2014. október: jegyzet, régészet, portré, anyagtudomány, tudomány, biotechnológia, paragrafus, innováció, ipari automatizálás, vízgazdálkodás, zöldkörnyezet, it
2014. október 6.

Szerző:
Bencze Áron

Minden egy helyen

Nemcsak a stratégia alkotásáért, de a források elosztásáért is felelős lesz az új Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal – nyilat­kozta lapunknak az intézmény létrehozásáért felelős kormánybiztos. Pálinkás József kiemelten támogatná a feltaláló vállalkozói attitűd elterjedését, és reményei szerint a koordinációnak köszönhetően megszűnhetnek a kutatás-fejlesztés és innováció területén tapasztalható finanszírozási párhuzamosságok.


Május elején a Research Europe még arról cikkezett, hogy kutatási és innovációs biztosként látná szívesen a tudományos szakma, néhány hétre rá a Magyar Közlönyből azonban már úgy értesültünk: kormánybiztosi feladatokat kapott Orbán Viktortól.

– A tavasz folyamán az európai kutatási szervezetek valóban erős lobbizásba kezdtek azért, hogy egy komoly kutatói tapasztalattal rendelkező személyt nevezzenek ki kutatási és innovációs uniós biztosnak, de én is csak a szaklapból értesültem a hírről. A miniszterelnök felkérése nem lepett meg, hiszen korábban több alkalommal is beszélgettünk a kutatás-fejlesztés jövőjéről. Ez év végéig főként a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal létrehozásával összefüggő feladatokkal foglalkozom, de a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap (KTIA) kezelésének és az Intelligens Szakosodási Stratégia megalkotásának irányítása is feladataim közé tartozik. Az új hivatalról és az új alapról szóló törvényt ebben a hónapban fogjuk benyújtani.

A szakmát elsősorban azért lepte meg az új hivatal ténye, mert már három éve létezik az e feladatokat ellátó Nemzeti Innovációs Hivatal (NIH). Adódik a kérdés, miért volt szükség egy teljesen újra?

– Az új hivatalban a kutatás-fejlesztési és innovációs (KFI) politika kialakítása és finanszírozása egy helyen valósul meg. Feladata lesz az alap- és az alkalmazott kutatások és kísérleti fejlesztések támogatása is, és szakmai felelőse lesz az erre a területre szánt uniós források felhasználásának. Eddig ezeket a feladatokat több helyen látták el, és ez részben ellentmondásokat, részben párhuzamosságokat eredményezett. Reményeim szerint 2015. január 1-jétől jóval hatékonyabban és koordináltan valósul majd meg a KFI irányítása, és a források is átlátható módon és gyorsan jutnak majd el a kutatóhelyekre és a kutatókhoz.

Egy teljesen új csapattal, vagy a korábbi szervezetek alapjain képzeli el a jövőt?

– Az új intézményt a Nemzetgazdasági Minisztériumból a Miniszterelnökségre átkerült Kutatási-fejlesztési és Innovációs Főosztály és a NIH bázisán alakítjuk ki, kiegészítve az alapkutatások pályázati finanszírozásában és az európai uniós források kezelésében járatos szakemberekkel. A tervek szerint az alap neve is megváltozik: Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap (NKFIA) lesz.

Teljesen szabad kezet kaptak a stratégiaalkotásban is?

– A nagy iparági programok esetében a hivatal és az általa működtetett szakmai testületek előkészítő szerepet töltenek be, a döntést ilyen horderejű ügyekben értelemszerűen a kormány fogja meghozni. Az NKFI Hivatal feladata lesz a pályázati felhívások elkészítése, a pályázatok szakmai testületek által történő értékelésének megszervezése, a nyertes pályázatok finanszírozása és eredményességének értékelése. Miután a finanszírozási mozgástér jelentősen megnő, változást szeretnék elérni az alapkutatások, az alkalmazott kutatások és fejlesztések, valamint az innováció területén, ahol eddig merev hármas tagoltság volt jellemző. Az értékelés és a finanszírozás ezeken a területen valóban különböző elvek szerint történik, teljesen azonban nem választhatóak szét.

Az alapkutatások célja elsősorban valamilyen tudományos probléma megoldása, az emberiség tudásának növelése. Gyakran azonban alkalmazható eredményt hoznak, vagy alkalmazott kutatások és innovációk alapjául szolgálnak, ami új termékek vagy szolgáltatások létrehozásához vezet. Ezért a jövőben nagyobb és összetettebb programokban kell gondolkodnunk. Egy példával élve: a nanotechnológián belül a napelemek hatásfokára vonatkozó kutatások akár kész termékeket is eredményezhetnek. Ugyanakkor megvan a kockázata annak is, hogy az elsőre kitűnőnek látszó ötletből mégsem lesz semmi.

Az NKFI Hivatal felelőssége lesz, hogy ésszerűen finanszírozza a kutatásokat és az innovációt. Egy programban mindig annyi forrást célszerű biztosítani, amennyi a feladat megoldásához éppen szükséges, de az eredményes programokat egészen a termék vagy szolgáltatás létrehozásáig kell finanszírozni. Kockázatot továbbra is kell vállalnunk, ám ezt ésszerű keretek között szeretnénk tartani.

Min mérhető le a kutatások sikere?

– Felfedező kutatások esetében az eredmény tudományos jelentősége és visszhangja a mérce, azaz, hogy az eredményt a világban mennyire használják fel további kutatásokban és fejlesztésekben. Az alkalmazott vagy célzott kutatásoknál a kitűzött cél elérése, az innovációnál pedig az az eredményesség mércéje, hogy létrejött-e tényleges újdonságot tartalmazó, a piacon jobban eladható, versenyképes szolgáltatás vagy termék, létesültek-e új munkahelyek.

A Strukturális Alapokból érkező uniós források szétosztásához szükséges intelligens szakosodási stratégia (S3) azonban még mindig nem készült el. Mikorra várható az elfogadása?

– Nagyon feszes és szigorú határidőket jelentő munkába kezdtünk a nyár elején. Az alulról építkező stratégia elkészítésével azonosíthatóvá válnak a legjelentősebb fejlesztési lehetőséggel bíró helyi sajátosságok, melyek bázisán meghatározhatóak lesznek a megyei, a régiós és a nemzeti prioritások. A NIH által koordinált munkában a helyi innovatív vállalkozások mellett a kutatóhelyek, a felsőoktatási intézmények, civil szervezetek is részt vettek. A teljes S3 dokumentum és ehhez kapcsolódó kormány-előterjesztés ebben a hónapban készül el végleges formában, a teljes folyamat pedig novemberben zárul. A stratégia természetesen nem egy kívánságlistát tartalmaz majd, hanem a helyi igények és lehetőségek, valamint a nemzeti célok alapján egy reális, az Európai Unió programjaihoz is illeszkedő fejlesztési terv lesz. Azt azonban látni fogjuk, hogy adott térségben, régióban mire van igény és kapacitás. Szándékaink szerint a jövőben csökkenni fog a területi egyenlőtlenség, igaz, ez egy rendkívül hosszú folyamat.

Várható valami egészen meglepő fordulat az S3 végére?

– Azt remélem, hogy a meglévő kapacitásainkra építő, de újdonságokat és világos jövőképet megfogalmazó dokumentum jön majd létre. Már most érzékelhető, hogy az egészségipar jelentős hangsúllyal szerepel majd benne, ahogy az információs és kommunikációs technológiák, illetve a járműipari és az energetikai fejlesztések is. Ugyanakkor a jövőben az innovációs forrásokat sokkal inkább újdonságokat tartalmazó termékekkel és szolgáltatásokkal piacra lépő vállalkozások támogatására kívánjuk felhasználni. Európa ebben a tekintetben gyenge, Magyarország pedig Európában is gyenge. Az Egyesült Államokban ez az úgynevezett feltaláló vállalkozói attitűd sokkal erősebb, és egyebek között ennek köszönhetően tartanak jóval előrébb nálunk. Az új alapból például ezt a fajta tevékenységet külön is szeretném támogatni. És ami szintén lényeges: túl kell lépni országunk határain, és úgy kell dolgoznunk, hogy termékeink és szolgáltatásaink ne csak itthon, hanem a világpiacon is eladhatóak legyenek.

Mit gondol, a 2014–2020 közötti időszak fordulópont lehet az ország számára?

– Az biztos, hogy a következő évek döntőek lesznek Magyarország fejlődése szempontjából, hiszen 700 milliárd forintnyi uniós KFI forrás érkezik hazánkba. Ezt a lehetőséget ki kell használnunk arra, hogy valódi fejlesztéseket indítsunk el, ám ezzel párhuzamosan a magyar finanszírozásúak se álljanak le. Valós a veszély, hiszen a korábbi időszakban már volt példa arra, hogy az uniós pénzt a magyar fejlesztési források helyett használták, miközben azokat elsősorban a gyorsabb felzárkóztatásra kellene használnunk. A 2007–2013-as ciklus pályázataival azt tudtuk elérni, hogy ne csússzunk vissza. Ezt nagyjából sikerült is megvalósítanunk – stagnáltunk. De ez nem a jó irány. Fejlődni szeretnénk, ehhez pedig hazai forrásokra is szükség van. Számos európai ország küzdött hasonló problémával az elmúlt években. Recesszió idején valóban szűk a mozgástér, ám az elmúlt év hazai eredményei biztatóak. A legfontosabb gazdaságpolitikai döntésnek éppen ezért azt tartom, hogy miként használjuk fel az ország által megtermelt többletet: azonnal feléljük, vagy befektetjük a jövőbe! Azon leszek, hogy a miniszterelnököt és a döntéshozókat meggyőzzem arról, érdemes hosszú távon gondolkodni ezen a területen!•

 
2018. november – Közlekedésfejlesztési különszám

2018. november – Közlekedésfejlesztési különszám

Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018

Innotéka