2018. március: jegyzet, orvostudomány, portré, neutronkutatás, tudomány, atomenergia, energiagazdálkodás, egészségipar, innováció, közlekedés, egyetem, fenntarthatóság, zöldkörnyezet, megújuló energia, agrárium, kiállítás/konferencia, it
2018. március 1.

Szerző:
Paulik Katalin

Az idegenforgalom és a fenntarthatóság

A világ legjobban jövedelmező gazdasági ágazata és a legnagyobb környezetszennyezője az idegenforgalom. A gazdasági szárnyalás árnyékában szeméthegyeket és élelmiszer-pazarlást találunk? Milyen következményekkel jár az idegenforgalom, s milyenné kellene átalakítani, hogy a saját életünket, környezetünket élhetőbbé tegyük? Van alternatívája a tömegturizmusnak? A szakemberek szemléletváltásról beszélnek.


Lugasi Andreával, a Budapesti Gazdasági Egyetem (BGE) Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Karának dékánjával az idegenforgalom és a környezet kölcsönhatásáról, valamint az élelmiszer-pazarlásról és a felelős vendéglátásról beszélgettünk.

A vendéglátás és a szállodaipar rengeteg energiát, vizet és más erőforrást emészt fel, szennyezi a környezetet és szemetet termel. Igaz, hogy ez az egyik legkevésbé szabályozott iparág?

− Vannak a szakmának olyan területei, amelyek jól szabályozottak, például a nagy szállodaláncoknál igen komolyan veszik a fenntarthatóságot, szigorú standardok vonatkoznak a hulladékok, illetve a környezetbe kibocsátott szennyező anyagok kezelésére. A vendéglátáshoz és a turizmushoz azonban hozzátartozik a közlekedés is, és a távoli turisztikai úti célok elérése manapság már nem hajóval, hanem repülőgéppel történik, és ezen nagyon nehezen tudnánk változtatni. Szerencsére lokálisan sokkal többet tehetünk a környezetünkért, például olyan turistautak szervezésével, amelyekre nem autóval, hanem kerékpáron vagy lovas kocsival visszük el a vendégeket.

Lokálisan sokkal többet tehetünk a környezetünkért, például olyan turistautak szervezésével, amelyekre nem autóval, hanem kerékpáron vagy lovas kocsival visszük el a vendégeket.

A turizmusban és a vendéglátásban is megjelenik az élelmiszerrel kapcsolatos pazarlás és a különböző hulladékok, viszont ezek kezelésére léteznek jó gyakorlatok: újrahasznosítás, szelektív gyűjtés, növényi hulladék komposztálása.

Egy étteremben rengeteg az ételmaradék, azzal mi történik?

− Veszélyes hulladéknak számít, amit az erre vonatkozó előírásoknak megfelelően lehet csak megsemmisíteni, vannak olyan vállalkozások, amelyek ezzel foglalkoznak. A növényi hulladékok komposztálása vidéken sokkal könnyebb, mint a nagyvárosokban, trágyázni lehet vele a veteményeskertet, hogy saját zöldség és fűszernövény kerüljön az étterem konyhájára. Léteznek tehát jó megoldások.

A turizmusban és a vendéglátásban megjelenik az élelmiszerrel kapcsolatos pazarlás és a különböző hulladékok. A növényi hulladékok komposztálása jó megoldást jelenthet vidéken, ahol trágyázni lehet vele a veteményeskertet, hogy saját zöldség és fűszernövény kerüljön az étterem konyhájára.

Az uniós csatlakozást megelőzően is voltak felelősségteljesen gondolkodó vállalkozások, amelyek komolyan vették a környezetük védelmét: újrahasznosították a papírt, a műanyagot, a fémet, nem dobták ki és nem is égették el a gyűjtőkartonokat. Többet is lehetne tenni akár a vendéglátásban, akár a turizmusban, egészen kis dolgokban is, amelyek nem igényelnek költséges befektetést. Kezdve az energiatakarékos hűtőtől a LED világításig, de az energiaforrások átgondolt használatával is kímélhetjük a környezetünket, például azzal, hogy nem kapcsoljuk be addig a főzőlapot, amíg nem tesszük rá az ételt, vagy lekapcsoljuk a világítást, ha nincs rá szükség, és nem a radiátorok közelében helyezzük el a hűtőszekrényt – ez utóbbiak egy kis odafigyelésen kívül semmibe sem kerülnek.

Napjaink központi témája a környezettudatosság, ám az kevés, ha csak beszélünk róla. A valóságban tapasztal szemléletváltást a vendéglátásban?

− Ennek látjuk a jeleit. Például egyre több vendéglátós gondolkodik olyan választék kialakításán, amelyhez a környéken élő gazdáktól kívánja beszerezni az alapanyagokat, esetleg saját maga kezd el zöldséget, fűszernövényt termeszteni vagy bort készíteni. Nagyon sokszor találkozom olyannal is, amikor egy vendéglátóipari egység büszkén hirdeti, hogy saját alapanyagokat használ. Ennek természetesen az ellenkezője is előfordul, amikor a top éttermek séfjei azt mondják, nincs itthon megfelelő alapanyag, ezért külföldről hozatják be, amire szükségük van. Mégis határozott előrelépés érzékelhető ezen a területen. A szemléletet váltani akaró vendéglősök a többi között a Felelős Gasztrohős Alapítványon keresztül is kaphatnak segítséget. Ez a szervezet a környezetbarát gasztronómiai megoldások népszerűsítését és az egészséges étkezés támogatását tűzte ki célul. Számos területen adnak tanácsot, az alapanyagok és a tisztítószerek beszerzésétől kezdve egészen az energiatakarékos módszerek bevezetéséig. Van egy minősítő rendszerük, és aki a kritériumoknak megfelel, zöld étterem minősítést kap. Tavaly volt egy közös rendezvényünk az alapítvánnyal, ahol az érdeklődő vendéglátósoknak biotermesztéssel foglalkozó kistermelők mutatták be a termékeiket. Az volt a célunk, hogy összehozzuk őket, és bízom benne, hogy üzletek is köttetnek ezeken a találkozókon.

Egyre több vendéglátós gondolkodik olyan választék kialakításán, amelyhez a környéken élő gazdáktól kívánja beszerezni az alapanyagokat, esetleg saját maga kezd el zöldséget, fűszernövényt termeszteni vagy bort készíteni.
A fiatalabb korosztály érdeklődik inkább, vagy ez kortól független? A rendezvényen milyen kérdéseket tettek fel?

− A fiatalok azért érdeklődnek, mert a környezettudatosság és az egészséges táplálkozás egyre népszerűbbé válik, a kicsit idősebbek pedig azért, mert emlékeznek a gyerekkorukra, főleg, ha vidéken nőttek fel, ahol mindig volt friss zöldség, tej, tojás. Aztán kimaradt harminc év, amikor nem ez volt a fő szempont, de most megint egyre népszerűbb a környezet- és egészségtudatos táplálkozás.
Az említett rendezvényen elsősorban a környezetbarát, a természetben lebomló tisztítószer kérdése érdekelte a vendéglátósokat, ami azért különösen fontos, mert mindenkinek be kell tartani az élelmiszerbiztonsági előírásokat, és csak olyan szereket szabad használni, amelyek maradéktalanul megfelelnek ezeknek az előírásoknak. A fenntarthatósággal kapcsolatban a tisztaságot is fontosnak tartom megemlíteni, hiszen másoknak főzni óriási felelősség. A meglévő környezeti, etikai, szociális javainkat úgy illik használnunk, hogy maradjon a következő nemzedékeknek is, ezért ne csak a mának, a jövőnek is főzzünk. Mindannyian hallottunk már arról, hogy a túlhalászás az egyik legsúlyosabb, az óceánokat fenyegető veszélyek közül, a tudósok szerint több halfaj sem éri el a fennmaradásukhoz szükséges egyedszámot. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az éttermeknek le kellene mondaniuk a tengeri halételekről, csupán azt, hogy fenntartható termelésből szerezzék be az alapanyagot. Az itthon fogyasztott halaink is mind tógazdaságokból származnak, mivel sem a Tiszán, sem a Balatonban nem lehet halászni. Emiatt tartom nagyon jó kezdeményezésnek a francia Olivier Roellinger séf nevével fémjelzett gasztronómiai versenyt, ahol fenntartható gazdálkodásból származó halakból kell elkészíteni az ételeket. A versenyfelhívás néhány éve hozzánk is eljutott, azóta a diákjaink részt vesznek az eseményen. A verseny kelet-európai döntőjét idén márciusban a mi karunk rendezi meg, mivel 2017-ben egyetemünk hallgatója, Szűcs Dániel első helyezést ért el. Egy ilyen verseny kiválóan alkalmas arra, hogy felhívjuk a fiatalok figyelmét: van lehetőség megőrizni a fajok sokszínűségét, ez rajtuk is múlik.

Ön szerint melyek a legfontosabb teendők a fenntarthatóság, illetve a környezettudatos működés megvalósításához a vendéglátásban?

− Érdemes először kis dolgokkal kezdeni, ami nem kíván komoly be­fektetést, ide tartozik például a szezonnak megfelelő étlap össze­állítása, helyi beszállítók választása, olyan konyhai műveletek elsajátítása, amelyekkel a lehető legkevesebb hulladék keletkezik, valamint a kevésbé környezetszennyező vegyszerek használata, takarékos vízcsaptelepek felszerelése. Sok apró lépéssel lehet előre haladni, például a szezonalitás figyelembevételével, mert nem biztos, hogy télen epret kell felszolgálni az idénygyümölcsök helyett. Helyi ételek készítésével is fel lehet dobni az étlapot. És amint lehetőségünk van rá, természetesen érdemes a befektetést igénylő korszerűsítéseket is elvégezni: a világítást, a hűtést, a fűtést vagy a hőszigetelést.

Szalók Csillával, a BGE Turizmus Intézeti Tanszék vezetőjével arról beszélgettünk, hogyan lehetne rávenni a szabadidejüket utazással töltő embereket arra, hogy másképp viselkedjenek a természetben, hogy felelős turistaként ne csak végigrohanjanak a különböző helyszíneken, hanem szánjanak elég időt az élmény befogadására.

Rá kell venni a szabadidejüket utazással töltő embereket arra, hogy másképp, felelős turistaként viselkedjenek a természetben.
Szakmai kutatásai során a globalizáció hatásait vizsgálta a turisztikai vállalkozásokra. Egy új fejlődési pálya mit jelent a hazai turizmus szereplői számára?

− Tanszékünk egyik kutatási témája a Turizmus Komplex Mutató, amellyel a települések turisztikai potenciálját mérjük. Térségi szinten vizsgáljuk a turizmus gazdasági, társadalmi és szociális hatá­sait, a helyi lakosság elégedettségét, valamint a környezet és a ter­mészet tiszteletben tartását is. Olyan komplex mutatót dolgoztunk ki egy-egy régió turisztikai fejlettségének a mérésére, amely nem csak az eltöltött vendégéjszakák számából indul ki.

Mert ahol jó élni, oda jó ellátogatni is?

− A fenntarthatóság szempontjából azért különleges a turizmus, mert mindannyiunk életére hatással van, és ha jól kezeljük, az mind az idelátogatók, mind a helybéliek számára élhetőbb környezetet teremt. Az unió kidolgozta az Európai Turisztikai Indikátor Rendszert, ezt igyekeztünk adaptálni a hazai viszonyokra. Először a Balaton régióban végeztünk felmérést, ennek eredményeit a közelmúltban publikáltuk.

A fenntarthatóság szempontjából azért különleges a turizmus, mert mindannyiunk életére hatással van, és ha jól kezeljük, az mind az idelátogatók, mind a helybéliek számára élhetőbb környezetet teremt. (Forrás: mtu.gov.hu)
Magyarországon is egyre nagyobb teret nyer a megosztáson alapuló gazdasági modell, és ez jelentős hatást gyakorol az idegenforgalmi ágazatra, gondoljunk csak a szálláshely-szolgáltatás piacán bekövetkezett változásokra. A gazdasági hatásokon, a turisták szokásain túl azt is vizsgálják, hogy a turizmus különböző típusai milyen terhelést jelentenek a környezetre?

− Természetesen, ezek nagy kutatási témák, először azonban mindig a gazdasági vonatkozásokat vizsgáljuk, valamint azt, hogyan kellene az adott ország gazdasági szabályozási környezetébe beépíteni az új üzleti modellt. Ez a helyzet például a sharing economy (közösségi gazdaság – a szerk.) egyik nagy szereplője, az Airbnb szállásmegosztás esetében is, mivel ennek a piacnak egészen más a versenypozíciója. A turizmust nem lehet egységesen szabályozni, a döntéseket helyben kell meghozni. Nincs egységes európai turizmusstratégia sem, mivel egyedi desztinációkról, helyi adottságokról, a lakosságról és a környezetről van szó. Magyarországon évtizedek óta vita folyik a turizmustörvényről, amely a turizmus egységesítését lenne hivatott szolgálni, azonban olyan sok, egymástól különböző részből áll, hogy nem könnyű egységes keretrendszerbe foglalni. Ugyanakkor mégis meg kell próbálni, mert a turizmus alapja a helyi szereplők közötti együttműködés, enélkül nem képzelhető el fenntartható fejlődési pálya az adott térségben. Erősödik például az a trend, hogy a szállodák a környező településeken keresnek beszállítót, ehhez viszont az agrárszektorral is együtt kell működni. Az összehangolásnak óriási szerepe van a fenntarthatóságban. Kulcsfontosságú tehát, hogy felelős gondol­kodással próbáljuk összekapcsolni a részeket, különben vagy nem lesz eladható a szolgáltatás, vagy nem azt fejlesztjük, ami a régiónak és az országnak is jó. Közismert példa erre az érintett városrészek túlzsúfoltságához vezető, egyébként nagyon sikeres buliturizmus. Ez gyakran a helyi lakosság számára tarthatatlan helyzetet eredményez, aminek az lehet a következménye, hogy sokan elköltöznek.

Ez történik a belső-erzsébetvárosi bulinegyedben, ahol a lakók népszavazást kezdeményeztek az ottani vendéglátóhelyek éjszakai nyitvatartásának korlátozásáról, ám az alacsony részvétel miatt érvénytelen lett. Ez azt jelenti, hogy a probléma továbbra sem oldódik meg. Mit tud tenni az állam?

− Semmi esetre sem azt, hogy megtiltja. Például támogathat városközponton kívüli szállásfejlesztéseket és kiépítheti a vendégek fogadásához szükséges egyéb infrastruktúrát is.

A bulinegyedet egyebek között éppen az teszi olyan vonzóvá, hogy a városközpontban van, csak sajnos nem a felelős turisták járnak oda. Őket inkább az ökoturizmus érdekli. Lát fejlődést ebben az irányban?

− A Tisza-tónál például óriási fejlődés tapasztalható az elmúlt években, elindult a falusi turizmus, a tó körül kempingek, szállodák, strandok épültek, valamint egy ökocentrum. Amióta céltudatosan elkezdték védeni és fejleszteni a térséget, gazdasági és fenntarthatósági szempontból is jól látszik a fejlődés. A tudatos tervezésnek és vendégirányításnak köszönhetően nem özönlenek tömegével egy területre a vendégek. Fontos szegmense lehet a fenntartható turizmusnak a látogatóközpontok kialakítása a nemzeti parkok területén. Gyönyörű helyek találhatók az országban, amelyek télen is tele vannak belföldi és külföldi turistákkal. Úgy gondolom, hogy inkább az alternatív turizmust érdemes fejleszteni, amivel a saját életünket, környezetünket tesszük élhetőbbé. Ehhez az kell, hogy egy-egy desztinációban többféle termék is legyen, ami sokféle igényt képes kielégíteni. És az utazás ma már alapigény, ami hozzájárul a szellemi és fizikai megújulásunkhoz.

Az ENSZ a 2017-es évet a fenntartható turizmus fejlesztésének nemzetközi évévé nyilvánította, és számos esemény foglalkozott világszerte a témával. Mi történt itthon?

− Az Utazás Kiállítás fókuszában az egészséges életmód, továbbá a természetközeli élményturizmus szerepelt, és sor került fenntartható turizmussal foglalkozó előadásokra is az elmúlt évek fejlesztéseinek, valamint a változatos programoknak és a széles körű szálláskínálatnak a bemutatása mellett. A fenntartható turizmus fejlesztésének nemzetközi évére tekintettel végeztünk egy kutatást. Középiskolákban azt vizsgáltuk, szerepel-e a tantervben a fenntarthatóság, illetve része-e az iskolai stratégiának. A kutatásból az derült ki, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a fenntarthatóság oktatására. Turisztikai szempontból is megpróbáltuk felhívni erre a figyelmet. Az erről készült tanulmányunkat a közeljövőben publikáljuk. Az egyetemen is jóval többet foglalkoztunk tavaly a fenntarthatósággal, mint korábban, de ennek más okai voltak. Oktatási szakemberként úgy vélem, nagyon nagy a felelősségünk a képzés szemléletének kialakításában. Felelős turizmus − Felelős turista címmel több konferenciát is rendeztünk külföldi és hazai előadók részvételével.

Tavaly szeptemberben harmadik alkalommal jelent meg „a világ top 100 fenntartható desztinációja” lista, amelynek élén Hollandia végzett nyolc úti céllal, Magyarország viszont fel sem került rá. Milyen feladatok állnak a hazai turizmus előtt?

− Gyerekcipőben járunk még. A nemzeti parkjaink megfelelhetnének a kritériumoknak, de ezen a listán desztinációk szerepelnek, vagyis olyan turisztikai térségek, ahol többféle szolgáltatás és termék együttesen jelenik meg. Azt gondolom, hogy termékeink már vannak, például a gyógyvíz vagy a wellnessturizmus, de a fenntartható desztinációk kiépüléséhez hálózati együttműködésre van szükség a szereplők között. Nagy előrelépést jelent például, hogy a Magyar Turisztikai Ügynökség térségfejlesztési programokat indít azzal a céllal, hogy kiderüljön, melyek a leginkább versenyképes termékek mind a belföldi, mind a nemzetközi turizmus szempontjából, valamint annak érdekében, hogy az egy-egy térségben zajló fejlesztések összhangban legyenek.

Termékeink már vannak, például a gyógyvíz vagy a wellness­turizmus, de a fenntartható desztinációk kiépüléséhez hálózati együttműködésre van szükség a szereplők között. (Forrás: mtu.gov.hu)
Kik és hogyan vonják be a helyi szereplőket a szakmai együttműködési hálózat kiépítésébe?

− Erre van egy rendszer, a Magyar Turisztikai Desztináció Menedzsment Szövetség, egy önkormányzati elven működő szakmai és érdekképviseleti szervezet, melynek célja a hazai turizmus szereplőinek területi szempontú összefogása. Itthon már közel száz ilyen szervezet működik. Egy fejlődési szint után az a legfontosabb, hogy a helyi szereplők összefogjanak, hiszen ahhoz, hogy ki tudják adni a szálláshelyeket, kell, hogy legyen a környéken vendéglátó egység, esetleg gyógyvíz vagy egyéb programlehetőségek. Ausztriában kiválóan működik ez a rendszer, méghozzá hosszú távon is fenntartható módon, mivel nem egy helyre koncentrálódnak a turisták, mégis a néhány ezer fős településeken akár több százezer turista is megfordulhat évente. A tervezés a turizmusban nagyon fontos, tudni kell, hogy hányan jönnek, és ennek megfelelően kell fejleszteni a vendéglátást, a közlekedést, valamint a célcsoportnak megfelelő attrakciókat.

A turizmus fenntartható fejlesztésének úgy gondolom, fontos része lehet az üdülési szezon meghosszabbítása, ha lehet, egész évre.

− Jobban ki lehetne használni az olyan különleges adottságainkat, mint például a Balaton, ahol jól láthatóan kezd élénkülni a téli turizmus, ám ehhez elsősorban programokra van szükség, hiszen a szállás- és vendéglátóhelyek adottak. A fenntarthatóság érdekében a tömegturizmustól az élhetőség felé kellene elmozdulni, különben nem születnek állandó munkahelyek, mert csak vendégmunkásokra van szükség a szezon idejére. A helyi értékteremtés magasabb szintű közösségi érdek, amit tervezni kell.

A fenntarthatóság érdekében a tömegturizmustól az élhetőség felé kellene elmozdulni.

Nem mindegy az sem, hogy milyen tevékenységre és hány engedélyt adnak ki egy adott térségben. Nagyon nagy felelőssége az államnak, hogyan szabályozza ezeket a piacokat a szakértőkkel és a helyi szereplőkkel együttműködve. Állami feladat a turisták utazási szokásainak országos felmérése is. Örömhír, hogy a Magyar Turisztikai Ügynökség újraindította a Turizmus Bulletin negyedéves szakmai és tudományos folyóiratát, amelyben a szakmai szereplők ismét publikálhatnak, és az állami kutatások eredményeit is közlik, hogy eljussanak a fogyasztókhoz és a vállalkozásokhoz. Meggyőződésem, hogy csak az fenntartható, ami kiegyensúlyozottan fejlődik, ahol minden résztvevő tudja a feladatát – és együttműködik a többiekkel.•

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018

Innotéka