<
2016. május 4.

Szerző:
Szegedi Imre

Szabadalmak gyorsító pályán

„Nemzetközi szinten elismert, legalább angol nyelven kiválóan beszélő szakembereinknek nem okoz problémát a hatalmas műszaki információs és szabadalmi dzsungelben való eligazodás. Ha létezik az adott ötletre vonatkozó bármilyen nemzetközi vagy hazai védettség vagy olyan információ, amely akadályozza az oltalomszerzést, azt ők megtalálják” – nyilatkozta magazinunknak Farkas Szabolcs, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala műszaki elnökhelyettese.


Farkas Szabolcs
A Magyar Tudományos Akadémián emlékeztek meg a hivatal megalapításának 120. évfordulójára. Az eseményen – amelyen megjelentek a visegrádi országok szabadalmi hivatalainak képviselői is − adták át az idei Jedlik Ányos-díjakat. A hazai napi­sajtó jó része mégsem adott hírt aznap a hivatal talán legfontosabb idei rendezvényéről, esetleg napokkal később tudósított róla. Lehet, hogy nem szabad messzemenő következtetést levonni ebből, de olyan érzést kelt, mintha a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) és a szellemi tulajdonjogok védelme nem lenne fontos eleme a hazai közgondolkodásnak, a társadalmat olyan mélyen nem érdekli, hogy mi történik például a szabadalmaztatás terén. Hogyan látja ezt érintettként?

– Én nem mondanám, hogy a társadalmat nem érdekli mindaz, ami ebben az intézményben történik. Inkább onnan indulok ki, hogy kevesen tudnak róla. Szomorú tény, de Magyarországon az iparjogvédelmi tudatosság nagyon alacsony. Ahol mégis létezik, az meghatározott műszaki szakterületekhez és egy szűk személyi körhöz köthető. Ilyen a gyógyszeripar, ahol nagy hagyományai vannak az iparjogvédelem tudatos kezelésének, az üzleti politikába való tudatos beépítésének. Másutt ez a hozzáállás kevésbé látványos. Korábban a vegyipar és a gépipar hazai kézben volt, számos szabadalmi bejelentés érkezett innen, ám ahogy ezek az iparágak leépültek, illetve külföldi tulajdonoshoz kerültek, változott a helyzet. Ahol külföldi a tulajdonos és ma is aktív kutatás-fejlesztési tevékenység folyik, ott a magyar munkavállalók találmányai esetében a jogszerzés általában külföldön történik. A multinacionális cégeknél ennek megvan a jól bejáratott rendszere. A kutatás-fejlesztés egyszerre számos országban összehangoltan folyik, amelynek része az itthon végzett fejlesztő munka is. Az eredmények itthon születnek meg, de a szabadalmak nem a magyar iparjogvédelmi rendszeren keresztül jelennek meg és nyernek oltalmat. Hasonlóképpen az akadémiai-egyetemi szféra ilyen irányú aktivitása is messze elmarad a lehetőségektől: a kutatási ráfordításokkal összehasonlítva fájóan kevés szabadalmi bejelentés érkezik innen. Hivatalunk más érintett intézményekkel, a Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamarával és az ezen a területen dolgozó szakemberekkel együtt minél több erőforrást próbál fordítani arra, hogy javuljon ez a kép. Minimális előrelépést érzékelünk. A legnagyobb javulást akkor érnénk el, ha ez a kérdés az oktatásban is intenzívebben jelenne meg.

Másutt ezt hogyan végzik?

– Az Egyesült Államokban már az óvodás korúakat is iparjogvédelmi ismeretekre oktatják, a nekik megfelelő mélységben, játékos módon. Megbeszélik a gyerekekkel, hogy mi a védjegy, hogyan védhető egy találmány – persze nem a részletes jogi szabályozási hátteret ismertetik. Játékokat készítenek, interaktív médiaelemeket gyártanak, s közben elmagyarázzák, hogy miért fontos mások szellemi alkotásainak az elismerése, megvédése. Az iskolákból kikerülve tisztában lesznek ezeknek a fogalmaknak a jelentőségével és a piaci folyamatokban betöltött szerepükkel. Döbbenetes élmény volt, amikor magam szembesültem ezzel a jelenséggel az Egyesült Államokban. A fiatal generációk megnyerése azért fontos, mert elsősorban ők kerülnek kapcsolatba a legújabb fejlesztésekkel, műszaki megoldásokkal.

Mit üzen a szakmának az elmúlt százhúsz év?

– Nagyon magas szakmai színvonalú, nagyon sok változást magában hordozó időszak van mögöttünk. A százhúsz év alatt folyamatosan meg kellett újulnia a szakmának és a hivatalnak. A jövőben sem lesz ez másként, hiszen új rendszerek alakulnak, a nemzetközi oltalmi rendszerek egyre átfogóbbak lesznek, új kihívások jönnek, amelyeknek meg kell felelni. Ha a jelenlegi szabadalmaztatási rendszert nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy a nemzeti engedélyezési eljárásba bekerülő új megoldások között egyre kevesebb a magyar kutatás-fejlesztési eredmény. Ugyanakkor óriási siker a Visegrádi Szabadalmi Intézet létrehozása, amely a hazai feltalálók munkáját fogja segíteni a nemzetközi szabadalmaztatási eljárások megindítása és előzetes szabadalmazhatósági vélemények kialakítása terén. Azaz egyidejűleg hatalmas siker és megoldásra váró probléma egyaránt megtalálható.

Mivel magyarázható, hogy a szabadalmi bejelentések száma messze elmarad a rendszerváltás idején beadott bejelentések számától?

– A szabadalmi bejelentések száma elsősorban a hazai kutatás-fejlesztési és innovációs rendszer mindenkori helyzetét tükrözi. A hivatalnak ebben a rendszerben alapvetően csak az a feladata, hogy eldöntse, hogy egy adott bejelentésben feltárt megoldásnak van-e újdonságtartalma és megadható-e a szabadalom. A csökkenésnek számos oka van. Ide sorolható a kutatás-fejlesztési ráfordítások csökkenése, az innovációs készség lanyhulása, a külföldi tulajdonú cégek azon gyakorlata, hogy az új eredményeiket az anyavállalat országában szabadalmaztatják, valamint a jogérvényesítési eljárások költségessége is említhető. Ugyanakkor a szabadalmi bejelentések száma önmagában nem feltétlenül mérvadó innovációs mutató egy ország gazdaságát illetően. Sokkal többet mond, hogy ezekből a bejelentésekből hány szabadalom lesz – ez a szám korábban sem volt magas. A 2004–2006-os évek szabadalmi bejelentéseit vizsgálva azt az eredményt kaptuk, hogy a szabadalmi bejelentések 14-16 százalékából lett csak szabadalom.

Kik a jellemző szabadalmi bejelentők?

– Legfontosabb ügyfélkörünk a nagyvállalatok, elsősorban a gyógyszeripar. Hozzájuk csatlakoznak az innovatív kisvállalkozások és a magánbejelentők. Olyanok, akik forrást találnak a szabadalmi bejelentésük finanszírozására. Azt ugyanis ne feledjük, hogy a szabadalmaztatás – és itt alapvetően nemcsak a hivatali díjakra, hanem például a szabadalmi ügyvivő díjazására is gondolni kell − költséges eljárás. Ugyanakkor Magyarországon egyedülálló kedvezményrendszer támogatja a magánbejelentőket. A költségek attól is függnek, hogy a bejelentő mely országokban szeretne védettséget szerezni. Egy magyarországi szabadalom húszéves oltalommal nagyjából két-hárommillió forintba, azaz évenként százezer-százötvenezer forintba kerül egy vállalkozásnak. A hivatal magánszemélyeknek jelentős kedvezményt biztosít, hiszen az eljárási díjak negyedét kell megfizetniük, míg a fenntartási díjaknak is csak a felét. Ez azt jelenti, hogy a húszéves oltalom fenntartása évente körülbelül ötvenezer forintból megoldható. Ennek fejében a bejelentő kizárólagos hasznosítási jogot kap a megoldására, és jogi úton bárkivel szemben felléphet, aki a megoldását bitorolja – ez az egyetlen törvényes monopoljog. Ha a bejelentő hasznosítja megoldását, jóval több nyereségre tehet szert, mint amennyibe a szabadalmaztatás került, ráadásul egy cég értékét is jelentősen növeli egy-egy jogi oltalommal védett megoldás birtoklása. A csak Magyarország területére kiterjedő oltalomnál lényegesen többe kerül, ha valaki regionális szinten (például az Európai Unió és egyes európai országok területére) szeretne védettséget szerezni – ez már éves szinten milliós költséget jelenthet. A világ jelentős részét lefedő szabadalmaztatás pedig évente több tízmillió forintba is kerülhet. Ez olyan tétel, amit egy magánszemély nemigen tud felvállalni. Ilyenkor abban bízhat, hogy az állam valamilyen formában – például pályázati forrásból − támogatja a nemzetközi szabadalmaztatást. Jelenleg is létezik olyan kombinált rendszer, amely EU-s források bevonásával segít a jogi oltalmat megszerezni kívánó cégeknek. Magánszemély bejelentők és a Közép-magyarországi régióban működő vállalkozások számára – ahol nem lehet ilyen célra uniós pénzt igénybe venni – a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap biztosít pályázati úton forrásokat.

1996-ban a hivatal a magyar közigazgatási hatóságok közül elsőként jelentetett meg internetes honlapot. Az elmúlt évben a mobileszközöket is megfelelően kiszolgáló technológiára áttérő honlapot 2015-ben az előző évhez képest 86 százalékkal több, azaz 965 827 egyedileg azonosítható felhasználó 1 219 262 alkalommal kereste fel, és több mint 11 millió oldalt töltött le. Milyen hasonló dobásra készülnek?

– A hivatal már évekkel ezelőtt bevezette az elektronikus adatbejelentés lehetőségét – bizonyos kérelemtípusokat az ügyfelek elektronikusan intézhetnek. Sajnos e rendszer működése, kiszélesítése jelenleg még akadályokba ütközik. A mi szolgáltatásainkat az érdeklődők az ügyfélkapun keresztül érhetik el, de ezeket korlátozottan tudjuk kiajánlani, hiszen a szabadalmi bejelentések jelentős részét nem maguk a bejelentők, hanem szabadalmi ügyvivők intézik. Abban bízunk, hogy az új elektronikus ügyintézési törvény megnyitja azokat a kapukat, amelyek a képviselők számára is egyszerűbb és hatékonyabb elektronikus ügyintézést tesznek lehetővé. Ugyanakkor a feltalálók elektronikus adatbázisainkon keresztül folyamatosan tájékozódhatnak a legújabb, közzétett és jogi oltalommal védeni kívánt technológiákról. Amióta lehetőség van rá, ilyen adatbázisok működtetésére, fejlesztésére törekedtünk. Nem utolsósorban a saját rendszereinket is úgy fejlesztjük, hogy a kollégáink is a legjobb, legnaprakészebb rendszereket használhassák. A belső elektronikus rendszerek megfelelő szinten tartásával is a hatékonyságot növeljük.

A 2004-es uniós csatlakozás milyen változást hozott a hivatal életében?

– Nem olyan jelentőset, mint az egy évvel korábbi csatlakozásunk az Európai Szabadalmi Egyezményhez (ESZE). A 2003. január elsejével kezdődő tagság számunkra azt jelentette, hogy csökkent az érdemi munkavégzésünk, hiszen a más országokban tett – és hazánkat is megjelölő − szabadalmi bejelentéseket az Egyezmény tagjaként nem vizsgáljuk érdemben, hanem az Európai Szabadalmi Hivatalnál megadott szabadalmak hatályosítását végezzük csak azokban az esetekben, ahol ezt Magyarország területére kérik. Az ESZE-hez csatlakozásunk eredményeként minimális mértékben nőtt a Magyarországon hatályos oltalmak száma. Ez a változás ugyanakkor megnyitotta annak lehetőségét, hogy nemzetközi tanácsadói tevékenységbe kezdhessünk, és idegen nyelvű érdemi szakvéleményeket készítsünk nemzetközi ügyfeleink és más iparjogvédelmi hatóságok számára. Az ilyen együttműködésekből megszerzett nemzetközi iparjogvédelmi tapasztalat eredménye, hogy tavaly megalakult a budapesti központú Visegrádi Szabadalmi Intézet (VPI) néven egy nemzetközi kutató és vizsgáló hatóság, amely a kelet-közép-európai országok feltalálóit segíti a nemzetközi szabadalomengedélyezési eljárások kezdeti fázisában.

Milyen tartalommal szeretnék megtölteni a Visegrádi Szabadalmi Intézetet?

– Másfél éve azon dolgozunk, hogy a társországokkal közösen hogyan működtessük majd ezt az intézményt. Ez egy unikális megoldás, amihez hasonló Északi Szabadalmi Intézet néven működik – norvég, dán és izlandi összefogással. A skandináv szervezet a nemzetközi szabadalmi bejelentésekkel kapcsolatban kutatást és elővizsgálatot végez. A nemzetközi kutatási és elővizsgálati feladatokon túl egyéb szabadalmi szolgáltatásokat is biztosítana a VPI ezen a speciális piacon. E szolgáltatásokat versenyképes szolgáltatási árakon fogjuk tudni biztosítani. Ez az intézmény nem vesz át feladatokat az SZTNH-tól, éppen ellenkezőleg, várhatóan több érdemi munkát fog bevonzani hivatalunk számára.

Az intézet új csapatot jelent, vagy a pozsonyi, prágai, varsói és budapesti szakemberekre épül?

– Virtuális központként költséghatékony módon fog működni ügyvezető igazgatóval és titkársággal. Az egyes hivataloktól rendeli meg az adott feladat elvégzését. Mindig attól, amelyik a legjobb azon a téren, és a bejelentő nyelve szerint a legtöbb segítséget tudja biztosítani az ügyfélnek. Egy nemzetközi szabadalmi bejelentés először alaki vizsgálatokon esik át minden országban. Ha megfelel, akkor jön az újdonságkutatás, amelyet nem végezhet akárki. Csak olyan hivatal vagy nemzetközi szervezet – például a Visegrádi Szabadalmi Intézet −, amely átmegy egy minőségi rostán. Az adott intézménynél nem lehet tudáshiány, nem fordulhat elő, hogy egy területhez nem értenek, illetve bizonyos minőségirányítási feltételnek is meg kell felelni.

2012-től a hivatal feladatai tovább bővültek, kiterjedtek a kutatás-fejlesztési tevékenység minősítésére is. Ez utóbbi hatáskör bevezetését elsősorban az indokolta, hogy a kutatás-fejlesztést ösztönző adókedvezmények igénybevételéhez megfelelő szakmai kompetencia birtokában kell minősíteni az adózók kutatási tevékenységét. Mik a tapasztalatok?

– A jogintézmény bevezetésének a célja az volt, hogy elősegítse a kutatás-fejlesztési adóösztönzők jogszerű igénybevételét, valamint a kutatás-fejlesztési támogatások átláthatóságát. Hivatalunk egyrészt egy projekt megkezdése előtt tudja megerősíteni, hogy a tervezett tevékenység kutatás-fejlesztésnek tekinthető-e. Másrészt szakértői véleményekkel tudjuk az adóhatóság, a bíróságok, illetve maguknak az adózóknak a dolgát segíteni, akik esetleg bizonytalanok egy-egy – akár már lezárult – tevékenység megítélését illetően. Korábban, így különösen addig, amíg az innovációsjárulék-kedvezmény igénybe vehető volt, az adózók széles köre állította, hogy kutatás-fejlesztést végez. Az adóhatóság ennek a kérdésnek az eldöntésére nem mindig rendelkezett elégséges szakértelemmel, ezért kerültünk mi a képbe. Ahogy említettem, arra is van lehetőség, hogy az ügyfelek megkeressenek bennünket, hogy az általuk elindítani kívánt projekt kutatás-fejlesztésnek tekinthető-e, vagy sem. Az ilyen kérelem alapján hozott döntést a pályázati rendszerben is figyelembe kell venni a támogatások odaítélésénél, ha a minősítési eljárásra utaltak a pályázati kiírásban. Ezzel összhangban a minősítésnek fontos szerepe lehet a támogatási források allokációjában, hiszen ha utólag kiderül, hogy valaki kutatás-fejlesztésre pályázott, de projektje nem tekinthető kutatás-fejlesztési projektnek, akkor uniós pályázat esetén az állam elbukhatja a megelőlegezett pénzt. Jelenlegi tapasztalatunk szerint a megkeresések körülbelül harminc százaléka nem minősíthető kutatás-fejlesztésnek.
A hozzánk beérkező minősítési kérelmek közel húsz százaléka olyan, amelynek dokumentáltsága, leírása nem megfelelő vagy nem üti meg azt a követelményrendszert, amely a K+F projektekkel szemben elvárható, azaz nincs semmilyen újszerűsége vagy nem áll fenn leküzdeni kívánt műszaki vagy nem műszaki bizonytalanság.

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala gondoskodik a Hamisítás Elleni Nemzeti Tes­tü­let, azaz a HENT működtetéséről. Miként viszonyulnak a magyarok mások szellemi alkotásaihoz?

– Az iparjogvédelmi tudatossághoz hasonlóan a magyar társadalomban a szellemi tulajdonnal kapcsolatos ismeretek is meg­lehetősen alacsony szintűek, bár sokat javult a rendszerváltás óta. Ugyanakkor az iparjogvédelmi jogsértések és a hamisítások kapcsán az utóbbi években mintha tudatosabbak lennének az emberek. Ez annak is köszönhető, hogy egyre több impulzus éri őket. Konkrét ügyekkel kapcsolatban mindig sokkal fogékonyabbak, pláne, ha az fiatalokat is érint. Évekkel ezelőtt jóval nagyobb arányban másolták például a különböző szoftvereket, mint napjainkban. Mára javult a jogvédett termékek hozzáférhetősége, de ennél fontosabb, hogy a termékek némelyike olcsóbb lett, illetve az életszínvonal is emelkedett. Ha a másolt példány alig olcsóbb az eredetinél, akkor inkább a jogvédettet vesszük meg. A gyógyszerhamisításoknál egyértelműen tetten érhető ez a jelenség. Egyre többen belátták, hogy nem érdemes olyan webpatikából rendelni, amelynek nincs fizikai háttere, nincs saját, bármikor felkereshető gyógyszertára. Magyarországon a legális gyógyszerellátási láncban (gyártó-nagykereskedő-egészségügyi szolgáltató) ez idáig nem találtak hamis gyógyszert. Ennek egyik oka nyilvánvalóan a tradicionálisan nagyon erősen kontrollált minőségbiztosítási biztonsági lánc, ráadásul a gyógyszerek alacsony ára miatt hazánkban kisebb a hamisítás kockázatának kitett gyógyszerkör. Ennek ellenére virágzik az internetes hamisgyógyszer-kereskedelem, hiszen a világhálón recept nélkül, gyorsan juthatnak a betegek a (hamis) készítményekhez. Célzott kampányokkal kell elérni, hogy az emberek csak megbízható helyről rendeljenek gyógyszert, élelmiszeripari terméket vagy éppen autó­alkatrészt. A hamisított termékkel kapcsolatos attitűdünk Európa és Kelet-Európa között lehet, de inkább Európához közelítünk – annak ellenére, hogy keletről és a Balkán felől erőteljes a nyomás, elég, ha a zárjegy nélküli olcsó cigarettára és a szeszes italokra gondolunk.

A rendszerváltás óta harmadik néven és második helyén működik ez az intézmény. Ez a második bázis azonban egymagában nem alkalmas a feladatok ellátására, emiatt további négy-öt helyen is dolgoznak, fogadják az érdeklődőket. Hogyan élik meg ezt a helyzetet?

– Valóban sok telephelyen működünk, de azon vagyunk, azon dolgozunk, hogy ismét egy helyen lássuk el feladatainkat. A mostani székhelyünk mérete – ahova tavaly év végén voltunk kénytelenek költözni − nem igazodik a hivatal személyi állományának helyigényéhez, nem alkalmas a hivatal jelentős ügyfélforgalmának bonyolítására. Irattári kapacitása töredéke a hivatal kezelésére bízott iratmennyiség elhelyezéséhez szükséges tárolási méretnek, és számos − ISO minősített hivatalként elvárt − követelménynek csak kollégáink áldozatos és hatékony munkájának köszönhetően tudtunk a korábbi épület szintjére hozni. Ezért tűztük ki célul, hogy a jelenleg lokálisan széttagolt funkciókat lehetőség szerint egy helyen, az ügyfeleket magas színvonalon kiszolgálni képes, és az irattárunk és szakkönyvtárunk elhelyezésére alkalmas épületben, akár egy hazai magas színvonalú tudásközpont közelébe költöztessük tovább a közeljövőben.

Mi a Patent Prosecution Highway (PPH) kezdeményezés lényege?

– Tekintve, hogy a szabadalmi jog territoriális jog, tehát minden ország területére vonatkozóan kell lefolytatni a szabadalomengedélyezési eljárásokat, de legalábbis az érdemi vizsgálatokat. Egy nemzetközi szabadalmi bejelentés esetén ez akár száznál is több különálló érdemi vizsgálati folyamatot, sokszor párhuzamos munkavégzést eredményez. Igaz, az egyes országok szabadalmi törvényei különböző mértékben eltérhetnek egymástól. De vannak olyan országok, és ez a Global PPH projektkezdeményezés, amelyek elfogadják az azonos bejelentési elsőbbséggel rendelkező ügyek esetén az érdemi munkát leggyorsabban elvégző hivatal eredményét. Ha a leggyorsabb hivatalnál megadásra került az ügy, akkor a projektben részt vevő másik hivatal – ezt az eredményt felhasználva – már nem viszi végig a saját érdemi eljárását, hanem egy rövid alaki vizsgálat eredményeként viszonylag gyorsan megadja a szabadalmat. E rendszeren keresztül tehát egy országból (például Magyarország) kiindulva húsz másik ország hivatalai előtt lehet kezdeményezni a szabadalmi oltalom engedélyezésére vonatkozó eljárás felgyorsítását és a gyors oltalomszerzést. A kezdeményezésben 21 ország szabadalmi hivatala vesz részt, benne az USA, izraeli, kanadai, japán, dél-koreai és a magyar iparjogvédelmi hatóság is. Ezt kiegészítendő, hivatalunk számos gyorsítási lehetőséget biztosít, amelyet azonban az ügyfeleinknek kérniük kell.
A szabadalmi bejelentés napjától 18 hónapot mindenképpen várni kell a bejelentés közzétételére. Ez türelmi időnek is tekinthető, ami az üzleti kapcsolatok felvételére, befektetők keresésére vagy a szellemi termék továbbfejlesztésére alkalmas. Ezt követően hat hónapig kérheti a bejelentő az érdemi vizsgálatot. Már eltelt két év, és a hivatal még az érdemi kérdésekkel csak részben foglalkozott. Alapesetben csak ekkor kezdődhet meg az oltalmi kör véglegesítése, az érdemi vizsgálat, ami további egy–öt évig terjedhet. Azon dolgozunk, hogy ezeket az időintervallumokat minél inkább lerövidítsük. Ennek megfelelően bevezettünk egy gyorsított eljárásban végezhető, írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási lehetőséget, amelynek keretében a kérelem benyújtásától számított két hónapon belül a szabadalmi bejelentés érdemi feltételeknek való megfelelésének elővizsgálata még az alaki szakaszba, közzétételig megtörténhet. Az ügyfél az eljárás elején kérheti az érdemi vizsgálatot, és azt is, hogy a közzététel 18 hónapnál korábban történjen meg. Ezeknek a lépéseknek azonban vannak kockázatai, így csak nagyon megfontolt és jól felépített stratégiát kell kiválasztani az engedélyezés folyamatában. Ehhez is nagy segítséget nyújthatnak a szabadalmi ügyvivők.

Az új feladatokhoz új munkatársakat vesznek fel, vagy a meglévő szakembergárdával kell dolgozniuk?

– Jelenleg csak a természetes fluktuáció pótlására van lehetőségünk, bár sokszor ez sem egyszerű. Mi izgalmas munkát és jó infrastruktúrát kínálunk a jelentkezőknek, hiszen minden kollégánk a legújabb technológiákkal, eljárásokkal kerül naponta kapcsolatba. Egyetemekről, kutatóintézetektől, kis- és középvállalkozásoktól érkeznek hozzánk a szakemberek. Egyes szakterületen azonban nehéz kollégát találni – a feladatra alkalmas villamosmérnök, informatikus, gépészmérnök elvétve akar nálunk munkát vállalni, aminek nyilván az is oka, hogy hivatalunk ezeknek a szakembereknek nem képes versenyképes fizetést biztosítani.•

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020
Címkék

Innotéka