Az elmúlt hat évben az MTA élettudományi alelnöke volt. Mit tart ezen időszak eredményének és kudarcának?

– Legfontosabb eredményem a Nemzeti Agykutatási Program megszervezése 48 intézmény részvételével, mely az országban eddig megítélt legnagyobb tudománytámogatási program. Erről stratégiai megállapodást kötöttem a kormánnyal, és képviselem benne az Akadémiát és a kutatóhálózatot. Tudománydiplomá­ciai feladataim közül kiemelkedett a volt EU-főbiztos, José Manuel Barroso 15 fős Elnöki Tudományos Tanácsadó Testületében való részvételem, valamint a Kínai Tudományos Akadémiával, annak kutatóintézeteivel való kapcsolatépítés, és előadások tartása Kínában az MTA-ról és annak (volt) kutató­hálózatáról.
Saját kudarcomnak is tartom az Akadémia kutatóhálózatának elvesztését. Részt vettem az Akadémia és az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) közötti vitában, minden lehetséges fórumon kiálltam amellett, hogy a kutatóhálózat maradjon az MTA szervezetében, és intézetigazgatói tapasztalataimra is támaszkodva érveltem annak szakmai indoklás nélküli elcsatolása ellen. Ennek ellenére a kutatóhálózat ma az Akadémiától független, külön költségvetési fejezetként működik Eötvös Loránd Kutatási Hálózat néven.

Miért gondolta úgy, hogy ringbe száll az MTA elnökségéért?

– A Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet igazgatójaként szerettem volna nyugdíjba menni, hiszen ennek az intézetnek a világ élvonalába emelését tartom életem fő művének. Aztán az előbb említett váratlan események következtében nagyon megrom­lott az MTA és a kormány­zat kapcsolata, és az Akadémia társadalmi megítélése is, ami megkongatta a vészharangokat, hogy esetleg az egész Akadémia léte, jövője foroghat kockán, ha nem teszünk valamit. Általam igen nagyra becsült akadémikus társaim, köztük volt MTA-elnökök próbáltak rábeszélni, hogy vállaljam el az elnökséget, mert lehet esélyem a béketeremtésre, az Akadémia presztízsének visszaállítására, a helyzet konszolidálására. Hosszas mérlegelés után döntöttem úgy, hogy mégis elindulok.

Freund Tamás (Forrás: Reviczky Zsolt)

Egyes társadalomtudósok – két korábbi nyilatkozata miatt, amelyekben a szakmai köntösbe burkolt kormánykritikákat bírálta, illetve számonkérte a kiválóságot – vehemensen ellenezték a jelölését. Elásták a csatabárdot?

– Úgy gondolom, hogy az elnökjelölti koncepcióm, programom és az azóta elhangzott nyilatkozataim meggyőzték a többséget, hogy semmi bajom általában a társadalom­tudósokkal, számos új programomban szeretnék támaszkodni azokra a kiválóságokra, akik minden bölcsész- és társadalomtudományi területen aktívan közreműködnek az osztályok munkájában és a köztestületben. Ugyanakkor a kormányzatot is szeretném ráébreszteni, hogy ezekre a tudományterületekre is támaszkodniuk kell a politikai döntés-előkészítések során, különösen a mai igen gyorsan változó világban, az egész ország jövője érdekében.

Mit akar elérni elnöksége három éve alatt?

– Szeretnék kiépíteni egy kommunikációs csatornát a kormány és az Akadémia között, amely lehetővé teszi a közvetlen kapcsolattartást, a kétirányú információ­cse­rét, tanácsadást minden minisztériummal. Mindkét oldalon létre kell hozni ennek a szervezeti hátterét, meg kell terem­teni a köl­csönös bizalmat. Szeretném, ha érkeznének a minisztériumoktól megrendelé­-­sek háttértanulmányok elkészítésére, döntések, törvényjavaslatok véleményezésére. Ugyanakkor fogadókészséget várok a kormányzati oldaltól az Akadémia felől ér­kező kezdeményezések iránt, amennyiben a tudomány oldaláról érkeznek javaslatok, figyelmezte­tések váratlan gazdasági, tör­ténelmi, politikai vagy egészségügyi helyzetek kialakulásáról, új technológiai áttörésekről, amelyek befolyásolhatják az egész ország jövőjét érintő döntéseket.
Legalább ilyen fontos eleme a programomnak egy tudománybarát társadalmi közhangulat kialakítása, a tudomány, a tudósok presztízsének, hitelességének visszaállítása és el­ismerte­tése az áltudományokkal, álhírekkel terhelt szociális média világában. A jövő generációjának megnyerése középiskolai alumni klubok létrehozásával az Akadémia 18 ezres köztestületi tagságára támaszkodva, ami egy eddig kihasználatlan, hatalmas tudományos potenciált képvisel.

2019 közepén a kormányzat leválasztotta a MTA-ról a kutató­intézeteket, és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) nevű új szervezetbe csoportosította át. Meg lehetett volna akadályozni ezt a váltást?

– Ezt így utólag nehéz megítélni. Talán, ha az Akadémia figyelembe vette volna a rendszeres átvilágítások eredményeit, és azoknak lettek volna komolyabb következ­ményei az egyes intézetek bázisköltség­vetésére. Talán, ha jobban odafigyeltünk volna az alapkutatási ered­mények becsatornázására a fejlesztő kutatásokba, lát­ványosabban kommunikáltuk volna a társadalmi, gazdasági hasznosulást, akkor nehezebben talált volna fogást rajtunk a kormány. Nem tudni, mennyire volt már eleve elhatározva a kiszervezés, volt-e egyáltalán esélyünk a tárgyalásokon, hiszen az egész procedúra úgy kezdődött, hogy a kutatóhálózat teljes költségvetését, közel 20 milliárd forintot, áttették az Akadémia soráról az ITM-hez, és ennek véleményezésére kapott 54 percet az Akadémia.

Lát esélyt arra, hogy a kutatóhálózat visszakerül az MTA-hoz?

– Látok, de nem azonnal. Az új irányítási struktúrának meg kell erősödnie, a kormányzatnak anyagilag is rendbe kell tennie az intézeteket, vissza kell nyernie a kutatók bizalmát, rendezni kell a bérüket. Ugyanakkor fel kell építeni egy új kutatási kapacitást, amely elsősorban alkalmazott kutatásokkal foglalkozna, és komplementere lenne az ELKH-nak mint alap­kutatási hálózatnak. Palkovics László innovációs miniszter úr kiváló ötlete volt ennek a hiányzó láncszemnek a megalapítása, Nemzeti Laboratóriumok néven. Ez teremtené meg a feltételeket a felfedezések becsatornázásához az ipar felé. Ezek után már nem lenne értelme az Akadémiától leválasztva tartani az alapkutatási hálózatot, hiszen az igen sok feszültséggel jár. Például máig vitatott számos műszer és ingóság tulajdonjoga. Egy intézetnek akár háromféle ingó tulajdona is lehet: intézeti, akadémiai és Nemzeti Vagyon­kezelői tulajdon. Ez kezelhetetlen. Az is elég furcsa helyzet, hogy a kutatóhálózat ingatlanjai akadémiai tulajdonban vannak, de kiszervezték belőlük a kutatóhálózatot. Az MTA brand elvesztése is komoly gondokat okoz az intézeteknek. Minden azonnal megoldódna, ha visszakerülne a kutatóhálózat az MTA fejezetébe, de megőrizve önálló, a köztestületről leválasztott irányítási struktúráját.

Az MTA tisztújító közgyűlését a vírushelyzet miatt online bonyolították le. (Forrás: mta.hu)

Július végén jelent meg a hír, hogy 2021-től 22 milliárd forint többlet­forrás áll rendelkezésre az ELKH kutató­intézet-hálózatának működésére és fejlesztésére. Ezzel több mint a duplájára nő a kutatóhálózat éves költségvetése, amelynek jelentős része kutatói béremelésre fordítható. A kor­mány egyetértését adta további 36 mil­liárd forintnyi kutatási intézmény- és infrastruktúra-fejlesztésre. Utóbbi keretből megvalósulhat az Ag­rártudományi Kutatóközpont új mar­tonvásári kutatási tömbje, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet új ku­tatóháza, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont új kutatóparkja, valamint a Wigner Fizikai Kutatóközpont rekonstruk­ciója és fejlesztése. Nincs ennek olyan üzenete, hogy az MTA rossz gazda volt, bezzeg az ELKH létrehozásával minden a legnagyobb rendben?

– Ezekre az új épületekre korábban is megvolt az ígéret, a KOKI-ra konkrétan 2018 tavaszán. Az akkori becsült költségeknek megfelelően át is utalt a kormány az új épületre 3,5 milliárd forintot. A béremelés valóban komoly eredménye Maróth Miklós (ELKH) elnök úr tárgyalásai­nak, elismerés és köszönet érte. Azt viszont nehéz utólag megbecsülni, mekkora esély lett volna erre, ha a kutatóhálózatot az Akadémián belül alakítjuk át. Ez a pluszforrás az utolsó pillanatban érkezett, hogy ne széledjenek szét a legjobb kutatóink. Az elvándorlás sajnos már így is beindult. Bízom benne, hogy megállítható.

Korábban élete egyik legfontosabb alkotásának, fő művének nevezte, hogy az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetét, a KOKI-t sikerült a nemzetközi élvonalba juttatni és ott tartani. Változott-e bármi az intézetben azt követően, hogy már nem az MTA az irányító? Illetve általánosságban, kapott olyan visszajelzést, hogy az ELKH beleszól a kutatásokba, hogy csorbult a kutatói szabadság?

– Ha ilyesmi történt volna, akkor az ELKH Irányító Testülete tagjaként már hallottam volna róla. Egyetlen kutatócsoportot sem zártak be, senkit nem próbáltak más témára átállítani. Azt még nem tudom, hogy a pluszforrások elosztásánál hogyan fogják figyelembe venni az eddigi teljesítményt  és a kutatási terveket. Ezzel ugyanis lehet­séges lenne a kutatási irányok be­folyáso­­lása. Intézetünkben egyébként annyi változás történt, hogy több kiváló ERC-, illetve Lendület-győztes csoportvezető külföldön foly­tatja a karrierjét.

És ha valaki azt mondaná, hogy munkájába beleszólt a politika, mit tudna tenni?

– MTA-elnökként nem sokat tehetek, ugyanis az MTA elnöke és az ITM minisz­tere csak jelöli azt a hat-hat tudóst az Irányító Testületbe, akiket aztán a miniszter­elnök kinevez, de azután ők teljesen auto­nóm módon dönthetnek, nem a minisztérium vagy az MTA véleményének tolmácsolói. Azonban ismerem annyira az IT tagjait, hogy biztos legyek benne, nem lesz politikai befolyásolás. Többen azonnal felállnának az IT-ből, és ezt én is támogatnám. Tisztán szakmai alapon történő átszabása a hálózatnak azonban támogatandó, hiszen az MTA korábban azért nem volt mindenben jó gazda, mert a teljesítményarányos forráselosztást nem tudta átverekedni a tudományos osztályokon.

Az MTA 18 ezer köztestületi tagja együt­tesen még mindig komoly szellemi erőt képvisel, de hogyan mozgósítható ez a szétszórt tömeg? Hogyan maradhat szellemi értelemben meghatározó testület az MTA?

– Úgy gondolom, hogy ez a 18 ezres köztestület már régóta arra vár, hogy megszólítsák, hogy minden minősített kutató aktív tagja lehessen ennek a fantasztikus erejű, kapacitású és tudományos színvona­lat képviselő testületnek. Ha látni fogják aktivitásuk értelmét, majd eredményét, például egy tudománybarát társadalom ki­alakításában vagy a ránk zúduló áltudomá­nyos információáradat kezelésében, kor­mányzati döntések befolyásolásában, a kutatói utánpótlás motiválásában, akkor nem lesz szükség további elnöki mozgósításra. Én optimista vagyok.

Az MTA 193. közgyűlésének zárónapján Freund Tamás, az Akadémia új elnöke átveszi az Akadémia pecsétjét elődjétől, Lovász Lászlótól. (Forrás: mta.hu)

„A kormányzat helyében én óvakod­nék attól, hogy tudománytalan elméletekre, háttér-információkra alapozzam a kormányzást, csak azért, mert így azt hallom, amit szeretnék. Kell egy szigorúan tudományos alapon meghúzott alapvonal, aminek tudatában persze a döntéshozó egyéb megfontolásokat is figyelembe véve különböző döntéseket hozhat. Arról szeretném meggyőzni a kormányzatot, hogy egye­dül a Magyar Tudományos Akadémia az a szervezet, amely az említett alapvonalat az adott pillanatban rendelkezésre álló legszé­le­sebb körű tudományos ismere­tek alapján meg tudja húzni, hiszen szinte valamennyi PhD-val rendelkező kutatót egyesíti, függetlenül a politi­kai, ideológiai hovatartozástól. Nincs alter­natív tudományos akadémia, nincs az országnak egy másik 18 ezres tudós közössége, de még kisebb sem” – nyilatkozta elnökké választása után. Elképzelhető olyan helyzet, hogy az MTA megkérdőjelezi a kormány által támogatott, ugyanakkor a legújabb eredményeknek ellentmondó kutatások értelmét?

– Az ELKH-ban született eredmények is kormány által támogatottak. Ideális esetben a szakmai vélemény független attól, hogy ki és milyen formában finanszíroz egy kutatást vagy egy intézetet. De a véleménynek szigorúan politikamentesnek kell lennie. Én emellett fogok kiállni minden relációban.

Sokszor hangoztatott véleménye, hogy a tudomány és a politika együttműködése nemzeti érték, illetve arra is felhívta a figyelmet, hogy az MTA mint nemzeti intézmény nem lehet ellenzékben. A nyitottság eddig is megvolt az MTA részéről. A kormány egyik tagja akadémikus, mégis az volt a kívülálló érzése, hogy a két fél nem találja meg a közös hangot. Lát esélyt a viszony harmonikusabbá tételére?

– A kölcsönös bizalom helyreállítása a legelső lépés, majd ezt követheti a kétirányú kommunikációs csatornák kiépítése. A kormány fogadókészsége jelentősen javulni fog, ha szigorú szakmai kritériumok alapján, legkiválóbb tudósaink által készített háttér-információt, tanulmányokat kaphatnak döntéseikhez, és ezek közvetlenül jutnak el hozzájuk, nem külföldi napilapok hasábjain, amit támadásként is érzékelhetnek.

Az új elnök lát esélyt arra, hogy a kutatóhálózat visszakerülhet az MTA-hoz. (Forrás: mta.hu)

Elnökjelöltként egyfajta társadalmi ki­­hívásként jellemezte a tudományos tévtanok vagy álhírek elleni küzdelmet. Ennek egyik eszköze lehet a korábban igen népszerű Mindentudás Egyetemének újraindítása. Tervezi ezt, vagy formálódik valami hasonló kez­deményezés, ami a tudományos ismeretterjesztést segíti?

– A Mindentudás Egyeteme olyan sikertörténet volt, hogy mindenképpen újra kell indítani. Ennek anyagi hátterét és média­támogatását kell először megteremteni, amihez a kezdeti lépéseket már az Akadé­mia előző vezetése megtette. Igénybe kell venni a fiatal generáció által használt valamennyi népszerű kommunikációs csatornát.

A tudóstársadalom utánpótlását szorgalmazva szokta emlegetni az MTA-hoz kötődő középiskolák körét. Mivel tudja motiválni a kiszemelt középiskolák együttműködési hajlandóságát? Mit vár az MTA alumni klubok alapí­tásától?

– Úgy gondolom, hogy ez egy olyan lehetőség a középiskolák számára, amit értelmetlen lenne visszautasítani, hiszen a helyi szervezésen és helyiség biztosításán kívül minden egyebet az MTA fog állni. Kialakítunk egy adatbázist, amelyben minden MTA köztestületi tag a volt középiskolájá­nak megnevezésével fog szerepelni, és an­nak a tudományterületnek a megjelölésével, amelyben előadásokat vállal alma materében. A szükséges anyagi támogatást is elő fogjuk teremteni.

Közismert, hogy zenészként, zenekedvelőként egész életében szoros kapcsolatot ápolt a művészettel. A Magyar Művészeti Akadémia és az MTA viszonyát eddig a hűvös távolságtartás jellemezte. Változhat ez az Ön elnöksége alatt, és milyen szerepe lehet a jövőben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának?

– Mindkét művészeti akadémiával szorosabbra szeretném fűzni a kapcsolatot, és minél több művészeti rendezvénynek otthont tervezek adni a Székházban, amely ezáltal a köztestület tagjai számára is egy új típusú együttlétet, lelki épülést, a szociális kapcsolatok elmélyítését teszi majd lehetővé.

A külhoni magyar kutatókkal eddig is szoros volt az MTA kapcsolata. Lehet ezen még javítani?

– A középiskolákban megalakítandó MTA alum­ni kubok mindenképpen új elemet jelentenek majd ebben a kapcsolatban. Még csak egyes interjúimban említettem ezeket a terveket, de már több határon túli középiskolából is érkezett megkeresés.

Akadémiai elnöki tisztsége miatt le kell köszönnie az intézetigazgatóságról. Elődje, Lovász László, pén­te­ken­ként tartotta meg egyetemi óráit. Önnek is lesz egy olyan napja hetente, amikor visszatér a KOKI-ba?

– Minden héten a szerdai napot a KOKI-ban tervezem tölteni. A tudományos kutatás hangulatától senki sem tud elszakadni, aki valaha megismerkedett a felfedezés örömével. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is meg fogom tartani az előadásaimat.•