2015. február: jegyzet, építés, portré, agykutatás, mikroszkópia, tudomány, egyetem, vízgazdálkodás, innováció, energiagazdálkodás, atomenergia, hulladékgazdálkodás, zöldkörnyezet, megújuló energia, agrárium, it
2015. február 5.

Szerző:
Paulik Katalin

Minden energiára szükség van!

A progresszív klímavédelemben és a sokszínűségben hisz Steier József, a Budapesti Kereskedelmi és Ipar­kamara Energiaipari Szakmai Osztályának elnöke. Színes a kép, de az átfogó energiaportfólió-menedzs­ment nagyon hiányzik Magyarországon – állítja.


‒ Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én szervezhettem a februárban immár 22. alkalommal megrendezésre kerülő Nemzetközi Energia és Innovációs Fórumból hetet – mondja a szakember. – A konferenciasorozatot Mohácsi Miklós korábbi elnökünk kezdeményezésére az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület indította el, ehhez csatlakozott később a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara is. Időközben a konferencia témaköre ki­bővült egy fontos területtel, az innovációval. Korábban elsődlegesen az energetikára, az energetikai szakma újdonságaira, szabályozási kérdéseire, nemzetközi összefüggéseire, az ellátás biztonságára és más olyan területekre helyeztük a hangsúlyt, amelyekből, úgy gondoltuk, hogy a nemzetgazdaság minden szereplője profitálhat. Tudjuk, hogy politikai döntéshozók, szakhatóságok nélkül értelmetlen lenne kizárólag a szakmának konferenciákat szervezni. Fontosnak tartjuk azt is, hogy helyet adjunk az önkormányzatoknak, továbbá egyetemista és főiskolás csoportoknak is, kihasználva a rendezvény adta lehetőséget a közös gondolkodásra döntéshozók, szolgáltatók és innovátorok között. Témáink között szerepel például a Nemzeti Energiastratégia 2030, a megújuló energia kérdéskörén belül pedig ‒ az elektromos járművek elterjesztését segítő Jedlik Ányos Terven keresztül ‒ a kormányzattól rendkívüli esélyt kapott villanyautó. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy a jelenlegi olaj- és gázpiaci helyzet világméretekben is átértékeli a megújuló, ha úgy tetszik, a zöld energia szerepét, lehetőségeit.

Évekig azt hallottuk, hogy kimerítjük olaj- és földgáztartalékainkat, borúlátó becslések szerint néhány évtizeden belül súlyos csapást mér az emberiségre az energiaínség, és az egekbe szöknek az árak. Most épp az ellenkezőjét tapasztaljuk: nő a kínálat, csökkennek az árak. Azt azért ugye sejteni lehet, hogy ez átmeneti időszak?

‒ Csak azt nem tudjuk megmondani, milyen hosszú ez az átmeneti időszak. Húszéves ciklusokat elemezve kirajzolódik azoknak a hat-hét éves periódusoknak a szinusz-görbéje, ahol áthelyeződnek a súlypontok. A ciklusok hosszúsága persze, változhat, széthúzhatja az innováció, egy olyan tudományos újdonság, mint a palagáz, ami nagyjából hat-hét évvel ezelőtt robbant be a piacra, és mára kemény versenytársa lett a hagyományos olajtermelési technológiáknak, és komoly hatással lehet a zöld energia jövőjére is. Hazánkban pedig a Paks II. atomerőmű megépítése árnyalja a képet.

Az atomenergiának Magyarországon jelenleg milyen versenyképes alternatívája lehet? Milyen arányban lehet, szükséges vagy kell fejleszteni a megújuló energián alapuló technológiákat?

‒ Paks I. negyven százalékát adja az ország összes energiatermelésének, és Paks II. üzembe helyezése után egy ideig működni fog mind a két erőmű. Ebben az időszakban nukleáris energiabőség köszönhet Magyarországra, de ha nem tesszük tudatossá azt, hogy ez az energiabőség csak időszakos, mert egyszer le kell majd állítani a meghosszabbított üzemidejű blokkokat, akkor hamis kép alakulhat ki bennünk. Időközben foglalkoznunk kell az alternatív energiák kiaknázásával is, mert tudományos tény, hogy a különböző energiahordozók innovációs megoldásai más és más időpontban érnek be, hoznak jó eredményeket. Ez egy kirakós játék, akkor áll össze a kép, ha a puzzle darabkái a helyükre kerülnek. Ha e darabkák között ott vannak a megújuló energiaforrások is, akkor jó esélyünk van arra, hogy elérjük az energiaoptimumot, és olyan energiamixet tudjunk kínálni a hazai piacon, amely biztonságos ellátást, költséghatékonyságot és fenntarthatóságot jelent az ország számára.

Melyek a nemzetközi trendek az energetikában? Mi felel meg legjobban hazánk adottságainak, ahol nem süt mindig a nap és a szél sem fúj állandóan, mint a tengerparti országokban. A biogáz, biomassza jelenthet valós lehetőséget itthon?

‒ Úgy gondolom, egyik irányba sem lenne szabad elcsúsznunk. Magyarország az energia „Svájca” lehetne – amit magyar tudományos akadémiai tanulmányok is alátámasztanak –, ha leszámolnánk végre a vízlépcsőkkel és az energiatározókkal kapcsolatos aggodalmakkal. Több mint harminc éve elkészültek a koncepciótervek vizes tározók építésére Prédikálószéken (a Visegrádi-hegység egyik legmagasabb csúcsa – a szerk.), és egy évtizede a Zempléni-hegységben. Egyik sem épült meg. Pedig a tározós erőmű nem ördögtől való gondolat, hanem olyan segédeszköz az energetikában, amely képes a szél vagy a Nap hozamához alkalmazkodni, és kielégíteni a felhasználói igényeket. Nem vízi erőművekről beszélünk, csak arról, hogy egy harmonikus termelési és fogyasztási zöld struktúra is kapjon helyet a magyar energiarendszerben. Rengeteg megújuló tartalékunk van: számítások szerint az ország szélerő-potenciálja meghaladja a 3000 megawattot, ebből mindössze 330 megawattot hasznosítunk. A napenergiát pedig akkor tudnánk igazán kihasználni, ha lennének tárolókapacitásaink. Hazánk a világon a harmadik, egyes elemzők szerint a második a geotermikus energia hasznosíthatóságának tekintetében. A geotermikus gradiens nálunk nagyjából kétszerese az európai átlagnak, statisztikailag mégsem számottevő az a mennyiség, amit felhasználunk. A biogáztermelés és -felhasználás is sokkal nagyobb lehetne, azonban sokan elfeledkeznek arról, hogy ehhez nemcsak sertés- vagy marhatrágya lehet az alapanyag, előállítható az erdei hulladéktól kezdve a mezőgazdasági melléktermékeken át egészen a szennyvíziszapig, sőt, a hulladéktárolókban keletkező depóniagázból is van bőségesen. Szégyen, hogy az ország legnagyobb hulladéktárolója, a pusztazámori tároló biogáztermelését nagyjából egy évtizede „elfáklyázzuk”, ahelyett hogy betáplálnánk az országos földgázhálózatba vagy a helyi ellátórendszerbe. Be kellene indítanunk például a másodgenerációs (2G) bioetanol előállítását, amelynek az alapanyagát a cellulóztartamú növényi részek és a faaprítékok adják. Folyamatosan kellene azon dolgoznunk, hogy az erdeinkben elkorhadó mintegy kétmillió tonna fából cellulóz alapú bioetanolt gyártsunk. Ha a kincseinket jól használnánk, minimálisra csökkenthetnénk gázimportfüggőségünket.

Mi hiányzik? A tudás, a technológia, a pénz vagy az eszközök?

‒ Elsősorban a szabályozás és a kiszámíthatóság. Ha nem egyértelmű a szabályozási rendszer, és hiányzik a kiszámítható gazdasági környezet, akkor a vállalkozók, szervezetek inkább nem vállalják a beruházások kockázatát, pedig a Magyar Nemzeti Bank Növekedési Hitelprogramja elégséges mozgásteret biztosítana a számukra. Ma azt látjuk, hogy a palagáz felborította az energiastandardot, a megújuló energiaforrások „keresik a helyüket”, és ezen a területen még nem történt meg az igazi áttörés, a vékony filmrétegű napelem eddig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Hazánkban a zöld energia elterjedése egyébként is sok nehézségbe ütközik. A napelemekre kivetett környezetvédelmi termékdíj egy születőben lévő szektort terhel. Nőtt a sűrített földgáz (CNG) jövedéki adója is, amihez épphogy elkezdték kiépíteni a kúthálózatot. Pár évvel ezelőtt ugyanez történt a bioetanollal is. Ha valóban szeretnénk, hogy elterjedjenek a környezetbarát üzemanyagok, akkor azt inkább támogatni és nem terhelni kellene, vagy legalábbis hagyni, hogy megerősödhessen ez a szektor. Napjainkban azonban inkább a hagyományos energiahordozókra építünk, és a politikai döntéshozók pillanatnyi prioritásán múlik, hogy hová teszik le a voksot.

Évek óta nem született meg például a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés nemzetközi gyakorlatban szokásos szabályozása. Nem támogatásról beszélek, hanem olyan szabályozásról, amely lehetővé tenné, hogy a sok-sok évvel ezelőtt megépített gázmotoros erőművek ne álljanak le, hanem villamos energiát és hőt termeljenek. A kogenerációs erőművek villanyáramot és meleget, a trigenerációs rendszerek már hideget is képesek előállítani. Magyarországon most, a konferencián mutatjuk be a quadgeneration (4G) rendszert, egyikét a világ leghatékonyabb energetikai meg­oldásainak, amely potenciálisan új esély lehet az ország mára leállított vagy rosszul hasznosított gázmotoros hajtású CHP erőműveinek. A quadgeneration magába foglalja a trigenerációs rendszer funkcióit, és ezenkívül képes a kipufogógázból közvetlenül hasznosítani a szén-dioxidot is. Palackozott vagy tartályos CO₂ gáz ma is használatos az ipari folyamatokban, az élelmiszeriparban és az italgyártásban, míg a füstgáz vagy kipufogógáz üvegházakba, fóliasátrakba pumpálva gyorsítja a növények növekedését és fokozza a hozamot. A 4G előnye, hogy nagyon magas hatásfokkal működik, és gyakorlatilag nulla a szén-dioxid-kibocsátása. A szén-dioxiddal történő úgynevezett CO₂-trágyázás fóliasátorban vagy üvegházban már működő technológia, mi viszont a munkatársaimmal a szabadban, nagytáblás megoldáson dolgozunk, és a növények öntözésére fejlesztünk egy rendszert. Ez egy új innováció, amelyet a konferencián mutatunk be először. Ne úgy nézzünk tehát a szén-dioxidra, mint az ellenségünkre, hanem úgy, mint egy kiváló nyersanyagra, amit a keletkezése helyén, illetve – ami a Nemzeti Energiastratégiában is benne van – valamilyen központi helyen, felszín alatti geológiai tárolókban (CCS) gyűjtenek össze, ahonnan csőrendszeren keresztül jut el a felhasználás helyére, például a quadgenerációs erőműbe.

Eddig főleg a problémákról beszéltünk, arról, hogy nem, vagy a vártnál sokkal lassabban valósulnak meg az újítások a mindennapi életünkben…

‒ Ezért tartom fontosnak az ilyen konfe­renciákat, ahol az új módszerek, eszközök, innovációs megoldások bemutatásával igyekszünk meggyőzni a résztvevőket, hogy a problémákat akár a javunkra is fordíthatjuk.

2020 után az Európai Unió tagállamaiban csak közel nulla energiaigényű épületeket lehet majd építeni. Mi a véleménye erről?

‒ Túlzásnak tartom az abszolút nulla energiafelhasználáshoz közelítő felfogást. A két- vagy háromrétegű üveggel ellátott hőhídmentes nyílászárók beépítésével valóban sok energiát megtakaríthatunk, ha jól zárnak, ez viszont – intelligens szellőztetés nélkül – könnyen penészesedéshez vezethet. Azt gondolom, jobb megoldás egy modern technológiával felszerelt lakás, amelyben jó a szellőzés, és a levegő keringetése energia-visszanyeréssel történik. Tegyünk meg mindent, amit lehet az energiahatékonyságért, de anélkül, hogy inkubátorokba kényszerítenénk magunkat.

Decemberben az ENSZ-klímacsúcson előkészítették a 2015-ös új globális klímavédelmi egyezményt. Megállapodás született arról, hogy az országoknak március végéig elő kell terjeszteniük nemzeti hozzájárulásukat a légkörben lévő üvegházhatású gázok koncentrációjának csökkentésére, ami minden résztvevő számára kötelező lesz. Mit vár ettől?

‒ Korlátozással, tiltással, úgy érzem, hogy csak nagyon nehezen és drágán fogjuk elérni a kívánt célt. Nekem más koncepcióm van; az úgynevezett progresszív klímavédelem. Meg kell fordítani a logikát, nem a kibocsátást kellene egyre alacsonyabb szintre csökkenteni, hanem a CO₂ tudatos felhasználását növelni nagy hatékonyságú fotoszintézissel rendelkező növényi hibridekkel vagy olyan energiahatékony technológiák alkalmazásával, amelyek a nemzetgazdaságot erősítik. A progresszív felfogás alapvetően új megközelítése a globális felmelegedés problémájának is, mely szerint nem korlátozni, hanem feldolgoztatni, hasznosítani kell a szén-di­oxidot, mint értékes nyersanyagot.

Mi a helyzet az elektromos járművekkel? Vannak, akik azt jósolják, hogy 2050 után már csak ilyeneken közlekedünk.

‒ Meggyőződésem, hogy a közlekedésben ugyanúgy, mint az energiaszektor egészében, portfólióban kellene gondolkodnunk. Az elektromos autók, a (bio)gáz- és bio­eta­nol-hajtású, valamint a benzinmotoros járművek mind megférnek egymás mellett. Azt gondolom, hogy mindegyiknek megvan a létjogosultsága és szerepe, attól függően, hogy milyen közegben akarjuk használni. A villamos autónak a városi közlekedésben van felbecsülhetetlen jelentősége, a csepp­folyós földgázzal ma már buszokat, kamiono­kat és hajókat lehet üzemeltetni. Nekünk a konferencián az a tisztünk ‒ és talán ezt eddig elég jól csináltuk ‒, hogy a vad álmok, a szélsőségek kergetése helyett az innováció adta lehetőségek alapján megpróbáljuk a döntéshozókat, a felhasználókat és a kivitelezőket is olyan irányba terelni, ami a fenntarthatóság, a gazdaságosság és a versenyképesség miatt szükséges. Ehhez lesz kitűnő szakmai terep a XXII. Nemzetközi Energia és Innovációs Fórum a szokásos kerekasztallal!•

 
Innotéka