2011. december: jegyzet, portré, tudomány, nanotechnológia, innováció, biotechnológia, egyetem, közlekedés, logisztika, fenntarthatóság, zöldkörnyezet, megújuló energia, vízgazdálkodás, it, okostechnológia, agrárium
2011. december 2.

Szerző:
B. Szabó Edina

Okos városhoz okos szolgáltatók?

A Smart City – Okos város tanulmány eredményeire alapuló gigászi digitális fejlesztés hamarosan elindul. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a hazai szolgáltatók körében milyen mértékű az információhalmozás e témában, terveznek-e kapcsolódó beruházásokat, egyáltalán figyelemmel kísérik-e a tanulmányt követő fejlesztési folyamatot.


 Mit tudtunk meg eddig az Okos városokról? A Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja (MTA RKK) által készített Smart City tanulmány egyik legfontosabb tanulsága talán az, hogy a fejlett hazai nagyvárosok, bármennyire is régiójuk kiemelkedő központjai, bármennyire is innovatív és technológiailag elhivatott vezetés irányítja folyamataikat, egyes területeken igen nagy eltérés mutatkozik a működésükben.

Lados Mihály, a kutatásban részt vevő MTA RKK igazgatója korábban (Innotéka, 2011. október, 56–58. o.) magazinunknak megerősítette: a tanulmány eredményeit és az elemzések során kialakult lehetséges fejlesztési irányokat a 2011-ben elfogadott Digitális megújulás cselekvési terv részévé emeli a kormányzat. A szintén elkészült Szélessávú fejlesztési koncepció és a kapcsolódó „dokumentumok beépülése az Új Széchenyi Tervbe lehetőséget nyit a felmérés során feltárt fejlesztési javaslatok pályázati forrásból történő megvalósítására. Ezek a stratégiai dokumentumok és a kapcsolódó pályázatok gerjeszthetik a városok digitális éhségét.
Az »okos város« felmérések pedig segíthetik a városokat abban, hogy mit és milyen sorrendben valósítsanak meg.”

Digitális előrelépések
A mostani kormány, a korábbi program eredményeinek felhasználásával, átfogó koncepciót készített a digitális terek megújítására. A Digitális megújulás cselekvési terv (DMCST) további fázisaiban megindulnak a szélessávú infrastruktúra fejlesztéséhez szükséges pályázatok is, így a GOP 3.1.2. Körzethálózati fejlesztések program, melynek keretösszege 12 milliárd forint.
A tavaly decemberben meghirdetett DMCST fókuszában négy fő tényező: az állampolgár, a vállalkozások, az állam és az infokommunikációs infrastruktúra áll. Az állampolgárokat illetően a legfőbb feladat az esélyegyenlőség megteremtése, a digitális írástudatlanság felszámolása. A vállalkozások tekintetében a versenyképesség növelése és az innováció ösztönzésére programok kidolgozása, az állam esetében pedig a konszolidáció és az e-közigazgatás tényleges megteremtése a prioritás. Az infokommunikációs infrastruktúra megfelelő biztosítása alapfeltétel az információs társadalom legújabb lehetőségeinek kiaknázásában.
A szélessávú infrastruktúra-fejlesztési koncepció célja, hogy 2013-ra megteremtse a százszázalékos lefedettségű szélessávú elérést Magyarországon. Ebben a tekintetben kifejezetten jól állunk, ugyanis a hazai háztartások 97 százaléka tekinthető szélessávval lefedettnek, ami magasabb az európai uniós átlagnál. Nehezebben megítélhető a háztartások új generációs technológiákkal való lefedettsége, mivel a szolgáltatók eltérő technológiákat használnak, és sok helyen párhuzamosan fejlesztenek. Az árak alacsonyabbak, az átlagos sávszélességek magasabbak az európai uniós átlagnál, ami elsősorban az erős itthoni kábelpiacnak köszönhető.
A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium becslése szerint a Next Generation Acces (NGA) lefedettség 40 százalék körüli, az ellátatlan települések száma 1062, ez a települések 33,7 százaléka, ami a teljes lakosság 5,6 százalékát, azaz 566 ezer embert érint. A mobilinternet-lefedettség a háztartásokra vetítve 67 százalék körüli, földrajzi értelemben pedig megközelíti az 50 százalékot.
A kormányzat célja, hogy 2013-ra a teljes lefedettség elérése, valamint egymillió új generációs – minimum 20 Mbps letöltéses – hozzáférés 2014-ig.
A teljes lefedettség elérése érdekében körzethálózati fejlesztés indult ez év második fél évében, ami a még lefedetlen települések szélessávú internettel való ellátását célozza. (Czene)

Nos, az elmélet után következzen a gyakorlati megvalósítás, vagyis épüljön a szélessávú internet, korszerűsödjön a géppark. Természetesen alapvetően jól működő és innovatív kiszolgálóhálózatra van szükség mind önkormányzati, közületi, mind lakossági oldalról.

Modellkeresés itthon
A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM), az Európai Bizottság (EB) magyarországi képviseletével együtt, nyílt workshopot szervezett a közelmúltban az Okos városok témakörben. Az esemény hozzájárult ahhoz, hogy a készülőben lévő Smart City koncepcióban világosan meghatározhassa a kormányzat: melyik modell alkalmas legjobban a lakossági igények, a piac szempontjai és az állam vagy az önkormányzat stratégiai céljainak egyeztetésére. Az állam partnerséget keres a vállalatokkal és a civil szervezetekkel annak érdekében, hogy az Okos városok fejlesztésében összehangolja a szükséges szerepvállalásának irányait, mélységét.
Az EB Going Local 2011 keretében itthon lebonyolított rendezvény fő célja az volt, hogy az Európai Unió 2020-ig szóló növekedési programjának keretében meghirdetett európai digitális menetrend megvalósulásával kapcsolatos tagállami tapasztalatokról szakmai körben lehessen kétoldalú megbeszéléseket folytatni. A rendezvényen olyan európai és hazai Okosváros-projektek résztvevői is jelen voltak, akik az eddigi tapasztalataikról is beszámolhattak.
A 2010-ben elkészült Digitális megújulás cselekvési terv is tartalmaz smart grid, smart mete­ring projektekre vonatkozó javaslatokat, részben önálló pilot-projekt megvalósításával, részben az intelligens közösségi terek bázisán, ennek a technológiának a megismertetésével, népszerűsítésével. Az előbbiek végrehajtása a költségvetési lehetőségektől függ, az e-Magyarország pontoknak ebbe a feladatba történő bevonása pedig folyamatban van.
Az NFM megállapítása szerint a hazai közigazgatásban a hivatkozott alkalmazások kevésbé elterjedtek, csak néhány intézménynél részesülhetnek az állampolgárok, a vállalkozások az ügyintézés során magasabb szintű informatizáltsággal. Ugyanakkor modern, felhasználóbarát hivatali portálokkal lehet már találkozni, néhány helyen bizonyos ügytípusoknál pedig már nem is szükséges a papír alapú beadvány.
Az Elektronikus Közigazgatási Operatív Program 2. prioritásában olyan, ügyfeleket érintő informatikai fejlesztéseket támogat a kormányzat, amelyben a korszerű infokommunikációs megoldások szerepet kapnak az intézmények közszolgáltatási tevékenységének javításában, így várhatóan ezeknek az alkalmazásoknak az elterjedtsége javulni fog a jövőben. (Czene)

Vegyünk például egy várost, amely egyetemi város, informatikai központ és régiójának kiemelt kulturális bázisa. Ám a településen ugyanakkor még nem hangsúlyos az online kereskedelem támogatása az egyébként rendkívül aktív kereskedelmi folyamataiban. Informatikai hálózata ugyan kiépített, hardver szempontból viszonylag fejlett, de egyelőre nem képes kereskedel­mének jelentősebb részét internetes platformra helyezni. Példánk esetében legyen ennek az oka a kereskedelmi egységek elektronikus szolgáltatáscsomagjának nem megfelelő kiválasztása. Vagyis elméletileg hiába vásárolhatunk online élelmiszert, ha a bolti számítógép nem elég gyors, az internet nem elég fürge, otthoni gépünk pedig esetleg nem támogatja a modern, flash ani­mált üzleti weblapot. Vagy éppen csak nem tudunk azonnal online fizetni.
E tanpéldának szánt helyzet azonban meglehetősen hétköznapi, s jól mutatja a szükséges átgondolnivalókat. Mert ugyanezt a folyamatábrát felvázolhatjuk egy önkormányzati ügyfélfogadásra történő bejelent­kezésnél vagy egy település vízügyi, energetikai, biztonságtechnikai, akár műszaki vezérlésének kapcsán.

Természetesen a Digitális megújulás cselekvési terv elfogadásának egyik sarkalatos pontja a megfelelő hardver és szoftver, valamint az ezeket működtető szolgáltatói egységek kiépítése, felállítása. Megpróbáltunk utánajárni annak, hogy a hazai szolgáltatók fel vannak-e készülve a megfelelő léptékű fejlesztésre, valamint az igények hosszú távú kiszolgálására. Körkérdésünk eredménye némileg meglepő, ugyanakkor érthető álláspontokat tükröz.
Magyarország jelenleg kiemeltnek mondható informatikai szolgáltatói – az Invitel, a Magyar Telekom, a Telenor, a UPC, Voda­fone – ugyanis egyrészt minimális információval rendelkeznek, másrészt nagyon nyitottak minden fejlesztési kérdésre. Ugyanakkor egységesek abban, hogy az Okos város tanulmány fizikai és szolgáltatói megvalósítása elsősorban nem lakossági, hanem állami keretek közt lezajló folyamat.

Szűcs László, a UPC kommunikációs igazgatója magazinunknak elmondta: úgy tűnik, hogy a megvalósításhoz főként informatikai eszközöket, szolgáltatásokat és hálózatokat használnának fel, nem pedig lakossági szolgáltatásokat, amelyeket cégük nyújt. Bár rendelkeznek e célra hasznosítható hálózatszakaszokkal és üzleti típusú adatátviteli szolgáltatásokat is tudnak biztosítani, véleménye szerint elsődlegesen magát a rendszert, az informatikai megoldásokat, a közigazgatási ügymenetet kell kitalálni és kialakítani, s csak ezt követően kerülhetnek képbe az olyan szolgáltatók, mint amilyen a UPC.
Ezzel együtt úgy véli, hogy a tervek megvalósítása nem elsődlegesen infrastrukturális kérdés. Bár a vizsgált városokban mindenütt magas színvonalú és kiterjedt távközlési infrastruktúra, kapacitás, illetve hírközlési szolgáltatói tapasztalat és szakismeret áll rendelkezésre, amely bevonható és felhasználható a projekt sikeres megvalósítása érdekében, ezt megelőzően azonban az ebben részt vevő közigazgatási, kulturális, közszolgáltatási intézmények működési rendszerét, megfelelő informatikai alkalmazásait lenne szükséges megtervezni, kialakítani és összehangolni.

A UPC szívesen részt venne a tervek megvalósításában, hiszen az Okos város projekt céljai hasznosak, sőt hosszabb távon elengedhetetlenek. Közös érdek ugyanis a nagyvárosok infokommunikációs ellátottságának növelése, a gyakorlati alkalmazások elterjesztése és az állampolgárok minél szé­lesebb körű bevonása a digitális ügyintézésbe, tájékozódásba, kulturálódásba. A konkrét program és együttműködés keretében lehet majd megítélni azt, hogy pontosan milyen paraméterekkel rendelkező szolgáltatási csomagokra van szükség, és a célra megfelelnek-e a jelenleg kialakított szolgáltatáscsomagok, vagy esetleg ezektől eltérő, speciális csomagokra van szükség.

Az is a konkrét igények ismeretében állapítható meg, hogy szolgáltatói oldalról szükséges-e, és milyen mértékű kiegészítő többletberuházást igényel az egyes projektek megvalósítása. Mindenesetre a jelenlegi alap-infrastruktúra kapacitásai megfelelőek arra, hogy – meghatározott mértékig – többletfeladatokat és -szolgáltatásokat is ellásson és kiszolgáljon. A lehetséges együttműködés pontos formájától, a projekt kapcsán felmerülő lehetőségektől és a konkrét beruházási szükségletektől függően, üzleti alapon, saját befektetéssel vagy céltámogatás igénybevé­telével egyaránt megvalósíthatóak a szükséges fejlesztések.

Összességében elmondható, hogy a magyarországi informatikai szolgáltatóknak, bár készséges kommunikációt folytatnak és általában alkalmasnak találják rendelkezésre álló erőforrásaikat egy, a közeljövő egyik legkiemelkedőbb digitális beruházásában való részvételhez, a tanulmányról, annak eredményeiről, kapcsolódási pontjairól egyelőre nincs kiforrott elképzelésük.•

 
Innotéka