<

Teljessé vált a kutatói életpálya támogatása

A legújabb kutatói ösztöndíjpályázatok meghirdetésével teljessé vált a kutatói életpálya támogatása, amire idén mintegy 60 milliárd forintot különítettek el – hangsúlyozta lapunknak adott interjújában Szabó István. A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) tudományos és nemzetközi elnök­helyettese kitért arra is, hogy a magyar kutatók 17 nagy nemzetközi kutatási infrastruktúra élvonalbeli szolgáltatásait is igénybe vehetik Európa-szerte.


Az elmúlt időszakban milyen új pályázati lehetőséggel bővült a tudományos kutatások hazai finanszírozási rend­szere, és mennyire teljes így a struktúra?

– Ha egy kutató számára adottak az ideális feltételek, akkor az egész szakmai karrierje termékeny lesz, hiszen azzal foglalkozik, ami igazán érdekli. Az NKFIH alapvető célja minden eszközzel ösztönözni a kutatói utánpótlást, hogy aki egyszer ráérzett a kutatás ízére, az ne is akarjon felhagyni ezzel a tevékenységgel. Hosszú évek munkájával számos új, hiánypótló pályázatot hirdettünk meg, így elmondható, hogy Magyar­országon ma a kutatói életpálya minden szintjén és szakaszában rendkívül kedvező támogatási formák várják a kutatás iránt érdeklődőket. A pályázati portfólió legújabb elemei között található a nemrégiben meg­hirde­tett Kooperatív Doktori Program (KDP) vagy a Tudománnyal fel! ösztöndíjpályázat, amelyet az idei Új Nemzeti Kiválósági Program (ÚNKP) keretében írtunk ki a doktor­várományo­sok és poszt­dokto­rok támogatására. Teljesen új konstrukciókat a jövőben már nem tervezünk, az eddig kialakított pályázati elemek finom­hangolásá­val szeretnénk majd még hatékonyabbá tenni a tudományos kutatások hazai finanszíro­zási rendszerét.

Szabó István (Forrás: MTI/Bruzák Noémi)
A koronavírus megjelenése és a magyar gazdaság részleges leállása miatt számos területen forrásátcsoportosításra volt szükség tavasszal. A járványhelyzet mennyire érintette a tudományos kutatásokra elkülönített keretet?

– A vírus okozta válság globális kihívásaira éppen a kutatások során keletkező eredmények adhatnak válaszokat, ezért a jelenlegi helyzetben felértékelődött a hatékony finanszírozás jelentősége. Ebben a kérdésben a kormány is elkötelezett, így nemhogy nem csökkentek a kutatási források, hanem – például az OTKA-pályázatok esetében – még növekedtek is. Idén, az új pályázati lehető­sé­geknek köszönhetően összesen mintegy 60 milliárd forint jut a kutatói életpályák támogatására a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap keretéből. A legjelentősebb összeg, csaknem 43,9 milliárd forint a Tématerületi Kiválósági Program (TKP) finanszírozására jut, amely 27 tudományos intézmény 92 tématerületi kutatásait támogatja. Emellett éves szinten több mint 15 milliárd forintot fordítunk egyéni kutatók vagy kisebb kutatói csoportok támogatására, 2,6 milliárd forintot pedig az Élvonal pályázatokra különítettünk el, ezzel a legversenyképesebb, világszínvonalú kutatóinkat támogatjuk.

Ma Magyarországon a kutatói életpálya minden szintjén és szakaszában rendkívül kedvező támogatási formák várják a kutatás iránt érdeklődőket. Idén az új pályázati lehetőségeknek köszönhetően összesen mintegy 60 mil­liárd forint jut a kutatói életpályák támogatására a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap keretéből.
Miben érzékelte az NKFIH leginkább a koronavírus következményeit a kutatásokban?

– A visszajelzésekből úgy látjuk, mindenki folytatni tudta a megkezdett munkát. Elsősorban azok a kutatási fázisok lassultak le, amelyekhez a kutatási infrastruktúrák használatára vagy éppen személyes találkozókra lett volna szükség. Ez a néhány hónap kényszerpihenő ugyanakkor lehetőséget teremtett a kutatási eredmények feldolgozására, újabb publikációk elkészítésére. Összességében a rendkívüli helyzet nem okozott jelentős visszaesést a kutatá­sokban, inkább ideiglenes hangsúly­eltolódások voltak tapasztalhatók a tevékeny­ségek között. A rend­kívüli helyzet­hez alkalmazkodva az NKFIH olyan intézkedé­se­ket hozott, amelyek a pályázókat, a kedvezménye­zet­te­ket a támogatott projektek megvalósításában átsegítették az átmeneti nehézségeken. Meghosszabbítottuk a pályázati és elszámolási határidőket, egyszerűsí­tettük a pályázatok adminisztrációját, megkönnyítettük és fel­gyorsítottuk az előlegkifizetéseket. Új kommunikációs platformunk és ügyfélszolgálati csatornánk, a KFI Hotline pedig segít, hogy az észrevételekre gyorsan és érdemben reagáljunk, vagy egy adott kérdés megoldására kompetens külső szakértőt javasoljunk.

Visszatérve az új pályázati elemekhez, mi ösztönözte a Hivatalt a Kooperatív Doktori Program elindítására?

– Elsősorban a piaci igények indokolták, hiszen az elmúlt öt-hat évben a kutatás-fejlesztés­ben érdekelt cégek részéről érezhetően erősödött a magas tudományos fokozatú kollégák iránti szükséglet, de az ipari orientációjú kutatások ösztönzése a szakpolitikai törekvésekkel is egybeesik. Az új program lényege, hogy az innovációs ökoszisztéma szereplői – a vállalatok, a kutatóintézetek, az egyetemek doktori iskolái, a doktoranduszok, valamint a magyar állam – célzottan működjenek együtt az MTMI (matemati­kai, természet­tudományi, műszaki és informatikai) területeken a kutatás-innováció erősítése és piaci hasznosulása érdekében. Az első évben mintegy száz kooperatív ösztöndíjas hallgató kaphat nettó 200–400 ezer forintos támogatást havonta, emellett a doktori iskola téma­vezetője és az adott projektbe bevont vállalati szakértő is juttatásban részesül a pályázat keretében.

A Kooperatív Doktori Program keretében a vállalatok, a kutatóintézetek, az egyetemek doktori iskolái, a dok­to­ran­du­szok, valamint a magyar állam célzottan működhet együtt a matematikai, természettudományi, műszaki és informatikai területeken a kutatás-innováció erősítése és piaci hasznosulása érdekében. Az első évben mintegy száz kooperatív ösztöndíjas hallgató kaphat komoly támogatást havonta.
Kik döntenek majd a pályázatok sorsáról?

– A pályázatokat a kilenctagú Kooperatív Doktori Kollégium bírálja el, amelyben a felsőoktatás és a versenyszféra képviselői egyaránt jelen vannak, ezzel biztosítva mindkét oldal szem­pont­jai­­nak érvényesülését, és ezen keresz­tül a legjobbak kiválasztását. A vállalatok és a kutatói szféra kapcsolatában egyfajta paradigmaváltás az is, hogy a tudományos publiká­cióba az idei évtől kísérleti jelleggel már a szabadalmak bejegyzése is beszámítható lett. Erre azért volt szükség, mert míg a kutatók érdeke a publikálás, addig a vállalatokat elsősorban a gyakor­lat­ban hasznosítható kutatások, szabadalmak érdeklik. Ezzel a lépéssel elsősorban a kutatói szemléletváltást ösztönözzük: a kutatókat érdekeltté kívánjuk tenni abban, hogy a vállalatok számára fontos szabadalmakon dolgozzanak.

Erősödő együttműködés
„Habár a mindennapi ember, ha a tudományról és kutatásról esik szó, azonnal a kutató­intézetekre és az egyetemekre gon­dol, fontos tudni, hogy a gazdaság számos területén folyik ma­gas szintű tudományos munka, amit az ilyen helyekről nemzetközi szakmai folyóiratokban közzétett, bírálók által jóváhagyott (úgynevezett peer reviewed) publikációk igazolnak” – jegyezte meg a programmal kapcsolatban Greiner István, a Richter Gedeon Nyrt. kutatási igazgatója, aki egyben a Kooperatív Dok­tori Kollégium egyik tagja is. Mint mondta, az ilyen kutató­helyeken dolgozó kutatóknak nehézséget okozott, hogy a munka mellett PhD-fokozatot szerezzenek. Véleménye szerint az új program mindezt lehetővé teszi és támogatja. A kutatási igaz­gató külön kiemelte azt is, hogy ez újabb lehetőség a felsőoktatás és az ipar együtt­működé­sé­nek erősítésére, hiszen minden pályázó az egyetemi témavezető és a vállalati szak­értő közös felügyelete mellett végzi a munkáját.
Ki finanszírozza a szabadalmi eljárásokat, és hogyan oszlik majd meg a részesedés?

– Ezzel kapcsolatban még nem születtek részszabályok, szeretnénk megvárni az első időszak tapasztalatait. Véleményem szerint jelenleg a szabadalmaztatás költsége fedezhető a támogatási összegből, a részesedési kérdéseket pedig a résztvevők közös döntésére bízzuk.

Mennyire igazolja vissza a piac a Kooperatív Doktori Programmal kapcsolatos elképzeléseket?

– Az biztos, hogy napjainkra mind az egyetemi, mind az ipari szférában világszerte fel­értékelő­dött a kutatás-fejlesztési tevékenység. Magyarország ezen a téren jelentős mértékben növelni tudta hozzáadott értékét a globális gazdasághoz, ennek köszönhetően is sikerült idevonzani számos, nemzetközi hátterű kutatás-fejlesztési és innovációs beruházást. A kutatók és a gazdaság közötti együttműködés erősödése további hatalmas lehetőségeket rejt magában a fejlődésre. Biztató, hogy az ösztöndíjprogram, amelynek pontosan ez a célja, az elmúlt hetekben máris jelentős érdeklődést váltott ki, pedig a „pályázati hajrá” még hátravan. (Az interjú szeptember elején készült, a pályázatok beadási határideje szeptember 15. volt – a szerk.)

Augusztus végén három kategóriában is kihirdették az évtizedek óta OTKA néven emlegetett alapkutatási pályázatok eredményeit. Hogyan oszlott el a 11 milliárd forintnyi támogatás a kutatói kezdeményezésű projektek között?

– Összesen 1338 pályázat érkezett be, ami a tavalyi adatokhoz képest jelentős – több mint 17 százalékos – növekedést mutat. A kutatói életpályájuk elején álló pályázóknak idén 4,9 milliárd forint keretet biztosítottunk a posztdoktori és a fiatal kutatói kiválósági program­ban. Az előbbi kategóriában 64, az utóbbiban 99  fiatal kutató számára nyílik lehetőség, hogy megkezdje hároméves posztdoktori foglalkoztatását, illetve hogy önálló kutatási projektet indítson el. A tapasztaltabb kutatók és az általuk vezetett kutatócsoportok külön kutatási témapályázati felhívás keretében pályázhattak. A hazai kutatóhelyeken megvalósuló alap­kutatási témapályázatok kategóriájá­ban 667 beérkezett pályázatból 164 projekt indulhat el, összesen 6,1 milliárd forint támogatással. Az OTKA-pályázatok támogatási döntései többszintű eljárásban, szigorú szakmai kritériumok alapján születnek meg, egyéni bírálók és szakértői testületek bevonásával. Az idén az értékelési folyamat részeként bevezettük a tudományos teljesítményt objektív mérőszámokkal kimutató, úgynevezett tudománymetriai rendszert, amely a hazai publikációs adatbázisok – köztük kiemelten a Magyar Tudományos Művek Tára – alapján az adott kutató életkorának és tudomány­területé­nek figyelembe­vételével ad képet a pályázók korábbi publikációs teljesítményéről.

Milyenek voltak az első reakciók az új rendszerre?

– Az új eszközrendszert az egyéni bírálók döntő többsége hasznosnak találta, a fiatalabb és a szenior szakértők között egyaránt népszerű volt. Az NKFIH erre alapozva tekintette át a szakterületi zsűrik és kollégiumok döntési javaslatait, és a 320 támogatásra javasolt projektből 19-et felül is vizsgált. Végül 9 esetben az eredetileg javasolt nyertes helyett olyan jelölt kapott támogatást, akinek a tudománymetriai mérőszámok szerint jóval erősebb a publikációs teljesítménye, vagy éppen ígéretesebb projektjavaslattal pályázott.

Az OTKA-pályázatok támogatási döntései többszintű eljárásban, szigorú szakmai kritériumok alapján születnek meg, egyéni bírálók és szakértői testületek bevonásával. Idén az értékelési folyamat részeként bevezették a tudományos teljesítményt ob­jektív mérőszámokkal kimutató, úgynevezett tudománymetriai rendszert, amely a hazai publikációs adatbázisok – köztük ki­­emel­ten a Magyar Tudományos Művek Tára – alapján az adott kutató életkorának és tudományterületének figyelembevételével ad képet a pályázók korábbi publikációs teljesítményéről.
Kritika az MTA-tól
„Megdöbbenve értesültem arról, hogy az NKFIH az egyes alapkutatási pályázatai esetében a szakértői testületek által felállított rangsort megváltoztatta és ennek legkirívóbb eseteként miniszteri döntéssel egy, a testület által utolsónak rangsorolt pályázat is támogatást kapott” – fogalmazta meg az OTKA-pályázatok értékelésével kapcsolatos észrevételeit Palkovics Lászlónak címzett levelében Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki, mint írta, elviekben sem ért egyet azzal, hogy a szakmai tudományos konszenzust képviselő kollégiumok rangsora felülírható legyen, de példátlan az, hogy döntésével a miniszter vagy az NKFIH elnöke a szakmai kollégium minősítésé­vel szemben ítélt meg pályázati támogatást. Az Akadémia elnöke azt is felidézte, hogy egy tavalyi törvénymódosításig jogszabályilag is lehetetlen volt így felül­írni a pályázati döntéseket. A törvénymódosításkor több tudós, tudósszervezet jelezte, hogy veszélyes ilyen jogosítványt adni a minisztériumnak.
Mint említette, az OTKA-pályázatok eredetileg meghatározott keretösszege megemelkedett. Mire adott lehetőséget ez a többlet?

– A források átcsoportosításával az eredetileg meghirdetetthez képest 300 millió forint pluszforrás vált eloszthatóvá, amelyből lehetőség nyílt további hét, nemzetgazdasági szinten ígéretes projekt támogatására.

Milyen eredményeket tudnak felmutatni a magyar kutatók az európai színtéren?

– Hazánknak komoly hagyományai vannak a kutatás-fejlesztés területén, a kutatóink nemzetközi beágyazódása is folyamatosan javul: 2015 óta megsokszorozódott a határon átnyúló együtt­­­mű­kö­dé­sek száma. A nagy nemzetközi kutatási infrastruktúrákban fenntartott tagságok lehetővé teszik, hogy a magyar kutatók olyan világszínvonalú kutatási létesít­mények­ben is dolgozhassanak, amelyeknek a fenntartását és működtetését még a nálunk jóval gazdagabb országok sem engedhetik meg maguknak. A társadalom- és természet­tudományi területek magyar kutatói jelenleg 17 európai kutatási intézményben – jellemzően Nyugat-Európában – vehetnek igénybe szolgáltatásokat, erre az NKFIH évente több mint hárommilliárd forintot fordít. Az általunk befizetett tagdíjak jelentős részét – mintegy kétharmadát – az Európai Nukleáris Kutatási Szervezetben (CERN) való tagságunk viszi el.

Emellett milyen jelentős nemzetközi kutatási infrastruktúrákat vehet még igénybe a magyar kutatói közösség?

– A CERN mellett hazánk részt vehet például az Európai Moleku­láris Biológiai Laboratórium (European Molecular Biology Labora­tory; EMBL) munkájában, amely 80 független kutató­intézeté­vel Európa egyik vezető laboratóriuma az élettudományok területén. Tagok vagyunk a Biológiai és Orvosi Tudományok Képalkotó Technológiáinak Európai Kutatási Infra­struktúrájá­ban (European Research Infrastructure for Imaging Technologies in Biological and Biomedical Sciences; EuBI ERIC), amely a csúcstechnológiák széles köréhez biztosít hozzáférést ezeken a fontos szakterületeken. A fizikai és műszaki tudományok területén nyolc szervezetben is érdekeltek vagyunk a nanotechnológiától kezdve az atommag­fúziós vagy éppen a röntgensugaras kísérleteken át egészen az űr­kutatásig. Részesei vagyunk a 22 tag­országot tömörítő Európai Űrügynökség (European Space Agency; ESA) munkájának is, ahol a szatellitalapú technológiák fejlesztése, az űrben kifejlesztett technológiák földi alkalmazása mellett újabb információkat gyűjte­nek a Naprendszer­ről és a világűrről. És természetesen nem feledkezhetünk meg a három helyszínen – Szegeden, Prágában és Bukarestben – létrejött ELI lézerl­aboratórium­ról sem, mely az egyetlen nagy léptékű nemzetközi kutatásiinfrastruktúra-beruházás az egykori vas­függönytől keletre. Természetesen az infrastruktúra-tagságok nem korlátozódnak csupán a természet­tudományokra: Magyar­ország a társadalomtudományok és a kultúra területén is számos nagy kutatási infrastruktúrának a tagja, ami lehetőséget ad az ilyen kutatások elmélyítésére, nemzetközi felmérésekben való részvételre és az adat­bázisok­hoz való hozzáférésre is. 2019-ben dedikált pályázati programot hirdettünk, amely szintén a magyar kutatók be­kapcsolódá­sát segíti. Idén is felmértük, hogy a kutatói közösség igényei és a nemzetközi trendek alapján milyen további kutatási infra­struktúrá­hoz lenne érdemes csatlakozni. A már létező infra­struktúrák­­hoz való csatlakozásról a közel­jövőben várható döntés, míg az új, alakuló kutatási infrastruktúrák esetében három élet­tudományi, egy fizikai és egy társadalmi területen működő nemzetközi kutatási infra­­struktúra esetében jeleztük a belépési szándékunkat.

A közeljövőben indul a Nemzeti Labor program, melynek keretében mintegy 14 milliárd forintból 18 Nemzeti Laboratórium ki­alakí­tása kezdődik meg idén. A program keretében az intézmények négy fő kutatás-fejlesztési tématerületen – Ipar és digitalizáció; Kultúra és család; Egészség; Biztonságos társadalom és környezet – dolgoznak majd.
Tavaly szeptember 1-jén állt fel az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH). Milyen viszonyt alakítottak ki a korábban a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó kutatóintézeteket tömörítő szervezettel?

– Az ELKH tagintézményeire kiemelt támogatási célcsoportként tekintünk, ezért is örömteli, hogy kutatóintézeteik számos pályá­zaton indultak el az elmúlt 12 hónapban. Véleményem szerint kulcsszerepük lesz a közeljövőben induló Nemzeti Labor programban, amelynek keretében mintegy 14 milliárd forintból 18 Nemzeti Laboratórium kialakítása kezdődik meg az idén. Az intézmények négy fő kutatás-fejlesztési tématerületen – Ipar és digitalizáció; Kultúra és család; Egészség; Biztonságos társadalom és környezet – dolgoznak majd. Bízom benne, hogy a jövőben az ELKH-val is tovább tudjuk bővíteni az együttműködést.

Minden negyedik magyar középiskolás a külföldi továbbtanulást preferálja a hazai lehetőségek helyett. Mennyire veszélyezteti mindez a magyarországi kutatói utánpótlás biztosítását?

– Meg kell jegyezni, hogy a középiskolások sok esetben jól hangzó nevek alapján részesítenek előnyben külföldi intézményeket anélkül, hogy a hazai továbbtanulási lehetőségeket megismernék, pedig a nemzetközi felsőoktatási rangsorokban több hazai intézmény is előkelő helyen szerepel. Meggyőződésem, hogy a külföldi továbbtanulás nem minden esetben jelent feltétlenül magasabb szintű oktatási környezetet és minőséget. Problémásnak látjuk azt is, hogy sok pályaválasztó diákot különböző edukációs rendezvé­nye­ken, versenyeken „vadásznak le” külföldi egyetemek. Ezzel együtt a külföldi továbbtanulás önmagában még nem probléma véleményem szerint. Hiszen a hazai felsőoktatásba is beépítették az úgynevezett mobilitási ablakot, amely a nemzetköziesítés egyik eszközeként éppen azt támogatja, hogy a hallgatók külföldön folytathassanak rész­tanulmányo­kat, szakmai gyakorlatot, külföldön végezzenek kutatásokat, vagy kint készítsék el a diploma­munkáju­kat. De az lenne az ideális, amit a maga eszközeivel az NKFIH is támogat, hogy a diploma megszerzése után ezek a tehetséges fiatalok jöjjenek vissza Magyarországra, és itthon építsenek karriert.

Célpontban az utánpótlásképzés
Az Új Nemzeti Kiválósági Program négymilliárd forintos teljes keretösszegéből idén várhatóan több mint kétezren jutnak majd támogatáshoz. A program hat konstrukciója közül a Felső­oktatási Alapképzés Hallgatói Kutatói Ösztöndíj pályázati kiírásnak és a Felsőoktatási Mester­képzés Hallgatói Kutatói Ösztöndíj pályázati kiírásnak az együttes keretösszege 600 millió forint. Egymilliárd forinttal hirdették meg a Felsőoktatási Doktori Hallgatói Kutatói Ösztöndíj pályázatát, míg a Tudománnyal fel! Felsőoktatási Doktorvárományosi és Poszt­doktori Kutatói Ösztöndíj keretösszege 832 millió forint. A Bolyai+ Felsőoktatási Fiatal Oktatói, Kutatói Ösztöndíjra 1,4 milliárd forint áll rendelkezésre, a Tehetség­gel fel! Felső­oktatást Megkezdő Kutatói Ösztön­díjra pedig 168 millió forint. Pályázatot adhattak be azok az egye­temi hallgatók, doktorjelöltek, doktorvárományosok, posztdoktorok, fiatal oktatók és kutatók, akik a prog­ram­ban részt vevő 24 felsőoktatási intézmény bármelyikében eredmé­nyes kutatói-alkotói tevékenységet folytatnak. A dokumentumokat minden esetben az érintett felső­oktatási intézményhez kellett benyújtani, idén először kizárólag elektronikus úton.
Ha már a „levadászás” kifejezést használta, hasonló tendencia figyelhető meg a hazai informatikus­képzés­ben, ahol a nagy­­vállalatok másod-, harmad­éves hallgatókat csábítanak magukhoz magas fizetéssel. Ezek a fiatalok végül diploma nélkül lépnek át a munkaerőpiacra…

– Az ilyen diákokat nevezem „kék galléros” értelmiségieknek, akik végül egyfajta betanított munkát fognak végezni a szakterületükön. Egy ideig ugyan biztos nem lesz gondjuk az el­helyezke­dés­sel, azonban újabb képességek elsajátítása nélkül ez később már nem lesz könnyű feladat számukra. A diploma megszerzése továbbra is fontos, mert az nem csak egy papír. Az egyetemen eltöltött évek újfajta szemléletmódot, a világra való nyitottságot és az összetettebb gondolkodásra való képességet adják az embernek. Az sem utolsó szem­pont, hogy a kreativitás kibontakozására alapvetően az egyetemen van leginkább tér: az Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK) való megmérettetés például a hallgató saját maga által végzett kutatásának bemutatására is lehetőséget teremt. Tapasztalatom szerint a vállalkozások egy része mostanra felismerte, hogy a taktikájuk hosszú távon visszaüt, hiszen ezzel éppen a saját utánpótlásukat gyengítik. Ha ugyanis nem lesznek végzős hallgatók, akkor egyrészt nem lesz minőségi az oktatói gárda sem, másrészt pedig egyre szűkebb lesz az a kör, amelynek tagjaival valóban magas szinten lehet együtt­működni szakmai alapon. Szerencsére léteznek olyan kormányzati támogatási formák, amelyek elősegítik, hogy a vállalkozások és az egyetemek együtt­működése harmonikusabb legyen. Ilyen például a duális képzés és a most indított Kooperatív Doktori Program is.

Miképp vonhatók be még nagyobb számban a fiatalok a tudomány világába?

– A legerősebb eszközünk továbbra is a TDK és az OTDK, ahol a fiatalok verseny­környezet­ben, egy szakmai zsűri előtt mérettetnek meg. De ami a legfontosabb: a diákoknak meg kell tudni mutatni, hogy a kutatói világ sokkal összetettebb és izgalmasabb annál, mint amit az átlag­embe­rek gondolnak. A Kutatók Éjszakája is remek kezdemé­nyezés, mert valódi élményt, kézzelfogható tapasztalatot ad a résztvevőknek, akik ezt követően nagyobb lelkese­dés­sel és nyitottabban állnak majd a tudományhoz. Ha a kutatói kíváncsisá­got sikerül fel­ébreszte­nünk a gyerekekben, majd különböző támogatási formákkal biztosítjuk hozzá a nyugodt munka lehetőségét, akkor talán egész életükben ezzel fognak foglalkozni.
Mi pedig azon dolgozunk, hogy minél több fiatalt támogassunk ebben.•

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020
Címkék

Innotéka