéssel is, amelyet a 19. században – más jelentéssel ugyan, de – gyakran használtak. Majd jött jó néhány évtized, amikor az emberek nem igazán érzékelték közvetlenül, hogy adóznak, a szó látszólag kikopott, aztán a nyolcvanas években, a személyi jövedelemadó megjelenésével újra bekerült a nyelvbe.

A nyelv folyamatos és dinamikus átalakulására példa, hogy az ikes ragozás (szabályos) használata egyre inkább visszaszorul, illetve a kijelentő mód jelen idejének egyes szám 3. személyére korlátozódik: eszik, fázik, lakik. A beszélt köznyelvben egyes szám 1. személyben terjedőben vannak a szabálytalan (iktelen ragozású) alakok: az eszem helyett az eszek, a fázom helyett a fázok, a lakom helyett a lakok. A nyelvészek szerint több tényező is az ikes ragozás fennmaradása ellen hat. A ragozást nehéz betartani, meglehetősen bonyolult és sokat változott, egyszerűsödött az elmúlt évszázadokban. Azért is nehéz betartani, mert a nyelvjárások többségében, vagyis nagyon sok ember saját nyelvváltozatában nincs ikes ragozás, és az iskolai anyanyelvoktatásban sem követelik már meg olyan erőteljesen ennek pontos használatát, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Az ikes ragozás lassanként visszaszorul, kikopik a mindennapi beszélt nyelvi változatokból, még leginkább a választékos, írott nyelvhasználatban tartja magát. Szabályos használata a mai helyzetet figyelembe véve csak a tiszta és állandó ikes igék kijelentő módjában várható el: látszom, látszol, látszik; eszem, eszel, eszik; iszom, alszom, lakom, dolgozom stb. A Nyelvtudományi Intézet tanácsa: aki tudja, ismeri, megtanulja, az feltétlenül jól teszi, ha használja, mert választékosabb, változatosabb, árnyaltabb lesz a stílusa, beszédmódja.

Szintén tavaly jelentették be a JelEsély nevű programot. Ez az MTA Nyelvtudományi Intézet munkatársai által irányított kutatás a magyar jelnyelv tudományos leírását, a siket közösség magyar, illetve jelnyelvi kompetenciáinak feltárását, jelnyelvhasználatának, társadalmi és nyelvi helyzetének vizsgálatát vállalta fel. A JelEsély program egyértelmű célja, hogy a magyar jelnyelvet alkalmassá tegye a használatra a magán- és a közszféra minden területén. Nem kis feladatról van szó, hiszen becslések szerint hazánkban a siketek alkotják a harmadik legnagyobb nyelvi és kulturális kisebbséget. Ennek ellenére a magyar jelnyelv oktatása eddig nem kapott kellő támogatást. A 2009-ben született, a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról rendelkező törvény kimondja, hogy 2017-től a hallássérült gyermekeket nevelő, oktató gyógypedagógiai intézmények a szülő kérésére kötelesek az óvodai és iskolai nevelést jelnyelven is biztosítani. A program lehetővé teszi a jelnyelv bevezetését, elősegíti a siket és nagyothalló közösség esélyeinek megteremtését, hozzáférését a magas szintű oktatáshoz, kommunikációs jogainak gyakorlását. (A visegrádi országok közül elsőként hazánkban megvalósuló programra a TÁMOP 330 millió forintot ad.)

Jelentés és Nyelvhasználat címmel szintén tavaly jelent meg először a Pragmatika Centrum és a Szegedi Tudományegyetem Általános Nyelvészeti Tanszék folyóirata. Jóllehet a világban léteznek szemantikai és pragmatikai témájú cikkeket megjelentető igen színvonalas folyóiratok, s Magyarországon is dolgoznak elsősorban szemantikával vagy pragmatikával foglalkozó kutatók, kifejezetten szemantikai-pragmatikai profilú magyar nyelvű folyóirat eddig nem létezett. A hazai nyelvészeti kutatásokat segítő szegedi folyóirat két alapvető céllal indult. Egyrészt, hogy a hazai és a határon túli nyelvész és érdeklődő nem nyelvész szakemberek tudjanak hová fordulni, ha magyar nyelven szeretnének olvasni ilyen témájú tudományos cikkeket, másrészt, hogy olyan publikálási lehetőséget biztosítsanak az ország különböző egyetemein dolgozó szakembereknek egy magyar nyelvű szakfolyóiratban is, ahol a publikációknak a nemzetközi szemantikai és pragmatikai kutatások normáihoz kell igazodniuk.

A nyelvészek számára is nyitott Lendület Program két nyertest tud felmutatni. A 2011-es kiírás egyik nyertese, Surányi Balázs az Utrechti Egyetem doktori programját végezte el, majd itthon folytatta kutatásait. Szűkebb szakterülete a mondattan, és az empirikus elemzés mellett nyelvelméleti kérdések is foglalkoztatják. A fiatal kutató az MTA Nyelvtudományi Intézetében a mondattan és más központi nyelvi alrendszerek együttműködését vizsgálta. Az MTA elnöke a szakmai értékelések és a szakbizottság véleménye alapján kiválóra értékelte az MTA Nyelvtudományi Intézet Surányi Balázs vezette Lendület Kutatócsoportjának hároméves munkáját, és véglegesítette a kutatócsoportot, amelynek költségvetése így ez év júliusától a meghatározott mértékben beépült az intézet költségvetésébe.

2015-ben egy újabb nyelvész futott be. Az MTA Nyelvtudományi Intézetében kutató Adamik Béla – az ELTE habilitált egyetemi docense – 2015 és 2020 között tervezett Lendület kutatásának célja egy latin dialektológiai kutatócsoport létrehozása. Az elképzelések szerint ez a csoport folytatja és teljesíti ki a Császárkori latin feliratok számítógépes nyelvtörténeti adatbázisa című OTKA-projekt keretében végzett kutatásokat. Ennek révén egy olyan, világviszonylatban egyedülálló és hiánypótló számítógépes digitális nyelvtörténeti online adatbázis épül ki, amelyik nemzetközi szinten egyedül alkalmas a latin dialektológia alapkérdéseinek gyakorlati megoldására. Az adatbázis segítségével leírhatóvá és vizualizálhatóvá, ábrázolhatóvá válik a latin nyelv nyelvföldrajzi tagolódása és annak változásai az idők során, így ennek révén jobban megérthetjük azokat a folyamatokat, amelyek az újlatin/román nyelvek kialakulásához vezettek. E kutatás révén egy, a középkori és modern Európa nyelvi, etnikai, sőt kulturális arculatát lényegesen meghatározó folyamatot deríthetnek fel.

2014-ben a magyar nyelvészetben nemcsak folyóirat, hanem új intézet, a Magyar Nyelvstratégiai Intézet (Manysi) is született. A 2014. április 1-jétől létező, százmillió forintból működő központ küldetése az átfogó, hosszú távú, tudatos tervezés, a magyar nyelvvel kapcsolatos politikai döntések tudományos megalapozása, hogy a magyar nyelv az anyaországban, a Kárpát-medencei közösségekben és a távoli szórványokban egyaránt éltető közegként működhessen. Az intézet feladata a magyar nyelvvel kapcsolatos stratégiai kérdések kidolgozása, a magyar nyelv tekintélyének növelése, a kulturális nemzet egységének megerősítése. Ennek a feladatnak úgy tesz eleget, hogy együttműködik szakmai és tudományos műhelyekkel. Az intézet technikai-szervezeti kiépítése után megkezdődhetett a szakmai feladatok megvalósítása, és ezzel egyidejűleg az intézet honlapja (manysi.hu) is elérhető.

Az intézet létrejöttét megütközve fogadta az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya. Állásfoglalásukban a tagok azt írták, hogy tudományos kutatást nemzetközi minőségbiztosítási kritériumokkal megalapozott kutatóintézetekben, kutatóhelyeken lehet végezni. Aggo­dalommal vették tudomásul, hogy az intézet létrehozásakor az alapító nem egyeztetett a Magyar Tudományos Akadémiával, a magyar nyelv kiművelésének tudományos letéteményesével, a „nemzet tanácsadójával”, illetve általában a tudományos intézményekkel, kutatóhelyekkel. Nem gondoskodott a létrehozandó intézet nemzetközi szabványok szerinti tudományos minőségbiztosításáról. A Bencze Lóránt nyelvész vezette intézettel kapcsolatban Pálinkás József, az Akadémia akkori elnöke annak a véleményének adott hangot, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézetének kutatásokban betöltött kiemelt szerepe és jelentősége nem jelenti azt, hogy egy-egy kutatási irány vagy kutatási terület tekintetében kizárólagos jogosítványai lennének. Pálinkás József szerint a húszfős intézmény nem tudományos műhelyként tevékenykedik majd, hanem a Miniszterelnökség központi hivatalaként koordinálja a kormányzati megrendelésre készülő, nyelvpolitikával és nyelvműveléssel foglalkozó döntés-előkészítő szakmai anyagok kidolgozását.

Alapvető nyelvstratégiai kérdés a magyar nyelv jövője, különösen annak a ténynek az ismeretében, hogy több mint kétszáz nyelv tűnt el világszerte az utolsó három generáció alatt. Mérvadó adatok szerint a világon ma összesen 7106 élő nyelvvel számolhatunk, közülük 2434, azaz 34,4 százalék valamilyen szinten veszélyeztetett. Ez az adat tavaly júliusi, a tendenciákat ismerve azóta feltehetően tovább romlott a helyzet. A nyelvek kihalásán, a „nyelvhalál” fogalmán egyébként nem ugyanazt kell érteni szociolingvisztikai, illetve digitális szempontból. Szociolingvisztikai értelemben akkor tekinthető kihaltnak egy nyelv, ha már egyetlen beszélője sincs. Digitális értelemben azonban akkor halott vagy nem létező egy nyelv, ha nincs internetes megjelenése, s veszélyeztetett az, amelyiket az interneten csak igen kis mértékben használnak. Ebből az aspektusból a ma ismert nyelvek vagy nyelvváltozatok 95 százaléka digitálisan halott. A világhálón elérhető magyar weboldalak egyértelműen azt támasztják alá, hogy anyanyelvünk nem tartozik ebbe a körbe.

Kiss Jenő akadémikus a Magyar Tudományban, az MTA folyóiratában A tudományos nyelvek, az anyanyelv és az értelmiségi elit címmel írott tanulmányában arra hívja fel a figyelmet, hogy a nyelvek jövőjét döntően két tényező határozza meg. Egyrészt a piac (a globális és a belső vagy hazai piac), másrészt az, hogy az adott nyelvi közösség a saját országában a társadalmi élet minden szintjén és színterén használja-e anyanyelvét, vagy esetleg bizonyos területeket átenged egy másik nyelvnek, például az angolnak. A nyelvészprofesszor szerint az anyanyelv – a kevéssé használt vagy kis nyelvek esetében leginkább – a legtöbb beszélő számára közösségi összetartó tényezőként, tehát érzelmileg is fontos. Ez a nyelvmegtartás egyik lényeges feltétele. Identitás és anyanyelv tehát többnyire szorosan összetartozik. Általános tapasztalat kétnyelvűségi, illetőleg kisebbségi viszonyok között, hogy az identitás gyengülésével együtt gyengül a hajlandóság az anyanyelv megtartására. Ha adott közösségek számára nem fontos az identitásuk, akkor nincs az a nyelvmegtartási program, amellyel az érintett nyelvek hosszú távon életben tarthatók volnának.

A Nyelv és Tudomány (nyest.hu) portálon Fejes László arról írt, hogy hiába hódít meg egyes területeket az angol, a probléma inkább az, hogy a hazai lakosság jelentős része nem beszél idegen nyelveket. A magyar nyelv továbbadásával kapcsolatban ez viszont egyfajta biztosítékot jelent arra nézve, hogy a gyerekeikkel is magyarul fognak beszélni. Sőt, az angolul jól tudó házaspároknál sem jellemző, hogy a gyerekekkel angolul beszélnének, és az angol anyanyelvű társakkal kötött vegyes házasságokban is az a természetes, hogy a gyerek magyarul is megtanuljon, legalábbis amíg Magyarországon élnek. Kérdés, mi lesz akkor, ha itthon is általánosan magas lesz az angolnyelv-tudás szintje? A választ azok az országok adják, ahol valóban magas az angoltudás szintje: ilyen Hollandia vagy a skandináv államok. Semmi jel nem utal arra, hogy az ott élők elhagynák saját nyelvüket.

Tény azonban, hogy a magyar teret veszít bizonyos területeken. Így például a tudományban ma már elvárás, hogy egy igazán komoly publikáció angolul jelenjen meg. Ugyanakkor tudományos könyvek, folyóiratok továbbra is megjelennek magyarul. Elképzelhető, hogy ez a tendencia folyamatosan erősödni fog. Hasonló a helyzet a gazdaságban. Egyes cégeknél gyakran külföldi munkatársakkal kell együtt dolgozni, természetes, hogy a vállalaton belüli kommunikáció eszköze az angol. Várható, hogy a jövőben több ilyen cég lesz.

A nyelvi különlegességek az interneten is megfoghatók. Az ELTE-n oktató Veszelszki Ágnes és a Pécsi Tudományegyetemen dolgozó Parapatics Andrea A részvételtől a részvétig. A halál megjelenése és gyászmunka a közösségi oldalakon címmel tavaly a Magyar Nyelvőrben írt cikket. Az internetnek a gyász feldolgozásában játszott szerepéről, a digitális hagyatékról több írás is született az utóbbi évtizedben, magyarországi viszonylatban ellenben még nem készült hasonló jellegű nyelvészeti munka. A nyelvészek a közösségi oldalakon megjelenő online gyász minél szélesebb körű, nyelvi szempontú bemutatására vállalkoztak. Az elemzés alapját kifejezetten magyar nyelvű, magyar felhasználóktól származó szöveganyag adta. Vizsgálatuk megerősítette a (főként az angol nyelvű közösségi oldalas üzenetekre vonatkozó) megállapításokat, így például azt, hogy az üzenetek nagyrészt verbális jellegűek, de nem verbális elemeket is tartalmaznak (kép, videó kapcsolódik hozzájuk). Megszólítottjuk leggyakrabban az elhunyt, illetve a hozzátartozók, de a külföldi vizsgálatok eredményeitől eltérően előfordul interakció a tágabb gyászoló közösség tagjai között is. A vallásos tematika megjelenése (az angyalok, ég, mennyország stb. közhelyein kívül) viszonylag ritka az általuk vizsgált digitális anyagban. Kifejezetten facebookos sajátosság a lájkolás, amely ebben a kontextusban nem az üzenetek tartalmának kedvelését, hanem az együttérzést, az empátia egy speciális megnyilvánulási formáját jelenti.

Prószéky Gábor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Információs Technológiai és Bionikai Karának egyetemi tanára, a nyelvtechnológiai kutatás-fejlesztésre specializálódott magyar vállalkozás, a MorphoLogic ügyvezető igazgatója az élő példa arra, hogy a magyar nyelvtechnológiának üzleti oldala is létezik. A független tesztek szerint a MorphoLogic ingyenes magyar–angol és angol–magyar fordítója, a webforditas.hu jobban fordít, mint a Google Translate, a felhasználók mégis inkább ez utóbbit használják, hiszen ezt ismerik, ezt érik el könnyebben. (Ennek következtében a magyar fejlesztő hiába adja ingyen a szolgáltatást, még reklámbevételből is kevesebb jut neki.) A két fordító közötti jelentős különbség, hogy a Google statisztikai, a MorphoLogic szabályalapú fordítót használ. A statisztikai alapú fordító bizonyos szerkezetek helyes fordítására sosem lesz képes: „a postás megharapta a kutyát” mondatot statisztikai alapon sosem lehet jól lefordítani. A fordítóprogramok fejlesztésére szükség van, üzleti alapon azonban ez nem történhet meg. Az egyetlen megoldás a nyelvtechnológia központi, állami finanszírozása lenne, ám ennek eddig nincs állandó forrása.
„Az egyetem nyelvtechnológiai műhelyében folyik a Digitális Konzílium című kutatás, amelynek célja a magyar nyelvű orvosi beteglapok értelmezése géppel, továbbá ehhez olyan lekérdező rendszer kialakítása, amelyben nemcsak a szokásos betűalapú kereséssel, hanem tartalmilag, azaz magasabb szinten (például a betegségleírásban) megjelenő esetek, a diagnózisokban felmerült orvosi vélemények vagy akár az orvosi beavatkozások alapján vissza lehet keresni korábbi vagy máshol előfordult hasonló eseteket. A laikusok számára is segítség lehet ez, hiszen az ismeretlennek tűnő rövidítések feloldása vagy a latin nyelvű szakkifejezések értelmezése is a rendszer feladata” – tájékoztatta magazinunkat Prószéky Gábor. A professzor közreműködésével folyik egy másik kutatás az MTA–PPKE Magyar Nyelvtechnológiai Kutatócsoportban, amelynek során a nyelvet, esetünkben a magyart használó emberben zajló – a pszicholingvisztika által régóta kutatott – megértési folyamatot modellálják számítógéppel. Tehát a számítógép a nyelvi elemzést elsősorban nem a szokásos matematikai-informatikai közelítés, hanem az emberben zajló kognitív folyamatok modellezése alapján igyekszik elvégezni.

A nyelvészek szerint azok teszik a legtöbbet ma a magyar nyelv jövőjéért, akik szoftvereket honosítanak, irodalmi műveket, filmeket fordítanak magyarra, vagy eleve magyar nyelvű szövegeket alkotnak, akár a legmagasabb irodalmi szinten, akár slágerszövegek formájában. Ezzel teszik ugyanis lehetővé, hogy otthon érezzük magunkat anyanyelvünkben.•

 
Innotéka