2015. május: jegyzet, agrárium, portré, biotechnológia, tudomány, paragrafus, atomenergia, kiállítás/konferencia, innováció, it, energiagazdálkodás, logisztika, megújuló energia, zöldkörnyezet, egyetem, közlekedés, urbanisztika
2015. május 6.

Szerző:
Dr. Harangozó Gábor, magyar és európai szabadalmi ügyvivő

A jellegzetes termékkülső védelme versenyjogi eszközökkel

A hagyományos iparjogvédelmi oltalmi formák, például szabadalmak, védjegyek, formatervezési minták minden esetben hatósági engedélyezési eljárást követően biztosítanak monopoljogot egy adott termék vagy szolgáltatás hasznosítására. Nem mindig szükséges azonban ilyen hivatalos eljárás során megszerzett oltalom ahhoz, hogy egy terméket vagy szolgáltatást a piacon tisztességtelen módon tevékenykedő versenytársaktól meg lehessen védeni. Cikkünkben a termékek, szolgáltatások versenyjogi eszközökkel történő védelmével kapcsolatos főbb tudnivalókat tekintjük át.


A  kereskedelmi forgalomba hozott termékek, illetve gazdasági tevékenység keretében nyújtott szolgáltatások tekintetében a tisztességes piaci verseny feltételeit külön jogszabály, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.), közismert nevén a versenytörvény szabályozza. Az egyébként igen terjedelmes jogszabály az üzleti döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma, a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalma, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma, a vállalkozások összefonódásának ellenőrzése, valamint a Gazdasági Versenyhivatal működésének és versenyfelügyeleti eljárásának szabályozása mellett kifejezetten foglalkozik a tisztességtelen verseny tilalmával. Ez utóbbi fejezeten belül jelenik meg a hazai piacon jelen lévő jellegzetes termékek, illetve szolgáltatások egyedi megjelenési formáinak valamely versenytárs által történő jogosulatlan átvételének, az úgynevezett jellegbitorlásnak a szankcionálása.

A Tpvt. 6. §-a értelmében tilos valamely forgalomképes ingó dolgot (a törvény szóhasználatában: terméket) vagy szolgáltatást a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel (ideértve az eredetmegjelölést is) vagy elnevezéssel előállítani, forgalmazni vagy reklámozni, továbbá olyan nevet, árujelzőt vagy egyéb megjelölést használni, amelyről a versenytársat, illetve annak termékét, szolgáltatását szokták felismerni.
Arra az esetre, ha a jellegbitorlás a fenti rendelkezésben nevesített jogsértések alapján nem volna megállapítható, a versenytörvény egy általánosabb jogvédelmi klauzulát is megfogalmaz. A Tpvt. 2. §-a értelmében ugyanis tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül – különösen a megrendelők, vevők, igénybevevők és felhasználók, illetve a versenytársak törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően – folytatni.

A továbbiakban a jellegbitorlási perekben kialakult bíráskodási gyakorlat alapján röviden áttekintjük a jellegbitorlás főbb ismérveit, illetve a keresetindítással kapcsolatosan megemlítünk néhány fontos tudnivalót.
Amint azt a fentiekben említettük, a jellegbitorlás elsősorban a piacon lévő termékek (a) jellegzetes külsejének, (b) csomagolásának, (c) megjelölésének vagy (d) elnevezésének szolgai másolásával, illetve azok eltérő, a fogyasztók számára azonban mégis összetéveszthető formában történő alkalmazásával valósul meg. Gyakorlati szempontból rendkívül lényeges, hogy az imént felsorolt (a)–(d) tényállási elemek vagylagos kapcsolatban állnak egymással, ami azt jelenti, hogy bármelyik tényállási elem a többitől függetlenül megvalósulhat és jogsértést alapozhat meg. Ha például egy versenytárs újonnan piacra lépő terméke a jellegzetes külső formai vagy színbeli jellemzők vizuális összhatása alapján nagyfokú hasonlóságot mutat egy a piacon már korábban jelen lévő, azonos funkciójú termékkel, akkor a jellegbitorlás annak ellenére megvalósulhat, hogy a versenytárs a saját termékét jól látható módon saját logóval vagy márkanévvel látja el.

A jellegbitorlás megállapításához az alábbi feltételek együttes fennállását kell bizonyítani:

i) a bitorolt termék a versenytárs termékének megjelenését megelőzően a belföldi piacon ténylegesen jelen volt, és már széles körben ismert volt a fogyasztók körében;
ii) a bitorolt termék külső megjelenésében vannak jellegzetes, kizárólag az adott termék gyártója, forgalmazója által használt egyedi jegyek;
iii) a fogyasztók az említett egyedi, jellegzetes külső jegyeket a bitorolt termék gyártójához, forgalmazójához kötik (asszociáció követelménye); és
iv) az említett egyedi, jellegzetes külső jegyeket tekintve a bitorolt termék a fogyasztók számára az összetéveszthetőségig hasonló a versenytárs bitorló termékéhez.

Egy adott termék külső jellegzetességét nemcsak a termék külső megjelenése, hanem annak rendeltetése, felhasználási területe tekintetében is azonos termékfajtához viszonyítva kell értékelni. Példaként említhetjük azt az esetet, amikor egy mezőgazdasági gépekkel kapcsolatos jogvitában a bíróság megállapította, hogy egy a hazai piacon évek óta sárga színben forgalmazott kombájnadapter sárga színe annak ellenére jellegzetes lehet, hogy más rendeltetésű mezőgazdasági gépeket, például traktorokat, vetőgépeket stb. is gyártanak sárga színben.
Bár a jellegbitorlást elvileg csak állandó külső megjelenés mellett lehet értelmezni, a termék külső formájának, színének, esetleg csomagolásának kisebb változtatásai ezt az állandóságot – a jellegbitorlás vizsgálata szempontjából – mindaddig nem befolyásolják, amíg az így létrejövő, részleteiben eltérő termékekből álló termékcsoport a fogyasztók számára továbbra azt a benyomást képes kelteni, hogy a szóban forgó termékek egy adott gyártó termékskálájának különböző változatai. Az ilyen termékcsoport egyes termékeinek közös jellegzetes külső jegyei még inkább erősítik a termékeknek a gyártóhoz vagy forgalmazóhoz kötődő fogyasztói asszociációját.

A külső jegyek jellegzetességének (vagy az egyedi jelleg hiányának) megállapításakor figyelembe kell venni azt is, hogy a piacon már jelen lévő termékek külső megjelenését tekintve milyen alkotói (tervezői) szabadsággal rendelkezett a termék gyártója. Nyilvánvaló, hogy minél több azonos vagy hasonló rendeltetésű termék van jelen a piacon, és minél nagyobb a különböző gyártók termékei közötti formai, színbeli hasonlóság vagy átfedés, annál kisebb egy új termék gyártójának az alkotói szabadsága, és ennek eredményeként a már piacon lévő termékekhez képest akár csekélyebb, a fogyasztók számára esetleg nehezebben észrevehető eltéréssel is egyedi, jellegzetes külső megjelenést érhet el egy termék.

A kialakult bírósági joggyakorlat szerint – az egyéb törvényi tényállási elemek megléte mellett – a jogsértés akkor állapítható meg, ha a bitorolt és a bitorló termék egymással összetéveszthető vagy legalábbis fennáll az összetévesztés reális veszélye. Az összetévesztés veszélye általában a tömegtermékeknél merül fel, míg a nagyobb értékű, speciális műszaki követelményeket és ebből következően speciális fogyasztói igényeket kielégítő termékeknél a vásárlók nagyobb hangsúlyt helyeznek a márkára, és az azzal szoros összefüggésben lévő műszaki tartalomra, valamint ár-érték arányra. Az ilyen termékek rendeltetése, a fogyasztói közönség specialitása, a márka egyértelműsége többnyire csökkenti az összetéveszthetőség reális veszélyét. Mindezek ellenére a Kúria egy nemrég hozott ítéletében rámutatott arra, hogy jellegbitorlás ilyen termékek körében is megvalósulhat. A Kúria álláspontja szerint ugyanis a fent említett speciális termékfélék esetén nem vizsgálható az összetéveszthetőség vagy az össze­tévesztés reális veszélye, helyette inkább arra kell választ keresni, hogy egy adott termék jellegzetes külső jegyeiről a fogyasztók mely piaci szereplő termékére szoktak ráismerni. Például az ábrákon látható nagy értékű, speciális műszaki kialakítású kombájnadapterek esetében a nagyfokú formai és színbeli hasonlóság miatt a jobb oldali képen látható adapterről még a tájékozott vásárlók is nagy valószínűséggel azt gondolhatták, hogy az a versenytárs régóta piacon lévő, a bal oldali képen látható adapterének egy újabb változata, ezért a bíróság az utánzatot jellegbitorlónak nyilvánította.

Egy eredeti kom­bájn­adapter (balra) és egy bíróság által jellegbitorlónak nyilvánított kombájnadapter (jobbra)

Eljárásjogi szempontból két dolgot tartunk fontosnak meg­említeni: az ideiglenes intézkedés iránti kérelem lehetőségét, valamint a szokásostól eltérően rendkívül rövid keresetindítási határidőt.
Akárcsak szabadalmi vagy védjegybitorlási perekben, jellegbitorlás esetén is kérelmezhető ideiglenes intézkedés, aminek elrendelése esetén a versenytársat még a jogsértés bírói megállapítása előtt kötelezik a jogsértő magatartás abbahagyására és adott esetben a bitorló termékkel kapcsolatos adatszolgáltatásra, továbbá eltiltják a bitorló termék további gyártásától, forgalmazásától, illetve reklámozásától. Versenyjogi perekben az ideiglenes intézkedés iránti kérelem a jellegbitorlási keresetindítást megelőzően is előterjeszthető, a kérelmet az illetékes törvényszék a Polgári perrendtartás rendelkezéseinek megfelelően nemperes eljárásban bírálja el.

A versenytörvény rendelkezései értelmében jellegbitorlási pert a jogsértő magatartás tanúsításától számított hat hónapos elévülési határidőn belül lehet megindítani, a jogsértő magatartás tanúsításától számított három év eltelte után pedig perindításnak már nincs helye. Ha a kifogásolt magatartás folyamatos, akkor az előbb említett határidők számítása a jogsértő magatartás abbahagyásakor kezdődik. Ha a kifogásolt magatartás azzal valósul meg, hogy valamely helyzetet vagy állapotot nem szüntetnek meg, a határidők számítása mindaddig nem kezdődik meg, amíg a jogsértő helyzet (állapot) fennáll. A keresetindításra vonatkozó hat hónapos elévülési időtartam azonban meghosszabbodik, ha például a felperes valamilyen ok miatt nincs abban a helyzetben, hogy a jellegbitorlási pert az előírt határidőn belül megindítsa. Ilyen ok lehet például az, ha nem tud a jogsértésről vagy más igazolható akadálya van a keresetindításnak.•

 
Innotéka