2016. november: jegyzet, portré, tudomány, kiállítás/konferencia, innováció, élelmiszer, egyetem, közlekedés, vízgazdálkodás, nanotechnológia, zöldkörnyezet, energiagazdálkodás, megújuló energia, it

Pályázatokra vár a távhős szakma

Több mint másfél millió honfitársunk él mintegy 650 ezer távfűtéses lakásban, az elmúlt évtizedben pedig még szerény növekedés is kimutatható e téren. A kényelmes, biztonságos, viszonylag olcsó és egyre zöldebb fűtési mód természetesen csak akkor tudja megőrizni pozícióit, ha jut elég uniós és hazai forrás az értéknövelő beruházásokra és technológiai fejlesztésekre. Ezen a téren viszont már jelentős, mondhatni fenyegetően komoly problémák mutatkoznak. A témakörről Orbán Tiborral, a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége (MaTáSzSz) elnökével, aki egyben a Főtáv műszaki vezérigazgató-helyettese, beszélgettünk a fűtési idény kezdetén.


Tények a távfűtésről
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az országban található közel 4 millió lakás 16 százalékában, 649 ezer lakásban van távfűtés. Természetesen a fővárosban a legmagasabb a számuk, mintegy 239 ezer. Némileg meglepő, hogy az arányokat tekintve viszont nem Budapesten – 28 százalék –, hanem a megyeszékhelyeken – 34 százalék – van a legtöbb távfűtött lakás. A kisebb városokban ez az arány már 10 százalék alá csökken, a községekben pedig csupán ezrelékekben mérhető a részesedésük.
Úgy tűnik, a hagyományos tavaszi és őszi konferenciájukon két napirendi pont már állandónak tekinthető: a még mindig nem kiírt „távhős” KEHOP (Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program) pályázatok, illetve a 2012 óta ígérgetett Távhőfejlesztési Cselekvési Terv. Gondolom, novemberben is ez lesz a tagságot leginkább foglalkoztató két téma…

– A szövetség elnökeként igencsak rosszul érezném magam, ha a felkért előadóink csak ennyi szakmai újdonságot, érdekességet, illetve információt tudnának prezentálni a 200-250 résztvevőnek, de az kétségtelen, hogy ez a két téma – főleg a pályázatok sorsa – folyamatosan az érdeklődés középpontjában áll. Az idén tavaszi, háromnapos budapesti konferenciánkon igen magas színvonalú előadásokat hallhattunk többek között a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, illetve az irányító hatóság képviselőjétől, az európai parlamenti képviselettől, külföldi és hazai előadóktól. A tagvállalatok szakemberei nemcsak hogy első kézből kaphattak információkat a döntések hátteréről, de személyes kapcsolatokat is ki tudtak alakítani a döntéshozókkal. A kétnapos őszi szakmai napokon főleg a távhőipari beszállítók, termékek, innovációk, újdonságok, szolgáltatások kerülnek előtérbe, mint például az okos mérés, az okos távhő, a költségosztás és még sorolhatnám – de természetesen itt is hallhatnak majd színvonalas előadásokat egyéb aktualitásokról is.

Az azért nagyon érdekel, hogy a miniszteriális emberek mit tudtak mondani a fenti két „forró” témáról tavasszal – és mit mondanak majd most ősszel…

– Őszintén szólva a Távhőfejlesztési Cselekvési Terv csúszása azért annyira nem érinti a tagvállalatok mindennapi működését, ezért körülötte kisebb az izgalom. Tavasszal is csak annyit hallottunk róla, hogy hamarosan elfogadják, de az elmúlt öt hónapban a MaTáSzSz-hoz nem érkeztek sem újabb információk, sem újabb felkérések, hogy esetleg véleményezzünk egy átdolgozott változatot. Magyarul: jelenleg úgy tudjuk, hogy még az ősz során elfogadják a távhő jövője szempontjából meghatározó stratégiát.

A 2014–2020 közötti KEHOP pályázatok 40-60 milliárd forintja viszont valóban húsba vágó kérdés a szolgáltatóknak, hiszen gyakorlatilag csak ebből lehetne fejleszteni, ám ha még ki sem írják őket, akkor igen nehéz – márpedig évek óta ez a helyzet.

– A legutolsó információink és az éves fejlesztési keret szerint 2016 októbere a kiírás dátuma. Ezt azért egy kicsit félve mondom, ugyanis már jócskán benne járunk az októberben, és még semmi hír. Az is biztos, hogy az úgynevezett KEHOP Monitoring Bizottságra, amelynek civil szervezetként a MaTáSzSz is tagja, még nem érkezett meg az ezzel kapcsolatos kiírás tervezete. Nem tudjuk, milyen akadálya lehet a mielőbbi kiírásnak, ám az idő múlásával egyre valószínűbb, hogy így még a jelentősebb 2017-es beruházások uniós forrásból történő finanszírozása is veszélybe kerülhet.

Nem a 2016-os, hanem a 2017-es fejlesztések? Addig azért még elég sok idő van…

– Más ágazatokban talán elég lenne ennyi idő, de a távhőszolgáltatás egészen speciális terület. Talán nem mindenki számára egyértelmű, hogy ezeket a projekteket nálunk szigorúan csak május 15-étől szeptember 15-éig lehet megvalósítani, mert a jogi szabályozás szerint a hivatalos fűtési idény előtt és után egy-egy hónapig rendelkezésre kell állni. Ezen az időszakon kívül csak hibaelhárítást engedélyez a jogszabály, hiszen ez egy szigorúan fogyasztóbarát szolgáltatás.

Novemberben kiírják, februárban elbírálják, májusban indulhat a munka…

– Akkor modellezzük le. Minimum két hét, amíg a Monitoring Bizottság szavaz, logikusan csak ezután jelenhet meg a kiírás. Kötelezően konzorciumi szerződést kell kötni a Nemzeti Fejlesztési Programiroda Nonprofit Kft.-vel, ám ennek érthető módon még nincs meg a bejáratott, kialakult rutinja, gyakorlata. Csak utána lehet megterveztetni a legtöbb projektet, mert nagy valószínűséggel nincsenek kész tervek, de ha mégis, azokat is egyeztetni kell a konzorciummal. A terveztetés után lehet csak közbeszereztetni, és mire ez a hosszadalmas folyamat lezajlik, addigra jó eséllyel már 2017 nyár közepe lesz. Tehát szerintem a legkorábbi, október-novemberi kiírást feltételezve is csak a kisebb projekteket lehetne befejezni 2017-ben – azok közül is főleg olyanokat, ahol nincs szükség komolyabb engedélyezésre –, a nagyobb projektek befejezése azonban már átcsúszhat 2018-ra.

És ezzel a levezetéssel „fent” is tisztában vannak?

– Folyamatosan kommunikáljuk. Ez a helyzet ugyanis mindenkinek rossz, senkinek nem lehet az érdeke. Egyrészt a szolgáltatók nem jutnak forrásokhoz, másrészt pedig lassan kifutunk az időből. Lassan a 2014–2020-as programozási időszak felénél tartunk, és még nem hívhattunk le összegeket, ráadásul utófinanszírozás van. Ez előrevetíti a pénzek bennragadásának a veszélyét is.

Nem lehetséges, hogy a döntéshozók egyszerűen úgy látják: a táv­hőszektorba befektetett összegek nem jól hasznosulnak?

– Ezen nagyon csodálkoznék, ugyanis a rólunk kialakult kép ennek éppen az ellenkezője: rengeteg kiváló projektünk van, az eddigi beruházások nagyon jó indikátorokat, megtérülési mutatókat hoztak. Nem hazabeszélek, de a távhős vállalatok igen felkészültek szakmailag, nem szoktak előkészítetlenül pályázni, és amit vállalnak, azt teljesítik is. A távhős beruházások ráadásul viszonylag nagy értékűek, tehát a méretgazdaságosság szempontjából is könnyebben kézben tarthatóak és ellenőrizhetőek.

Az ismert keretfeltételek és összegek egyébként ugyanazok, mint fél vagy egy évvel ezelőtt?

– Nem teljesen. A közvetlenül a távhőszektornak szánt 45 milliárd forint valószínűleg változatlanul rendelkezésre áll, a tavaszi négy „csomagot” viszont kettőbe vonták össze. A KEHOP–5.3.1. az energia­hatékonysági korszerűsítésekre 31,5 milliárdot, a KEHOP–5.3.2. a megújulókra 13,5 milliárd forintot irányoz elő. Ez az egyszerűsítés elméletileg akár jó is lehet a szakmának, ami viszont egyértelműen negatív, az az önerő kérdése. A távhős projektek ugyanis nem 100 százalékos, hanem inkább csak 40-50 százalékos támogatottságúak, a többit elő kell teremteni. Korábban arról volt szó, hogy a GINOP-ban, a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Programban lesz egy 19,99 milliárd forintos „önrészpótló”, kedvezményes kamatozású pénzügyi eszköz. Ilyen ma már nincs, mi legalábbis nem látjuk az éves fejlesztési keretben. Szerintünk különben is inkább állami garanciaalapra lenne szükség, mert ha létezne ilyen intézmény, a bankok is sokkal jobban finanszíroznák a szektort – de jelenleg sem az egyik, sem a másik eszközre nem számíthatunk. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy a legfontosabb primer oldali korszerűsítésekre úgy 500 milliárd forintra lenne szükség, és hasonló nagyságrendet képvisel a fogyasztói (szekunder) oldal is.

Az állami Nemzeti Fejlesztési Programiroda (NFP) egyébként hogyan kerül a távhős képbe? Ha jól tudom, ők csak ivóvizes, szennyvizes és hulladékgazdálkodási beruházások koordinálásával foglalkoznak.

– 2016 júniusától kibővült az NFP hatásköre: a kormányrendelet szerint már hozzájuk tartozik minden, a távhőszolgáltató szektort érintő KEHOP beruházás is. Abból az egyébként abszolút akceptálható célból, hogy a fejlesztések egységes szakmai és közbeszerzési szempontok alapján történjenek. A nemzeti fejlesztési miniszterhez tartozó iroda ezzel megkerülhetetlenné vált, hiszen a távhő primer oldali korszerűsítései csak az NFP-vel mint konzorciumi partnerrel valósíthatóak meg, ahol mindig az NFP a konzorcium vezetője.

Új cég, új emberek, új koncepciók: ez igencsak lelassíthatja az egyébként sem pörgő ügymenetet…

– Hogy egyelőre nem gyorsítja, az biztos. A segítő szándékot érzékeljük, de jobbára még mindig az információgyűjtés fázisában vagyunk. Az NFP megkereste a távhőszolgáltatókat, hogy frissítsék azt a 90 milliárdos projektlistát, amelyet a MaTáSzSz államtitkári kérésre még tavaly ősszel állított össze a legsürgetőbb és leginkább megalapozott beruházásokról. Érthető, hogy tisztán szeretnének látni a használható projektek ügyében, csak éppen telik az idő, a szolgáltatók meg várják a kiírásokat.

Egy másik állami cég is folytat információgyűjtést: az Első Nemzeti Közműszolgáltató (ENKSZ) úgynevezett Távhő Audit Projektjét sokan az államosítás előjelének tartják.

– Az állami szerepvállalás formájáról és mértékéről nyilván majd a Távhő Audit Projekt elkészülte után, az abban foglaltak ismeretében születhet döntés. A hosszú távú cél feltehetően az egységes, központi irányítású, állami többségű közműszolgáltatások kialakítása, amibe a távhő is beletartozik, azt azonban még nem tudjuk, hogy milyen eszközökkel szeretnék megvalósítani. A még jelenleg is folyamatban levő audit projekt szükséges lehet ahhoz, hogy a döntéshozó az eddiginél sokkal tisztább képet kaphasson erről a nagyon szétaprózott, lokális piacon működő, heterogén szektorról. Csak ennek ismeretében lehet megalapozott, hosszú távra szóló, és a fogyasztók igényeit szem előtt tartó döntést hozni.

Még úgy is hasznos lehet a felmérés, hogy a „saját” cége, a piac 40 százalékát lefedő Főtáv nem vett részt benne?

– Kétségkívül teljesebb képet kapnánk a Főtáv-adatokkal, de tegyük hozzá: nem volt kötelező a részvétel. Hiszen ha lecsupaszítjuk a történetet, akkor arról van szó, hogy egy gazdasági társaság megkeresett néhány más gazdasági társaságot, hogy adjanak át neki bizonyos adatokat. A MaTáSzSz is azt javasolta a tagvállalatoknak, hogy a döntés előtt kérdezzék meg a tulajdonost, ez ugyanis egyértelműen nem menedzsmenti, hanem tulajdonosi kompetencia. A Főtáv tulajdonosa, a fővárosi önkormányzat pedig úgy döntött, hogy nem vesz részt a felmérésben. Jogukban áll – mint ahogy a többieknek is –, ezért kellett az eredeti elképzelésekhez képest több más szolgáltatót is helyettesíteni az auditban. Ez persze kicsit lelassította az ügymenetet, de a novemberi rendezvényünkön remélhetőleg már több érdekes vizsgálati részeredményről is hallhatunk.

Az ENKSZ 2016 májusában szándéknyilatkozatot írt alá a hódmezővásárhelyi és a szegedi szolgáltatókkal, hogy még az idei fűtési szezon előtt elindíthassa több városra kiterjedő távhőszolgáltatását Csongrád megyében. Megvalósult ez a projekt?

– Úgy tudom, kissé lelassultak a tárgyalások. Ami megint csak azt bizonyítja, hogy nem államosításról van szó; az önkormányzatoknál a távfűtő szolgáltató igen komoly vagyonelemnek számít, reálisan fel kell mérni az értékét. A fogyasztók szempontjából nem az az igazi kérdés, hogy állami, önkormányzati vagy magántulajdonról van szó, mert mindegyiket lehet eredményesen vagy alacsony hatékonysággal működtetni. A hosszú távú jó működéshez viszont elengedhetetlenül szükséges a hatékonyságnövelés, a „zöldítés”, a primerenergia-megtakarítás, a klíma- és a környezet-egészségügy védelme. És itt ismét visszakanyarodunk a legfontosabb ponthoz: mihamarabb ki kellene írni a KEHOP-ot, mert másképpen jelentős lemaradásba kerülünk.

Pályázat és pénz hiányában talán értelmetlen is a kérdés: ezen a nyáron történtek komolyabb beruházások a cégeknél?

– Szinte kizárólag olyan beruházások valósultak meg, amelyeket műszaki-fejlesztési szükségszerűségből már nem lehetett tovább el­odázni. Sok teljesen megtervezett és nagyon jó projekt viszont csak vár a pályázatokra, reményeim szerint talán már nem sokáig. A korábbi évek két nagy geotermikus projektje, a miskolci és a győri a finomhangolás állapotában van, itt nem volt szükség pótlólagos nagyberuházásokra – gyakorlatilag zökkenőmentesen működik mind a kettő.

Felröppent a hír, hogy a Paksi Atomerőmű és Szekszárd városa között tízmilliárd forintért egy 30 kilométeres távfűtővezetéket fektetnek le. A szövetségnek van erről közelebbi információja, illetve véleménye?

– Bennünket is megkérdeztek, és mi azt mondtuk, hogy szakmailag támogatható, életképes ötletnek tűnik. Egyértelműen a gazdaságossági számítások dönthetik el a projekt sorsát, mert műszakilag gond nélkül kivitelezhető. A 30 kilométer nem jelentős távolság, a nukleáris erőművekből való, nagy távolságú hőellátás akár 100-150 kilométerig is megoldható.

Egy harmincezres város távfűtési rendszerének a kialakításához, plusz a vezetékhez elég kevésnek tűnik a tízmilliárd forint.

– Kevés is lenne, ha Szekszárdon nem létezne már egy hatezer lakásos távfűtési piac. Ezt rá lehet kapcsolni az új vezetékre, vala­mint a ma még nem távfűtött önkormányzati és állami intézményeket is be kellene vonni a távfűtésbe. Ezenkívül szerintünk a vezeték mentén olyan hőigényt kellene teremteni, ami tovább javíthatná a gazdaságosságot. Ez lehet egy kisebb település vagy mezőgazdasági hasznosítás, például üvegház. A fő kérdés tehát nagyon egyszerű: betáplálható-e a rendszerbe olyan áron az erőmű kvázi „hulladékhője”, hogy a projekt az üzemeltetési és a beruházási költséggel, valamint a hőveszteséggel együtt is megtérüljön. Ha hosszú távon olcsóbb lesz az ellátás a jelenleginél, akkor ez egy jó projekt.

A MaTáSzSz-ról röviden
A Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége 1993-ban alakult meg, jelenleg közel száz tagszervezete van. A mintegy 650 ezer távfűtött lakás több mint 90 százalékában a szövetség tagjai végzik a szolgáltatást. A tagvállatoknak széles körű szolgáltatást nyújtanak, a képzésektől az üzleti klubig, de szakmai tanulmányutakat is szerveznek. Költségeiket elsősorban a tagdíjakból, illetve a rendszeres és nagyon sikeres tavaszi-őszi konferenciák részvételi díjaiból finanszírozzák.
Az imént hallott sok csúszás után kissé félve kérdezem: hogyan halad a szövetség egyik kitüntetett projektje, a Távhő Ökocímke bevezetése?

– Sajnos, ez is kissé lemaradásban van az eredeti tervekhez képest.

Már tavaly ősszel is közel álltunk ahhoz, hogy ezzel kapcsolatban egy kormányrendelet jelenjen meg, ám azóta sincs előrelépés. Most úgy döntöttünk, fél éven belül saját hatáskörben is bevezetjük, már csak azért is, mert a tagvállalataink részéről is érzünk már némi nyomást. Főleg azoktól, akiknek presztízs, kommunikáció és piacbővítés szempontjából nagyon jól jönne egy ilyen objektív „zöld” minősítés. Terveink szerint egy független szakmai szervezet, a Műegyetem fogja validálni a módszertanunkat, és ha megalapozottnak találja, a szövetségen belül azonnal életbe is léptetjük, hiszen véleményünk szerint egy ilyen távhős információs rendszer a 21. században már elválaszthatatlanul hozzá tartozik a korrekt fogyasztói tájékoztatáshoz.•

 
Innotéka