2015. december: jegyzet, portré, tudomány, atomenergia, agykutatás, lézer, disszemináció, innováció, egyetem, paragrafus, hulladékgazdálkodás, zöldkörnyezet, vízgazdálkodás, kiállítás/konferencia, it
2015. december 2.

Szerző:
Farkas Tamás szabadalmi ügyvivő

Gyakorlati tudnivalók a K+F minősítésről

A kutatás-fejlesztéssel foglalkozó vállalkozások számára a kutatás-fejlesztési támogatások felhasználásának elengedhetetlen feltétele, hogy az általuk végzett tevékenység a hatályos jogszabályok alapján kutatás-fejlesztési (K+F) tevékenységnek minősüljön. Az ilyen minősítés egyúttal jelentős adózási előnyt is eredményezhet.


A vállalkozások kutatás-fejlesztési tevékenysége nyilvánvalóan pénzügyi ráfordítással jár, amelynek fedezetét a gazdálkodó szervezetek egyes kutatás-fejlesztési támogatások felhasználásával, valamint saját források bevonásával teremthetik elő. A kutatás-fejlesztési tevékenységgel összefüggő költségek elszámolása ugyanakkor csökkenti az adóköteles eredmény mértékét, ezért az elszámolás feltétele, hogy a tevékenység kutatás-fejlesztési tevékenységnek minősüljön. Annak eldöntése, hogy az adott tevékenység kutatás-fejlesztésnek tekinthető-e, és így azzal szemben elszámolható-e költség, valamint igénybe vehető-e állami támogatás, a korábbiaktól eltérően ma már a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló, 1995. évi XXXIII. törvény (Szt.) 115/G. §-ának g) pontja, valamint 115/H. §-ának (2a) bekezdése alapján a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának (SZTNH) feladata.
A hivatal a kérelmező írásbeli ismertetése alapján, hatósági minősítési eljárás keretében vizsgálja a tevékenység jellegét. Az eljárás eredményeként a tevékenységet teljes mértékben kutatás-fejlesztési tevékenységnek vagy részben ilyennek minősítheti, illetve megállapíthatja, hogy az nem minősül annak.

Az SZTNH a minősítési eljárásban egy újonnan kidolgozott módszertani útmutatóra támaszkodik, amely eligazításul szolgál a tevékenységek megítéléséhez. Ha az adott tevékenységet kutatás-fejlesztésnek minősíti, azzal kapcsolatban jogszerűen vehető igénybe állami támogatás, és számolható el költség, ellenkező esetben viszont nem. Az útmutató ezzel kapcsolatban külön hangsúlyozza, hogy a minősítés a kutatás-fejlesztési tevékenységgel kapcsolatban igénybe vehető valamennyi adónem vonatkozásában alkalmazandó, valamint felhasználható a kutatás-fejlesztési támogatási rendszerben a támogatás iránti kérelemben megjelölt kutatás-fejlesztési projekt kutatás-fejlesztési tartalmának igazolására.
A kutatás-fejlesztési tevékenység minősítése a vállalkozások által önkéntesen kezdeményezhető. A minősítési eljárást lezáró határozatában a hivatal arról nyilatkozik, hogy a tevékenység hivatalhoz benyújtott ismertető, valamint egyéb kiegészítő adatok alapján a jövőben megvalósítandó „projekt” (vagyis tevékenység) kutatás-fejlesztésnek minősül-e. Az eljárás eredménye, hogy a hivatal által a jogerős határozatban kutatás-fejlesztési tevékenységnek minősített projektet más hatóságnak is ilyennek kell tekintenie, ennélfogva a minősítési eljárás keretében hozott határozat a kutatás-fejlesztési tevékenységhez kapcsolódó adó- és járulékkedvezmények érvényesítéséhez, valamint a kutatás-fejlesztési támogatási rendszerben a támogatás iránti kérelemben megjelölt projekt kutatás-fejlesztési tartalmának igazolására is felhasználható.
A minősítési eljárással összefüggésben felmerül az a gyakorlati kérdés, hogy mi és milyen ismérvek alapján tekinthető kutatás-fejlesztési tevékenységnek, hiszen a minősítés alapja az ilyen tevékenységek meghatározása, egyúttal elhatárolása a szokásos műszaki-gazdasági tevékenységektől.

A kutatás-fejlesztési tevékenységek típusainak megkülönböztetése világszerte az OECD által legutóbb 2002-ben közzétett Javaslat a kutatás és kísérleti fejlesztés felméréseinek egységes gyakorlatára című kézikönyv (Frascati Kézikönyv) alapján történik, amelyre egészen 2012-ig a magyar adójogszabályok is hivatkoztak a kutatás-fejlesztési tevékenység megítélésével összefüggésben. Bár ez a hivatkozás 2012-től kikerült a jogszabályokból, a Frascati Kézikönyv a továbbiakban is a kutatás-fejlesztési minősítési eljárás fontos módszertani alapjául szolgál, a hivatal a kutatás-fejlesztési minősítést egyértelműen az innovációs törvényben (2004. évi CXXXIV. tv.) definiált fogalmak alapján végzi.

Ebből levezethető, hogy a minősítési eljárásban a kutatás-fejlesztési tevékenység olyan „alkotómunkát jelent, amely a meglévő ismeretanyag bővítését, új alkalmazások kidolgozását célozza valamely tudományos vagy műszaki bizonytalanság feloldása érdekében”. A szerző által kiemelt fogalmak képezik azokat a sarokpontokat, amelyeken a minősítés megfordul, fontos tehát tudnunk, hogy a minősítést végző hivatal hogyan értelmezi azokat.
Az útmutató szerint a kutatás-fejlesztésbe sorolandó, és az abba nem tartozó tevékenységek elhatárolásának alapvető szempontja, hogy a tevékenységekben fellelhető-e az újszerűség, és valamely tudományos vagy műszaki bizonytalanság feloldásának számottevő eleme.
Ebből a meghatározásból azonnal látható, hogy az új és az új­szerű fogalmak a hivatal gyakorlatában szinonimák. Mivel a mi­nősítési eljárásra vonatkozó előírások a szabadalmi törvény részei, joggal gondolhatunk arra, hogy a minősítési eljárásban alkalmazott „új” kifejezés tartalmilag megegyezik a szabadalmi törvény szerinti újdonság fogalmával (Szt. 2. §). Ebben az esetben a minősítési eljárás során a hivatal alapvető feladata, hogy újdonság­kutatást végezzen és megállapítsa, hogy a projekt során részleteiben kidolgozandó megoldás szabadalomjogilag újnak tekinthető-e. Ennek ellentmond, hogy a szinonimaként alkalmazott „újszerűség” kissé enyhíti az újdonság imént említett feltételét, és gyaníthatóan elegendő, ha a megoldás csak vélhetően új. A módszertani útmutató szerint ugyanakkor a hivatal az újszerűség vizsgálata során nem végez az Szt. szerinti újdonságvizsgálatot, vagyis a K+F tevékenységek minősítése során az újszerűség vizsgálata eltér a találmányok újdonságvizsgálatától. Megjegyezzük azonban, hogy az újszerűség fogalmára vonatkozóan nem található egyértelmű meghatározás még az útmutató Az újszerűség meghatározása című alfejezetében sem.

Az útmutató szerint továbbá „tudományos, illetve technológiai bizonytalanságról akkor beszélhetünk, ha az arra vonatkozó tudás, hogy

  • valami tudományosan lehetséges, vagy
  • valami műszakilag, technológiailag kivitelezhető, vagy
  • valamit hogyan lehet a gyakorlatban megvalósítani, megmérni,

még nem elérhető, azonban nem áll fenn tudományos vagy műszaki bizonytalanság olyan esetben, ha a megszerezni kívánt új tudás vagy a probléma megoldása nyilvánvaló az érintett terület alapvető tudományos ismeretanyagában és technikájában jártas személy számára”.

A fenti meghatározásokból ismét az Szt. első cikkei jutnak eszünkbe, különösen az Szt. 4. §-a, amely a feltalálói tevékenység követelményével foglalkozik. Ha az újdonsággal és az új fogalmával kapcsolatos megfontoláshoz hasonlóan itt is feltesszük, hogy a tudományos vagy műszaki bizonytalanság feloldása tulajdonképpen egyet jelent a szabadalomjogi értelemben vett feltalálói tevékenységgel, akkor megállapíthatjuk, hogy az újdonságkutatással együtt a hivatal lényegében a szabadalmi bejelentések esetében követett érdemi vizsgálatot végez a minősítési eljárás során, azzal a különbséggel, hogy szubjektív elemekkel enyhíti a vizsgálat szigorát.

Lényeges szempont továbbá a minősítési kérelemben bemutatott projektek azonosítása és más tevékenységektől való elhatárolása.
Ennek érdekében a módszertani útmutató szerint a következőket kell elemezni:

  • a projekt megvalósításához szükséges tudományos ismeretek, a tudomány jelenlegi állása;
  • a projekt során elérni kívánt új tudományos eredmények;
  • annak ismertetése, hogy a projekt révén nyert új ismeretek mennyiben jelentenek előrehaladást a rendelkezésre álló tudományos ismeretekhez viszonyítva; illetve a projekt hogyan segíti a tudományos alapelvek vagy összefüggések megismerését;
  • a projekt megkezdésekor meglévő, a kitűzött célok elérését akadályozó tudományos bizonytalanság felmérése;
  • a projekt megkezdésekor meglévő ismeretek tudományos bizonytalanságait kiküszöbölő új koncepció meghatározása;
  • a projekt során tervezett műszaki haladás és az elérni kívánt új vagy továbbfejlesztett módszerek meghatározása;
  • az adott műszaki területen már meglévő tudásszinthez képest milyen fejlődést hordozhat az új vagy továbbfejlesztett módszer; továbbá miként és mennyiben jelent műszaki előrehaladást a meglévő technológiákhoz képest;
  • a projekt mennyiben tartalmaz újszerűséget, vagy mely tudományos bizonytalanságot oldhat fel;
  • a projekt hogyan törekszik a korábban megoldatlan tudományos problémák, struktúrák és összefüggések felderítésére;
  • miként törekszik a projekt a meglévő ismeretanyag újszerű alkalmazására;
  • a projekt során milyen módszertan kerül alkalmazásra.

Ezeknek a szempontoknak a kérelemben történő részletes kifejtése, valamint az újszerűség és a tudományos/műszaki bizonytalanság feloldásának ismertetése tehát elengedhetetlen feltétele annak, hogy a minősítési kérelem a siker reményében induljon a kutatás-fejlesztési minősítési eljárásban.•

 
Innotéka