A legnagyobbak ratifikálták
A bejelentésre a G20-csúcstalálkozó helyszínén, a kínai Hangcsouban került sor, ahol Barack Obama amerikai elnök és Hszi Csin Ping kínai elnök átadta az erről szóló dokumentumokat Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárnak. Az, hogy a pekingi és a washingtoni törvényhozás is ratifikálta az egyezményt, újabb nagy lépést jelent az elfogadott klímacélok teljesítése felé. A két ország felelős ugyanis a világ teljes szén-dioxid-kibocsátásának a 38 százalékáért, így nagy lendületet kaphat a megállapodás végrehajtása, ami azonban csak akkor lép hatályba, ha legalább 55 olyan ország elfogadja, amelyek a felmelegedésért felelős üvegházhatású gázok 55 százalékát bocsátják ki.
Az egyezmény hosszú távú célja az, hogy a Föld légkörének melegedését az iparosodás előtti mértékhez képest globálisan 2 Celsius-fok alatt tartsák, illetve, hogy a kormányok megpróbálják elérni, de legalábbis törekedjenek arra, hogy a felmelegedés ne haladja meg az 1,5 Celsius-fokot. (Napjainkban a globális átlaghőmérséklet 0,9 fokkal magasabb az iparosodást megelőző időszakhoz képest.)
Az egyezmény előírásai között szerepel, hogy a kormányoknak felül kell vizsgálniuk négy éven belül a célkitűzéseiket, ám ez nem kötelezi az országokat a kibocsátás fokozottabb csökkentésére, és semmilyen szankciót nem tartalmaz a megállapodás a felajánlásaikat nem teljesítőkkel szemben. Sok kérdés még nem tisztázott, például a megállapodás egyik legvitatottabb és legbizonytalanabb pontja: a fejlődő államok számára nyújtandó pénzbeli támogatások, annak ellenére, hogy valamennyi fél elfogadta.
Van, aki történelmi jelentőségűnek nevezi, mások úgy vélik, a gyakorlatban betarthatatlan az új klímamegállapodás, amelynek jövőbeli megvalósulása erősen kérdéses. Mindenesetre Barack Obama amerikai elnök szerint ez jelenti „a legnagyobb esélyt arra, hogy megmentsék a Földet”.•
