2014. október: jegyzet, portré, anyagtudomány, tudomány, biotechnológia, paragrafus, innováció, ipari automatizálás, vízgazdálkodás, zöldkörnyezet, it
2014. október 6.

Szerző:
Dr. Harangozó Gábor európai és magyar szabadalmi ügyvivő

Egy különleges hivatás: a szabadalmi ügyvivő

Korábbi cikkeinkben a szellemi tulajdonvédelem, azon belül is főként az iparjogvédelem számos területét érintettük, és megpróbáltunk rövid, mégis tartalmas áttekintést nyújtani a különféle oltalmi formákat érintő főbb anyagi jogi és eljárásjogi szabályokról, joggyakorlatról, a megszerzett jogok védelmével és hasznosításával kapcsolatos kérdésekről. Ezúttal – kissé szakítva a korábbi hagyománnyal – röviden bemutatjuk azt a szakmát, amelynek képviselői olyan jogi és műszaki tudással, valamint széles körű szakmai tapasztalattal rendelkeznek, amely révén nélkülözhetetlen segítséget jelentenek az innovációs élet szereplői számára az iparjogvédelem világméretű, szerteágazó rendszerében. E különleges hivatás képviselői a szabadalmi ügyvivők.


Még a műszaki életben otthonosan mozgó szakemberek közül is sokak előtt alig ismert szakma a szabadalmi ügyvivőké. Az angol vagy német nyelvű megfelelője (patent attorney, illetve Patentanwalt) után gyakran „szabadalmi ügyvédeknek” is nevezik őket, amely elnevezés – bár helytelen – mégsem áll túlzottan távol a valóságtól, mivel a szabadalmi ügyvivők tevékenysége és működési feltételei sok hasonlóságot mutatnak a klasszikus jogi képviseletet ellátó ügyvédekével. A szabadalmi ügyvivői foglalkozás szintén nem tévesztendő össze a szabadalmi elbírálóéval; ez utóbbi ugyanis a szabadalmi hivatalok, iparjogvédelmi hatóságok állami alkalmazottja, aki a szabadalomszerzési eljárásban az állam nevében eljárva vizsgálja a szabadalmi oltalom iránti igényt, és amennyiben az megfelel a törvényi előírásoknak, állami engedélyt (vagyis szabadalmat) ad a bejelentőnek a találmány kizárólagos hasznosítására.

A szabadalmi ügyvivők tevékenységi körét, működési feltételeit, valamint az ügyfélképviselet szabályait Magyarországon a szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény (Szüt.) határozza meg. Ennek értelmében a szabadalmi ügyvivő feladata, hogy ügyfeleit iparjogvédelmi ügyekben a jogok megszerzésében, továbbá a megszerzett jogok fenntartásában és érvényesítésében, illetve a megszerzett jogokból fakadó kötelezettségei teljesítésében segítse. Ennek során a szabadalmi ügyvivő az iparjogvédelmi ügyekben megbízás vagy kirendelés alapján lát el képviseletet az iparjog­védelmi hatóságok (például a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala) és az illetékes bíróságok (például a Fővárosi Törvényszék) előtt folyó eljárásokban, szabadalmi és használati mintaoltalmi leírásokat készít, hivatalos beadványokat, szerződéseket és egyéb okiratokat szerkeszt, valamint iparjogvédelmi ügyekben kutatásokat (szabadalomkutatás, védjegykutatás stb.) végez, szakvéleményt készít, tanácsot és tájékoztatást ad ügyfelei részére.

A Szüt. az iparjogvédelmi ügyek körét is pontosan, taxatívan meghatározza; ennek alapján a szabadalmi ügyvivők tevékenysége kiterjed a szabadalmi, növényfajta-oltalmi, használati mintaoltalmi, formatervezési mintaoltalmi és topográfiaoltalmi ügyekre, a védjegyügyekre, a földrajzi árujelzőkkel kapcsolatos ügyekre, továbbá bizonyos típusú szerzői jogi ügyekre (például számítógépi programalkotásokkal kapcsolatos jogok megsértése miatt indított eljárásokra), valamint a know-how-val kapcsolatos eljárásokra (a Polgári Törvénykönyv 2:47. §-a alapján). Külön érdekessége a Szüt.-nek, hogy a szabadalmi ügyvivők tevékenységi körébe vonja még a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény alapján indított bizonyos eljárásokban való képviseletet is, amennyiben azok a fent említett iparjogvédelmi ügyeket érintik. Mindezekből kitűnik, hogy a szabadalmi ügyvivők a jog területén csak egy jól meghatározott körön belül tevékenykedhetnek, ugyanakkor ezekben az eljárásokban – akárcsak az ügyvédek – teljes körű és önálló képviselet ellátására jogosultak.

Az ügyvédekhez hasonlóan a szabadalmi ügyvivők működése is szakmai kamarai tagsághoz kötött. A magyar szabadalmi ügyvivőket a Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara tartja nyilván, míg például az Európai Szabadalmi Hivatal előtt csak az Európai Szabadalmi Intézet (EPI) tagjaként regisztrált európai szabadalmi ügyvivők jogosultak képviselet ellátására.

Magyarországon a szabadalmi ügyvivői jogosítvány megszerzésének feltétele az egyetemi diploma, illetve mesterfokozat (MSc) megszerzése mérnöki, informatikai vagy más, egészségügyi, illetve természettudományi jellegű (például orvosi, állatorvosi, biológus, vegyész, gyógyszerész, matematikus vagy fizikus) képzésben, továbbá sikeres szabadalmi ügyvivői szakvizsga letétele.

A szabadalmi ügyvivők képzésének kereteit, továbbá a szakvizsga követelményeit szintén külön jogszabály rögzíti. A szabadalmi ügyvivői vizsgára bocsátás feltétele egyebek között a kamarai tagság, felsőfokú iparjogvédelmi szakképesítés megszerzése és legalább hároméves szabadalmi ügyvivőjelölti gyakorlat igazolása.

Az ügyvédekhez képest a szabadalmi ügyvivők működése több vállalkozási formában is lehetséges; a szabadalmi ügyvivő ügyfelek képviseletével egyéni szabadalmi ügyvivőként, szabadalmi ügyvivői iroda tagjaként, valamint gazdasági társaság (úgynevezett szabadalmi ügyvivői társaság) tagjaként vagy alkalmazottjaként foglalkozhat, ezenkívül gazdálkodó szervezetek saját iparjogvédelmi feladatainak és képviseletének ellátására saját szabadalmi ügyvivőt is alkalmazhatnak.

A képviseleti munka kapcsán az ügyfelek részéről – különösen az első tárgyalások alkalmával – gyakran merül fel a titoktartási kötelezettség kérdése. A Szüt. értelmében a szabadalmi ügyvivőt, az ügyvédekhez hasonlóan, titoktartási kötelezettség terheli minden olyan tény vagy adat tekintetében, amelyről szabadalmi ügyvivői működése során szerzett tudomást, és e kötelezettsége szabadalmi ügyvivői működésének megszűnése után is fennmarad. A titoktartási kötelezettség kiterjed a szabadalmi ügyvivő olyan irataira is, amelyek a szabadalmi ügyvivői titoktartás körébe eső tényeket vagy adatokat tartalmaznak. Különösen az üzleti titkok védelme szempontjából van annak kiemelt jelentősége, hogy a szabadalmi ügyvivőnél folytatott bármilyen hatósági vizsgálat során a szabadalmi ügyvivő nem tárhatja fel a megbízójára vonatkozó iratokat és adatokat, ugyanakkor a hatóság eljárását természetesen nem akadályozhatja. Fontos továbbá azzal is tisztában lenni, hogy a titoktartási kötelezettség nemcsak az egyéni szabadalmi ügyvivőkre, illetve a szabadalmi ügyvivői irodában vagy szabadalmi ügyvivői társaságban dolgozó szabadalmi ügyvivőkre, hanem mindezek alkalmazottjaira is kiterjed.

Elsősorban a jogvitás ügyek képviselete esetén merül fel az összeférhetetlenség kérdése, ami időnként kellemetlen választás elé állítja a szabadalmi ügyvivőt. Az ügyfelek képviseletével foglalkozó szabadalmi ügyvivő ugyanis ügyfelével szemben mástól nem vállalhat megbízást, volt ügyfelével szemben pedig csak akkor, ha az nincs kapcsolatban volt ügyfele általa korábban ellátott ügyével. Bár a Szüt. értelmében az összeférhetetlenséget az egyes szabadalmi ügyvivők szintjén kell vizsgálni, főként a nyugat-európai országok gyakorlatában megjelenik az irodai szintű összeférhetetlenség is, ami miatt a nagyszámú megbízóval rendelkező irodák gyakrabban szembesülnek ilyen problémával.

Mivel a szabadalmi ügyvivők (illetve az azokat foglalkoztató társaságok) üzleti alapon működnek, a szabadalmi ügyvivő nem köteles az őt felkereső ügyféltől a megbízást elvállalni, ha viszont a megbízást elhárítja, azt az ügyféllel haladéktalanul közölnie kell. Az ügyfélképviselet ellátása tehát kölcsönös megállapodás kérdése, amiben a szabadalmi ügyvivő az ügyfelével egyenértékű partner. Részben e körülményből fakadóan, részben pedig az esetleges összeférhetetlenség feloldása érdekében a szabadalmi ügyvivő a már elfogadott megbízást írásban bármikor felmondhatja az ügyfél értesítésének napjától számított tizenötödik napra, ám a szabadalmi ügyvivő a felmondási idő alatt is köteles megtenni azokat az intézkedéseket, amelyek az ügyfél jogainak és jogos érdekeinek megóvásához szükségesek. Az ügyfelek érdekét szolgálja ugyanakkor az a szabály, hogy az ügyfél a megbízását bármikor – indoklás nélkül – korlátozhatja, vagy azonnali hatállyal felmondhatja.

A szabadalmi ügyvivői tevékenység igen érdekes és sokrétű oldala az ügyfelek külföldi jogszerzésben való segítése. Ugyan egy magyar szabadalmi ügyvivőnek külföldön általában nincs közvetlen kép­viseleti jogosultsága, ám a külföldi bejelentés intézésével megbízott helyi képviselővel való kapcsolattartás gördülékenységét nagyban segíti hazai szabadalmi ügyvivő bevonása. Szinte minden országra jellemzőek ugyanis olyan „helyi specialitások”, amelyek ismeretének hiánya számos problémát okozhat az ügyintézés során (és ez általában jelentős költségnövekedéssel jár).

A külföldi jogszerzés kapcsán megjegyezzük, hogy a magyar szabadalmi ügyvivők többsége Magyarországnak az Európai Szabadalmi Egyezményhez való 2003-as csatlakozása óta hivatásos európai szabadalmi ügyvivő is, ennélfogva nemcsak hazai, hanem akár más európai országbeli, sőt Európán kívüli ügyfeleiket is közvetlenül képviselhetik az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárásokban. További érdekesség, hogy a magyar szabadalmi ügyvivők képviseleti jogosultsággal rendelkeznek a nemzetközi szabadalmi (PCT) bejelentéseket fogadó genfi székhelyű Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) előtt, továbbá hazánknak az Európai Unióhoz való csatlakozásának eredményeként közösségi formatervezési mintaoltalmi képviselőként, valamint közösségi védjegy képviselőként is eljárhatnak az alicantei székhelyű Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (OHIM).•

 
Innotéka